Közösség és építészet

Közösség és építészet címmel jelent meg a BME Építőművészeti Doktori Iskola 2011/12 második tematikus évének kiadványa.

Környezetalakító tevékenységünk elvárható követelménye a felelősségvállalás. Fokozottan igaz ez, ha a tervezés/építés közösségi szempontjaira gondolunk. De kinek építünk? A felhasználóknak vagy szélesebb közösségeknek? Hol érhetők tetten az építészeti tervezés közösségi vetületei? Milyen módszereket, építészeti stratégiákat eredményezhet mindez az elméletben és a gyakorlatban? Milyen új szempontokat hoztak és hozhatnak a tervezés közösségi, azaz szükségképp empatikus felületei itthon és a nemzetközi fejlemények tükrében? Mennyiben lehet katalizátora bármiféle közösség az építészeti gondolkodásnak – és fordítva?

 

 

Az Építőművészeti Doktori Iskola második tematikus évében ezt az összetett és szerteágazó problémakört járta körül kutatói és tervezői oldalról egyaránt, amelyet 2012 júniusában kiadott kiadványában foglalt össze. A tematikus évek koncepciója szellemében az iskola legkülönfélébb programjai mind a „közösség és építészet" fogalompárjának értelmezési kereteit, lehetséges kapcsolatait, létező mintáit keresték. A programok noha műfajukban igencsak eltérőek (csoportos projektek, egyéni kutatások, szakmai tanulmányutak, nyilvános kiállítás, belső pályázatok, stb.), egymást átfedve és kiegészítve izgalmas értelmezési lehetőségeit és gyakorlati példáit mutatták be  a tematikus hívószavaknak.

A két féléves program elején öt kutatócsoport alakult, amelyek első feladata saját, a lehető leginkább valós közösségi igényeken alapuló probléma, helyszín és az azokból megfogalmazott tervezési feladat felkutatása volt. Az így létrejött öt projekt rendkívül változatosan képezte le a meghirdetett mottót a két féléves közös munka során. Az egyik csoport egy létező ökofalu-építésre szövetkező kisközösség helykeresési és programalkotási folyamatát kísérte végig munkájával, nem kevés segítséget nyújtva magának a közösségnek is. Egy másik projekt a borsodi régió elhagyott ipari vidékén meglévő potenciálokra hívta fel a figyelmet, mind turisztikai, mind a helyi közösségi lehetőségeket erősítő szempontokból. Klasszikus közösségi és építészeti probléma a lakótelepek helyzete, egyik kutatócsoportunk az újpalotai lakótelep központjára kínált mértéktartó beavatkozással járó fejlesztési alternatívákat. Egy korábbi korszak lakóegyüttese a zárvány-szerű Pongrácz-lakótelep, melynek fejlesztési lehetőségeit fogalmazta meg egy következő csapat. Izgalmas volt az az egyedi vállalkozás is, amely a többgenerációs Zlinszky-család dabasi kúriafejlesztési elképzeléseinek hátterét kutatta, majd készítette elő, a család és az önkormányzat támogatását felhasználva, a jövőbeni megvalósulás ígéretét hordozva.

A doktoranduszok egyéni kutatási munkái színes képet rajzolnak elénk. Vannak, akiknek munkája szoros kapcsolatban készült saját kutatócsoportja munkájával. Ezekben az esetekben a csoportmunkát segítette, támasztotta alá az egyéni kutatás eredménye. Vannak, akiknek témája tágabb, a tematikus mottóval lazább viszonyban lévő problémát dolgozott fel, ezek általánosságban színesítették, egészítették ki a közös munkát.

A tematikus évhez kapcsolódott két munkacsoport külföldi szakmai tanulmányútja is. Míg a borsodi vidék elhagyott ipari területeinek fejlesztésével foglalkozó munkacsoport a németországi Ruhr-vidékre utazott, hogy az ott jól működő minták vizsgálataiból vonjon le itthon is érvényesíthető tanulságokat, addig az ökofalu építésébe kezdő társaságot segítő kutatócsoport osztrák és szlovén ökofalvak tanulmányozásából emelt át izgalmas következtetéseket. A Doktori Iskola közös tanulmányútja idén Amszterdamba vezetett, ahol lehetőség nyílt a legújabb holland közösségi épületek és új fejlesztések helyszíni áttanulmányozására is.

 

 

Az őszi félévben két rövid határidejű belső tervpályázatot („kreatív feladatot") rendeztünk, amelyek mindegyike a témával foglalkozott, noha igen eltérő módon. Míg az egyik esetben a pesti Kálvária téren kellett építészeti válasz-kísérleteket megfogalmazni a környék hajléktalanproblémára, addig a másik feladat egy szerverparkban keletkező és ma még hasznosítatlan hulladékhő-mennyiség közösségi célú felhasználására keresett javaslatokat.

A Doktori Iskola a FUGA Építészeti Központban 2011. novemberében nyilvános kiállítás keretében mutatta be munkáját.

A tavaszi félévben került sor az Antal Gabriella, Fazekas Katalin, Kemes Balázs és Somogyi Krisztina által megrendezett Épített közösség c. nyilvános, nagyszámú érdeklődőt vonzott konferenciájára, amely a hazai közösségi építések módszeres összegyűjtésén és bemutatásán túl tág kitekintést mutatott be a téma etikai és környezetpszichológiai aspektusait tekintve is.

A tematikus kutatói és tervezői munka nyitottságát szabadon választható kurzusok segítették (Kultúra és építészet – Cságoly Ferenc DLA, Dsc; A modern után? - Kerékgyártó Béla PhD, Simon Mariann PhD; Vizuális kommunikáció – Somogyi Krisztina; Környezetpszichológia – Dúll Andrea PhD; Modern és kortárs holland építészet – Kerékgyártó Béla PhD), és számos meghívott előadó közreműködése színesítette, árnyalta a programot.

 

 

Kiadványunk annak az egyéni, kiscsoportos és közös munkának a rész- és végeredményeit kívánja bemutatni, amelyek a posztgraduális képzésben betöltött szerepükön túlmenően remélhetőleg hozzájárulnak a közösség és építészet fogalmának minél tágabb értelmezéséhez. Ezúton illeti köszönet a tematikus évben részt vevő valamennyi meghívott előadót, az egyes programok külsős résztvevőit, a tantárgyak előadóit és nem utolsó sorban a közös gondolkodásban részt vevő doktoranduszokat. A tematikus év valamennyi programjának és eredményeinek sikeréhez nagymértékben járult hozzá az a lehetőség, amelyet az "Új tehetséggondozó programok és kutatások a Műegyetem tudományos műhelyeiben" c. projekthez (TÁMOP-4.2.2.B-10/1--2010-0009) való csatlakozásunk tett lehetővé.

Szabó Levente DLA

A teljes kiadvány letölthető innen.