„Láthatóvá és ütemezetté tenni: ez a misszióm” - interjú Finta Sándorral, Budapest új főépítészével

Még nincs 40 éves, de már komoly és elismerésre méltó szakmai eredmények vannak a háta mögött. A folyosói pletykák lehetséges főépítészjelöltként keverték a nevét Finta Józsefével (akihez csak névrokoni szálak fűzik). Kinevezését Tarlós István újabb váratlan húzásának tartják, hiszen világlátásban, megközelítésmódban, ízlésben a személye a főpolgármesterétől meglehetősen távol áll. Tervekről, feladatokról, elvekről beszélgetett Budapest frissen kinevezett főépítészével Pásztor Erika Katalina és Bardóczi Sándor.

Tervekről, feladatokról, elvekről beszélgetett Budapest frissen kinevezett főépítészével Pásztor Erika Katalina és Bardóczi Sándor. A beszélgetésre 2012. május 23-án, a Budapesti Városházán került sor.

Bardóczi Sándor: Hogy érzed most magad, egy héttel azután, hogy rád zuhantak a feladatok?

Finta Sándor: Meglepő módon jól. Azt hittem, hogy amint bekerülök ide, az energiáim fogynak majd, de most az történik, hogy az energiáim nőnek, ami pillanatnyilag engem is meglep.

B.S.: Azt nyilatkoztad, hogy öt hónap tárgyalás előzte meg a kinevezésedet. Milyen feltételeket szabtál? Mi volt a „deal"? Beleláthatunk a részletekbe?

F.S.: Ez alapvetően arról szólt, hogy készüljön el Budapest új Városfejlesztési Koncepciója, stratégiája, és ez a stratégia ne korlátozódjon pusztán a hosszútávra, hanem tartalmazza a rövid és középtávú feladatokat is, cselekvési tervekre lebontva.

1/5
Finta Sándor

B.S.: A tárgyalások során olyan felszínen lévő fejlesztési ügyekbe is belementetek, mint a Múzeumi negyed, Várnegyed, stadionépítés, Kossuth tér rendezés, Rubik múzeum, Ludovika-fejlesztés?

F.S.: Őszintén szólva konkrét ügyekbe nem mentünk bele, inkább arról esett sok szó, hogy a fővárosnak, és ezen belül a fővárost képviselő főépítésznek milyen szerepet kellene felvennie a különböző fórumokon. Az látszik, hogy Budapestről sokan, sok helyen gondolkoznak, kormánybiztosok vannak, hozzájuk kapcsolt projektek indultak vagy indulnak el. A kormányzathoz köthetően is van egy háttérmunka Budapest újrapozícionálásáról a városfejlesztés terén, de közben a fővárosnál is fut a Kerekes György által megindított fejlesztési koncepció befejezése. Azonban a különböző szinten zajló folyamatok között nincsen koordináció, kommunikáció, a szereplők között nincsen egyeztetés és közös álláspont. Ezen túlmenően a szakmával is kapcsolatot kell tudni tartani, illetve – és ezt nagyon fontosnak tartom – ezeket a folyamatokat láthatóvá kellene tenni a közvélemény számára is.

B.S.: Sokan úgy tartják, hogy Kerekes György menesztésének a hátterében az áll, hogy miközben rengeteget dolgozott a koncepció helyzetértékelő részének előállíttatásán (és ennek következtében olyan térinformatikai alapok és elemzések álltak elő, amelyekkel Budapest eddig talán soha nem rendelkezett) a felettesei számára ezt a bődületes munkát nem tudta láthatóvá tenni: a város politikai vezetése nem tudta, hogy pontosan milyen, és mennyire nagy lépések történtek.

F.S.: Itt egy nagyon alapos kutatás készült el, amit – amennyire én látom – jelenleg házon belül és házon kívül nem sokan ismernek azokon a körökön kívül, akik szakmailag érintettek voltak. (Az új városfejlesztési koncepció helyzetértékelő kutatásait a cikk alján, csatolmányban közöljük - a szerk.) Az elindított munka a kormánybiztosok számára is jórészt láthatatlan maradt eddig, és ezért nem is nagyon értették, hogy ennek mi a jelentősége és mi lesz az eredménye, illetve a BKK sem volt ezzel tisztában. Pedig ez a két pólus az (értsd: kormánybiztosok és a BKK – a szerk.), ahol nagyon gyors határidők mentén zajlik a munka, például a metró építéséhez kötött beruházásokról kell részleteiben dönteni. Őrmezőn például át kell adni egy intermodális központot, buszpályaudvart a hozzá kapcsolódó P+R, B+R parkolókkal: ez a metró üzembe helyezésének egyik fő feltétele. A budai fonódó villamos projektben pedig az egyik kulcselem a Széll Kálmán tér felszínrendezése. Ezek napi szintű, nagyon felszínen lévő ügyek, amelyeknél a főosztály aktív részvéte szükséges, míg a hosszú távú koncepciónak napi aktualitása nem volt, így az a fejlesztéseket menedzselő szervezetek látókörétől messzebb állt.

B.S.: Tehát a te küldetésed most az, hogy láthatóvá tedd a hosszú távú koncepcionális ügyeket, miközben a napi szintű döntésekben is az eddiginél nagyobb szerepet vállalj a főosztályoddal?

F.S.: Igen. Szerintem akkor működik jól a főosztály, vagy ha úgy tetszik az egész Városháza, ha minél jobban láthatóak mindenki számára az itt zajló döntési folyamatok. A Városépítési Főosztálynál ez egy elsődleges cél, mert itt a város jövőjével foglalkoznak, tehát ez az, ami az embereket közvetve és közvetlenül is érinti. A másik misszió pedig az, hogy a hosszú távú koncepció valamiféle átlapoltságban úgy készüljön, hogy amint már láthatóak az átfogó célok, amelyet a várospolitikusok is tartható irányoknak gondolnak, akkor rögtön induljon el egy gondolkodás a középtávú feladatokról és emellett a rövidtávról is. Valami olyan processzust kellene kialakítani, mint az építőiparban, ahol nem egymás után, hanem egy sávos ütemterv szerint következnek a folyamatok.

B.S.: Azaz nem akarod, hogy a koncepció a fiók mélyén végezze (ahogyan Magyarországon általában szokta) hanem ebből szeretnéd levezetni és ütemezni a feladatokat…

F.S.: Pontosan. De ezt szerintem az élet is egyre jobban kikényszeríti, hiszen a városnak már elő kellene készülnie a 2014-2020 közötti fejlesztési időszakra ötletekkel, projektekkel. Ez a középtáv. Rövidtávon pedig itt vannak a folyó ügyek, praktikusan elsősorban a metró beindításával kapcsolatos beruházások.

Pásztor Erika Katalina: Hogyan akarod láthatóvá tenni a működésetek?

Bardóczi Sándor: Máshogyan kérdezve: Te egy remek „civil" kezdeményezésből, a Kortárs Építészeti Központból (KÉK) csöppentél a hivatal világába. Mennyi vihető át ezek közé a túlbürokratizált és meglehetősen merev falak közé a civilségedből?

F.S.: Mindig vannak keretek. A civil életben is, csak ott nem a hierarchikus hivatal, hanem pályázatok, pályázat elbírálók stb., tehát mindig van egy keretrendszer, amellyel kell számolni. Én csak egyik ágon jövök – ha úgy tetszik – a civil szférából: másik ágon egy nagyon professzionális üzleti életből, egy független, piaci alapokon működő építészirodából, ahol azt kellett nekünk napi szinten működtetni. Ez azért már egy kétpólusú dolog, és ha ezt a kettőt összetesszük, akkor ezekből még ugyan hiányzik a mindent felülíró bürokrácia, de azért mindkét pólusnak van ilyen vetülete. Azaz a keretrendszer és a határok nem teljesen ismeretlenek a számomra.

B.S.: Inkább én arra próbáltam rákérdezni most, hogy azok a módszerek, melyeken keresztül a KÉK-ben megpróbáltátok a kortárs építészetet közel hozni a laikus nagyközönséghez, azok működőképesek lehetnek-e a Városháza falain belül?

F.S.: Én bízom abban, hogy igen. Erika kérdésére pedig a válasz a folyamatos kommunikáció fenntartása például a média és a Városháza kiépülő új csatornáin. Van egy csomó olyan ügy, amely ma közvetlenül csak a szakmát érdekli: kérdés, hogy hogyan lehet még jobban kiszélesíteni, akár a civileket bevonva ebbe a folyamatba. Ez ma még egy kérdés, egy jó kihívás, de például a civil életből megtanultuk, hogy hogyan lehet a nagyon kicsi költségvetésből nagyon hatékonyan működni, és kívülről nézve egy nagy struktúrát, egy professzionálisan működő kulturális szervezetet létrehozni és üzemeltetni. Ez itt is segítség lehet.

B.S.: A folyó budapesti beruházások kapcsán a szakma legtöbbet feltett kérdése, hogy miért nem biztosított a teljes nyilvánosság és miért nincsenek nyílt tervpályázatok? Mennyire szűk a mozgástered ebben a kérdésben? Lehet ebben lépni? Gondolok itt például a Széll Kálmán térre, a beígért, aztán el nem indult budapesti Duna-partokra vonatkozó tervpályázatra.

F.S.: Nyilvánvalóan ebben én is azt a szakmai álláspontot képviselem, hogy lehetőleg minél több ilyen közberuházás sorsa tervpályázaton dőljön el. Nyílt pályázatokon ráadásul. Ezt fogom folyamatosan képviselni. A főosztály a BKK-val egy szoros együttműködést tervez kialakítani, hiszen egy csomó olyan dolog van, amelyre az infrastrukturális fejlesztéseken keresztül lehet csak pénzekhez jutni, de ezeknek azonnal vannak városépítési vonzatai.

B.S.: Számomra az a szembetűnő a néhány évvel ezelőtt felállt új városházi hivatali struktúrában, hogy a BKK az egyetlen, akiről rendszeresen hallunk és érzékeljük, hogy működik. Ennek a BKK-nak pedig az a jellegzetessége, hogy nem teljesen egy ágazati, szakmaspecifikus irányt vett fel, hanem integráltak több szakterületet, és azért hatékonyabbak, mert hátuk mögött hagyták az ágazati, szektoros gondolkodás egy részét. Azaz a BKK mintha kezdené átvenni egy főépítészi iroda vagy egy városépítészeti főosztály komplexen értelmezett szerepét. Hogy látod ezt?

F.S.: Érezni ilyen ambíciókat. Hogy a múltban is így volt-e, azt nem tudom, de az elmúlt kilenc hónapban, amikor nem volt főépítésze a városnak, ez a folyamat felerősödött. Mindez az ő szempontjukból teljesen logikus folyamat: az a kényszer szülte, hogy nekik addig is előre kellett menetelniük a folyó ügyekben. A másik ok, hogy a pályázatok közlekedésfejlesztés támogatásra adottak, de természetesen ezeknek a beruházásoknak tágabban vett városfejlesztési és városépítészeti vonatkozásai is vannak. Mindenesetre a BKK-nál most nagy örömmel fogadták, hogy van főépítész, mert ezek a kompetenciák nem feltétlenül vannak meg náluk, és így a feladatokat meg lehet osztani.

2/5
Finta Sándor

B.S.: Ennek tükrében hogyan látod most a te főosztályod szerkezetét? Fel lehet vagy fel kell-e építeni egy BKK-joz hasonló szerkezetű hatékonyabb főosztályt (szintén szakítva az ágazati gondolkodással), vagy éppenséggel a BKK-val közösen kellene egy ütőképes csapatot alkotni? Fölmerült az Építészfórum által kezdeményezett építésügyről szóló kutatássorozatban is az a markáns vélemény, hogy nem is önmagában egy főépítészre lenne szükség, hanem egy főépítészre és egy főmérnökre (esetleg őket kiegészítve egy városi főkertészre) és mögöttük 60-80 olyan emberre, akik a legkülönfélébb szakterületeket és szaktudást képviselik, biztosítva ezzel a túlontúl ágazatira sikeredett önkormányzati felépítésben a horizontális szinteket.

F.S.: Ez a közeljövőben fog kirajzolódni. Azt azért látni kell, hogy sok minden átalakulóban van. Az átstrukturálódás iránya a ma még levegőben logó Étv. módosításától is függ. Egy ilyen léptékű törvénymódosítás nagyban átszabhatja a főosztály feladatait és ebből következően a szerkezetét. Annyi bizonyos, hogy hagyományosan a városfejlesztés, városrendezés, települési értékvédelem mindig itt voltak, ezen vagy ezeken az ügyosztályokon, hiszen az ügyosztályi átalakítás a főépítészi irodát, városrendezési ügyosztályt és a települési értékvédelmi ügyosztályt korábban összevonta. Rengeteg tudás jött itt létre, amelyeket itt kellene tartani, csak egy sokkal intenzívebb horizontális együttműködés keretében, például a BKK-val is. Mindez már a kinevezés előtt elindult, tehát ténylegesen elkezdtünk a napi ügyekben együtt gondolkodni. Már a Széll Kálmán tér és Őrmező tervpályázati kiírásán együtt dolgozunk, és van még négy előkészítés alatt álló projekt. Ezek a Millenniumi Földalatti meghosszabbítása, a villamos és trolibuszhálózat rendszerszemléletű fejlesztése egyes vonalak esetleges meghosszabbításával, az északi és a déli elővárosi vasút összekötése a déli vonal fejlesztésével, valamint a 2-es metró és a gödöllői hév összekapcsolása.

B.S.: Mindezeknél már érvényesülhet a nyílt tervpályázat iránti szakmai igény?

F.S.: Ez a remény. A BKK-val ez a szemlélet közös, ők is a tervpályázatban bíznak, amelyet egy jó szakmai előkészítés előz meg.

B.S.: A nagy volumenű projekteken túlmenően rengeteg piciny, apró lépéssel, akcióval is nagyon sokat lehetne tenni annak érdekében, hogy a város jobban működjön. Nyilván, mint ilyen városmegújító akciók civil kezdeményezője, ez az attitűd nem áll tőled távol. Vannak ilyen akciók most is a fejedben?

F.S.: Nyilván nekem is vannak, de ezeket nem feltétlenül nekem kell kitalálni. Sokkal fontosabb, hogy figyeljük ezeket a kreatív civil kezdeményezéseket, értékeljük a megvalósulásuk tapasztalatait, miközben az igényeket, ötleteket tudnunk kell fogadni, mert nem kizárt, hogy ezek eredményeit, az eddigiektől eltérő szemléletű városfejlesztés részévé lehet tenni. Ennek érdekében itt, a városházán létre lehetne egy olyan tudásbázist hozni, amely az európai városfejlesztési és rehabilitációs folyamatokat naprakészen tartalmazza, amelyekből adaptációs lehetőségek is kirajzolódhatnak a kísérleti projektek, akciók kapcsán. Egyébként az uniós támogatások is ebben az irányba fognak majd fordulni 2014-től, a kísérleti munkákra, akciókra lesz forrás.

P.E.: Semmiféle önálló elképzelésed nincs, csak ezeknek a nyugati mintáknak az átvétele van a fejedben? Számomra egyre unalmasabb, hogy állandóan ezeket a nyugati mintákat próbáljuk követni, miközben lehet, hogy a saját egyediségünk más irányt kíván.

F.S.: A nyugati példákban sem mindig a „mit" a lényeg hanem, hogy „hogyan" vitték véghez (pl.: NY High Line rehabilitációjának civil kezdeményezése). Ezeket azért kell megmutatni, mert akik nem ebben vannak benne, azok számára nem világos, hogy mi lehet a hasonló ötletek haszna. Tehát megmutatni leginkább azért kellene más kezdeményezéseket, hogy széles körben megértsék, hogy a budapesti városi civil akciókat milyen nemzetközi kontextusban kell elképzelni. Ha ezeket csak így önmagukban ötletszerűen előadod, és nem tudsz arra rámutatni, hogy ez milyen nemzetközi összefüggésbe ágyazódik bele, ha nem tudod alátámasztani hasonló nemzetközi példával, hogy ez miért működik, akkor nagyon furcsán néznek rád. Így viszont lehet, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek a társadalmi haszna érthetővé válik a politika számára is.

P.E.: Ennyire mintakövető a politika? Csak azt fogadja el, aminek van egy mintája nyugaton?

F.S.: Én úgy látom, hogy igen. Sőt néha még azt sem. Itt van például a közösségi kertek ügye. Mindenhol, Nyugat-Európában és a tengerentúlon működik, és a hazai önkormányzatoknál mindig úgy merül föl a kérdés, hogy ez nálunk tud-e működni? Egy kert már teljesen elindult a Millenárison, egy pedig a napokban indult a Corvin-sétány környezetében a projekt fejlesztőjének támogatásával, és mindkét helyen közel négyszeres (!) volt a túljelentkezés a kisparcellákra. Közel 200 parcella van a két helyszínen együttvéve, egy parcellát 2-4 ember gondoz, ami egy több száz fős új közösséget jelent. Mennyiből állna, hogy az összes üresen álló foghíjtelken ilyen elinduljon? Befektetést alig igényel, ugyanakkor azonnali mérhető életminőség-javulást eredményezne a városban. Bécs az ingyenes telekhasználati jogokon túl például minden induló közösségnek egymillió forintnak megfelelő összeget ad. Kispesten az önkormányzat nemrégiben indított egy közösségi kertet, Újbuda is érdeklődik. Ezek jó jelek. Ezzel együtt a megvalósítási folyamat, még egy ilyen több tíz éves nemzetközi tapasztalattal rendelkező projekt esetében is, rendkívül lassú, akkor képzelj el egy valódi kísérleti ügyet.

P.E.: Nekem két „lieblingem" van városfejlesztés ügyben, amelyek partikuláris kérdéseknek tűnnek, de nekem a legfontosabb kérdések közé tartoznak. Erről mindig elfeledkeznek a férfiak. Man-made world! Az egyik ilyen kérdés a fák ügye a városban (a budapesti zöldfelületek). Hiszen sorra vágják ki a fákat például közműfektetési vagy tűzrendészeti okokból. A legidegesítőbb, amikor ezeket dézsában kirakott fákkal helyettesítik. A másik kérdés a piacok kérdése. Jelenleg a piacok úgy működnek, hogy csak viszonteladók tudják megvásárolni az árusítás lehetőségét, akik meg kiszorítják az őstermelőket. Ez akár a közösségi kertekkel is összefüggő probléma lehet…

F.S.: Egyetértek, az általad említett ügyek olyanok, amelyek egy város élhetősége szempontjából meghatározóak. Mint a helyben megtermelt élelmiszerek, az őstermelői vagy közösségi piacok. Nem tudom, hogy a városfejlesztési koncepcióból célrendszerként kijöhet-e egyébként olyan nagyon-nagyon más, mint amilyen irányba a meghatározó nyugati városfejlesztési modellek mutatnak. Tehát a zöldfelületek minőségi és mennyiségi növelése, a közösségi közlekedés részarányának javítása, a gépjármű forgalom csillapítása, az autók nélküli belváros, kerékpáros közlekedés erősítése - nagyjából ugyanezek a szlogenek vannak kinn is, tehát reményeim szerint ezeknek meg kell valahol ebben a koncepcióban is jelenniük.

P.E.: Mi okozza a nehézkességet? Hol vannak azok az óriási súlyok, amelyek miatt ezek az ügyek még nem tudtak elemi prioritássá válni Budapesten?

F.S.: Szerintem a bürokrácia mindent túl akar biztosítani. Fedezi magát mindenki minden oldalról. Ez biztos, hogy óriási gát. Például a közösségi kertek ügyével több kerületet is megkerestünk, és bár vegyes volt a kép, de többnyire az elzárkózás jellemezte. Ám még pozitív hozzáállás esetén is, egy ilyen ártatlan dolog (amit bármikor meg lehet szüntetni, hiszen évente van használati megújítás a tulajdonos részéről) is el tud veszni a bürokrácia útvesztőiben. Van egy folyamatos félelem a költségvetéssel rendelkező, közpénzt felhasználó szervezetek részéről, hogy ki mikor köt bele majd egy rendhagyó kísérletbe, mikor minősíti pénzkidobásnak? Mindez bénítólag hat a hivatali gépezetre. Egyszóval sokszor a döntéstől való félelem a legfőbb akadály a véleményem szerint.

B.S.: Mennyien dolgoznak a kezed alá? Hányan vagytok most a főosztályon?

F.S.: Negyvenen. Van egy titkársági csoportunk, ami az előterjesztéseket gondozza, van egy városfejlesztési csoport (a korábbi főépítészi iroda városfejlesztési és városépítészeti feladatait látja el), illetve a települési értékvédelmi osztály és a városrendezési osztály.

B.S.: Lesznek újra tervtanácsok?

F.S.: Tervtanács van, de ez is egy nagyon furcsa helyzet. Mióta megváltozott a kormányrendelet, a fővároshoz nagyon kevés terv fut be. Borzasztóan kevés. Hogy érzékeltessem: a következő tervtanácson például egy XXII. kerületi családi házat (a környezete fővárosi helyi védett), illetve a Stefánia úton egy toldalék épületet és általában ehhez hasonló kaliberű ügyeket tárgyalunk. Régen landoltak ide nagyobb volumenű ügyek.

B.S.: Mint Budapest főépítésze, alanyi jogon tagja leszel a központi tervtanácsnak, ahol például a Vár vagy a Kossuth tér rendezése kerül terítékre (melyek mégiscsak fővárosi jelentőségű ügyek)?

F.S.: Jelenleg mint a KÉK-et képviselő személy már elég régóta tagja vagyok a központi tervtanácsnak. Nyilván ez változni fog, Nagy Ervinnel le kell majd ülni ebben a kérdésben tárgyalni. Mivel még alig egy hete vagyok itt, ezek a feladatok hátra vannak (ahogyan például a kerületi főépítészekkel való eszmecsere is.) Ideális lenne, ha a KÉK-nek megmaradhatna az önálló képviselete, és valaki más képviselné a szervezetet, míg én Budapest főépítészeként ülhetnék ott.

3/5
Finta Sándor

Pásztor Erika Katalina: A KÉK-ben való szerepvállalásodat fel kellett számolni?

F.S.: Hivatalosan nem kell. Közhasznú alapítvány kuratóriumi elnöki tisztsége nem összeférhetetlen a köztisztviselői kinevezéssel. Más kérdés, hogy a jövőben a napi megvalósításban nem tudok majd szerepet vállalni így csak a kuratóriumban végzett munkával tudom segíteni tovább a szervezetet. 

B.S.: Kerekes György kérdezteti, hogy lesz-e volt főépítészek klubja? Magam is kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire számítasz azokra a személyekre, akik már cipelték ezt a súlyt?

F.S.: Nemrég valahol megjelent egy cikk, ahol megkérdezték a három volt főépítészt, hogyan látják a főépítész szerepét korábban és napjainkban, ennek kapcsán nekem is komolyan megfordult a fejemben, hogy valamilyen formában érdemes lenne felvenni velük intenzívebben a kapcsolatot. Hogy mindez a kezdeti feszített munkamenet, meg a struktúraátalakítás közepette hogyan valósulhat meg, azt még nem látom, de nyílván bennük felgyülemlett a városról rengeteg tudás és tapasztalat, amit a város érdekében hasznosítani kellene.

Pásztor Erika Katalina: Mi történik akkor, ha előáll majd valamely fejlesztés kapcsán egy konfliktushelyzet? Mire számítsunk? Meg fog-e nyilatkozni a budapesti főépítész a Budapest érzékeny pontjaiba benyomulni akaró állami vagy gazdasági etatista, megerőszakolt beavatkozások esetén? Lesz valaki, aki ilyen esetekben tiltakozik, megmondja a véleményét? Mert, hogy a kamarákra ez ügyben nem számíthatunk, az világossá vált...

F.S.: Nem tehetek mást, mint a szakmai véleményemet hangoztatom. Ez teljesen egyértelmű. Ilyen súlyú ügyekben Budapest főépítészének meg kell nyilatkoznia.

B.S.: Nem csak az állami vagy beruházói etatizmus lehet itt konfliktusforrás. Tarlós István több esztétikai kérdésben megnyilatkozott (ilyen volt például az 56-os emlékmű a Városligetnél). A főpolgármester konzervatívabb szemléletet tükröző nyilatkozatai és a te eddigi munkáid, kortárs, progresszív tervezői látásmódod között olyan szakadék feszül, amelyben szinte kódolva van egy későbbi pengeváltás lehetősége. Felkészültél erre?

F.S.: Ismétlem, én nem tudok mást tenni, minthogy azzal a saját szakmai meggyőződéssel nyilatkozom, amiben persze szükségszerűen ez a progresszív szemlélet is tükröződik, hiszen ezt nem lehet elrejteni.

B.S.: Másik oldalról viszont az köszön vissza a közösségi oldalakon olvasható – kinevezésedről szóló – első véleményekből, hogy milyen „jófej" ez a polgármester, hiszen az ő tekintélytisztelő értékrendjétől eltérő, progresszív személyiséget nevezett ki főépítészének…

F.S.: Nyilvánvalóan egy ilyen súlyú döntésnél a főpolgármester tájékozódik a jelöltről, meghallgat szakmai véleményeket, mielőtt kinevez valakit ebbe a fontos pozícióba. A múltam végül is adott, a szakmai része nagyobbrészt a médiában is zajlott.

B.S.: Te úgy gondolod egyébként, hogy a főpolgármester vagy a várospolitika Budapest főépítészi pozícióját fontos pozíciónak tartja? Kikéri egy politikus a főépítésze véleményét, mielőtt városfejlesztési ügyekben megnyilatkozik a sajtóban?

F.S.: Azt gondolom, hogy a politika pontosan tudja, hogy a városfejlesztés mennyire fontos ügy, és azt is tudja, hogy mennyire összetett, ennélfogva folyamatos párbeszédben kell állnia a főépítésszel. Kapcsolatban vagyunk a tanácsadó testületével is, és részt veszünk a szakmai háttéranyagok összeállításában is.

P.E.: Hogyan viszonyulsz te Budapesthez? Olyan „metropolisz térségnek" látod, mint ahogyan a Gauder Péter fémjelezte Studio Metropolitana látta, ahol Székesfehérvártól Kecskemétig ez egy óriási urbanizált térség, amely a geopolitikai helyzetből vezeti vissza a várost és kimondja, hogy csak akkor van súlya a térségben, ha minél inkább látszik? Vagy egy olyan városként definiálod inkább, mint amit talán Schneller István képviselt régebben, ahol kompakt egységek működnek egy nagyra méretezett központ helyett, az urbanizált területek pedig visszafogottak? Ez ugyanis két különböző hosszútávú stratégiát feltételez.

F.S.: Jól látod, hogy ennek a koncepcióban kristálytisztán tükröződnie kell, mert ez két teljesen különböző szcenárió. Lehet, hogy létezik egy köztes megoldás, amelyben mindkét szemlélet igazsága érvényesülhet, miszerint legyen Budapest egy közép-európai szinten is jól látható nagyváros. Nem tudom, hogy a metropolisz vízióhoz hozzá tudna-e a város dagadni a jelen gazdasági realitásokat is figyelembe véve. Egyes jövőkutatások szerint az egész világon összesen tizenkét metropolisz lesz, úgyhogy ilyen értelemben biztosan nem, de nem tudom, hogy Budapest gazdasági potenciáljaiban benne van-e egyáltalán a térségi metropolisszá válás útja – erről nem vagyok meggyőződve, középtávon már egy biztonságosan működő várost sem lesz könnyű összerakni.

P.E.: A stratégiát hogy kell elképzelnem? Ki írja, praktikusan hogyan történik ennek a létrehozása?

F.S.: A BFVT Kft, a főváros közszolgáltató cége készíti ezt a munkát több alvállalkozó bevonásával. Jelenleg ott tart a munka, hogy van egy viszonylag általános célrendszer, és most kellene leültetni a várospolitikusokat, hogy a fő irányokban döntést hozzanak. Ezek nagy, összetett célok lesznek, mint pl: „Zöld Budapest" és hasonlóak. Ha meglesz az a 4-5 átfogó cél, amellyel a politika egyetért, utána kezdhető meg erre a szakmai ráépítkezés, a célok eléréséhez szükséges feladatok és eszközök meghatározása.

P.E.: Ezt a célrendszert miért nem a városlakók határozzák meg? Miért a politikusok, akik négyévente cserélődnek? Hogyan lesz hosszútáv ebből ilyen módszerrel? Ha már transzparenciáról, nyilvánosságról beszélünk, akkor egy ilyen stratégiai előkészítő anyagot képtelenség lenne a nagy nyilvánosságot megszondázva tárgyalni?

F.S.: Bízunk benne, hogy ez egy sikeres módszer lesz. A munka társadalmasítása folyamatos, ún. fókuszcsoportos műhelymunka keretében folyik múlt év októberétől jelenleg is. Civil szervezeteket hívtak meg – a KÉK-et is meghívták ezekre a fórumokra – ahol hozzá lehetett szólni az eddig elkészült elemző anyagokhoz és a célrendszerhez. Ezen kívül készült egy reprezentatív lakossági felmérés is (a mintavétel megközelítette a 3000-et), amely a városlakók elvárásait térképezte fel. Ezeknek a folyamatoknak az eredményei be fognak épülni a koncepcióba.

P.E.: Miért nem lehet ezt olyan módon csinálni, ahogyan például a politicalcompass.org teszi? Ők a választások előtt több internetes újság címlapján elhelyezték a kérdőívüket, amely az ügyes kérdésekre adott válaszaik alapján elhelyezte a válaszadót egy politikai koordinátarendszerben. Több ezren töltötték ki idehaza a kérdőíveket. Azért kérdezem, mert a városfejlesztési stratégiák az én szememben ugyanolyan értékválasztásról szólnak, mint a politikai preferenciák közötti választás. A politikai döntéshozók reggeltől estig irodákban és autókban ülnek. Alig tudnak valamit a városról. Miért kellene nekik dönteniük a fő irányok tekintetében? Akik az utcán tolják a babakocsit, akik a gyerekeiket itt akarják felnevelni, azoknak lehet, hogy relevánsabb a véleménye. Nem így gondolod?

F.S.: Amit felvetsz, az egy nagyon érdekes dolog. De az előbb említett reprezentatív felmérés merítésében elérte az általad említett esetszámot.  Nagyon érdekesek a preferenciák. A legtöbb válaszadó a munkahelyteremtést, a gazdasági és közbiztonságot preferálta, csak ezután jött az oktatás, egészségügy, a kerékpárutak kérdése meg egészen a végén kullogott. Tipikusan gazdasági válságos forgatókönyv jött elő a preferenciák tekintetében, ami nem meglepő. Inkább az a kérdés, hogy a jelenlegi piaci-gazdasági ívben, amelyben most vagyunk ezt meg lehet-e valósítani?

P.E.: Ez a kérdőívtől is függ. Nyilván összerakható egy olyan professzionális kérdőív, ami ezeket az anomáliákat kiszűri. Szerintem mindig hibázik a szakma, amikor nem az életmódból indul ki, hanem az építészetből. Vagyis nem az emberből. Pedig fordítva kellene. Ha egy ilyen felmérésből kijönne valami (akár kerületenként is kijöhet), akkor erre már ráépíthető lehetne egy egészen intelligens és szegmentált fejlesztési csomag. Lehet, hogy az jönne ki, hogy zöld, zöld, zöld, de lehet, hogy megjelennének ilyenek is, hogy munkahely, jó óvoda, iskola, autós közlekedés, tömegközlekedés stb. A várospolitika talán nincs is tisztában vele, hogy te hozhatnád mögé egy ilyen módszertannal azt a támogatottságot, amely soha nem volt a politika mögött. Az állampolgárokat nem szokás közvetlen módon megkérdezni, ezért vélhetően népszerűbb lenne az, aki ezt megteszi.

4/5
Finta Sándor

F.S.: Ha elfogadjuk, hogy a fejlesztések tervezése egy folyamat, akkor a társadalmi párbeszédnek is folyamatosnak kell lennie, úgyhogy abszolút elképzelhető és szükségszerű egy ilyen nyitott felület kiépítése. Azért nem akartam ezekben az ügyekben nagyon nagy bátorsággal nyilatkozni, mert ezek még kísérleti fázisban tartanak. Én mellette állok az ilyen kezdeményezéseknek, de még nem tart ott az ügy, hogy biztosat tudjak erről mondani. Az a tudásbázis, amelynek létrehozásáról beszéltem, ugyanis csak az egyik lába lenne a törekvéseinknek, ezek mellett legalább ugyanilyen fontosnak érzem az egyetemi kutatóműhelyekkel való kapcsolatok kiépítését. Például a BME Urbanisztikai Tanszéken most egy olyan webes felületet fejlesztenek, amely a participatív tervezést nagy léptékre terjesztené ki. Kérdés, hogy a fejlesztett szoftver alkalmas lehet-e egy a koncepcióhoz hasonló tervezés, egy nagy léptékű bevonás kezelésére, vagy csak arra, hogy például egy Széll Kálmán téren többet megtudhassunk a használói igényekről. Az Urbanisztikai Tanszékkel már megkezdtük az együttműködést, de még nem látjuk, hogy a program milyen feladatok elvégzésére lehet jó. Akár még a városfejlesztési koncepció folyamatába is beilleszthető lehet a dolog, de ezt előre nem tudom megjósolni. Annyi bizonyos, hogy a széleskörű bevonást jobban kell erőltetni és ebben is segíthet a külföldi minták felmutatása. Ami még sikeressé teheti a várospolitikát a polgárok szemében, az szerintem az, ha jobban teret ad azoknak a spontaneitásoknak, kísérleti épülethasznosításoknak, eltérő városhasználatoknak amelyek effektíve nem kerülnek sokba, de számottevően javíthatnak a városlakók közérzetén. Gondolok itt arra, hogy a független kezdeményezéseket, a várost formálni akaró civil, művészeti, kulturális, környezeti megmozdulásokat a bürokráciának nem hátráltatnia, hanem segíteni kellene a kibontakozásban.

Bardóczi Sándor, Pászor Erika Katalina