Lehet egy iroda laza helyett otthonos?

Nem kívánt beszállni az extravagáns irodák versenyébe a MetLife megújult budapesti székhelye. A Varró Zoltán tervezte belső tér családias hangulatot, otthonos környezetet szeretett volna belecsempészni a zord üvegfalak közé, lágyítani a sokak számára idegen open office világon. Bán Dávid írása.

Szinte tobzódunk a különböző munkahelyek, főleg az egyre bővülő irodák kialakításának trendjei között. Az egyik ilyen az otthonos munkahely, amelynek fogalma eléggé ellentmondásos, noha egyre több cég igyekszik ilyen módon teremteni kellemes légkört dolgozói számára. Hiszen a kvalifikált munkaerőt igénylő szektorokban sorra jönnek rá, hogy a fizetésen és a munkakörön túl számos egyéb dolgot is be kell vetniük ahhoz, hogy a munkaerőhiányban magukhoz vonzzák a megfelelő munkatársakat és meg is tudják tartani őket.

Ennek az egyik, ma már egyre jobban elfogadott eszköze, hogy vonzó munkakörülményeket teremtenek; olyat, ahol a dolgozóknak nem csak túlélniük kell a négy (üveg)fal közötti, közös irodában zsizsegve a napi legalább 8 órát, hanem karakteres, kellemes környezetben tölthetik idejüket. Van, aki „jó fej" eszközöket dob be: legyenek minél sokoldalúbb a közösségi terek, nyújtsanak kikapcsolódási és játéklehetőségeket, sokan törekednek arra, hogy közös konyha, konditerem és hasonlók álljanak rendelkezésre, mások zöldítenek, s akadnak olyanok is, akik családbarát hangulatot teremtenek.
Az Árpád híd melletti Duna Tower egyik üvegtornyának két szintjén korábban hagyományos módon, a multinacionális cégek szokásos belső elrendezése szerint alakították ki a MetLife biztosítótársaság hazai irodáit. Nemrég azonban a vezérigazgató elérkezettnek látta az időt arra, hogy mindez megváltozzon, megújuljanak a terek, amihez Varró Zoltánt kérte fel. A tervező szinte szabad kezet kapott abban, miként lehet egy üvegkalitkában újfajta életet kialakítani. A hazai céget vezető Zolnay Judit a pénzügyi szektor szigorú arculatán kívánt lazítani, egy családiasabb munkahelyet szeretett volna megteremteni, ahol az alkalmazottak otthonosabban érezhetik magukat. Mindez több, kisebb lépésben valósult meg annak érdekében, hogy az iroda életét csak részlegesen zavarják az átépítési munkálatok.

Lehet egy munkahely otthonos vagy családias? Ugyanis a szépen csengő szólamok ellenére a valóságban nem egyszerű ténylegesen megvalósítani, hogy olyan belsőt teremtsünk, ahol nem csak azt érezzük, hogy a napi szokásos munkánkhoz csak egy újabb, Patyomkin díszletet, hanem valódi tartalommal megtöltött belső teret kapunk. Varró Zoltánnak ezt a kihívást kellett egy alapvetően rideg térben leküzdenie.

Az első ütemben a középre rendezett közösségi terek átalakítása kezdődött meg, hiszen azokat lényegében minden dolgozó használja, valamint megjelenésével is hatással vannak a körülöttük levő irodák hangulatára. Valami különlegeset, de nem extravagánsat képzelt el Varró: a konyha, recepció és az újonnan kialakított társalgó inkább egyfajta kávéházi jelleget igyekszik ölteni. A sok helyen bevetett lazaság helyett a megpihenésre, a kényelemre, a közösségi együttlétre helyezte a fő hangsúlyt, miközben egy-egy loftos stíluselemet is igyekezett belecsempészni a designba, utalva ezzel a cég szorosan amerikai kapcsolatára.

Fotelek, állólámpák, pálmaleveles zöld tapéta, meleg, barátságos színek, puha, süppedős felületek, fahatású mintázatok varázsolják otthonossá a teret, amelyben a számítógép mellől felálló munkatársak egy kicsit kipihenhetik magukat. A tér közepébe hagyományos, régi konyhaasztalra emlékeztető nagy faasztal került, a mai irodaház hangulatát így próbálták egy kicsit a tradicionálishoz közelíteni. A konyhaasztalt körbeülőket felülről három, célzottan túlméretezett, fehér lámpa világítja meg, amellyel a tervező igyekezett kibillenteni az itt tartózkodókat a megszokottból. A konyhaasztaltól túllépve a kávéházi hangulatot a bárszékek és a kényelmes fotelek erősítik.
A közösségi pihenőhelyekbe egy lakás nappalijának világát kívánták belecsempészni. Az adottságok korlátozottak voltak, hiszen az irodaház magjában elhelyezett tér természetes fényt szinte sosem kap, az azt körülvevő irodák mind fogják az üvegfalak felől érkező világosságot. Ezt kompenzálandó Varró Zoltán a hangulattal kívánta melegíteni a teret: erőteljes pálmaleveles tapétával egy felfrissítő pihenőhelyet teremtett, igyekezett ugyanakkor finomítani a harsogó díszítésen, mert el szerette volna különíteni a máshol gyakran tapasztalható, erőszakos „lazaságot". A pénzügyi cég esetében ez a lazaság fel sem merült, igyekeztek az arany középutat megtalálni, s erre született – talán nem véletlenül női cégvezetői intuícióra – a családias, otthonos hangulatteremtési stratégia. Ennek eredménye a vidám, de nem vibráló, meleg összhatású pihenő, vagy a rugalmasan variálható konferenciahelyiség.

Ez utóbbinak kialakításában igyekeztek arra törekedni, hogy akár kisebb, akár nagyobb résztvevői létszámhoz megfelelő keretet biztosítsanak, hiszen sem zsúfolt térben, sem kongó padsorokkal nem lehet megfelelő összejövetelt tartani. A konferenciák terei a többi belsőhöz képest talán eklektikusra sikeredett: az üvegfelületeket fóliázással kisebb ablakokra bontották, amelyek inkább ipari hatást kölcsönöznek a helyiségnek – ami jól kapcsolódik ugyan a belső térben sokszor visszaköszönő rusztikus, némi kopottságot imitáló fehér téglafal-tapétához –, az elválasztó elemként is jól működő fehér függönyök ugyanakkor már ismét egy lakásba visznek bennünket. Az épület sarkában elhelyezett teret a függönyökkel barátságosan lehet szabdalni. A helyiség végében egy műfűvel beborított lelátószerű lépcsőzetes emelvényt helyeztek el, amely a megbeszéléseken ülőhelyül szolgál, de a hétköznapokban szintén pihenőhelyként szolgálhat, amit tovább erősítenek a mellé telepített kertibútorok: a zord irodaházban szokatlanul felbukkanó hintaágyak és napozók.

A felújítás részeként a központtól kicsit távolabb eső vezetőségi irodák is új arculatot kaptak. A rideg, szigorú – adott esetben ijesztő – összhatás helyett itt is a barátságosságra, az egyedi kialakításra törekedtek. A különböző vezetői irodák (amelyeket mindenhol kisebb tárgyaló is kiegészít) egyedi megjelenést kaptak, ami valamelyest visszatükrözi az ott dolgozók személyiségét, a környezetének kialakításáról alkotott véleményét; így esett, hogy az egyik iroda színes, a másik natúr vagy épp laza lett, de mindegyikben megjelenik az egész irodán végigvonultatott otthonosság alaphangulata. Mivel a belsőt az igen transzparens, minden irányba nyitott open office kiképzés határozza meg, így az irodák sarkában található, kisebb szobák egyfajta hangulati elemként a teljes szinten hangsúlyosak. Mindezt a különböző, egymásba folyó, az egész térrel kapcsolatot teremtő motívumok és alapelemek – például a rusztikus téglatapéta – fogják egységbe.

A családias hangulatra az úgynevezett baba-mama szoba teszi fel a koronát. A hazai munkahelyeknél még igen szokatlan, Észak-Európában azonban gyakori, hogy a munkáltatónak arra is fel kell készülnie, ha a dolgozó alkalmanként nem tudja megoldani a gyermeke napközbeni elhelyezését és kénytelen magával vinni. Erre képezték ki a hangulatos baba-mama szobát kanapéval, fotellel, hintaszékkel, gyerekággyal, tévével – emellett pedig egy teljes értékű munkaállomással, ahol a szülő napközben együtt lehet gyermekével. A falakra Varró üres képkereteket tett, ezzel meghagyva a lehetőséget a cég dolgozói számára, hogy maguk is részesei legyenek az iroda kialakításának. A tereket belakták, formázták annak használói, a keretekbe a közös céges bulik fotói kerültek, a megtervezett belső – akárcsak egy lakás esetében – elkezdte saját életét élni. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kétszintes iroda az elmúlt két évben elnyerte az év családbarát munkahelye elismerést.

Bán Dávid