Magyar Nemzeti Múzeum – a Studio No-Nem pályaműve

Részletesen bemutatjuk a Studio No_Nem által benyújtott pályaművet.

A Bíráló Bizottság részletes véleménye

A pályázat műleírásában felvázolt tervezési alapelvek általában helyesek, bár nem biztos, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum épületéből a panoráma biztosítása ennyire fontos lenne. A kert megtartása és védelme azonban igen. Ennek érdekében az épületen kívüli építés helyett a belső udvarok átépítését és szinte teljes beépítését célozták meg a pályázók. Ez az elv, az udvarok közel 100%-os beépítése azonban vitaható, mert a tágas belső udvarok az épület eredeti karakterének szerves részei. A sűrű beépítés körül kialakuló keskeny maradványterületek még a bevilágítást sem teszik lehetővé, egyéb használatról nem is beszélve.

A tervezett megoldás több szempontból is kifogásolható. Az épület alá mindkét udvarban tervezett gépkocsi-tárolók és kiszolgálás nagy technikai és anyagi áldozattal járnak. Át kellene építeni a lapidáriumot is. A fölötte épített négy-öt szint nehezen kapcsolható a múzeum jelenlegi funkcionális rendszeréhez. A függőleges közlekedőmagok túldimenzionáltak. Túl sok liftet és lépcsőt tervez, ráadásul a hátsó lépcsőt is átépíteni javasolja. A két udvar beépítésének felső összekötése szükségtelen, és a meglévő középső szárny (díszlépcső, festett mennyezetek) átépítésével is jár, ami ilyen értékű terek felett nem veszélytelen. A meglévő épület kiállító szintjein a körüljárhatóság biztosítása helyes elv. Ehhez viszont csak bizonytalan helyeken és szűk hidakon kapcsolódnak az udvarba épített épület szintjei.

A pályázó a Múzeum körút felőli tiszafa sövény meghagyását tervezi. Évelő virágágyak a fák alá kerültek, azok formáját még pontosítani kellene. A kertterv kidolgozására a pályázat nem fektetett kellő hangsúlyt.

 

---

Részletek a műleírásból

 

A pálya kijelölése

Mottó: Lehet-e és van-e a világon 100 x 100 yardos focipálya?

(Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére)

Jelszavunk az understatement.

Sarokpontok

A kiírásban megfogalmazott igények teljesítése mellett két alapvető elgondolás határozta meg a pályaterv kialakítását.

1. A kert faállományának megbontása kizárólag a növényzet egészségi állapotának javítása miatt történjen. A park legnagyobb értékét ligetessége adja és bár mára az eredeti kertépítészeti koncepció elemei nem igazán fedezhetőek fel, az esetleges „hagyományos" tájképi elemek visszaállításának esztétikai igényeit felülírja Budapest zöldfelület-szomja, különös tekintettel arra, hogy a Múzeumkertben a faállomány kiterebélyesedésére nem kell évtizede(ke)t várni.

 

 

2. A klasszicista épület külső megjelenésének érintetlenül hagyása. Történeti épületek érintetlenül hagyását nem minden esetben tartjuk elsődleges szempontnak, de jelen esetben annyira kompaktnak találtuk az épület és a kert egységét, hogy jelentős modernista építészeti elem - még ha az önmagában harmonikus is - megjelenéséhez első sorban kényszer vagy magamutogatás igénye vezethet. Ráadásul Pollack épülete annyira monumentális, hogy olyan tömegű alkotás vehetné fel vele a versenyt, ami a kert jelentős roncsolásához vezetne.

A British Museum udvarának lefedését többen azért kritizálták, mert miközben kora legnagyobb térlefedése valósult meg, a tényleges kiállítási terek nem bővültek. Az Ian Ritchie Architects iroda dublini tűje jó példa arra, hogy egy kortárs építészeti alkotás is lehet egyszerre monumentális és ugyanakkor  lehet környezetével egyensúlyban is. A jelen kérdésfelvetésnél legfontosabb tanulsága mégis a részletekben jelenik meg: rendkívül összetett felületi mintával a nagy tárgyak is emberléptékűvé tehetők, ezek létrehozása egyszerű eszközökkel (fényes és matt felületek váltakozása) ugyanakkor biztosítja az eredeti forma töredezettségmentes megjelenését.

Hívószavak

Ekkora nagyságrendű beruházás megalapozottságát bizonyítandó nem árt, ha felmutatunk egy-két olyan motívumot, ami a széles közvélemény számára elfogadhatóvá teheti a kiadásokat: a „világon egyedülálló" ebből a szempontból hathatósabb érv, mint a „kőtárolás gondjai". Mi is lehet világon egyedülálló? A budapesti panoráma a világon egyedülálló és világhírű. A Nemzeti Múzeum népvándorlás kori gyűjteménye a világon egyedülálló és világhírű lehetne (és itt nem a régészek közösségét értjük világon).

Javaslatunk törekszik ezen, helyre specifikus attrakciókban rejlő lehetőségek minél teljesebb kiaknázására.

 

 

Funkcionális működés

Funkcionális szempontból legfontosabb törekvésünk a meglévő épület esetében a látogató és az üzemi forgalom jelenlegi kissé keveredett rendszerének szétválasztása, míg az új épületrészek esetén a múzeum nyitvatartásától független, ugyanakkor nyitvatartási időben a múzeumi terek szerves részeként való működés biztosítása volt.

Üzemi területek

Forgalma első sorban a földszinten keveredett a látogatókkal: az új bejárati mozgáskorlátozott felvonónak és a belső lifteknek köszönhetően az üzemi forgalmat leginkább zavaró tényezőt kiküszöböltük. Az északi udvar pincéiből a restaurátor műhelyek az új épületek felső szintjeire kerülnek, helyükre az előírt raktárak egy részét helyeztük el, a fennmaradó részt pedig a déli udvar pincéjébe. Itt - szükség esetén - egy közbenső födém behúzásával további üzemi területek alakíthatóak ki. Az újonnan kialakított restaurátor műhelyek könnyen kapcsolódhatnak az osztály további területeivel, melyek a meglévő épület tetőterében találhatóak.

A jelenleg szabad téren tárolt kőanyagot a földszint tereiben helyeztük el: ehhez kapcsolódóan az előlépcső alatti restaurátor műhelyek egy részét megtartottuk, bár alapterületi igényük az új épületekben biztosított.

A dolgozói parkolók a tornyok alatt helyezkednek el. A feltöltés zártan - a kapualjból, sőt akár közvetlenül a műtárgyraktárban -, és nyitottan, de fedett körülmények között, az északi udvar meglévő felvonója előtti „feltöltő udvar"-ról történhet.

Közönségforgalom

A közönségforgalom terei jelentősen bővültek, a haladási irányok egyszerűsödnek mind vertikális, mind horizontális értelemben. A földszint körüljárhatóságát az új déli torony vezérszintjén (1. emelet) található kiállítási tér biztosítja: ez lehetővé teszi, hogy a látogatói útvonal az épület magjában található díszterekben hurkolódjon anélkül, hogy alárendeltebb jellegű közlekedőkön át vezetnénk. Az emeleten a teljes körüljárhatóságot biztosítjuk az időszaki kiállítási terek áthelyezésével. Az udvarokat szegélyező körfolyosó kitisztításával további kiállítási terek nyerhetők, de az elérhető legfontosabb előny ezek magától értetődő illeszkedése a forgalmi rendbe.

 

 

A fő közlekedési tengelyek metszéspontjában pihenőtér kialakítását tartjuk célszerűnek: ez ideálisan oszthatja meg a látogatói útvonalat. A jelenlegi legfontosabb időszaki kiállítási tér nagyságrendjében önálló megközelítéssel kerül kialakításra az új déli torony III. emeletén, ezáltal szükség szerint önálló beléptetése is egyértelmű. A kőtár a jelenlegi eldugott helyzetéből a fő közlekedési útvonal mellé került, arról hívogatóan belátható. A tetőkön kialakított panorámaterasz a látogató számára legegyszerűbben lifttel közelíthető meg, de az építészeti kialakítás lehetővé teszi a lépcsőház használatát is az üzemi forgalom keresztezése nélkül.

„Külön" terek

Azokat a többlet „kényelmi" tereket nevezzük külön térnek, melyek nem feltétlenül kapcsolódnak szorosan a múzeumról kialakult hagyományos képhez, de jelenlétük erősítheti az intézmény társadalmi beágyazottságát. Jellegükből adódóan követelmény, hogy ezek a terek sokszor a szokásos nyitvatartási időn túl is üzemelni tudjanak: az északi torony közönségforgalmi terei teljesen önállóan, saját (alkalmi) bejárattal képesek üzemelni, az alkalomhoz flexibilisen választható szintek megnyitásával. Az északi torony „konferencia" szintje az üzemi és közönségforgalmi terek határán található: szükség szerint kapcsolható ehhez, vagy ahhoz. A torony alatt található dolgozói parkolók esténként a „külön" tereket szolgálhatják ki.

Speciális esetet képviselnek azok a meglévő épület földszintjén található területek, melyek megnyitása a közönségforgalom irányában alkalomszerű, jellemzően az üzemi területhez tartoznak. Ilyen a teljesen önállóan - saját külső bejárat és vizesblokk - működni képes többfunkciós tanácsterem és a lépcsővel a bejárati előcsarnokból közvetlenül elérhető kőanyag raktár.

Mozgáskorlátozottak

Akadálymentes környezet alakítható ki nem csak a közönségforgalmi, de az üzemi területeken valamint a kertben is. A vezérszint megközelítését önálló felvonó biztosítja amely közvetlenül a kert döccenőmentes szilárd burkolati felületéhez kapcsolódik. A közönségforgalmi kiszolgáló terekben igyekeztünk mindenütt biztosítani a közös használatot, még ha az alapterületi veszteséget jelent is.

 

 

Kiállítások

A fejlesztés eleme a kiállítások rendszerének újradefiniálása. A marketingmunka alapja az egyedülálló népvándorláskori gyűjtemény bemutatása, amely magában foglalja a történeti kiállításon a magyar történelemből kimaradt honfoglalás korának bemutatását. Az új kiállítótér tágas belméretei lehetővé teszik egy az egyes élettér rekonstrukcióját is (pl. jurta).

A magyar államiságot bemutató II. emeleti kiállítás jelenleg meglehetősen „in medias res" kezdődik. A koronázási emlékek áthelyezése a kiállítási termek elejére kellő emocionális hangsúlyt helyezne a kiállítás elejére. A hosszas térsor felénél szusszanhatnak a látogatók, esetleg megszakíthatják a látogatást.

Az északi udvart körülölelő újkori kiállítással párhuzamosan futna az önállóan is bejárható „történelmi arcképcsarnok", melynek gerincét a jelenlegi arcképgyűjtemény jelenthetné, de ennek része lehetne a tudósokat bemutató, jelenleg kissé szervetlenül ízesülő tárlat is.

A lapidarium centrumában a balácapusztai mozaik kapna helyet, melyre a kétszintes-galériás kialakítás teljes rálátást biztosít. Az ideiglenes kiállításokhoz vezető lépcső oldalfala adna helyet a 3-3,5 méternél magasabb -jellemzően római- kőanyagnak, melynek darabjai a mostani lapidariumban túlságosan is befeszülnek a térbe. A Batthány palota pincerendszerének feltárásra érdemes volta ennyi információ kevés, de több mint valószínű, hogy bemutatásra nem érdemesek a maradványok.

 

 

TARTÓSZERKEZETEK

A két torony tartószerkezete tükrözi a használat módját: az északi, „nyitott" épületé pillérrendszer (kártyavár), míg a déli, „zárt" ház falas rendszerű (jenga). Alapozás jelenlegi - de már utólagos - pinceépület szerkezetein keresztül jet-grouting-gal (talajszilárdítás) készül, csak a széleken, hogy középen parkolóknak maradjon hely és hogy ne lógjunk bele a talajvízbe. Ez a technológia oldható meg a meglévő szerkezetek legkisebb roncsolásával, továbbá gépigénye a meglévő pinceépületek kialakításával kompatíbilis.

A déli torony körben falas: I.em egyszerű - bár nagy fesztávú - gerendás födém, I/II.em+IIem födémei a toronyépülethez képest hosszirányú két szint magas faltartóra terhelnek, III.em nagy fesztávú gerendás födém, IV.-V.em keresztirányú, két szint magas faltartóra támaszkodnak. A faltartók terhelését közvetlenül pillérek adják tovább az alapozás felé. Az északi torony tartószerkezetének gerincét körben ferde oszlopos rács adja. Ez a rendszer az épületnek nagy merevséget biztosít a homlokzat szabadsága mellett. A rácsszerkezet könnyedén lehetővé teszi, hogy a bejárat miatt az épület sarka nagy felületen ki legyen vágva.

Az I.em kis lemezei a földszint nagyméretű gerendáira támaszkodnak. Az I/IIem födéme függesztve van a felette található gerendarácsra és faltartóra. A faltartó egyik vége lépcsőblokk átmenő falán osztja el a terhet, másik vége a homlokzati rácsra terhel -ennek ez az oldala gyakorlatilag csak ezt tartja. III.em üreges födéme csak a szint felét fogja át: egyik irányban faltartóra, míg a homlokzat felé az oszlop-rácsra támaszkodik. IV.em födéme gerendarácsos szerkezet: ennek méretezésénél figyelembe kell venni, hogy részben kiváltja az V.em-en található épületszerkezetek terheit.

ÉPÜLETGÉPÉSZET

A Magyar Nemzeti Múzeum főépületének látogatóbarát, értékmegőrző fejlesztésére tett javaslatunk, nevezetesen a mindkét udvar önálló toronyépülettel történő beépítése, amely természetesen az alsó szintek némi átlakatásával is jár, az alábbiakban leírt, az építészeti koncepciót követő gépészeti ellátást igényli.

A Múzeum kiállító tereinek nemrégiben történt felújítása során az udvarok a talajszint alatt beépültek, de mivel a pince nem marad érintetlenül, így ki kell váltani a folyosó mennyezetén látható gépész alapvezetéket és légcsatornákat. (az É-i udvar második pinceszintjén működő szennyvízátemelő helyén marad.) A meglévő épület ellátását és gépházait ugyanakkor nem kívánjuk változtatni.

 

 

A két új „toronyépületet" önálló házként kezeljük. Azt érjük ez alatt, hogy mindkét ház számára a legfelső szinten saját gépészeti központot létesítünk, amelyből a fűtése, hűtése és szellőzése biztosítható. E gépházakba kerülnek légkezelő berendezések, az elszívó ventilátorok és a hűtőgép. A legfelső szinti elhelyezésből adódóan a legjobb minőségű levegő vételezhető, továbbá a levegő kidobása is a tető fölött valósul meg.

A meglévő központi kazánházból a szükséges hőenergia rendelkezésre áll, tekintettel arra, hogy a legmagasabb hatásfokkal működő forgódobos hővisszanyerővel ellátott, egymásra épített befúvó – elszívó légkezelőket irányoztunk elő. A hideg energiát előállító kompakt léghűtésű folyadékhűtő telepítésére a gépészeti tér egy részét kvázi nyitott térré alakítunk ki. A szellőzési rendszerek a kidobott levegőt ide juttatják és ezzel a hűtőgép kondenzátora számára a külső hőmérsékletnél hűvösebb levegőt szolgáltatva. A kompakt hűtőgép centrifugál ventilátora  a felmelegedett levegőt légcsatornán át az egyik falán elhelyezett rácsozaton át juttatja a szabadba. Abban az esetben, ha a hűtőgép nem üzemel, a hűtőgép helyiségének szabadba nyíló zsaluzatán át távozik a légtechnikai rendszerek elszívott levegője.

 

 

A gépészet környezeti kapcsolata tehát a központ három falán lévő rácsozaton keresztül valósul meg. (Egyik homlokzaton vesszük a frisslevegőt, az ÉNy-i uralkodó szélirányt figyelembe vevő másik homlokzaton van az a rács, ahol  télen az elhasznált levegő kidobása van és ez egyben a üzeme közben a hűtőgép szívott oldala, a hűtőgép kondenzátor hőjét pedig a harmadik homlokzatra fúvott levegővel távolítjuk el.) A gépházon tehát semmiféle felépítmény építésére nincs szükség.

Minkét „toronyban" aknákat létesítettünk az előkészített levegő le- és az elhasznált levegő felvezetésére, továbbá hűtő, fűtő és vízellátást biztosító csövek számára. A mai rendeletek szerint a pinceszinti helyiségek számára komoly hő- és füstelszívást kellene létesíteni. A műemléki épület átalakítással érintett területeinél ez megvalósíthatatlan, ezért ennek kiváltására vízköddel oltó berendezést irányoztunk elő.

KÖRNYEZETTERVEZÉS

Legfontosabb lépés az épület környezetének rendezése felé a jelenleg túlzsúfolt növényállomány ritkítása, ill. a túlnőtt fák ápolása, koronaritkítása, az eredeti ligetes hangulat visszaállítása. Az egész kertben annyira sűrűn ültették a növényeket; hogy hiányzik a váltakozás sűrű és tisztás között, ami olyan elevenné, izgalmassá teszi a tájképi kerteket, parkokat.

A kerítés melletti, derékmagasságben nyírt tiszafasövényt (Taxus baccata) ki kell egészíteni: ez valamennyire felfogja a port, lezárja a teret, de be lehet látni, hiszen alacsony. A talajtakarók közül csak az értékesebb fajtákból válogatva telepíteni - pl. mahónia (Mahonia aquifolium) és a japán babérsom (Aucuba japonica) -, de a talajtakarók szintjének legjellemzőbb növényeként az árnyas környezetben kitűnő életkörülményekkel rendelkező borostyánokat (Hedera helix) kell megőrizni.

A terület használata négy fő részre osztható: az épület előtti, jelenleg is jól karban tartott terület lényegében változatlan formában megmaradna - azért a sorompókat biztosan le kellene cserélni! Az északi negyedben alakítanánk ki a jellemzően burkolt rendezvényteret. Körút felőli végét - mely jelenleg is a kert egyik legintenzívebben használt része - szeparálja egy tengely, melynek két végét egy-egy jelentősebb plasztika jelöli ki, vonalát pedig a főlépcső határozza meg.

 

 

A déli oldalon alakítható ki a pihenőkert, a sétaútra egy-egy szoborra szervezett teresedéssel. A Pollack Mihály tér felől az aktívabb tevékenységek foglalnak el területet. A kertészházban kávézó kap helyet, teraszáról "mini-kilátás" (vue) nyílik a már felújított klasszicista épületre. A hátsó front melletti növényállomány - ez a vadgesztenye-sor (Aesculus hippocastanum) lehetne a kert legszebb része - kínálja, hogy egy hosszabb sétány kösse össze az északi és déli negyedet.

A jelenlegi kapuk megtartása mellett a sétány két végén új, széles bejáratok oldanák a kert hátsó felének szigetszerű zártságát. Az azonos formálású, de különféle burkolatú, ill. kiültetésű betétek a teljes kert alsó szintjének látvány-egységét biztosítanák. Nagyjából a terület átlója mentén elvágva, a dél-keleti fél jellemző burkolata szilárd megkönnyítve ezzel a mozgáskorlátozottak kerthasználatát.

ÜTEMEZÉS

A fejlesztés - amennyiben az előzetesen kalkulált 4 Mrd HUF keret túlzónak bizonyul - megállja helyét a déli torony elmaradása esetén is. A parkolók megvalósíthatóak, a közönségvonzó látnivalók többsége is: az északi pincéből kiszoruló műhelyek pótlásának elsődlegessége miatt a konferenciaterem feláldozásával, azok az északi torony másfél szintjén nagyjából pótolhatók. A lapidarium a helyén maradhatna, a Pollack épület második szintjén található időszaki kiállítási terek a „bálteremben" kapnának elhelyezést, felszabaduló helyükre költözhetne a fegyver- és hangszertár. Az első emeleten így az állandó kiállítási terek körüljárhatóak lennének: a megüresedő termekben a népvándorlás-honfoglalás korának bemutatásával válhatna teljessé Magyarország történetének bemutatása.

 

---

 

vezető tervezők: Ngiem No Ai’, Nguyen Ném Anh Dung

projekt neve: Magyar Nemzeti Múzeum pályázat

generáltervező: Studio No_Nem