építészet : környezet : innováció

Magyar Nemzeti Múzeum pályázat – Gelesz és Lenzsér Kft., megvételben részesült

Részletesen bemutatjuk a Gelesz és Lenzsér Kft. által készített, megvételben részesült pályaművet.

A Bíráló Bizottság részletes véleménye:


A pályamű szerzője helyesen fogalmazza meg a tervezés elvét, s ezeket konzekvensen, nagyrészt jól oldja meg. Új bejáratokat létesít a Múzeum utca, ill. a Pollack Mihály tér felől, amely az épületet szervesen bekapcsolja környezetébe. Alapelv volt, hogy az épület átalakítása „láthatatlan” legyen. Minél kevesebb átalakítással, minél több használható térsor jöjjön létre. Kifejezetten előnyös a hajdan volt É-D-i térsor teljes végigvitele a földszinten és részben a -1 szinten is. A belső udvarok lefedése egyszerű, világos, a belső térrendszer nem nyomja el a klasszicista egységes térarányt és látványt, de kiegészíti új izgalmas, használható elemekkel.

Visszaállítja – helyesen - a kiállító szintek körbejárásának lehetőségét, lezárva a 3. emeletet. Az új (ma hiányzó) funkciók a Bródy Sándor utca felőli oldalra kerültek, három szintben a terep alá. A múzeumépület eredeti bejáratát természetesen megtartja és a belső funkcionális rendet visszaállítja a magyar történelmet bemutató kiállítás folytonossága érdekében. Az É-i udvar alatti teljes restaurátori funkciót a múzeumon kívül helyezi el.

A Kertészházra adott komplex javaslat megfelelő, jó átmenetet képez egy transzparens, pergolasorral fedett kőtárral a Pollack Mihály tér illetve a Palotanegyed felé. A megvalósítást öt ütemre osztja, de lehetőség van folyamatos, egymással párhuzamos építésre is.  A terv legfőbb erénye, hogy a hely szellemének megfelelő alázattal kezeli és megtartja a Múzeum építészeti-műemléki értékeit. A rekonstrukció megfelelő visszafogott mai építészeti arculati elemekből építkezik és a régihez új értékeket ad.

 

MNM pályázat helyszínrajz, Gelesz és Lenzsér Kft.
MNM pályázat -1 szint alaprajz, Gelesz és Lenzsér Kft.
MNM pályázat terepszint alaprajz, Gelesz és Lenzsér Kft.
 

 

A kertépítészeti filozófiája egységes, érthető, kortárs kertet javasol. A kertészeti helyzetértékelése jó. A kertben a szakvélemény szerinti 80 fát vágatja ki, majd 4 ütemben 9+6+10+13 fa kivágásával számol. Terek kialakítására törekszik. Kertépítésnél hangsúlyt fektet a termőföld minőségére. Jól átgondolt kertterv, felépített „növényváltás”, épülethez, használathoz igazodó megoldást ad.

A tervet az udvarokba installációszerűen beépített, változatos építészeti elemek felhasználhatósága miatt a Bíráló Bizottság a kiírónak rangsorolás nélküli megvételre ajánlotta.




Részletek a műleírásból:


­JELENLEGI ÁLLAPOT LEÍRÁSA


Telek környezete
A Magyar Nemzeti Múzeum a valamikori Palotanegyed legnagyobb telkén áll, mely nemcsak Budapest, hanem Magyarország egyik legjelentősebb épülete. A valamikori városszéli telket az elmúlt évszázadok során teljesen körülépítették, jelenleg a Múzeum körútnak a Kálvin térhez közeli épülete. A telket jelenleg körben utcák határolják, melyek közül a Múzeum körút városi jelentőségű, míg a további körítő három utca a városrész tömbjeinek fontos, de nem kiemelt jelentőségű utcája, mindhárom egyirányú, a főutak tehermentesítését szolgálja. A Múzeum környezetében számos további kisebb palota található, azonban egyik sem szabadon álló épület, a Múzeum ezzel is kiemelkedik környezetéből.

A közelmúltban nagyarányú fejlesztés kezdődött el a környéken, többek között megépült a Pollack Mihály téri mélygarázs, mely megoldja a környék parkolási gondjait, rendezték és felújították a Mikszáth Kálmán teret, mely az Egyetem vonalában szinte gyalogos tengelyként működik. A mélygarázs átadása utáni forgalom rendezés megnyugtató módon rendezte a szűken és tágabban vett környezet autós forgalmát, további átalakításra pillanatnyilag nincsen szükség.

Múzeumkert
A Múzeum kertjének pillanatnyi állapota nem tükrözi az ország egyik legjelentősebb épületéhez méltó értéket. A jelenlegi helyzet értékelése a kertészeti műleírásban található.

Magyar Nemzeti Múzeum épülete

A Múzeum klasszicizmus és a reformkor meghatározó, emblematikus műemlék épülete, az akkori – de a jelenlegi – hazafias identitástudat fontos, nélkülözhetetlen tényezője. Alkotója a kor leghíresebb építésze, Pollack Mihály volt. A Múzeum funkciója az idők során – a politika változásának következtében – esetenként kibővült, bizonyos helyein átalakult, egy időben itt ülésezett a Felsőház is. Közben a Múzeum gyűjteménye – funkciójából adódóan – folyamatosan bővült, mely felemésztette a rendelkezésre álló területeket. Az Országos Széchenyi Könyvtár és a Magyar Természettudományi Múzeum elköltözése után lehetőség nyílt a múzeumi terek kibővítésére, kis lépésekben elkezdődött a Magyar Nemzeti Múzeum rekonstrukciója. Azonban a kis lépések csak részmegoldásokat eredményeztek, nagyon hiányzik az egész épületet átfogó, a funkciókat átgondoltan helyretevő, nagyvonalú megoldás.

 

MNM pályázat, metszet, Gelesz és Lenzsér Kft.
MNM pályázat, metszet, Gelesz és Lenzsér Kft.

 

Az épület jelenlegi állapotát megvizsgálva a következők a legfontosabb problémák:

  • az épület gyalogos megközelítése szinte kizárólag a Múzeum körút felől megoldott,
  • az épület a közvetlen környezetével – a kerttel – nincsen semmilyen viszonyban,
  • a látogatók forgalma szinte kizárólag a valamikori, eredeti útvonalra kényszerített,
  • a jelenlegi fogadóterek rendkívül szűkösek, nem elégítik ki a mai kor igényeit,
  • hiányoznak a „látogatóbarát” funkciók, melyek révén „kinyílik” az épület, jelenlegi formájában inkább a múlt értékeinek templomaként hat, ezeknek a funkcióknak a hiánya miatt viszonylag kevés a visszatérő látogató,
  • az épületben a közösségi területek területe rendkívül csekély, egyidejűleg ezért viszonylag kevés látogatót képes fogadni,
  • az épületben a közönségforgalmi területek aránya túl kevés az üzemi terekhez képest, olyan üzemi funkció is helyet kapott az épületben, ami egyáltalán nem ide való,
  • kevés olyan funkció található az épületben, ami bevételi forrást jelentene az intézmény számára, ez máshol kiemelt jelentőséggel bír,
  • a Történeti Fényképtár irodája, raktárai, a Hangszertár jelenleg az állandó kiállítás 1. emeleti, míg az időszakos kiállítótér helyiségei az állandó kiállítás 2. emeleti helyiségei közé ékelődnek be, elvágva ezzel a térbeli és kronológiai folyamatot, bonyolulttá téve a látogatók útját,
  • a Fegyvertár jelenleg nem látogatható, pedig érdemes lenne a látogatók számára megnyitni,
  • az állandó kiállítás fejlődése – amennyiben a jelenlegi helyzet így marad – kizárt, fizikailag behatárolt,
  • a könyvtár részben kitelepült a belső folyosóra, elvágva ezzel a körüljárhatóságot, látogatói megközelítése bonyolult,
  • a valamikori belső – udvarok felé néző – folyosók az idők során kiállítótérré váltak, megszűntek a fontos közlekedő és mentálisan átvezető felületek,
  • a máshol lényeges szerepet betöltő múzeum-shop, kávézó méltatlanul alárendelt helyzetben van, vagy teljesen hiányzik,
  • a Lapidárium megközelítése az előzőkben említett funkciók mellett szinte észrevehetetlen,
  • az épület akadálymentesítése nem megoldott, a főlépcső környéki szétdarabolt helyiségek körüli lépcsők elvágják az akadálymentes közlekedés útját,
  • az északi udvar alatti Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály egysége – ami a közelmúltban készült el – útjában áll mindenféle bővítési és átalakítási kísérletnek,
  • a Közművelődési Főosztály megfelelő helye inkább a közönségforgalomhoz közelebb lenne, az épületben kevés a – máshol már hétköznapinak számító – technikai berendezés.
  • a Kertészház jelen formájában – bővítés nélkül – gyakorlatilag használhatatlan.


A fenti problémák, hiányok, ellentmondások következtében a Magyar Nemzeti Múzeum idejétmúlt, korszerűtlen épület benyomását kelti, mely nem tartott lépést a jelen korral, nem adott választ a kor kérdéseire, kihívásaira. Látogatói többnyire „láttam már” felkiáltással nem térnek vissza, vagy kizárólag az időszakos kiállítások kedvérért látogatják a Múzeumot. Az időszakos kiállítás pedig elsötétített, lefedett ablakaival önmagában véve ellentmondás jelenlegi helyén. Megoldást az jelent, ha új területek, terek megnyitása révén új, korszerű funkciók kerülnek az épületbe, illetve ha a meglevő működése átalakul.

 

MNM pályázat, robbantott ábra, Gelesz és Lenzsér Kft.
MNM pályázat, látványterv, Gelesz és Lenzsér Kft.
MNM pályázat látványterv, Gelesz és Lenzsér Kft.

TERVEZÉSI ELVEK
Az épület működését a fentiek miatt – meglévő és megőrzendő értékeinek megtartása mellett – alapvetően át kell gondolni.
A legfontosabb tervezési elvek az átalakítás során a következők voltak:

Az épület kerttel együtt történő beillesztése a szűken és tágabban vett környezetbe

  • kiemelt jelentőségű feladatként kellett kezelni az épületnek és kertjének beillesztését környezetébe, jelen formájában az épület szinte csak a Múzeum körút felől közelíthető meg méltó módon, a Pollack Mihály tér felé – amelynek jelentősége felújítása után erősen megnőtt – hátat fordít, nem vesz tudomást arról a tényről, hogy ott nagy közönségforgalomra számot tartó események történnek, a fenti cél elérésének egyik fontos tényezője a Kertészház méltó funkciójának megtalálása megfelelő funkció kiválasztásával,
  • új bejárat megnyitása a Múzeum utca és a Pollack Mihály tér irányából, amely lehetővé teszi a kert és az épület minél szervesebb beilleszkedését, mindkét objektum be- és átjárhatóságát,


Az épület az ország egyik legjelentősebb műemléke, melyet a tervezés során végig szem előtt kellett tartani, emiatt az átalakítás minőségét és mélységét alapvetően ez a tény határozta meg, minden más ebből következett:

  • kiemelt cél volt, hogy az épület minél kevesebb „kárt” szenvedjen az átalakítás során, „láthatatlanná” váljon a bővítés, ezzel együtt szervesen illeszkedjen a Múzeum elvi és fizikai rendjébe,
  • fontossá vált a valamikori keresztirányú tengely, mely szinte egy második szimmetriatengelye az épületnek, melynek révén az épület megközelítése a jelenlegi frontális jelleg helyett többoldalúvá vált, és az egykori tengelyre felfűzött
  • térsor – térszűkület-térbővület váltakozásával – újból értelmet nyerjen, és ugyanez jelenjen meg a −1 szinten,
  • az épület meglévő adottságainak kihasználásával – az udvarok lefedésével, részbeni beépítésével – egy látogatók által érzékelhető és bejárható belső, önálló világ jön létre, ahol a vertikális jellegű elemek – lépcsők, liftek, „dobozok” – az épületet minél kevésbé érintik, szerkezetileg önállóak,
  • a kiállítószintek az idők során bekövetkezett, koncepció nélküli átépítések által szinte elveszítették az épületet egykoron meghatározó, legfontosabb térszervezési elv szerinti kialakításukat – a külső homlokzat mentén kiállítóterek, míg a belső udvarok körül a közlekedők helyezkedtek el –, ennek visszaállítása alapvető cél volt,
  • az időszakos kiállítóterek 2. emeleti elhelyezésének megszüntetése egyfelől teret és lehetőséget nyújt az állandó kiállítás átgondolására, újraszervezésére, másfelől új, műszakilag-technikailag korszerű térbe kerülésével az időszakos kiállítások színvonala is jóval magasabb lehet, (megjegyzendő, hogy a tervezett időszakos kiállítási tér átmenetileg maradhat jelenlegi helyén, a hosszabb távra vonatkozó áthelyezés viszont mindenképpen indokolt)
  • kiemelt jelentőségű feladat a Múzeum és közvetlen környezete – a kert – kapcsolatának megteremtése, mert a két objektum azonos szintre emelése egymást erősíti,
  • ütemezhető megoldásban gondolkodtunk, mindenképpen célszerű ütemekre lebontani az épület megvalósítását, mely a tervlapon is nyomon követhető.


Építészeti kialakítás szempontjai

  • alapvető építészeti meghatározó elem a keresztirányú tengely kijelölése, amely egyfelől az épület megközelítésében játszik kiemelt szerepet, másfelől szervezi a Múzeum belső életét, meghatározza a legfontosabb irányokat, orientál a látogatóközpont elhelyezkedésére,
  • a földszinten és a -1 szinten a középső épületszárny részbeni kibontásával kialakul ez az átlátható, szervező tengely, amelyre az új létesítmények szerveződnek,
  • meghatározó a terepszint alatti bővítmény elhelyezkedése – a Bródy Sándor utca felőli oldalon -, amelyet a telek lehetséges megközelítése, a közvetlen környezet, a rendelkezésre álló terület nagysága és a kivágható fák száma határozott meg,
  • a bővítmény szintszámát alapvetően a használhatóság, a funkcionális igények, a lehető legkevesebb fakivágás, illetve a gazdaságossági elvek határozták meg,
  • legfontosabb cél az épületen belül a modern, korszerű funkciók kielégítése volt, amely révén az épület használati értékének megnövekedése mellett a mai kor nyelvén, de egyben kellően visszafogottan, ugyanakkor karakteresen szóljon a látogatóhoz,
  • minden új elem – ami alapvetően meghatározó a Múzeum további életében – az udvarokba vagy a bővítménybe került, ezzel kívántuk jelezni, hogy ezek az elemek később kerültek be az épületbe,
  • a tervezett, új elemek a Múzeumban ugyanakkor határozottan elkülönülnek a klasszicista épülettől, ezt az elvet az alkalmazott új elemek morfológiájával és az anyaghasználattal kívántuk elérni, amely az udvarokba kerülő elemeket össze is köti a bővítménnyel, ezzel kívántuk megerősíteni az új- régi tengelyt,
  • az épület jelenlegi méltóságteljes megjelenésének megtartása alapvető építészeti elv volt, ezért a Múzeum előtti részben feltárt és dokumentált pincerészek megítélésünk szerint egyfelől nem képviselnek olyan értéket, amely alapján bemutatásuk és hasznosításuk feltétlenül fontos volna, másfelől az ugyancsak kiemelten fontos és lényeges március 15-diki ünnepségeken ezek látható jelenléte zavaró lenne,
  • az időszakos kiállítás áthelyezésével és folyosók kiállítótérként való használatának megszüntetésével egyfelől hely szabadul fel az állandó kiállítás számára, másfelől visszaállítható a valamikori klasszicista térszervezés, ami a kiállítóterek kialakítását és a belső udvarokra néző közlekedőket illeti,
  • külön kellett választani a közönségforgalmi és üzemi tereket, ezek megközelítését, jelen formában ezek több helyen átfedésben vannak, összekeverednek,
  • a Múzeumba olyan funkciókat telepítettünk, amely rendszeres bevételt jelent az intézmény számára – a Múzeum nyitva tartása után is üzemelnek -, mely hosszú távon komoly pénzügyi bázist jelent,
  • az épület akadálymentesítése minden közintézményre nézve kötelező, ez most csak kompromisszumokkal terhelten megoldott.


A TERVEZETT ÉPÜLET LEÍRÁSA
Megközelítés gépjárművel
Az épületet gépjárművel a Pollack Mihály tér irányából lehet megközelíteni, a Bródy Sándor utcához közelebb eső oldalon, ahol a terepszint alatti bővítés is található. A viszonylag nagy egybefüggő rendelkezésre álló szabad terület mellett a kivágható fák magas száma, valamint a kedvező terep-magassági viszonyok – a Pollack Mihály tér cca. 1, 30 m-rel a kert szintje alatt van – szóltak. Az utca szintjéről rámpa vezet a -1 és az alsóbb szintekre egyaránt.

 

MNM pályázat, látványterv, Gelesz és Lenzsér Kft.
MNM pályázat, látványterv, Gelesz és Lenzsér Kft.
MNM pályázat, látványterv, Gelesz és Lenzsér Kft.
 

 

Gyalogos megközelítések
A meglévő – díszlépcsőn megközelíthető – főbejárat változatlanul maradása mellett a két oldalsó bejárat is kiemelt szerephez jut, mindkét irányból – a Múzeum és a Bródy Sándor utca felől is – elérhető az épület. Mindkét bejárat a kapualjakon keresztül egy–egy lefedett udvaron halad át a földszinten. A látogatóközpont és az egész épület feltárása szempontjából ez a legfontosabb elem. A meglévő díszlépcső az 1. emeletre vezet, ahol az állandó kiállítás indul. Az oldalsó bejáratokon az északi lefedett udvar alatt lévő látogatóközpont vertikális közlekedőin – felfelé lépcsőn, lifteken, lefelé kényelmes „tereplépcsőn”, lifteken – lehetséges lefelé vagy felfelé haladni. Természetesen a főlépcsőn az 1. emeletre jutva is lehetséges ugyanezeken a vertikális közlekedőkön elérni a látogatóközpontot.

Fogadó- és kiállítóterek, látogatóközpont
A Magyar Nemzeti Múzeum jelenlegi fogadóterét rendkívül erőteljes, harmonikus térsor alkotja, ennél jobban működőt az adott helyen nem lehetséges létrehozni, nincs is rá szükség. A főlépcső a keresztbe fordított előcsarnokba vezet, amelyből – a ruhatárak és a pénztárak közbeiktatásával közvetlenül elérhetők az állandó kiállítás terei. Az előcsarnok egyfelől azonban már nem képes a mostanra megnövekedett látogatói létszámot fogadni, másfelől nem lehetséges azokat a funkciókat létrehozni benne, amely nélkül manapság már nem működik múzeum. Emiatt – máshol – hoztunk létre egy látogatóközpontot, mely mindezeket a feladatokat ellátja, erről a későbbiekben esik szó részletesebben.

Állandó kiállítás
A Magyar Nemzeti Múzeum legfontosabb funkciója a magyarság történelmének bemutatása a kezdetektől napjainkig. Ez a feladat mindenekfelett áll, minden más lehet ugyan lényeges, de csak mint kiegészítő funkció jöhet szóba. Éppen ezért tartottuk rendkívül fontosnak, hogy az állandó kiállítás még több – a rendelkezésre álló legtöbb – térrel gazdálkodhasson, hogy a kiállítás minél sokrétűbb, gazdagabb legyen. Ehhez a bemutatási folyamathoz szervesen hozzátartozik, hogy a fizikai értelemben vett bemutatási folyamat kronológiai értelemben is folyamatos legyen, ne szakadjon szét elemeire, ne kelljen a kiállítás megtekintése közben előre- visszajönni, hogy lehetőség szerint minél nagyobb egybefüggő terület álljon az egyes bemutatásra szánt egységek rendelkezésére.

A fenti elképzeléseket az időszakos kiállítás pillanatnyilag szétszakítja, kettévágja, ráadásul a kiállítás bemutató része visszakanyarodik a folyosón, így ezen a helyen megszűnt a valamikori nagyvonalú térszervezése az épületnek. Az előzőkben már megfogalmazott építészeti elvek szerint célunk az volt, hogy ezt a valamikor nagyon jól működő rendszert visszaállítsuk. Éppen ezért az időszakos kiállítást áttelepítettük a bővítménybe, helyére pedig a pillanatnyilag a folyosón megtekinthető állandó kiállítás kerül, így helyreáll a rend. Ez az elv az állandó kiállítás teljes területén következetesen végig vonul.

Látogatóközpont
Az előzőkben már szó esett a meglévő előcsarnok szűkösségéről, amely alkalmatlan a látogatók fogadásával, egyéb tevékenységével kapcsolatos feladatok ellátására. Ezért jött létre a látogatóközpont, amely ezeknek a funkcióknak hosszú távon képes megfelelni.

Az épület látogatóközpontját az északi lefedett udvar alatt alakítottuk ki, mely átnyúlik a bővítménybe. A látogatóközpont több egységet is magában foglal:
Lefedett északi udvar alatt -1 szinten.
– gyermekfoglalkoztató, gyermekmozi, gyermekmegőrző,
– kávézó,
– pihenőzóna, szarkofágokkal szegélyezett átjáróval a Lapidárium felé,
– vertikális közlekedők (lépcsők, liftek)
Átalakított északi múzeumi épületszárny (nyaktag)
– pénztárak, információ,
– ruhatárak,
Felülvilágított bővítmény -1 szinten
– pihenőzóna, galéria, kiállítótér, (betekintés az időszakos kiállítótérbe)
– vizesblokkok,
– múzeum-shop,
– vertikális közlekedők (lépcső, liftek)
Felülvilágított bővítmény -2 szinten
– internet kávézó,
– időszakos kiállítótér előtere,
– vertikális közlekedők (lépcsők, liftek).
– időszakos kiállítótér
Térbeli kapcsolatát tekintve a látogatóközponthoz tartozik a multifunkcionális tér, amely több esemény színtere is lehet. Normál hétköznapokon a lefedett tér találkozóhelyként, kávézóként üzemel, melynek fogyasztótere a lefedett tér alatt helyezkedik el, látszólagos randomszerűen elszórt padokkal, asztalokkal, melyek mozgathatók.

 

MNM pályázat, látványterv, Gelesz és Lenzsér Kft.
MNM pályázat, látványterv, Gelesz és Lenzsér Kft.

A térnek a főbejárathoz közelebb eső oldalán egy „doboz” található – mely az 1. emeletről is elérhető -, mely egy kihúzható, lépcsős lelátót rejt magában. Konferenciák alkalmával a kávéházi fogyasztás ülőalkalmatosságait, asztalait összetolják a tér keleti végébe, kihúzzák a lelátót – melyeken ülő- és hátpárnákon 200 fő fér el egyidejűleg -, melyhez a lelátó előtt még 200 fő jön hozzá. Konferenciák alkalmával lezárják a közforgalom elől a Múzeum utcai bejáratot – csak a konferencián résztvevők, meghívottak részére szabad a bejárás -, valamint a két udvar közötti nyaktagi részt az északi udvar felőli oldalon. A nyaktagban lévő vizesblokkok, ruhatárak szolgálnak a konferencián résztvevők részére, így ez az egység önállóan tud működni. A konferenciatér az 1. emeletről is elérhető, ha valaki onnan közelíti meg. Mindkét udvari tér felett fémszerkezetű üveghártya biztosítja a lefedést, térelhatárolást, mely kihúzható árnyékoló szerkezettel is ellátott, biztosítva a nap elleni védelmet.

3.2.3. Időszakos kiállítótér
Az időszakos kiállítás a bővítmény – 2 szintjéről nyílik, a kiállítás előterétől mobil üvegfalakkal leválasztva. Az előtérben a pihenőzónával egy légtérben egy-két kisebb kiállítótér is kialakításra került, mivel jelenleg nem áll rendelkezésre kisebb alapterületű kiállítótér kamara kiállítások részére. Ezeken a helyeken lehet fotó-, grafikai vagy érmekiállításokat rendezni. A kiállítótér a mai kor igényeinek megfelelő, korszerű, felülvilágított, árnyékolt, szórt bevilágítással rendelkező – de igény esetén elsötétíthető – tér. Manapság már a nagy kiállítóterek műszaki értelemben sokkal többet tudnak, mint régebben, változtathatók a fényviszonyok, a padlószintek stb.

Az általunk elképzelt időszakos kiállítótér mindezzel felszerelt: a felülvilágítók igény esetén tetszés szerint árnyékolhatók, elsötétíthetők,¸a padlószintek egy meghatározott raszter mentén az alsó manipulációs szintről mozgathatók – akár kétszintessé is átalakítható –, az egész kiállítótér tetszés szerint mobil válaszfalakkal – üveg vagy tömör – leválasztható a kiállítás által megkívánt alapterületi igénynek megfelelően. Az időszakos kiállítótér alapterülete megegyezik a jelenlegi – a múzeum épület 2. emeletén található – kiállítótér alapterületével, de igény esetén az alapterület növelhető.

Meglévő üzemi és látogatói terek a múzeum épületében
Az épületben meglévő üzemi terek közül van, ami kikerül az épületből, van, amelyeknek elhelyezkedése – az átalakításnak megfelelően – módosult.

Szintekre lebontva

-2 szint - az északi udvar alatti tér falait visszabontjuk az új, - 1 szinti padlószintig, alatta gépészeti búvótér létesül a meglévő megtartásával,
-1 szint - az északi udvar alól kikerül a teljes ott lévő Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály, emellett további, a szinteken található helyiség is, amelyek ehhez a főosztályhoz tartoznak és egy teljesen más épületbe kerül, elhelyezésüket nem a Múzeum épületében oldottuk meg,
– az őrség helyiségeinek egy része a kapualj másik oldalára kerül,
– a főlépcső alatti felső szintre kerül a Történeti Fényképtár az 1. emeletről, több kisebb-nagyobb helyiség átrendeződik a Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály egyéb megszűnt helyiségeibe, többek között az északi kapualj alatti helyiség, a Közművelődési Iroda északi kapualji helyiségei mellett az új kávéház üzemi terei lesznek,
– a szellőző kivezetések egy-egy növénycsoportba elrejtve lesznek a kert szintjére felvezetve,

Földszint

– a Közművelődési Főosztályt és az informatika egységeit a bővítménybe helyeztük át, előbbit a látogatóközponthoz kapcsolva a szükséges raktárral együtt, ezzel együtt elbontásra kerül az udvar födéme, részben a felülvilágítókkal együtt,
– a középkori és kora ókori kőtár anyaga a Lapidárium előtti térbővületbe került, a kőtár helyén dolgozói büfé-étkező létesül önálló vizesblokkal, a mögötte lévő időszaki kiállítás helyén oktatói kabinetek lesznek,
– a két oldalsó bejárati kapualjat kiszabadítjuk, a Múzeum utcai előadó megszűnik és az előbbiekben említett oktatói kabinet részét képezi,
– a középső szárnyat kibontjuk és az eredeti állapotot állítjuk helyre, megszűnik a büfé és átalakul a vizesblokk, a továbbiakban a multifunkciós térhez tartozik konferencia esetén,
– az őrség helyiségei szinten belül áthelyezésre kerülnek,

1. Emelet
– a Történeti Fényképtár áttelepítésre kerül a földszinti főlépcső felső szintjére,
– a Hangszertár a bővítményben kap helyet,
– az épület déli szárnyában az állandó kiállítás folyosójáról eltűnik a visszaforduló kiállítás – visszaalakul közlekedő folyosóvá –, egyidejűleg kiegészül az állandó kiállítás a Honfoglalás kori anyaggal, ezzel befejeződik a magyarság történetének kronológiai sora,
– a Fegyvertár látogathatóvá válik,
– a Könyvtár folyosóján csak a katalógusok maradnak, minden más eltűnik a szobákban és a folyosó átjárhatóvá válik,
– a díszlépcső két oldalán lépcsők helyett rámpák készülnek az akadálymentesítés miatt,

2. Emelet
– az 1. emelethez hasonlóan a folyosók felszabadulnak az állandó kiállítási funkció alól, ismét közlekedő folyosóvá válnak,
– az időszakos kiállítás a bővítménybe kerül, helyén állandó kiállítótér lesz,

Tetőtér

– a szint – mivel a közelmúltban készült el, valamint valószínűleg az ott dolgozók igényeinek megfelelően alakították ki – érdemben nem változott, csupán az új gépészeti rendszereket kell átvezetni.

Tervezett új beépítések – üzemi terek
Az új beépítést a Múzeum épületének Bródy Sándor utcai oldalán, a terepszint alatt terveztük három szinten. A létesítmény megközelítése a Pollack Mihály tér felől történik, rámpával lehet a – 1 szintre lehajtani. A további szintekre a gépjárművel történő lejutás szintén rámpával megoldott. Az egyes szinteken a következő funkciókat helyeztük el, melyeket közös vertikális közlekedő mag – lépcső, teher- és személyliftek – kötnek össze:

– 1 szint: itt kapott helyet az átmenő műtárgy raktár I. külső és belső kezelő térrel, - mely a Múzeum hátsó, üzemi folyosójával áll közvetlen kapcsolatban -, gépészeti tér, valamint az egy-egy lesüllyesztett patio köré szervezve a Közművelődési Főosztály és a Műszaki Osztály irodái. Mindkét osztály közvetlen kapcsolatban van a látogatóközponttal, de emellett a Műszaki Osztályról elérhető a hátsó üzemi folyosó is.
– 2 szint: a szint üzemi terei közül megtalálható itt az átmenő műtárgy raktár II., valamint egyéb raktárak közös előtérrel, illetve gépészeti tér. A raktárak kapcsolatban vannak a látogató központtal.
– 3 szint: a szintre kerültek az ásatási raktárak egyéb kisebb raktárakkal, a Peugeot Boxer parkolókkal. A szint többi része mélygarázs – 44 gépkocsi parkolóval –, melyek közül 2 mozgássérült parkoló. A gépkocsival érkezők a személyliften keresztül érhetik el a – 1 szintet. A mélygarázs végén található egy raktár, mely az időszakos kiállítótér alatti manipulációs tér alá került.

 

MNM pályázat, látványterv, Gelesz és Lenzsér Kft.
MNM pályázat, látványterv, Gelesz és Lenzsér Kft.
MNM pályázat, látványterv, Gelesz és Lenzsér Kft.
 


Szerkezeti megoldás a bővítményre
A meglévő múzeumi épületet a melléépítés miatt alá kell alapozni, kizárólag egy szint melléépítése esetében nem volna szükség rá, ez azonban rendkívül nagy terepszint alatti beépítést eredményezne, ami további fák kivágását vonná maga után. A fentiek miatt – és gazdaságossági szempontokat is figyelembe véve –, két szint megépítésénél a terepszint alatt fajlagosan gazdaságosabb három szint megépítése, döntöttünk az utóbbi mellett. [...]

Kertészház bővítése

Az épületbe a Műszaki Osztály kiköltözése és az épület bővítése után 250 adagos főzőkonyha kerül. Bővítés nélkül az épület a kis alapterület miatt gyakorlatilag használhatatlan lenn, ezért indokolt bővítése. A főzőkonyha a terepszint alá kerül – lépcsővel, étellifttel áll kapcsolatban a felső szinttel –, míg a fogyasztótér a felszínre. A konyhaüzem gazdasági feltöltése a Pollack Mihály tér felől történik az ott kialakított – megosztott használatú – üvegdobozon keresztül. A Kertészházat egy árnyékolt üvegdobozzal bővítjük a felszínen, mely illeszkedik a telek Pollack Mihály tér felőli pergolasorába, ami lezárja a hátsókertet, de egyben lehetőséget is nyújt az intézmény megközelítésére is. A pergolaelemek között felváltva üvegfödém – ami alatt szarkofágokat helyeztünk el –, illetve kifeszített fémszálak vannak, melyekre növény futhat fel. Itt kapott helyet a pergolával fedett éttermi terasz is.

Udvarok lefedése
Az udvarokat lefedése alapvetően üveggel történik, speciális tartószerkezettel. A függőleges tartószerkezetet négy acélpillér alkotja az udvar négy sarkában, melyre egy síkfelületre feszített kétszer görbült üvegfelület kerül, mely háromszög alakú elemekre bomlik a fedés miatt. A felület az udvar határoló falaihoz síkfelületként csatlakozik, ezzel elkerülhetővé vált egyfelől a sík-görbe felület problematikája, másfelől az üvegtető feletti üzemi terek használati értékét a tetőtérben egyáltalán nem befolyásolja a kialakítás.

Az acélpilléreket a fedés alatt feszített acélsodrony tartja össze a vízszintes erők felvétele miatt. Az acélpillérek befogottak – esetleg a meglévő épülethez pontonként rögzítettek –, a Lapidárium esetében a fő közlekedőforgalomból amúgy is kieső részen halad át a födémen, az északi udvar esetében pedig önálló alaptest kerül alá. Az acélpillérek tetejére – egy-egy csomópontban – ül fel a kétszer görbült osztott keresztmetszetű acélgerenda, amelyekre pontonként megfogott edzett üvegtáblákat erősítenek. Az üvegtáblákra emalit bevonat kerül, ami alacsony napsugárzási érték esetében hatásos.

Magas napsugárzási érték esetében az udvarok árnyékolása a következő módon történik:
Az üvegtető alatt vízszintesen több, koncentrikusan elhelyezkedő üres acélrúd keret halad, melyekre egyfelől a világítótesteket lehet felerősíteni, másfelől a rudak rejtik magukban a vászon anyagú, az üvegosztásnak megfelelő – háromszög alakú – árnyékolókat. A rudakat vékony acélsodronyok kötik össze az üvegosztásnak     megfelelően. Az árnyékoló vásznakat motoros működtetés mozgatja az acélsodronyok mentén. Létezhet többféle színű vászon is egyidejűleg az árnyékolás intenzitásának függvényében. [...]

HASZNOSÍTÁSI JAVASLATOK – népszerűsítést illetve a bevételt növelő építészeti megoldások ismertetése
A hasznosítási javaslatok előtt fontos tudni, hogy a Múzeum bizonyos részei belépőjegy nélkül is bejárhatók. Ez azért lényeges, mert jó, ha a múzeum nem egy elzárt „templom”, hanem adott esetben az átlagos ember mindennapjainak részévé válik, természetes, hogy használja akár hétköznap is az épületet. Véleményünk szerint az állandó és időszakos kiállításokon, valamint az üzemi tereken kívül mindenhová célszerű beengedni az érdeklődőket, annál is inkább, mert van, akit csak az épület érdekel. Az épületben olyan funkciókat is kialakítottunk, amelyek az intézmény számára hosszú távon, állandó jellegű bevételt jelentenek. Külön kell választani az épületen belüli és a kert hasznosításából származó funkciókat, lehetőségeket. Az épületen belüliek részben helyiségek bérbeadásból származnak, részben az üzemeltetési jogot adják bérletbe.

Épületen kívül

A Múzeumok Majálisa rendezvény már évek óta jelen van Budapest múzeumi életében, célszerű tematikus jelleggel évente megismételni. A kert viszonylag széles gyalogos útjaival megfelelő teret nyújt a felállított sátrak elhelyezésére, melyek az egész kertet igénybe vehetik. További lehetőség egyéb budapesti rendezvényekhez való kapcsolódás, mely túl azon, hogy bevételt jelent, megismerteti a résztvevőket a Múzeum mindennapjaival. Ugyanez az indirekt kommunikáció igaz a múzeumkertben kialakított gyermek-játszókertekre is, ebben az esetben már egészen kis korban megismerhetik, „megszokhatják” a gyermekek a múzeum-közeli jelenlétet.
Komoly bevételt jelent a Kertészház bővítésével kialakított elegáns étterem, mely nyitvatartási időben elérhető a Múzeum kertjéből, nyitvatartási időn túl pedig a Pollack Mihály tér felől. A téren az utóbbi időben komoly rendezvényeket tartottak sörsátorral stb., ehhez nagyon jól illene egy étterem. Minden évben március 15-dikén hagyományosan a Magyar Nemzeti Múzeum előtt zajlik az állami megemlékezés a nemzeti ünnepen. Ebben az időben még nem működik az Arany János szobor körüli vízsugaras vízjáték, ezért a teljes burkolt felületen lehet az ünneplő tömegnek tartózkodnia.

Épületen belül
Az épületen belül működik a Lapidáriumban rendszeres komolyzenei koncertsorozat, amelyet a továbbiakban is célszerű megtartani. Az épületben több vendéglátóipari egységet javasoltunk elhelyezni, gyakorlatilag mindegyik alsóbb szintre került egy-egy. Mivel a Múzeum közvetlen környezetében legalább három egyetem is működik, erősen valószínűsíthető, hogy az egyetemisták nagy számban keresik fel ezeket a helyeket. Fentiek alapján így kávézó alakítottunk ki a multifunkciós térben, a látogatóközpont -1 szintjén, internet kávézót pedig a – 2 szinten. Fontos, hogy a Múzeumnak ezek a részei belépőjegy nélkül bejárhatók, így ezek a nyitvatartási időn túl is üzemelhetnek.

A Múzeum Shop túl azon, hogy informatív jelleggel népszerűsíti a múzeumi látnivalókat, újabb komoly bevételi forrást jelentenek. Éppen ezért lényeges, hogy helye ne legyen eldugott, könnyen megtalálhassák a látogatók, kapcsolódjon valamelyik fő funkcióhoz, ugyanakkor kellő kapacitással – alapterülettel, felkészült kiszolgáló személyzettel – rendelkezzen. A terv által javasolt hely – látogatóközpont – ebből a szempontból a lehető legjobb. Szintén lényeges, hogy a Közművelődési Főosztály ugyanitt található, ezáltal kapcsolata a látogatókkal sokkal közvetlenebb. Ugyanitt helyeztünk el kisebb kiállítótereket is.

Fenti szempontból az épület egyik leglényegesebb eleme a multifunkciós tér, ami az általános ismeretterjesztő előadásokon túl állandó bevételi forrást jelenthet az intézménynek, ha konferenciákra, előadásokra, továbbképzések számára kiadják. Nem kizárt gimnáziumi, egyetemi programokra való kiadás sem. Mint az előzőkben már elhangzott, a Múzeum életétől teljesen függetlenül is működhet, nem zavarják egymást.
A látogatóközpont egyik eleme a gyermekfoglalkoztató, melyet bérbe is lehet adni szakkörök számára is. A szakkörökön részt vehetnek gyermekek és felnőttek egyaránt. […]

KÖRNYEZETVÉDELMI SZEMPONTOK
Levegővédelem
A tervezés során a környezetvédelemre kiemelt figyelmet fordítottunk. Az épület bővítményének elhelyezésekor megvizsgáltuk, hogy hol lehetséges a lehető legkevesebb fakivágással az objektumot telepíteni. Ügyeltünk arra, hogy alaprajzi értelemben az objektum egy szintre számított alapterülete a lehető legkevesebb legyen, emiatt (is) terveztünk három szintet a terepszint alá, ami gazdaságossági értelemben is mérvadó. A mélygarázsok szellőztetését magasan a földszinti használati szint fölé vezettük ki, ezáltal a kert terhelése nem számottevő.

Az épület szellőztetése során az elhasznált levegőt az épület gerince fölé kell kivezetni. A frisslevegő bevezetés az elhasználttól térben különböző helyen történik, magassági értelemben – mivel belvárosi környezetről beszélünk – szintén magasan, a tetőgerinc felett megoldott. Az épületben nincs olyan berendezés, ami a környezetet huzamosan szennyezné, normál múzeumi üzem zajlik az épületben.

Zajvédelem
Az épületben zajforrás több helyen található. Az egyik a parkolószinthez tartozó szellőzőgépek zajkibocsátása, melynek tervezésénél a kimenő zajtól óvni kell a környezetet. Ezt komplex zajvédelemmel kell megoldani: olyan szellőzőgépeket kell választani, ami eleve csendesebb üzemű, illetve a kimenő szellőzőcsatornára zajcsökkentő elemeket kell felszerelni. A másik zajforrás a közönségforgalmi terek szellőzéséből-hűtéséből adódik. Mivel múzeumi funkcióról van szó, eleve a szellőzőrendszer méretezésénél erre ügyelni kell, csak csendes üzemmódú szellőzőgépek jöhetnek szóba, ahol ügyelni kell a szellőzőgép üzemzajának értékhatár alá való csökkentésére. Ez a helyzet a hűtőgépek esetében is, manapság már nem képzelhető el múzeum klimatizálás nélkül. Jelen esetben – mivel régi épületről van szó – viszonylag vastag, tömör téglafalak a térelhatároló szerkezetek, azonban sok, nagy üvegfelület található az épületen, melyek révén nyáron az épület felmelegszik, télen pedig lehűl. A nyári üzemmód esetében fontos a hűtés, melyhez nagy hűtőkapacitásra van szükség. A szellőzési-hűtési rendszer zajvédelmének esetében ugyanúgy komplex zajvédelmi rendszert kell alkalmazni.

A tervezés során ugyanakkor ügyelni kell a környezeti zajhatásokra, ami alapvetően a Múzeum körút forgalmából adódik alapvetően. Az alkalmazott épületszerkezeteknek a zajmérésből származó értékeknek kell megfelelniük, ezért a külső térelhatároló szerkezeteknek – falaknak, nyílászáróknak – fokozott zajvédelmi értékkel kell rendelkezniük. A bővítményből a közönségforgalmi tér fűtése a meglévő rendszerhez kapcsolódik, kapacitásnövelés nyilván szükséges, azonban ez nem jár zajnövekedéssel.

Természetes vizek védelme
Az épületben elválasztott rendszerű csatornarendszert terveztünk, ahol az esővíz külön rendszerben gyűlik össze. Az esővizet alapvetően két különböző jellegű helyen kell összegyűjteni, a tetőkön és a burkolt kerti felületeken. A csapadékvizek közül a tetőn összegyűjtött víz a kevésbé szennyezett, a burkolt kerti utakon keletkezett csapadékvíz a szennyezettebb. A Múzeum kertjében megjelenik a szabad vízfelület medence és vízsugaras vízjáték formájában. A rendszer tervezésekor ügyelni kell a víztisztító berendezés működésének hatékonyságára. [...]

KERTÉPÍTÉSZETI VIZSGÁLAT
Az alábbi vizsgálati munkarész készítésének legfőbb indoka, hogy e vizsgálatban leírtakkal támasszuk alá tervünk indokoltságát. Az alábbiakban a kertet alkotó főbb – természetes és mesterséges – elemeket – fontossági sorrend nélkül - csoportonként tárgyaljuk a könnyebb átláthatóság érdekében.

Burkolatok
A burkolatok közül ömlesztettek és szilárdak is megtalálhatók a kertben. Ilyenek: beton, nagykockakő, kiskockakő, kavics, murva. Állapotuk elhanyagolt. Anyaghasználatuk majdnem véletlenszerűnek tűnő. Felületeik és vonalvezetésük alakja, formálása, zavaros, rossz összképű. Erősen érződik rajtuk a különböző időszakokban, különböző okokból ide-oda „tákoltság”. Rendkívül méltatlan, - ugyanakkor a használók részéről akceptálható, - hogy a kert egy jelentős részét gyakorlatilag gépkocsi parkolóként használják.

Kerti berendezések, díszítőelemek
A padok a 60-70-es évek designja. Deszkáikon grafittikkel. Legalább lennének ötletesek. De nem. Csak ronda firkák. A lámpák archaizálóak, mintha korabeliek lennének, vagy mégsem? Nyakukon egy-egy modern térfigyelő kamerával. A hulladékgyűjtők szintén a 60-70-es évekből maradtak itt. Rácsos kosár, bennük világoszöld nylonzacskó. Az ivókút modern, de silány. A szobrok legalább szépek. Valamennyire változatosak is. Amennyire egy ilyen kertben indokolt. A bemutatott régészeti emlékek szükségesek. És szépek. Az épületgépészeti és egyéb műtárgyak is szükségesek. Viszont csúnyák.

Növényállomány

[…]
Fák
A 32 fajból építés-korabeli (értsd: épület építési korára jellemző) kb. 12 faj, melyeket a Faállomány vizsgálat c. kartogramhoz tartozó táblázatban megjelöltünk. A kartogram lényegileg azonban azt hivatott bemutatni, hogy a meglévő fák normál fejlődés esetén 20 éves korban, ill. teljesen kifejlődve mekkora koronaátmérőt kellett volna, hogy növesszenek. Ha ez megtörténhetett volna, még sokkal nagyobb lenne az amúgy is nagy árnyékvetés. De ez értelemszerűen meg sem történhetett a későbbiekben felsorolt adottságok miatt. Ennek következtében is megállapítható tehát, hogy a meglévő fák átlagos életkörülményei (térszükségletei) sem biztosítottak a mai helyzetben.
Kertépítészként a részletes állapotfelmérés eredményeit nem kívánjuk felülbírálni, mert nem a mi szakmánk, ezért tisztában vagyunk azzal, hogy – jobban - nem érthetünk hozzá. Arról nem is beszélve, hogy egy – túlnyomórészt – élete végét járó faállomány esetén (természetesen egy-két kivételtől eltekintve) a vizsgálat óta eltelt 1,5 év nem jelent sokat. [...]
Összefoglalóan a szakvizsgálat diszkréten fogalmaz: „… a kert fáinak állapota átlagosan rossz.” Bár az „átlagosan rossz” kifejezést nem tudjuk egzaktul értelmezni (Átlagos? Vagy rossz? Vagy nálunk átlagos a rossz?), mi nem fogalmazunk diszkréten: Milyen következtetést lehet a fentiekből levonni, ha nem azt, hogy a faállomány állapota elkeserítő???

Cserjék, sövények,  talajtakarók
A szoliter cserjék, fedőcserjék, sövények a kertből nagyon hiányoznak. Egyrészt mert kevés van belőlük, másrészt mert az a kevés is rendkívül gyenge növekedésű, főleg a fák túl nagy árnyékvetése (és esetleg a talaj rossz minősége) miatt. Még az árnyéki talajtakarók a leginkább elfogadható minőségűek a kertben.

Gyep
A gyep szintén meglehetősen rossz állapotú, bár a napfényesebb előkerti részen tűrhető, de minősége a kert szerepét tekintve sehol sem megfelelő. Értelemszerűen minél árnyékosabb részen van, annál gyérebb, gyomosabb, foltosabb.

Egynyáriak
A frekventáltabb – és szerencsére naposabb - előkertben az – amúgy elég szegényes -  díszérték fokozására egynyárikat szoktak kiültetni, melyek minősége a pályázat készítésekor nem volt megállapítható (mert a helyszíneléskor még nem voltak elültetve). De ez nem is probléma, hiszen azok élete még 1 évre se telik. Ezért sok évre szóló negatív kihatásuk nem tud lenni. Legfeljebb a helyük meghatározásánál lehet nagyot tévedni, de ez azért nem jellemző, tekintettel arra, hogy ha egyszerűen a kert legfrekventáltabb helyére tesszük azokat, sokat nem tévedhetünk.
[…]

KERTÉPÍTÉSZETI JAVASLAT
[...]
Hogy lehet méltó az épülethez?

Véleményünk szerint úgy, hogy teljes felújításra és átépítésre kerül, igényes anyaghasználattal és átgondolt területfelhasználással. Leszámítva a faállomány tiszteletreméltó korát, mai állapotában sem a növényzet, sem a burkolatok, sem a funkciók, sem a kertberendezési tárgyak nem méltók a történelmi környezethez és a műemléképülethez. Annak érdekében, hogy ennek a jelenlegi szomorú állapotnak még a nyoma se maradjon, a kertet teljes egészében újonnan kell kivitelezni egy egységes kertépítészeti terv alapján, mely a kertet alkotó minden elemre vonatkozóan egységes látásmóddal készül.

Hogy lehet egységben az épülettel?

Véleményünk szerint úgy, hogy a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi az épület klasszicista stílusát és formálásában illeszkedik ahhoz. A kert jelenlegi megfogalmazása sem nem adja vissza a történelmi formákat, sem nem mai modern architektúrájú. Az egység, az illeszkedés – meggyőződésünk szerint – semmiképpen nem jelentheti a történelmi formák változatlan visszaállítását, hanem azok mai architektúrájú eszközökkel való újrafogalmazását kell, hogy jelentse. Vagyis a klasszicista történeti kertet modern eszközökkel hozzuk vissza.

Hogy nem lesz konkurenciája az épületnek?

Véleményünk szerint úgy, hogy „tudja, hol a helye”. Ezt pedig úgy tudja megtenni, hogy akceptálja a meglehetősen szűk térben álló épület uralkodását környezete fölött. És nem próbál extravangáns formálással, vagy „mégseholnemlátott” ötlettel az épület fölé - vagy legalább mellé - kerekedni, hanem annak pozitív értelemben alárendelt társa tud lenni. A kertépítészet ma divatos, letisztult formavilága éppen alkalmas is arra, hogy „puritánságával” visszaadja a valamikor volt kert modernizált változatát, ugyanakkor a mai igényeknek is meg lehet feleltetni.

 

MNM pályázat, látványterv, Gelesz és Lenzsér Kft.
MNM pályázat látványterv, Gelesz és Lenzsér Kft.

 

A kert funkcionális rendszere
Az épület legszűkebb környezete az exkluzívan kialakított díszkert, mely az épület körüli, – jelentőségétől függően különböző szélességű – túlnyomórészt díszburkolatos sávokat jelenti. Ennek egy részét alkotja maga az előkert. Az épület eggyel tágabb környezete az előző, exkluzív díszkertet öleli körül – leginkább csak három oldalról, de természetesen körbejárhatóan – a sétakert-pihenőkert, mely a két oldalkertben és a hátsókert épülethez közelebbi sávjában kapott helyet. Az épület legtágabb környezete maga az utcák által meghatározott ingatlan, melyet egyrészt kerítés, másrészt két oldalról uralkodó fajú fasorok (platán) határolnak.
A hátsókertben kapott helyet az étteremkert, a kertészlakból átalakított és bővített étteremhez a kerítés mentén, mindkét irányban kapcsolódva. Ez egyrészt kihasználja a közterület és magánterület közötti szintkülönbséget, másrészt  szinte észrevétlenül foglal el helyet az amúgy is kicsi kertből azáltal, hogy nem beleharap abba, hanem csak egy keskeny sávot vág le belőle. A múzeumkerttől pszichésen örökzöld sövénysávval, fizikailag kerítéssel választódik le, hogy a múzeumkert éjjelre zárható, az étterem nyitva lehessen.

A játszókert a D-i oldalkertbe került, ahol a legkisebb a múzeumlátogatói forgalom, ugyanakkor van kellő szélesség ahhoz, hogy  a funkciók ne keveredjenek, szoruljanak össze egymást zavaróan. Ezt az igényt amúgy is igyekeztünk úgy kielégíteni, hogy az semmiképpen ne egy feltűnően körülhatárolható „játszótér” legyen, hanem a múzeumkert színvonalához alkalmazkodó, akár szabadtér-építészeti alkotásokként is értelmezhető tér-részek. Ennek érdekében semmiképpen nem érezzük megengedhetőnek, hogy itt egy szokásos játszótér létesüljön EU-konform játszószerekkel (szerencsére a telek nem közterület, ezért ez nem követelmény). A játszókerti részek szinte észrevétlenül olvadjanak bele a kertbe, ennek érdekében különböző, de egyszerű formákkal (gömb, tetraéder, kocka, téglatest) dolgoztunk, különböző (kő, fa, gyöngykavics, homok, fakéreg), de egységes természetes anyagokból.

Talán e fejezetbe tartozik az időszakos rendezvények helybiztosításának koncepciója is. A legfontosabb a március 15-ei ünnepség céljára való alkalmassá tétele a kertnek, melynek tradicionálisan kialakult előkerti helyén értelmetlen lenne változtatni. Az ünneplők elsősorban a főlépcső előtt kiteresedő díszburkolaton, másodsorban annak két oldalán folytatódó gyepfelületen állhatnak. Ekkor még a vizek a kertben nincsenek. A másik fontos esemény a „múzeumok majálisa”, melynek fontosabb sátrait a fő díszburkolaton, kevésbé fontos sátrait tematikus csoportokban a burkolatok menti nagyobb gyepfelületeken lehet elhelyezni.
[…]

A kert burkolati rendszere

Fő díszburkolat
Az épületet közvetlenül körülölelő exkluzív díszkert burkolata a legelegánsabb, egy világosabb és egy sötétebb színű, csiszolt – minél nagyobb elemes, de négyszögletes - terméskő lapokból áll. Burkolatosztásának lényege, hogy a sötétebb sávok merőlegesek a homlokzatokra, ill. a kerti bejáratok tengelyében szinte bevezetik a látogatót a kertbe és az épületbe. 1:500-as mélységű architektúráját ábrázolja a tervezett helyszínrajz.
Mellék díszburkolat
A közlekedési rendszer hierarchiájának megfelelően az épülettől távolabb haladó sétautak burkolatának anyaga a fő díszburkolatéval megegyezik, de felületkezelése már egyszerűbb, pl. csak fűrészelt vagy lángolt.
Átkötő utak burkolata
Megegyezik a mellék díszburkolatokkal.
Játszókert-részekhez vezető, ill. azokat összekötő utak burkolata
Megegyezik a játszókert-részek burkolatával, azaz fakéreg, gyöngykavics, ill. homok.
Természetesen a burkolatarchitektúrát, a terméskövek felületkezelését, ill. méreteit csak a részletesebb tervek tudják felelősséggel meghatározni.

A kert mesterséges elemei

A kert mesterséges elemei közé soroljuk berendezési tárgyait, ill. szabadtéri egyedi díszítőelemeit.
Kertberendezési tárgyak
A padok helykijelölése két eltérő céllal történt:
– egyrészt a bejáratokhoz főként a múzeumlátogatók számára (kiv. a főhomlokzat előtti részt, ahol tradicionálisan kialakult a „lépcsőreülés”)
– másrészt a kerti sétaút mentén a kerthasználók számára.
A lámpák világítási típusa és helykijelölése a megvilágítandó felülettől függ, melyet csak a részletesebb tervek során lehet konkrétan meghatározni.
A hulladékgyűjtő edények helye a főbb gyalogutak mentén, ill. a padok közelében van. Kiválasztásuknál és elhelyezésüknél törekedni kell arra, hogy könnyen megtalálhatók legyenek, de lehetőleg minél kevésbé legyenek „látványrombolók”. Ez nehéz feladat, de nem megoldhatatlan.
Az ivókút optimális helyét a játszókerti részen véljük megtalálni egyrészt azért, mert a gyerekek szoktak a legjobban kimelegedni és a legszomjasabbak lenni, másrészt a kert többi „oldalán” a felnőttek tudják magukat a vízfelületekből, vízfolyásból is – külsőleg – hűsíteni. Inni meg úgyis trendy ásványvizet isznak – a kertépítész szerint sajnos. A meglévő kertberendezési tárgyak nem tarthatók meg, az újak formavilágának és anyaghasználatának pedig illeszkednie kell az egységes kertépítészeti koncepcióhoz!

Szabadtéri egyedi díszítőelemek

A meglévő szobrok megtartandók, és a helyszínrajzon jelölt helyekre helyezendők át. Hogy melyik hova, azt a részletesebb tervezés során lehet felelősséggel meghatározni. Elv, hogy
– ahol burkolat mellé kerül, ott a burkolat széléhez közelebb legyen, hogy a burkolatról nézve is élvezhető legyen,
– ahol a burkolattól a vízfolyás választja el, ott a víztől hátrább legyen, hogy a tömbköveken átlépve előttük-mellettük el lehessen haladni.
A szabadtéren tárolt szarkofágok egy részének a terv helyet talált az éttermi sáv fedett pergolája alatt (ill. a múzeum épületén belül). Az olyan egyéb régészeti kőanyagot, mely – esetleg – mégsem igényel lefedést, javasoljuk a gyepben elhelyezni annak változatosabbá tételére, ill. múzeumlátogatási kedvcsinálási célból.

A kert természetes elemei

Vizek
A víz megjelentetését mindenképpen fontosnak tartjuk a kertben azért, mert
– hangsúlyos elem, de nem konkurál az épülettel
– közvetlen környezetét klimatizálja
– a kertet változatosabbá teszi, esztétikáját fokozza.
A tervezett kertben 3 – szinte egyformán fontos - formában jelenítettük meg:
– az Arany János szobor körüli díszburkolatban szabályos raszterrel időszakos vízsugaras vízjáték képében
– a Múzeum körúti jobb oldali főbejárati, ill. a látogató-központi főbejárati díszburkolat „lezárásaként” vízfelület képében
– a haladási irányok hangsúlyozására vízfolyás képében
[…]


vezető tervezők: Gelesz András, G. Lenzsér Ágnes

építész munkatársak: Czirják Ágnes, Nádai Brigitta, Holló Eszter, Molnár-Schád Gergely, Safranka Péter, Szabó Árpád, Steiner Balázs Miklós, Esztergályos Viktor.

generáltervező: Gelesz és Lenzsér Kft.

tervezés éve: 2010

fotók: Gelesz és Lenzsér Kft.

 

vélemény írásához jelentkezzen be »