Makovecz Imre: Tervek, épületek, írások 2002-2011

2011-ben hunyt el Makovecz Imre, a magyar organikus építészeti iskola megteremtője. A kötet az ő munkásságának 2002-2011 közötti, utolsó alkotói szakaszát dolgozza fel, évekre bontva fogja össze Makovecz terveit, írásait, illetve a róla szóló tanulmányokat, a vele készült interjúkat. 

Nem monografikus feldolgozásra vállalkozik, hanem az életmű alapos ismeretéhez kínál fogódzót, folytatva azt az albumot, amelyet Gerle János, Makovecz oeuvre-jének krónikása készített, és amely 2002-ben az epl Kiadó gondozásában jelent meg.

Makovecz Imre munkásságát Japántól Dél-Amerikáig az egész világon elismerik, a brit, az amerikai és a skót építész szövetségek tiszteletbeli tagjukká választották, megkapta a Francia Építészeti Akadémia Nagy Aranyérmét. Nevéhez fűződik a Kós Károly Egyesülés és a Magyar Művészeti Akadémia megalapítása. Építészeti és azokhoz szorosan kapcsolódó társadalmi elképzelései korunk fogalmaihoz képest messze előre mutatnak. Halála után a sokoldalú, társadalomformáló erejű életműnek – és vele együtt az organikus építészetnek – a kortárs művészeti és szellemi életben elfoglalt helye átfogó feldolgozásra vár. Ez a könyv, a Gerle János által szerkesztett első kötettel együtt, immár a teljes alkotói pályáról pontos képet ad. Nem csupán a tervek és épületek részletes bemutatására vállalkozik, de tükrözi azoknak kortárs fogadtatását is, és legközelebbi munkatársainak visszaemlékezésével megidézi Makovecz Imre nagy hatású személyiségét. Azt az építészt, aki látomásszerű terveivel, az emberi méltóságot szolgáló épületeivel a 20. század végén és a 21. század elején ember és világ, fent és lent talán újra megvalósítható egységének kifejezésére törekedett. A két kötet együttes kiadása egyben Makovecz Imre 80. születésnapját köszönti.

A szerkesztő előszava

2002-ben jelent meg Gerle János szerkesztésében, a Serdián Kft. gondozásában az a kötet, amely Makovecz Imre életművének a kezdetektől 2001 végéig tartó szakaszát dolgozta fel. A dokumentum- és tervgyűjtemény minden szempontból kiindulópontot jelent Makovecz munkásságának kutatásához.

Makovecz Imre 2011-ben elhunyt, az életmű lezárult – de az addig meg nem valósult tervek mennek tovább a maguk útján. Alkotójuk halála után is több Makovecz-ház megépült és épül folyamatosan. Ez a könyv arra vállalkozott, hogy az előzőt folytassa, és 2002-től Makovecz haláláig, illetve a Függelékben a tervek, házak, Makoveczcel kap­csolatos események sorát egészen máig követve – a kötet szerkesztése 2015. április 30-án zárult le –, a Gerle által kidolgozott szerkesztési elvek szerint dolgozza fel az életművet. Így ez a kötet is évenként gyűjti egybe a terveket, írásokat, fontosabb meg je­lenéseket és eseményeket; mindent, ami Makovecz munkásságának fontos dokumentuma.

A folytatás természetesen nem tud olyan alapos és mindenre kiterjedő lenni, mint az első kötet, mivel Gerle János évtizedeken át Makovecz munkatársaként, krónikásaként és műveinek értelmezőjeként megismételhetetlen közelségben élt Mesterével, aki után nem sokkal, 2012-ben maga is elhunyt, és én, jól ismerve – és mélyen tisztelve – az ő vállalását, úgy érzem, kötelességem, hogy a folytatásban is az ő szellemiségével közelítsek Makovecz Imre életművéhez. Az első kötet pontos és feszes szerkesztési elvek szerint rendszerezi az életművet; itt is ezeket alkalmaztam.

A tervek és épületek a tervezés kezdetének événél szerepelnek, ami megvalósult, ott vastag betű jelöli a befejezés dátumát. Az események között a ki­állítások, előadások, találkozók és díjak mellett a 2002 előtt tervezett, de ebben az időszakban elkészült épületek, illetve a korszakos jelentőségű Makovecz-művek kerek évfordulói is szerepelnek. Az események felsorolásában csak a jelentősebb, átfogóbb kiállításokra, előadásokra vonatkozó információk olvashatók, ezek esetében nincs, nem is lehet szó teljességről. Az egymást követő éveket a kezdő oldalakon Makovecz Imre haláláig itt is azok a számjegyek jelenítik meg, amelyeket az első kötet használt: a Makovecz maga írta számokat. Csak a Függelékben térünk át egy egyszerűbb tipográfiai elemkészletre.

A jelenlegi kötet néhány ponton eltér a Gerle által javasolt rend­től; például abban, hogy az egyes épületekről megjelent írásokat nem a terv első említéséhez, a tervezés kezdetének évéhez soroltam, hanem az írások megjelenésének dátumához. Így áttekinthetőbb az életmű tervanyaga. A másik eltérés a Makoveczcel foglalkozó filmek, TV-műsorok külön egységben való felsorolása az egyes éveknél; erre azért volt szükség, mert 2002 után jelentős film- és televíziós anyag készült Makovecz Im­réről, és erre külön szeretném felhívni az életmű további kutatóinak figyelmét. A bibliográfiában felsorolt írások között kevés olyan található, amelyik Makovecz Imre közéleti szerepével foglalkozik, e mögött az a szerkesztői szándék húzódik, hogy az alkotó és gondolkodó embert mutassa be, a napi politikától függetlenül. Abban a néhány közéleti karakterű írásban, amelyek mégis szerepelnek a kötetben, Makovecz összegző gondolatokat fogalmazott meg, így nem a politikához, hanem inkább az ő szellemi térképéhez kapcsolódnak. A források közé a sajtóban megjelent írások mellett bekerültek az egykori munkatársak visszaemlékezései; ezek a rövidebb-hosszabb interjúk kifejezetten ehhez a könyvhöz készültek. A tervek, vázlatok és a fotóanyag egy részéhez a Makovecz Alapítvány által létrehozott Archívum segített hozzáférni, e dokumentumgyűjtemény nélkül lehetetlen vállalkozás Makovecz munkásságát átlátni és megismerni.

A Függelékbe az épületeknek és terveknek a lezárult életmű utáni alakulása, a 2011–2014 közötti időszak Makoveczhez kötődő fontosabb eseményei és néhány, az életművet elemző, halála után publikált írás mellett két egykori munkatárs portréja is bekerült. Kováts Flórián és Gerle János évtizedeken át nagyon sokat tett azért, hogy Makovecz munkássága és szellemisége minél szélesebb körben hasson. Mindketten nem sokkal Makovecz után hunytak el, emlékezetük szorosan kötődik az építész életművéhez. Itt adunk hírt a 2012-ben megalakult Makovecz Alapítványról és a Makovecz Archívumról, a 2014-ben megrendezett Vigadó-beli kiállításról is. A könyv végén az a három ember idézi fel Makovecz Imre tervezői metódusait, mindennapi munkáját, akik a leghosszabb időn keresztül kísérték figyelemmel és segítették: Várlaki Erzsébet, Gerencsér Judit és Mezei Gábor. A hely- és névmutató után felsoroljuk azokat a tanítványokat is, akik a Vándoriskola megalakulásától kezdve vándorként Makovecz mellett dolgozhattak, tőle kapták pályájuk első, meghatározó inspirációit.

Ezúton is szeretném megköszönni a Makovecz Archívumot rendkívüli precizitással kialakító és gondozó Dobrosi Tamásnak, valamint Csernyus Lőrincnek, Gerencsér Juditnak, Makovecz Benjaminnak, Sáros Lászlónak Fülöp Tibornak és Turi Attilának, hogy hasznos tanácsaikkal, fotókkal, beszélgetésekkel és rengeteg energiával segítették a kötet létrejöttét.

Köszönöm Füzes András, Mike Diána, Dósa Papp Tamás, Nagy Ervin, Szíj Zoltán és Müller Csaba, Turi Gergő, Révai Virág és Csehák Fanni segítségét egy-egy épület fotóinak, tervanyagának mélyebb megismerésében. Köszönöm a Makovecz Imre tervezte családi házak megrendelőinek, hogy rendelkezésemre bocsátottak képeket és adatokat, elmesélték személyes történeteiket, találkozásaikat az építésszel. Köszönöm a fotók készítőinek: Dénes Györgynek, Zsitva Tibornak, Csány Imrének, Bujnovszky Tamásnak és a többieknek az értékes képanyagot. És utólag, mindenki nevében köszönöm Gerle Jánosnak, hogy annyi gonddal, odafigyeléssel tárta fel Mes­tere életművét. Az ő fáradozása – ezzel a kötettel együtt – megfelelően előkészítette az anyagot egy átfogó, a teljes értékelésre vállalkozó, leendő monográfia megszületéséhez.

Götz Eszter

Makovecz Imre: Tervek, épületek, írások 2002-2011
EPL Kiadó, 2015, 298 oldal, szerk.: Götz Eszter