Megemlékezés Zagyvai András építészről

András már az egyetemi években is kitűnt évfolyamtársai közül kivételes térlátásával és tehetségével. Első tervezési munkájaként a LAKÓTERV-ben a veszprémi városközpont rehabilitációja során a régi történeti városmag helyén felépült és a városképet leromboló „modern" függönyfalas épületeket kellett szebbé varázsolnia. Nem ismert lehetetlent, és nem létezett olyan feladat, amelynek megoldására ne támadt volna valamilyen ötlete. - Lőrinczi Zsuzsa írása.

Gyors helyzetfelismerésére jellemző volt, hogy az egyetem befejezése után csupán egyetlen évet töltött a LAKÓTERV-nél, mikor egy napon elhatározta, hogy saját tervezőirodát fog alapítani. Ez akkoriban azért volt meglepő, mert még csak állami cégek léteztek és legfeljebb esténként GMK-ban folytathattak magánpraxist az építészek. Jött azonban az új gazdasági törvény, amelyet András azonnal átlátott, és 1989-ben megalakította az első építész tervezőcégek egyikét, az Archikon Kft-t.

Igaz, hogy megbízásuk nem igen akadt, a lelkesedésük azonban annál nagyobb volt. Az első fizető munkaként egy holland beruházású irodaház tervezését kapták. András véletlenül futott össze a megbízóval, aki amiatt sajnálkozott, hogy mióta nem dolgozik a LAKÓTERV-nél, nem megy jól a tervezés, mert ő volt az, akivel jól tudtak együttműködni. A megrendelő, akivel hamarosan jó barátságba került, még ott rögtön az utcán felkérte a munkára. Meghívta Hollandiába egy tanulmányútra, ahol alkalma nyílott megnézni a cég korábbi beruházásait és tapasztalatokat gyűjteni. Ezen a Nagydiófa utcai Kemikál-irodaházon nem csak az akkori ízlésnek megfelelő megoldásokat alkalmazta: egyedi részletekkel is gazdagította. Simó Ágoston keramikussal készíttetett hozzá különböző épületdíszeket. Andrást sohasem érdekelte a „trend", nem követte a divatot és nem nézegette a felkapott építészeti folyóiratokat. Mindig volt saját ötlete, amelyet határozottságának köszönhetően meg is valósított.

Sokféle épületet tervezett; így többlakásos lakóházakat, óvodákat, a Gulliver Játékszalont, a Richter Gedeon Gyógyszergyárat stb. Egy ponton azonban úgy érezte, túl sok kompromisszumot kell kötnie a megrendelőkkel, és rendre nem az az épület épült fel, amelyért érdemes volt lelkesednie. Azt mondta: „Igazán nagyot csak kicsiben lehet alkotni". Ezért a váltás mellett döntött. Nemcsak megtervezte az V. ker., Szerb utca 15. lakóház Fejér György utcai homlokzatát, hanem ő maga építette fel a homlokzatot saját kezűleg, a munkásokkal együtt dolgozva, az építkezés irányítójaként. Saját helyszíni művezetést-kivitelezést vállalt. Mintaértékű homlokzat-rehabilitációt készített, amelyre mind a mai napig több tervzsürin hivatkoznak. Nem telik el nap, hogy ne állna meg valaki előtte, és ne csodálkozna el rajta: „Nahát, ilyen is van?"

András nem gyűjtött építészeti elismeréseket, mert ez nem érdekelte. Fütyült rá, hogy kinek milyen elismerése és díja van – nem az elismerés hajtotta, inkább az alkotás örömteli folyamata kötötte le. Ezért is tudta az építészetet egyik napról a másikra abbahagyni, és felcserélni egy másfajta alkotói munkával. Szuverén gondolkodó volt. Szerette, ha mindenről ő maga határozhat, így született meg az általa tervezett, esztergált és szabadalmaztatott logikai játék, az Okostojás (Smart Egg).

Közben egy több művészeti ágat összefogó „mozgalmat" kezdeményezett a Sokszem Galéria elindításával. Munkái az aprólékosan összehangolt tervezést példázzák, teret adott a társművészeti műalkotásoknak. András saját tapasztalataiból merített ahelyett, hogy elmerült volna az elméleti tanulmányok tengerében, az elődök kísérleteiben. Lehet, hogy ő maga sohasem gondolt rá, de szemlélete és célkitűzései hasonlóak voltak az 1900-as évek elején megjelenő „összművészeti törekvésekhez". A világról alkotott komplex értelmezésének kialakításában fontos szerepet játszott nagy-nagybátyja, aki a tudományok öt különböző területén szerzett diplomát és 100-nál több szabadalmat hagyott az utókorra.

Andrást legyűrte a betegség, újabb tervei megvalósítatlanul maradtak, rövid élete során azonban rendkívülit alkotott. A tisztelet és megbecsülés hangján, megrendülten búcsúzunk tőle.

Lőrinczi Zsuzsa
építész