Mértéktartó fejlesztés a hatalmas móló árnyékában Balatonfenyvesen

Hosszú évek tervezgetése, többszörös tulajdonos- és tervváltoztatás után idén átadták a balatonfenyvesi vitorláskikötőt és a hozzá kapcsolódó parti létesítményeket. Utóbbiakat a TAAT Építész Műterem, Szilvási Attila és Nóbik Orsolya tervezte, jól kapcsolódva a meglévő építészeti elemekhez és a környezeti adottságokhoz. Bán Dávid írása.

Balatonfenyvesen hosszú ideje érlelődött a szándék önkormányzati és befektetői oldalról egy vitorláskikötő létrehozására, megfelelő kapcsolódó kiszolgálóépületekkel és szállodával. A kikötőépítést azonban többszöri tulajdonos- és befektetőváltás után csak most sikerült megvalósítani, így a nyári szezonra nyílt meg a többek által kritizált, a tó mélységébe erőteljesen benyúló kikötő, valamint a hozzá kapcsolódó parti létesítmények. Ide eredetileg egy közepes szállodát terveztek, melyet Kovács Attila zalaegerszegi építész jegyzett, és építési engedély is volt rá. Később 130 szobás szálloda gondolata merült fel, de közbeszólt az ingatlanválság, aminek következtében megváltozott a tulajdonosi háttér is.

A szárazulati építményekre vonatkozó építési engedély idővel érvényességét vesztette, s már az új tulajdonosok sem ilyen nagy volumenű létesítményben gondolkoztak. A tervezésre ekkor Szilvási Attilát és a TAAT Építész Műtermet kérték fel, akikkel a közel két évtizedes munkakapcsolat során bizalmi tervezői viszony alakult ki, ezért a tervezők az adott program keretein belül nagyfokú szabadságot élveztek a munka során. A terveket Szilvási Attila a belsőt pedig mellette Nóbik Orsolya készítette.

A Balaton partjától az 5 méteres önkormányzati teleksávval elválasztott két, azonos tulajdonban levő, de a különböző építési övezeti besorolás miatt nem egyesíthető – a kisebbik 2400, a nagyobbik 7700 nm – telekre immár lényegesen szellősebb, visszafogottabb terv született. A telkek egyetlen meglévő épített darabja a helytörténeti jelentősége miatt védettség alatt álló, úgynevezett Perlaki-ház volt. A kialakult építészeti program erre a családi ház méretű épületre fűzhető, s az eredeti elképzelésekhez képest lényegesen visszafogottabb mértékű kiegészítést eredményezett. A házhoz egy nyaktaggal csatlakozó 18 szobás szálloda épült, valamint a telek egy részének szintemelésével egy panorámás tetőkert létesült, alatta több funkciót – klubhelyiséget, éttermet, konyhát, a vitorlásokat kiszolgáló vizesblokkot – a felszín alá rejtve.

A Perlaki-ház megmentése, igen rossz állapota miatt, csak helyreállítással volt lehetséges, az eredetivel lényegében azonos alaprajzzal és megfelelő minőségű szerkezettel, anyaghasználattal. A helyreállított ház klubépületként és bejáratként szolgál. Három szintje szinte egybenyílik, a tetőtér a rekonstrukció során nyitott szerkezetet kapott, így a földszinti helyiségekkel azonos légtérbe került, s a pince is aktív szerephez jutott. A megújult lépcsőházba akadálymentesítés céljából felvonó is került, az épület keleti oldala pedig egy nyaktaggal csatlakozik az újonnan épült szállodához.

A földszinten kávéház működik, amelynek sötétebb tónusát a nyersen hagyott téglafalak, illetve a helyenként táblafestékkel feketére festett falszakaszok adják. Felette a nyitott tetőtérben egy csendesebb társalgó nyílt. Lefelé haladva, egy a ház pincéjéhez csatlakozó, erőteljesen kibővített, 1000 nm-es felszín alatti szintet találunk, amelynek funkciója összetett. Itt működnek a klub mozgalmasabb terei, egy bár a megfelelő pulttal, étterem, mellette konyha, egy multifunkcionális helyiség kisebb előadásoknak, konferenciáknak, csoportos eseményeknek, s elhelyeztek ide egy bowling pályát is. A pinceszint közvetlen bejáratot kapott a liget és azon keresztül a kikötő felé. Az itt kiképzett bejárat néhány lépcsőfokkal vezet le a pincébe, ahol a vitorlázók számára 12 külön fürdőszobát alakítottak ki, ami eltér a más kikötőkben megszokott nagyobb, közös zuhanyozóhelyiségektől.

A pince feletti szinten, részben mesterségesen megemelve, így a parti nádas fölé kerülő, a Balatonra közvetlen rálátást nyújtó tetőkert létesült terasszal, valamint egy, a mélybe lenyúló átriummal, ami a felszín alatti étteremnek és multifunkcionális helyiségnek nyújt természetes bevilágítást. A pinceszint belsejében egy a teljes épületen és az alaplemezen átvezetett lyukat hoztak létre, lehetőséget adva egy teljes értékű lombos fa beültetésére, ahol egy 6m-es, többéves kocsányos tölgy talált új otthonra.

A telek keleti oldalára épült földszint és a kétemeletes, 18 szobás szálloda voltaképp egy tömör terméskő kubus a kertben, mely csak a tetőkerttel átellenes oldalon a mellette csordogáló Rigó-csatornára nyitott, szobái mind erre tájoltak. Az épület egyfajta ék alakot rajzol ki, amelynek szélesebb oldalán a három szinten elhelyezett 6-6 szoba található, a beszűkülő fal mellett a földszinten a recepció, háttériroda és egy kis raktár kapott helyet, a felsőbb szinteken pedig egy légtér alakult ki, melyben a szobákhoz vezető függőfolyosók is futnak. Az egységes arculattal kidolgozott kétágyas, erkélyes szobákban az antracit színvilág az uralkodó, amelyet a zöld csíkozású – kifejezetten a TAAT számára legyártott – padlószőnyeg köt a folyosókhoz, ahol ez a minta szintén végigfut. A szobák egy-egy falán, akárcsak helyenként a folyosókon is, egy-egy teljes belmagasságra felnagyított fekete-fehér fénykép került, amelyek mindegyikét az IPARTERV balatoni képeslapjai közül válogatták. Hasonló motívumként, de már a Kék Szalag vitorlásversenyről készült képek nagyítása húzódik végig a pinceszint éttermének hosszabbik falán is. Az épületegyüttes belső tereiben szintén visszatérő motívum a körforma, amely hol a lámpákban, hol a bevilágítókban, hol a dekorációs elemekben köszön vissza.

A nagyobb telken, a tóparti sétány és az épületegyüttes között az S73 kerttervezésében egy ligetet alakítottak ki, amelyben egy kerékpáros központ is helyet kapott. A ligetet átlósan, a régi fák között cikk-cakk formában átszelő út mentén, ötletesen bedeszkázott konténerekben különböző kiszolgáló épületeket – büfét, információs pultot, kerékpárszervizt – bújtattak el a fák és az újonnan létesített pergolák árnyékában. A móló tövében, a hajók kiemelését szolgáló sólya mellett kialakított térség pedig egyfajta agora kíván lenni bárral, kisebb vendéglátóhellyel, mellette egy kiselejtezett és megfelelően átalakított vitorlásra alapozó tematikus játszótérrel. Az így megvalósult, a vasút és a víz szomszédságában kialakított komplex projekt bízvást a helyi turizmus, a vízi és kerékpáros sportélet új központja lesz.

Bán Dávid