Mi lesz veled, zsidónegyed?

Ami látható és ami láthatatlan címmel mutatták be tegnap a Fugában az Erzsébetváros zsidó örökségét feldolgozó kötet legújabb kiadását. A tét nem kevesebb, mint a fővárosi zsidónegyed jövője, értékeinek megmetése. 

Közel húsz éve annak, hogy az Óvás Egyesület harcba szált a régi pesti zsidónegyed védelme érdekében. Egyik vezetője, Peczel Anna építész már ezt megelőzően, a ’90-es években végzett kutatásaiban kongatta a vészharangot elsőként: befektetői érdekek gyülekeztek a régi pesti zsidónegyed magja, a Dob és a Király utca elbontásának szándéka köré. Közel egyidőben indult el a pesti Belső-Erzsébetváros, a mára Budapest bulinegyedévé vált hajdani zsidónegyed urbanisztikai szövetének fölszaggatása azzal, amikor az akkor még intakt kerületrész értékeit az UNESCO védett, védendő területté nyilvánította.

Az Óvás akkor is, azóta is következetesen dolgozik a környék védelme érdekében. Tizenöt év alatt mintegy húsz épület elbontását akadályozták meg. Tegnap este a Fugában az egyesület és a köré felsorakozó közösség látványos eredményét mutatták be, a 2013-ban megjelent Ami látható és ami láthatatlan című, Erzsébetváros zsidó örökségét feldolgozó kötet mostani, aktualizált kiadását. Az eseményen részt vettek a szerzők, valamint Legát Tibor újságíró, aki a könyvbemutatót moderálta.

A párizsi, franciaországi urbanisztikai tapasztalatokkal is rendelkező Perczel Anna fölidézte a kezdeti időszakot, amikor a két évig tartó, s a negyed zsidó örökségét első ízben feltáró kutatásait Soros-ösztöndíj biztosította. Ez a munka, az így keletkezett értékleltár képezte a később létrejövő Óvás Egyesület működésének alapját.

A kötet egyik szerzője, Szegő Dóra riasztó adatokkal támasztotta alá a kerület átrendeződésének veszteségekkel járó folyamatát: a könyv első megjelenésének eltelt öt éve alatt az egykor még itt működő hagyományos iparosok javarészt felszámolták tevékenységüket, üzleteik beszártak. A hajdani zsidónegyed nemcsak mint mára durván megsérült építészeti-urbanisztikai egység jelenik meg a kötetben, de egykor volt életformák helyszíneként is. Konrád Miklós történész tanulmányában a valamikor itt élt, feltörekvő kispénzű zsidóság életformáját rekonstruálta. Ehhez csatlakozott Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója is. Ő elsősorban a zsidó hitélet köré szerveződő életforma jellegzetességeiből emelt ki színes példákat.

Ma a hajdani zsidónegyed Budapest bulinegyede. Mind a város, mind az ország turisztikai iparának hadműveleti területe. Temérdek pénz termelődik itt, a Ladányi János szociológus által felemlített elvándorló lakosság helyét mindikább az üzleti célú fejlesztések veszik át. Félő, hogy a főváros belső területeinek talán legizgalmasabb, sűrű vidéke előbb-utóbb a túlturistásodás áldozatául esik és már nemlétező városlakók nemlétező életét hamis módon felidéző témaparkká züllik. 

ÉF