építészet : környezet : innováció

Millenáris Széllkapu ötletpályázat - Guba Sándor és Hámori Péter munkája

Bemutatjuk Guba Sándor és Hámori Péter a Millenáris Széllkapu ötletpályázatára benyújtott munkáját. Tervük a területen megvalósítani javasolt funkciót mutatja be az építészeti tervezés eszközeinek felhasználásával. 

Műleírás

1.0 TESTKULTÚRA

Sport-e a jóga?

Hangzott el a provokatív kérdés a kétezres évek elején az egyik legnagyobb sportszergyártó cég stratégiai megbeszélésén. A kérdés első hallásra banálisan hangzik, azonban egy olyan jelenségre mutat rá, amely a sport és a testmozgás értelmezését helyezi új alapokra.

Testkultúra

A sport klasszikus definíciója szerint a versenysportot jelöli, ahol az a cél, hogy minél gyorsabban, minél magasabban vagy minél erősebben hajtsa végre a sportoló az adott feladatot. Ehhez hosszú idők óta fejlődő professzionális háttérszervezetek biztosítanak egyre jobb és jobb körülményeket. Azonban e folyamattal párhuzamosan a sport (=versenysport) egyre több embertől került távol, hiszen nem mindenki vágyik, vagy nem mindenki képes csapatban játszani, és fizikális tűrőképességét feszegetni.

A “Sport-e a jóga?” kérdés jelentősége abban állt, hogy a sportszergyártó cég felismerte, hogy egyre kevesebb embert lehet elérni a professzionális sporthoz tartozó eszközökkel, míg egyre több ember választ magának alternatív testmozgási lehetőségeket (pl.: kocogás, jóga, pilátesz, aerobic, fitness), és hozzá tartozó öltözködési kiegészítőket. Ahhoz, hogy sikeres maradjon a cég, paradigmaváltásra volt szükség.

A városi ember életmódjához illeszkedő testmozgási szokásokat vizsgáló tudományág, a testkultúra (body culture), az 1900-as években alakult ki, professzionális szintre azonban az 1980-as években emelték dán egyetemek európai kutatói hálózattal és olyan kapcsolódó tudományágakkal, mint az orvostudomány, a társadalomtudomány vagy a divat. A testkultúra elég tág spektrumon fedi le a mindennapos mozgási tevékenységeket, és vizsgálja azok élettani hatását. Ezek a mozgási tevékenységek magukban foglalják az alap fizikai tevékenységeket (állás, lassú séta, könnyű dolgok felemelése), az egészségfejlesztő fizikai aktivitásokat (élénk járás, futás, ugrókötelezés, tánc, tenisz, labdarúgás), a háztartáshoz kapcsolódó fizikai aktivitásokat (söprögetés, felmosás, ablaktisztítás) a foglalkozáshoz kapcsolódó fizikai aktivitásokat (séta, emelés, húzás, tolás, lapátolás) és a szabadidős, rekreációs fizikai aktivitásokat (testedzés, sport, hobbitevékenység).

A kutatások lehetőséget biztosítanak arra, hogy a szakértők pontosabb képet alkossanak a városi ember életviteléről, és ezeket az eredményeket felhasználva a kapcsolódó tudományágak munkáit gazdagítsák. Ez a szemléletváltás új lendületet adott többek között a sporttudománynak (rekreáció), a technológiai fejlesztéseknek (testmozgással kapcsolatos mobilapplikációk) vagy akár a divatnak (bicikli mint divat).

Az építészet és a városépítészet az előbb említett területeknél egy lassabban változó entitás, azonban képes és köteles is reflektálni az emberek megváltozott életformájára (ahogy ezt néhány skandináv példán láthatjuk is). Az építészeknek, városépítészeknek, tájépítészeknek, városról gondolkodóknak és a döntéshozóknak lehetőségük van arra, hogy új városi projektek kapcsán olyan ötleteket valósítsanak meg, amelyek elősegítik a városlakók rekreációját, valamint amelyek kielégítik és ösztönzik a városlakók testmozgási igényeit nemre, korra és cselekvőképességre tekintettel.

Millenáris 1-2

Véleményünk szerint a Millenáris 2 területén megvalósuló Széllkapu projektnek ezt kell zászlajára túzni, amellyel Budapest első tervezett testkultúra parkja lehet.

2.0 EGYÉNI ÉS TÁRSADALMI HASZNOK

A testmozgás egészségügyi és közérzeti pozitív hatásai közismertek.

Az ember azért választja a biciklit mint közlekedési eszközt, mert gyorsabb, mint autóval vagy tömegközlekedéssel közlekedni, szabadabban tud mozogni a városban, többet lát belőle, és kevésbé szennyezi azt. A kocogás, hosszabb séta vagy a gyerekekkel és háziállatokkal töltött idő a pozitív egészségügyi hatások mellett feltöltik az embert, jobb közérzetet biztosítanak, ennek következményeképpen megnő az alany terhelhetősége és munkabírása is.

Az iparilag fejlett társadalmakban jelentősen csökkent a népesség fizikai aktivitása, általánossá vált az ülő életmód; ez a mozgásszegény életmód különösen jellemző Magyarországra. A magyar lakosság 93%-a kevesebbet mozog heti 2x40 percnél. A mozgásszegény életmód ugyanakkor fokozza a koszorúér-betegségek, a 2-es típusú diabetesz, a rák, a szívroham, az elmezavar vagy a depresszió kialakulását. A Magyar Nemzeti Szívalapítvány statisztikai évkönyve (2008) szerint a koszorúér-betegség okozta halálozás mértéke Magyaroszágon 300%-kal magasabb, mint a nyugat-európai országokban. Csak ennek az egy betegségnek a kezelése az egészségügyi rendszernek minden évben 3852 Ft-jába kerül állampolgáronként, a járulékos veszteségekkel (korai halálozás és betegségben töltött idő miatti termelé-kenység csökkenés, beteg környezetére járuló egyéb kiadások) együtt pedig 23929 Ft /fő, amely évi 240 millliárd Ft kiadást eredményez az egészségügyi ellátórendszernek.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2010-es ajánlása alapján a fent említett betegségek és veszélyek kockázata rendszeres testmozgással jelentősen csökkenthetők. Heti 150 perc mérsékelt mozgással (élénk séta) vagy 75 perc aktívabb testmozgással (futás) 3,4 évvel megnövelhető az illető várható élettartama.

Tabló

Építészeti, városépítészeti szempontból olyan terek létrehozását javasoljuk, amelyek helyet biztosítanak ezen életmódformáló tevékenységeknek és a velük járó pozitív folyamatoknak. Pályázatunk egy olyan park létrehozását javasolja, amely különféle, kültéri városi terekben végezhető fizikai tevékenységeknek ad otthont. Egy olyan testkultúra parkot, ahol a látogató vagy észrevétlenül is fizikai aktivitást végez (“át van verve”), vagy az új kontextusba és szituációba helyezett eszközök kedvet csinálnak neki addig nem végzett testmozgáshoz.

3.0 ALAPELVEK

3.1 Zöldfelületek

Budapest európai összehasonlításban szűkölködik a gondozott zöldfelületekben. Míg az európai átlag 21,00 m2/fő, addig Budapesten (a city-ben) ez az adat 14,40 m2/fő. Egyes belvárosi kerületekben a zöldfelület 1,00 m2/fő alá esik, a 2. kerületben 4,20 m2/fő (forrás: Védegylet (2006), Budapest Portál), amely bőven a WHO által javasolt, a kiegyensúlyozott városi élethez szükséges minimum 9,00 m2/fő alatt van.

A meglévő budapesti zöldfelületek minőségét és használatát vizsgálva megállapítható, hogy míg a Margitsziget és a Városliget funkcióktól túlterhelt városi parkok, addig más, a belső zöldgyűrűhöz tartozó zöld területek vagy elhanyagoltak, vagy funkció szempontjából alulhasznosítottak. Javaslatunk szerint Budapest belvárosában a zöldterület-fejlesztés mellett hosszútávú célként meg kell valósuljon egy zöld decentralizáció is, amely tehermentesíti az említett két közparkot.

A fentiek figyelembevételével úgy gondoljuk, hogy a Millenáris 2 területén maximális mértékben többszintű, intenzív zöldterületet kell kialakítani, amely a Millenáris 1 területtel együtt egy új nagyléptékű parkot ad a kerületnek/városnak.

3.2 Millenáris 1 és Millenáris 2 kapcsolata

Fontosnak tartjuk, hogy a két park a térbeli folytonosságon túl gondolatilag és térbeli szervezésben is kiegészítse egymást. Míg a Millenáris 1, kulturális intézményei és nyugodt parkfelületei miatt, a szellemi feltöltődésről és pihenésről, addig a Millenáris 2 tervünkben fizikailag aktívabb kikapcsolódásról, testkultúráról szól. A szellemi és testi kikapcsolódás e két park láncolatában válik egy teljeskörű rekreációs városi felületté. Ez az egyedülálló kettőség Budapest léptékében is jelentős turisztikai erőt képviselhet, amivel képes tehermentesíteni a Margitsziget rekreációs felületeit.

A Millenáris 1 tájépítészeti tervezésének alapelve (és sikeressége) a táji terek létrehozása volt; sík parkfelületek kialakítása helyett a vertikális elemekkel is elválasztott mikroterek különböző tematika és térélmény szerint kapcsolódnak egymáshoz. A Millenáris 2 tervezésekor ezt a térszervezésbeli gondolatot kívánjuk folytatni. A tervezési területen kialakított új domborzattal egyrészt egymáshoz szervesen kapcsolódó különféle téri élményeket kívánunk létrehozni, másrészt a testkultúra tematikának szeretnénk egy térbeli alapot biztosítani. Egy olyan térbeli alapot, amelyen akár tudatosítás nélkül is mozoghat a látogató (terepséta), ezáltal is csökkentve mozgáshiányosságát, vagy igénybeveszi az újszerű téri adottságokba integrált fizikai aktivitást ösztönző sportszerek és -felületek adta lehetőségeket.

3.3 A talált tárgy

A két park közötti további fontos kapcsolati elemnek tartjuk a Ganz-gyár építészeti továbbélését. Bel-Buda egyedülálló építészeti öröksége az egykori iparterület és az azon lévő műemlékvédelmi szempontból is jelentős épületegyüttes. Érdemes lehet akár az egyes épületek műemlékvédelmi értékéről is állást foglalni, azonban úgy gondoljuk, hogy a Ganz-terület mint építészeti komplexum a legértékesebb, s mint struktúra kell továbbéljen.

Ahhoz, hogy a testkultúra park minél változatosabb fizikai tevékenységeket magában tudjon foglalni, szükségesek bizonyos vertikális térbeli elemek, valamint horizontális fedett területrészek. Javaslatunk szerint - újonnan épített pavilonrendszer helyett - az M-jelű csarnoképület tartószerkezetének (pillérek, illetve az azokat összekötő darupályák) megtartásával ezek a térbeli lehetőségek biztosíthatók. Az új domborzatba ágyazott tartószerkezet strukturálja a különböző apró funkciókat, valamint biztosítja az ipari terület karakterének folytonosságát.

Építészetileg a pillérszerkezetet “talált tárgy”-ként kezeljük, ami azt vonja magával, hogy a meglévő fizikai és felületi adottságait megtartjuk, csupán a kültéri viszonyoknak ellenálló felületkezelést adunk. A testmozgáshoz és árnyékoláshoz szükséges új elemek (pl.: függyeszett sodronylepel, hinta, streetball palánk, vízesés, burkoló növényzet...) ehhez a tárgyhoz viszonyulnak: támaszkodnak rá, lógnak róla, felfutnak rá.

Tabló

3.4 Parkolás

A tervezési területre nem tervezünk mélygarázst, illetve tömeges felszíni parkolásra alkalmas felületet. E döntésben több tényező is szerepet játszik:

1. Budapest belvárosában szükség van az autósforgalom csökkentésére. Ehhez a Budapesti Integrált Városfejlesztési Stratégia és a 2030-as Városfejlesztési Koncepció is kijelöl irányvonalakat. A nemrég lezajlott Széll Kálmán tér rendezésére kiírt tervpályázat (és az azon győztes terv) közlekedésmérnöki szakvéleménye is ezt a folyamatot ösztönzi. A szükséges P+R parkolókat legalább a Budagyöngye vagy azon kívülre kell telepíteni. A környéken jelenleg is található számos mélygarázs (Mammut, Millenáris), és a Széll Kálmán tér rekonstrukciója során is létesül egy.

2. Ahhoz, hogy a Millenáris 1-2 betöltse az általunk javasolt Budapest léptékben is jelentős zöldfelületi és rekreációs szerepét, egy magas intenzitású, 3 - 4 szintes (1. alacsony és magasabb fűfélék, 2. bokrok, 3. fák, 4. M-jelű csarnoképület tartószerkezetéről lógó kúszónövényzet) növényállomány szükséges. Ez csak akkor biztosítható, ha a föld alatti mélygarázs nem akadályozza a növényzet gyökerének fejlődését.

3. Az általunk választott testkultúra tematika gondolatiságával ellentétes a környékbeli autós forgalom intenzitásának növelése. A park elsősorban a kerületi lakosok, másodsorban a teljes város rekreációját szolgálja, ezért nem terveztünk semmiféle forgalomgeneráló beruházást a területre.

4.0 FELÜLETEK

A keresztirányú fő közlekedési útvonalak tömör, az alárendelt összekötő utak pedig tömörített szemcsés burkolatúak. Az aktívabb, speciális burkolatot igénylő sportfelületek részben színezett granulált-reciklikált gumiburkolatot, részben faháncs burkolatot kapnak.

A zöldfelületek a már említett 3 - 4 szintes növényállománynak megfelelően alacsony és magasabb fűfélékből, bokrokból, városi helyzetet tűrő fafélékből és a csarnokszerkezetről csüngő kúszónövényzetből állnak. A parki vízfelület részét képezi a csarnok és a Mammut között elhelyezett kis tó, a vízzuhatag a talált tárgyról, és a kettő közötti kapcsolatot biztosító patak.

A különböző fizikai tevékenységek helyeit kijelölendő változik a terep burkolata, így - a tevékenységek egymásra takarását is leképezve - több helyen jelenik meg a burkolati minőségek átmenete. Ilyen például a kis tó melletti nagy köves felület, amely mezítlábas járkálásra van tervezve, ezáltal az idősebb korosztály számára is ideális különleges testmozgást biztosítva.

Guba Sándor, Hámori Péter

Guba Sándor, Hámori Péter

 

26 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »