Mit kezdjünk egy bezárt repülőtérrel? – Oslo

Több régebbi repülőteret lassan egyre komolyabban fon körbe a város folyamatosan terjeszkedő szövete.  Az 1998-ban bezárt Oslo Fornebu repülőtér hirtelen komoly űrt hagyott maga után, új arca mostanság kezd kirajzolódni.

Vannak városok, ahol a szűkös és mind a környezet, mind a légiforgalom számára egyre megterhelőbb repülőterek túlélni kényszerülnek – ilyen a londoni Heathrow esete –, másutt a kinőtt és körbeépült légikikötőt sikerül új helyszínre költöztetni. Van, amikor a felszabaduló létesítményt funkcióban megtartva regionális vagy cargo repülőtérré minősítik át – így történt a párizsi Le Bourget esetében is, ahol mindezt egy repülőmúzeummal is megfejelték – de máskor pedig épp az okoz komoly urbanisztikai fejtörést, mit kezdjen a város a felszabaduló, nagy kiterjedésű, különböző minőségű épületeket magába foglaló területtel.

Ezzel a fejfájással küzdött Oslo is, ahol az 1939-ben átadott nemzetközi repülőterét, a Fornebut nőtte ki a forgalom, majd a légiközlekedést 1998-ban, egy éjszaka alatt költöztették át a fővárostól 35 kilométerre fekvő új Gardermen repülőtérre. Az Oslo központjához közeli Fornebu-félsziget a repülőtér bezárását követően gyorsan kezdett átformálódni.

A félsziget fejlesztésének gerincét egy új informatikai park létesítése adja, amire idővel felfűződnek egyéb jelentős norvég nagyvállalatok idetelepülő központjai is. A 340 hektárnyi fejlesztési terület központját a meghagyott volt terminálépület és annak környezete adja. Első fecskeként 2002-ben idetelepült a komoly nemzetközi expanziónak indult Telenor norvég mobilcég központja. 7000 dolgozó számára az NBBJ-HUS-PKA nemzetközi építész konzorcium tervezett magas minőségű épületegyüttest. Az esztétikailag és a környezetével is tudatosan operáló, ideális munkakörülményeket teremtő épület építészete mellett komoly kortárs művészeti gyűjteményének bemutatásával is igyekszik a szokványos irodafunkciókon túllépni. 2009-ben adták át a Telenor Arénát, az akár 23.000 nézőt is befogadni képes multifunkcionális sport- és koncertközpontot.

A terminálépületet a norvég a-lab tervezte át és egészítette ki a terület portálépületévé, igazgatási központjává, 2009-ben. Szintén az a-lab építette meg a Statoil nemzeti olajtársaság nemzetközi és regionális igazgatósági épületegyüttesét is, ahol a több, fémborításos szárnyat nagy üvegfelületek és belső hidak kötik egymásba. 

A jelenleg is formálódó új városrészbe családi- és társasházas lakónegyed, vitorláskikötő, kiszolgáló és szórakoztató létesítmények is folyamatosan épülnek, ezek főútvonala, a megszűnő kifutópályák helyére épülő körút lesz.

A félsziget területének közel felét azonban az a parkerdő foglalja el, amit 2004-ben a nemzeti parkigazgatóság vett kezelésbe. A helyi növényfajok visszatelepítésével létrejött, több mint 4 kilométernyi kiépített sétautat, számos vízparti pihenőhelyet és füves rekreációs területet magába foglaló, egységes tervezésű park 2010-ben Európai Tájépítészeti Díjban is részesült.

Bán Dávid