építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Mohács, a Kanizsai Dorottya Múzeum új épülete

2012 októberében adták át Mohács központjában a Kanizsai Dorottya Néprajzi és Helytörténeti Múzeum új épületét, amely a meghívásos pályázaton nyertes Dombai Gyula tervei alapján valósult meg. Bár az állandó kiállítás installációja még várat magára, a környező beépítéshez igazodó, tagolt épületegyüttes és udvara a jövőben lehetőséget ad különböző kulturális események megrendezésére is.

Részlet a műleírásból

Előzmények

Mohács Város Önkormányzata 2007 decemberében meghívásos építészeti tervpályázatot írt ki a Kanizsai Dorottya Néprajzi és Helytörténeti Múzeum új épületének megtervezésére. A pályázaton történt kiválasztásunkat követően kaptunk megbízást az épület építési engedélyezési és kiviteli terveinek elkészítésére.

Helyszínrajz

Beépítés

A telek a város legrégebben lakott részén, a Duna közelében fekszik. A korábban városi fürdőként, majd iskolaként működő utcafronti épületet néhány éve lebontották. Az udvarban aszfalt burkolatú sportpálya található.

A tervezett múzeum földszint + emelet + tetőtér-beépítéses, kontyolt nyeregtetős utcafronti épületszárnyból, és földszintes, félnyeregtetős udvari szárnyból áll. Az utcai épületrészt a környező beépítéshez hasonlóan, hézagosan zártsorú módon helyeztük el, a déli oldalkert 6 méter széles. Ezen keresztül biztosítható az udvar feltárása, akár tehergépkocsival is. Az északi és nyugati telekhatárra telepített félnyeregtetős szárnyak takarják a szomszédos tűzfalakat, a kertvégi bizonytalan beépítéseket és egyben „múzeumkertet”, szabadtéri kiállítások, rendezvények számára jól hasznosítható udvart határolnak. A déli oldalhatáron 2-2,5 m magas tömör kerítés készül, helyenként szabadtéri kiállítási lehetőséget biztosító, előreugró lábazattal és konzolosan kinyúló tetővel.

Kanizsai Dorottya Múzeum, fotó: Dombai Gyula

Kanizsai Dorottya Múzeum, fotó: Dombai Gyula

Funkcionális elrendezés

Az utcai épületszárny földszintjén, az akadálymentes megközelítést is biztosító, visszahúzott bejárat mögött található az előcsarnok, amelyhez pénztár-elárusító (információs pult), ruhatár és szociális helyiségek kapcsolódnak. Innen érhető el az időszaki kiállítótér is, amelyhez külső feltöltésű raktár tartozik. Az időszaki kiállítótérben előadások (pl. rendhagyó történelemórák) is tarthatók, ezért a raktár az installáció és egyebek mellett székek tárolására is hasznosítható.

Az előcsarnokból közvetlen kijárat nyílik az udvarra, így ott egyéb kulturális rendezvények, szabadtéri kiállítások (pl. nyáresti kamarakoncertek) a kiállítóterektől függetlenül szervezhetők. Fontosnak gondoljuk ugyanis, hogy a múzeum a néprajzi és helytörténeti emlékek színvonalas bemutatásán túl kis kulturális központként is működhessen.

Kanizsai Dorottya Múzeum, fotó: Dombai Gyula

Az állandó kiállítást az udvari északi szárnyban helyeztük el, a bútorok és kerámiák látványraktára és ezek restaurálására szolgáló műhely a nyugati épületszárnyban kapott helyet. Az egy légterű kiállítótérben az épület váltakozó méretű-formájú keresztmetszetének megfelelően javasoltuk a kiállítást berendezni. Így az egységes félnyeregtető alatt, de mégis változatos térstruktúrán keresztül - először a tér északi oldalán keletről nyugat felé, majd a látványraktár körbejárását követően a déli oldalon nyugatról kelet felé - járhatjuk végig a kiállítási területet.

A félnyeregtetőre sugárirányban szerkesztett fióktetők „lőréses” oromfalai különböző szögben nyitják fel a „lebegő” déli homlokzatot, amely előtt közvetlenül vízmedence létesül. A tavirózsával és egyéb ártéri növényekkel, illetve halakkal telepített kerti tavak a vízparti életet bemutató kiállításhoz kapcsolódnak. A természetrajzi kiállítás a vízfelületet kettészelő (szabadtéri színpadként is hasznosítható) stégre nyílik, ahonnan az udvari nyugati szárny homlokzata, illetve a déli kerítésfal mentén kialakított, konzollemezekkel részben fedett kiállítási helyek járhatók körbe.

Kanizsai Dorottya Múzeum, fotó: Dombai Gyula

Az állandó kiállítás berendezésére külön terv készült, a tárgyak hagyományos (vitrines) bemutatásán túl a legmodernebb technikai eszközök alkalmazását javasoltuk: fény- és hang effektusokkal kísért projektoros vetítések, 3D hologram, stb. A múzeum egész területén igyekeztünk a legideálisabb természetes megvilágítás lehetőségét biztosítani; ahol lehetőség nyílt rá, ott felülvilágítókat alkalmaztunk, természetesen a megfelelő árnyékolással és a teljes elsötétítés lehetőségével.

Az előcsarnokba visszaérve lépcsőn vagy felvonóval juthatunk az emeletre, ahol a textil és bőr alapanyagú tárgyak látványraktárát, illetve restaurátorműhelyét alakítottuk ki. A legérzékenyebb papíralapú tárgyak a körbejárható látványraktár közepén létesülő raktárban, állandó hőmérsékletű és páratartalmú helyiségben helyezhetők el. A tetőtérben gépészeti (fűtési) helyiség, szociális blokk, irodák, tárgyaló és könyvtár kap helyet.

Kanizsai Dorottya Múzeum, fotó: Dombai Gyula

Szerkezetek

Az épület téglából falazott, illetve vasbeton falszerkezetekkel, vasbeton pillérekkel, födémekkel és a tetősíkot követő vasbeton lemezekkel készült. A tetősíkok belső felülete tűzgátló gipszkarton burkolatot kapott. A magastetők cserépfedésűek, a kishajlású tetők fémlemez fedéssel készültek. A homlokzatok nagyrészt vakolt felületek, mészkő lábazati lapburkolatokkal, terméskő támfalakkal. A főbejárat mellett az utcafronton, illetve az udvari fióktetők közötti déli falfelületeken vízszintes osztású kőburkolatok, illetve helyi kézművesek által megvalósítandó, a néprajzi és helytörténeti gyűjteményre (pl. szőttesekre, faládák motívumaira) utaló kerámiadíszítések készültek. Az utcai rámpát kísérő támfal tetejére, a bejárat mellé nagyméretű korsó került fekete kerámiából. Az emeleti látványraktár sarokablakában teljes alakos busó bábu kap helyet, külön éjszakai megvilágítással. A külső nyílászárók hőhídmentes alumínium szerkezetek, hőszigetelő, helyenként savmart, a lőrésszerű ablakokban színes üvegezéssel.

A kiállítási terek belső kialakítása, berendezése külön tervek alapján készül. Az állandó kiállítás kígyózó vitrinsora gipszkarton burkolatú, egyedi acélszerkezet, bútorlap lábazati és szemöldök frízzel, körben biztonsági üvegezéssel. A középső gipszkarton fal „kukucskáló” nyílásai a homlokzati ablakokat idézik.

Kanizsai Dorottya Múzeum, fotó: Dombai Gyula

Jelen

Az épületet 2012 októberében ünnepélyesen átadták. Sajnos az állandó kiállítás – elkészült forgatókönyv és arculatterv szerinti – berendezése még várat magára. Jelenleg a korábbi múzeumépületben kiállított tárgyak egy része látható az új vitrinekben...

Dombai Gyula

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »