Mónus János beszéde a MÉK küldöttgyűlésén
Mónus János beszéde a Magyar Építész Kamara Küldöttgyűlésén, 2012. május 18-án, ahol a MÉK alelnökévé választották.
Kedves területi elnökök, küldöttek! (a hangsúly nem véletlen)
Ez indokolt, mert elégedetlenek vagyunk egymással, magunkkal, annak ellenére, hogy van egy mentségünk: egy ellentmondásos kamarai törvény. Ennek következménye, hogy az országos kamara (hiába is vágyik rá) nem rendelkezik természetes személyek tagságával (csupán 19 szervezetével), míg a területi kamarák ugyan ennek birtokában vannak, de mégsem érhetnek el a jogszabályalkotáshoz (hiába vágynak rá).
Így a jelenlegi MÉK működés nem tesz (nem tehet?) mást, mint programot alkot, elfogadtat, végrehajt. A területiek vagy bólogatnak, vagy nem, inkább magukba fordulnak (legfeljebb opponálnak). Budapest is, ahonnan jövök.
Ezzel szemben:
Szeretnék olyan területi elnökök értekezletein részt venni, ahol minden terület rangsorolt megoldásra váró problémalistával van jelen és kötelezi a MÉK elnökséget (küldötteik támogatásával) azok végrehajtására. Fordítani kellene az áramlási irányokon, igenis a talaj felől kell az építészetet táplálni.
A talajt, a természetes személyt kell gondozni, szolgálni, szolgáltató kamaraként.
De nem szolgáltató irodaként (mert olyan fejlettek még nem vagyunk), hanem erőszakos, minden lényeges kérdésben esetenként felhatalmazott szervezetként, követelni, hogy pl.
- kötelező érvényű (minimál) díjszabályunk lehessen
- az építészeti versenyt lefokozó jogszabályi környezet alapjaiban megváltozzon
- az építészeti tervezések és eljárások túldokumentáltsága megszűnjön
- igazán szakmai alapú minőségértékelési rendszerek épüljenek ki
- összefogott állami szakmairányítás (megfelelő hivatallal) alakuljon
- és így tovább...
Hitem szerint az ilyen horderejű feladatok megoldása nem lehetséges „egyszemélyes" tárgyalásokkal, hanem csak a területi kamarák szabad társulásos összefogásával, munkájával, fellépésével.
4-5 ilyen, a fő problémákra irányuló kamarai társulás konkrét célkitűzései jelentsék a jövőben a MÉK tevékenység fő irányát! (természetesen nem a hivatalszerű ügyekben).
El kell választani a lényegest a lényegtelentől, az „esetit" a rutintól.
Felfogásom szerint a MÉK jövőbeni programja – így az alelnöki is – bennetek van!
Esetleges megválasztásomat felhatalmazásnak fogom értékelni a konkrét problémákra vonatkozó együttműködés szervezésére (remélem, a MÉK elnöksége is).
Ha ezzel nem értetek egyet, akkor nem szabad rám szavazni, mert nem személyemről van szó, hanem elvekről!