Műemlékvédelem Hollandiában

Az emberi tényező mellett az új intézmény építészeti programja hivatott biztosítani a zökkenőmentes együttműködést a szolgálat különböző divíziói között. Ezek a "tudásközpont", a Front Office, az adminisztrációs részleg és a tanácsadók részlege regionális bontásban. A tudásközpont a gépezet lelke, feladata lesz a régészeti leletek, az épített örökség, a víz- és tájvédelmi értékek szellemi őrzése, történetük kutatása. A Front Office az információs társadalom kihívásainak megfelelő funkciókat lát el, itt kutatható a tudásközpont által épített örökségvédelmi adatbázis, itt épül a könyvtár, itt működik a PR és kommunikációs részleg, és itt működik az intézet IT-menedzsmentje is.

A honi Műemlékvédelmi Felügyelőség pandan-ja a regionális bontásban működő tanácsadói testület lesz, melynek jelenlegi megfelelője sem hatóságként dolgozik, így tehát nem lát el hivatalos felügyeleti munkát, hanem tisztán szakmai szempontok érvényesítésére szolgál egy olyan társadalomban, ahol a demokratikus társadalmi párbeszédnek évszázados hagyományai vannak. A holland műemlékvédelem, illetve örökségvédelem törvényi szabályozása egyébként mindenképp lehetővé teszi, hogy a különféle konzultációs folyamatok végén valóban szakmai szempontok érvényesülhessenek, akár a magánberuházók érdekeinek csorbítása árán is.

A 1988-as Monument Actben megtestesülő műemlékvédelmi szabályozás lényege, hogy az a Physical Planning Act előírásait követő mindenkori fejlesztési tervekkel összhangban áll. Mindkét törvényi szabályozás eredője a területhasználati szabályozás (Land-use Plan), amely számos esetben biztosítani tudja, hogy egy védett területen ne következhessenek be radikális változások például a gazdaság területén. Az integrált szemlélet például lehetővé teszi, hogy egy védett mezőgazdasági típusú település ne egy élettelen műemléki témapark legyen, hanem lehetőség szerint eredeti funkcióját megőrző, élettel teli terület maradhasson. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nyilván könnyebb egy ilyen koncepció megvalósítása az Európai Unió olyan országaiban, melyek mezőgazdasága előnyt élvez az eredendően agrár országokkal szemben. Ilyen hazánk is, ahol a mezőgazdaság sorsa a rendszerváltással, illetve az uniós csatlakozással megpecsételődött, ám kormányaink - félve a jelentős népszerűségvesztéstől - mindezt nem merték nyilvánvalóvá tenni, tulajdonképpen mind a mai napig.)

Az örökségvédelmi szempontok holland szakemberei így tehát nem valaminő antikvárius szemlélet letéteményesei, hanem az innovatív hagyománytisztelet képviselői. Oly módon igyekeznek az épített örökség védelmét biztosítani, hogy egyúttal a kortárs városfejlesztési szempontoknak is messzemenően eleget tesznek. Ez az a szemlélet, amely teljes egészében hiányzik a hazai műemlékvédelem gyakorlatából, amint azt jól példázza az Erzsébet téri buszpályaudvar rekonstrukciója is. Valljuk be nyugodtan, azért lett oly vértelen a Design Terminál építészeti programjának megvalósítására kiírt pályázat, mert a magyar műemlékvédelem antikvár szemlélete még nem teszi lehetővé a klasszikus modern épületek esetében sem, hogy az épített örökség védelme az innováció jegyében valósulhasson meg. Régi és új összhangja nyilvánvalóan csak olyan kultúrákban evidens, ahol évszázados kulturális kontinuitással van dolgunk, mint Svájcban, vagy épp Hollandiában, s nem kies kis hazánkban, ahol például a kibontakozását a szocreál béklyói miatt meg nem élő klasszikus modern architektúra műemléki fétis tárgya lesz, s nem pedig a szakszerű kreativitás terepe.

SzeM

A havi téma megjelenésének támogatója a

Holland Királyság Budapesti Nagykövetsége