Design/Formatervezés
MÚLT-TÚRA Óbudán
2007.05.14. 11:03
"Ezzel a sétával az volt a célom, hogy elindítsak egy folyamatot, mely arra késztet másokat is, hogy leírják gondolataikat, ötleteiket, így a közös gondolkodás végeredményeként megszülethet álmaink Óbudája." Molnár Mária városvédő, környezetvédő írása
Molnár Mária városvédő, környezetvédő óbudai városfejlesztő javaslatai, vitaindító írása
Mint kultúra "fogyasztó" abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Óbudának azon részén lakom, ahonnan karnyújtásnyi távolságra vannak a kulturális intézmények és a kétezer éves városrész történeti emlékei.
Tizenhat évvel ezelőtt költöztem ide, és azt szoktam mondani, hogy én nem csak itt lakom, de itt élek is. Ezalatt azt értem, hogy aktívan részt veszek a kerület életében. Így alappal mondhatom, hogy óriási kulturális, történeti, építészeti és régészeti emlékek találhatók itt. Ezekről a már több kiadást megért ÓBUDA ÉVSZÁZADAI című könyv lapjai is híven beszámolnak. Ennél azonban talán több is rejlik itt, minthogy csak egy könyvbe zárva olvashassunk róla.
Ez adta a gondolatot, hogy szervezzek egy sétát, melynek során a résztvevők maguk is meggyőződhetnek erről, és közös gondolkodással, ötletekkel abban is segíthetünk, hogy hogyan válhatna ez a terület egy élő, lüktető, kulturálisan és turisztikailag attraktív városrésszé, olyanná, melyet más városrészekben, városokban már megvalósítottak. A séta résztvevői építészek, ökológusok, valamint kulturális és turisztikai szakemberek voltak
.
A továbbiakban a saját javaslataimat fogom megfogalmazni.
Már évekkel ezelőtt egy sajtótájékoztatón felvetettem az akkori
fővárosi főépítésznek, hogy a Lajos utcának a Nagyszombat utca és az
Árpád-híd közötti szakaszát sétálóutcává kellene alakítani. Itt találhatóak ugyanis azok a műemléképületek és kulturális intézmények, melyekről már említést tettem. Sétánkat a Nagyszombat utcai római kori katonai Amfiteátrumnál kezdtük, folytatva a Lajos utcában.
Ez a terület kezdőpontja lehetne ennek a bizonyos sétáló övezetnek, melyet vizuálisan is meg lehetne jeleníteni egy nagyméretű transzparens kifeszítésével, melyen már messziről látható lenne a terület megnevezése: ÓBUDAI KUL-TÚRA, ÓBUDAI MÚLT-TÚRA stb.
A közelben található egy beépítetlen telek, melyen esetleg mélygarázs építésére is lenne lehetőség az ide érkező autók, buszok számára.
A Duna szintén karnyújtásnyira van, így kézenfekvő, hogy be lehetne vonni az itt zajló programokba. Remélem nem tűnik eretnek gondolatnak, hogy római kori kikötő létesüljön itt, gályával szállítva a turistákat a szállodákból az Amfiteátrumban rendezendő játékokra.
Hamarosan befejeződnek azok az építkezések, melyek évtizedekre meghatározzák a Lajos utcának a Nagyszombat utca Textilgyár utca közé eső szakaszát. Itt található az alig egy tucat megmaradt óbudai műemléklakóház néhány épülete, valamint a már befejezés alatt álló lakópark. Építészek számára igen szép feladat lenne tervezni ide egy olyan teret, mely ötvözi a régit és az újat. Én magam hagyománytisztelő vagyok, így szívesen látnám a magas színvonalon visszaállított macskaköves burkolatot, kandelábereket, a tér két oldalán fákkal, melyekre igen nagy szükség lenne, mivel a lakóparkba beköltöző több száz ember számára nincs biztosítva zöldterület.
A Lajos utca 102. számú műemlék jellegű lakóház falán tábla is hirdeti, hogy itt volt Spitzer Gerzson első kartonnyomó manufaktúrája. A lebontott hátsó rész visszaállításával és színvonalas felújítással a jelenleg lakóházként funkcionáló épület lehetne az óbudai mesterségek háza, melyet kismesterek foglalnának el, a tér pedig a mesterségek tere lehetne. Az épületben működhetne egy városmarketinggel foglalkozó cég vagy Kht., mely állandó programokat, fesztiválokat, sétákat szervezne a területre, hasonló jelleggel, mint a Várban, ezzel nem csak a turisták, hanem a lakóparkba költöző emberek számára helyben lehetne kultúrát szolgáltatni. És talán itt találna végleges helyet a Kiss Áron Magyar Játék Társaság, mely szintén Óbudán működik. Az épület a séta útvonalának az elején helyezkedik el, így információs centrumként is működhetne.
Szükség lenne azonban a többi műemlék jellegű lakóház színvonalas felújítására is. Van egy követendő példa, a Lajos u. 116. számú lakóház, melyet nagy becsben tart a tulajdonos lakóközösség.
Homlokzatvakolás már történt néhány épületen, és akkor csodálkoztam
rá, hogy a Lajos u. 104. számú szintén műemlék jellegű lakóházban - melyet a fent említett könyv katalógusa a legrégebbi, azaz XVIII. századi épületként említ - kőkeretes ablaknyílások találhatók, melyeket érdemes lenne megmutatni és nem eltakarni. Korábban a Műemlékvédelmi Hivatal is szorgalmazta ezen épületek lakásszám csökkentéssel történő teljes külső-belső felújítását, mely azonban mind a mai napig nem történt meg. Ezek földszintjén kávézókat, cukrászdát, éttermet, antikváriumot stb. lehetne kialakítani.
Tovább haladva a Goldberger Textilgyár épületei várnak arra, hogy a "szétprivatizálás" következtében fennálló helyzet megoldást nyerjen. Szerencsére a barokk stílusú törzsépület megmenekült, jelenleg a Textilmúzeum működik benne színvonalas kiállításokkal, programokkal. Ha megvalósulna a sétálóutca, szabadtéri divatbemutatók, fesztiválok reprezentatív helyszíne alakulhatna itt ki.
Ugyanitt működik a Goli Táncműhely, pár méterre innen pedig a Budapest Galéria Lajos utcai Kiállítóháza, így összművészeti fesztiválok rendezésére is lehetőség nyílna.
Egy kis kitérővel megtekinthetjük az un. Máltai játszóteret, mely véleményem szerint a gyerekek számára alkalmatlan helyszínre lett telepítve. Tíz méterre egy benzinkúttól, a több sávos, iszonyúan forgalmas Árpádfejedelem útjától, a HÉV-től, és a szintén nagyon forgalmas budai alsó rakparttól. Ezt át kellene helyezni a panelsor belső oldalába, ahol jelenleg autóparkoló van, az autókat pedig kitelepíteni a játszótér helyére.
Folytatva sétánkat a szintén középkori Óbuda emlékei láthatóak, a Főplébánia templom a Plébániával, valamint a Zsinagóga klasszicista épülete. Azonban a csak a szakavatottak számára ismert emlékek is találhatók ebben a környezetben, melyről valószínűleg sokkal részletesebben és szakszerűbben fognak írni a sétán részt vevő múzeumi szakemberek.
Egy kis kanyarral eljutunk az Építészeti Múzeumhoz, mellette Krúdy kedvenc vendéglője a Khély, tovább haladva pedig megcsodálhatjuk az Óbudai Társaskör épületét és gyönyörű kertjét, mely számomra 16 éve kulturális "lakóhelyemül" szolgál, magas színvonalú programjaival. Vele szemben található Krúdy legutolsó lakóháza.
A klarisszák templomát és kolostorát csak említettük sétánk során, és a Kálvin-közbe sem jutottunk el, de nem is én vagyok hivatott írni ezekről a szintén nagyon értékes műemléki helyszínekről. Éppen úgy, mint a folyamatosan felbukkanó római kori emlékekről sem.
Átmenve az Árpád-híd alatt, a Szentlélek térre érkezünk, ahol a 250 éves Zichy-kastély hatalmas tömbjének látványa fogadna bennünket, ha nem vonná el figyelmünket a HÉV-megálló bazársora - mely reményeim szerint egyszer lebontásra kerül. Ez az épületegyüttes a kerület ékessége lehetne, ha a tulajdonviszonyok rendezésével birtokba vehetnék teljes mértékben múzeumi célra. Ez a helyszín lehetne a Fő térrel és környezetével, vonzó vendéglátóhelyeivel együtt egy olyan magas színvonalú kulturális és turisztikai centrum, mely visszaadhatná Óbuda korábban oly szépen csengő nevét. Az épületegyüttesben jelenleg is több múzeum működik, többek között az Óbudai Múzeum is. Az Óbudai Társaskör szervezésében évek óta
megrendezésre kerülő Óbudai Nyár című rendezvénysorozat már bizonyította, hogy tartalomban nincs hiány, csak a megfelelő építészeti
környezetet kellene mellérendelni.
A mi sétánk itt véget ért, de a látogató tovább folytathatja, egy kis kitérővel a Flórián téri aluljáró óriási területén található római kori emlékek megtekintésével, vagy HÉV-re szállva az Aquicumi Múzeumban folytathatja programját, ahol a látnivalókon kívül, évek óta nagyon színvonalas programok várják a látogatókat. Így a séta római kori emlékkel kezdődne és végződne.
Véleményem szerint a bejárt terület kínál olyan gazdag látnivalót, melyre akár tematikus sétákat is lehetne szervezni:
- múzeumok,
- római kori emlékek,
- középkori emlékek
- Krúdy-kocsmák, irodalmi emlékek stb., de ezek megtervezését is
rábíznám a szakemberekre.
Ezek hosszabb-rövidebb séták lehetnének, melyeket margitszigeti, vagy óbudai-szigeti pihenővel, kerékpározással stb. lehetne zárni. Az említett helyszínekre pedig állandó programok, fesztiválok szervezhetők. Azt gondolom, hogy célcsoportként a vidéki általános iskolásoktól a külföldi turistákig bárki számításba jöhet.
A bejárt terület autómentesítésével, az épületek, az útburkolat és a zöldterület minőségi felújításával olyan környezetet lehetne teremteni, mely évtizedekre biztosítaná Óbuda látogatottságát. Ezzel a sétával az volt a célom, hogy elindítsak egy folyamatot, mely arra késztet másokat is, hogy leírják gondolataikat, ötleteiket, így a közös gondolkodás végeredményeként megszülethet álmaink Óbudája.
Budapest, 2007. április 11.
Molnár Mária
városvédő, környezetvédő
A témával kapcsolatban várjuk a további észrevételeket, építő hozzászólásokat!
Írásaikat küldhetik az editors/kukac/epiteszforum.hu címre, vagy hozzászólásaikat megírhatják itt a cikkben is.
13:46
Kedves Mária! Remek ötletnek tartottam, hogy városvédő, régész, történész, építész, környezetvédő, ökológus, valamint kulturális és turisztikai szakemberekkel karöltve végignézzük Óbuda nevezetes és méltánytalanul elfeledett vagy kevésbé látogatott műemlékeit, és élményeinkkel felfrissülve továbbadjuk mindezt az arra fogékony embereknek. Fontos volt a séta során, hogy szembesülhettünk a múltban a közelmúltban és a jelenben történő túlzott beépítettség számos problémáival is, és együtt közösen kerestünk valamilyen mindannyiunk számára elfogadhatónak tartott kompromisszumos megoldást. Én magam a túra során az érintett szakembereknek a problémák megoldására tett javaslataikban nem tapasztaltam hiányt, de kérdéses, hogy minden jó szándék ellenére mit tudunk elérni, ha erre nem lesz kellő politikai akarat az önkormányzat képviselő testületében. A mára kialakult és még mind a mai napig szakadatlanul tartó túlzsúfoltság oka az is, hogy a mindenkori kerületi főépítészek a beruházok nyomásának csak elenyésző mértékben tudnak és/vagy akarnak ellen állni, és többnyire kizárólag csak az ő érdekük érvényesül az itt élő emberek és műemlékek kárára. Még a sajátosan kialakított építési törvény is ezt támogatja. A lakosságnak legfeljebb csak véleményezési joga van, de panaszának elbírálásában az önkormányzat képviselő testületének ezt nem kötelessége figyelembe venni. Így juthattunk el odáig, hogy a lakosság és nem egyszer a múlt értékei is szenvedésre, pusztulásra van ítélve. Ennek számos példájával találkozhattunk a rendszerváltást követően az elmúlt 18 évben is. Sőt, e tendencia felerősödni látszik, és egyre gátlástalanabbul érvényesül a TŐKE érdeke, és a pénz hatalma. Kérdés még mindig az, hogy ki a fontosabb? A politikusok ki nem mondott és le nem írt válaszában, illetve tetteikben megnyilvánult mindennapok során, és a közös séta alatt is arról győződhettünk meg, hogy a pénz mindennél nagyobb úr. Ha nem arra törekednének, hogy az amúgy is túlzsúfolt városrészbe még több iroda, bevásárló központ és „megacenter” épülhessen - magával hozva a gépjárműforgalom és a velejáró légszennyezettség növekedést is - akkor talán a városrész is sokkal élhetőbb és emberibb környezetet adna a még mindig fennmaradt szépsége és örökölt értékei alapján. Ha ezt csak mi vagyunk képesek felismerni, és a „politikai elit” nem hajlandó a tanácsainkat megfogadni, akkor rövidesen beláthatatlan következményei lesznek ennek az öngyilkos folyamatnak. És ez nem csak erre a városrészre igaz. A politikusoknak meg kellene érteniük, hogy nem lehet és nem is szabad mindent a pénz szemüvegén keresztül nézni és eldönteni. Nem csak építményadó és iparűzésiadó bevétel létezik, amiből „nagyvonalúan” eredményeket mutathatnak fel a "kegyelt" választói körzeteknek. Egy biztos, valamit tennünk kell, hogy e kialakult rossz folyamatot megállíthassuk. És erre adott első válaszlépésként kiváló ötletnek tartottam az Ön szervezésében megtartott Múlt-túrát. Remélem folytatni fogjuk az éppen csak elkezdet munkát. Tisztelettel, és üdvözlettel: Toplak Zoltán, Város- és környezetvédő