Emberek/Interjú

Művészettörténészként javaslom az építész-szakmának, hogy tanuljon meg néha pianissimóban játszani – Interjú Bátonyi Péterrel II.

1/15

Collegium Budapest Raoul Wallenberg Vendégház, tervezők: Reimholz Péter, Csomay Zsófia, 2000 / fotó: Gyulai Szilvia / KÉK

Collegium Budapest Raoul Wallenberg Vendégház, tervezők: Reimholz Péter, Csomay Zsófia, 2000 / fotó: Gyulai Szilvia / KÉK

(jobbra) Budavári Általános iskola, Tárnok utca Tervező: Kangyal Ferenc, 1968-1969 / Fotó: Csertán Tamás / Budapest 100

A budapesti Hilton és a projekt részeként megvalósuló Szent Mihály Kápolna kortárs homlokzattal való visszaépítése, Pintér Béla (1977), Fotó: Gulyás Attila

A Hilton és a környezete a Duna felől, tervező: Pintér Béla, 1977 / Fotó:  Frotepan / 27443 // Mészöly Leonóra

A Hilton és a környezete a Duna felől, tervező: Pintér Béla, 1977 / Fotó: Szolnoki Béla // Fortepan // 211885

A Diósgyőri Vár beburkolása múkővel // Foto: Gulyás Attila

Bontások a citadellában, 2022 // állókép a Magyar Narancs videójából / Youtube 

Biro-Giczay ház külső homlokzata, Forrás: Veszprém Várprojekt

A Lánszki Csenge nem elutasított Kilián laktanya újratervezése, 2023 november (második terv) Forrás: Monarch ZT GmbH 

Lánszki Regő, Országos Főépítész // Wiki

A visszaépített lovarda épülete a Várban – Fotó: Huszti István / Telex

A Magyar Rádió épületeinek bontása, november, Fotó: Gulyás Attila

A Radatzky-laktanya átalakításának tervei, 3H Építésziroda - Vezető tervezők: Csillag Katalin és Gunther Zsolt

?>
?>
Collegium Budapest Raoul Wallenberg Vendégház, tervezők: Reimholz Péter, Csomay Zsófia, 2000 / fotó: Gyulai Szilvia / KÉK
?>
Collegium Budapest Raoul Wallenberg Vendégház, tervezők: Reimholz Péter, Csomay Zsófia, 2000 / fotó: Gyulai Szilvia / KÉK
?>
(jobbra) Budavári Általános iskola, Tárnok utca Tervező: Kangyal Ferenc, 1968-1969 / Fotó: Csertán Tamás / Budapest 100
?>
A budapesti Hilton és a projekt részeként megvalósuló Szent Mihály Kápolna kortárs homlokzattal való visszaépítése, Pintér Béla (1977), Fotó: Gulyás Attila
?>
A Hilton és a környezete a Duna felől, tervező: Pintér Béla, 1977 / Fotó:  Frotepan / 27443 // Mészöly Leonóra
?>
A Hilton és a környezete a Duna felől, tervező: Pintér Béla, 1977 / Fotó: Szolnoki Béla // Fortepan // 211885
?>
A Diósgyőri Vár beburkolása múkővel // Foto: Gulyás Attila
?>
Bontások a citadellában, 2022 // állókép a Magyar Narancs videójából / Youtube 
?>
Biro-Giczay ház külső homlokzata, Forrás: Veszprém Várprojekt
?>
A Lánszki Csenge nem elutasított Kilián laktanya újratervezése, 2023 november (második terv) Forrás: Monarch ZT GmbH 
?>
Lánszki Regő, Országos Főépítész // Wiki
?>
A visszaépített lovarda épülete a Várban – Fotó: Huszti István / Telex
?>
A Magyar Rádió épületeinek bontása, november, Fotó: Gulyás Attila
?>
A Radatzky-laktanya átalakításának tervei, 3H Építésziroda - Vezető tervezők: Csillag Katalin és Gunther Zsolt
1/15

Collegium Budapest Raoul Wallenberg Vendégház, tervezők: Reimholz Péter, Csomay Zsófia, 2000 / fotó: Gyulai Szilvia / KÉK

Collegium Budapest Raoul Wallenberg Vendégház, tervezők: Reimholz Péter, Csomay Zsófia, 2000 / fotó: Gyulai Szilvia / KÉK

(jobbra) Budavári Általános iskola, Tárnok utca Tervező: Kangyal Ferenc, 1968-1969 / Fotó: Csertán Tamás / Budapest 100

A budapesti Hilton és a projekt részeként megvalósuló Szent Mihály Kápolna kortárs homlokzattal való visszaépítése, Pintér Béla (1977), Fotó: Gulyás Attila

A Hilton és a környezete a Duna felől, tervező: Pintér Béla, 1977 / Fotó:  Frotepan / 27443 // Mészöly Leonóra

A Hilton és a környezete a Duna felől, tervező: Pintér Béla, 1977 / Fotó: Szolnoki Béla // Fortepan // 211885

A Diósgyőri Vár beburkolása múkővel // Foto: Gulyás Attila

Bontások a citadellában, 2022 // állókép a Magyar Narancs videójából / Youtube 

Biro-Giczay ház külső homlokzata, Forrás: Veszprém Várprojekt

A Lánszki Csenge nem elutasított Kilián laktanya újratervezése, 2023 november (második terv) Forrás: Monarch ZT GmbH 

Lánszki Regő, Országos Főépítész // Wiki

A visszaépített lovarda épülete a Várban – Fotó: Huszti István / Telex

A Magyar Rádió épületeinek bontása, november, Fotó: Gulyás Attila

A Radatzky-laktanya átalakításának tervei, 3H Építésziroda - Vezető tervezők: Csillag Katalin és Gunther Zsolt

Művészettörténészként javaslom az építész-szakmának, hogy tanuljon meg néha pianissimóban játszani – Interjú Bátonyi Péterrel II.
Emberek/Interjú

Művészettörténészként javaslom az építész-szakmának, hogy tanuljon meg néha pianissimóban játszani – Interjú Bátonyi Péterrel II.

2025.01.27. 08:16

Cikkinfó

Szerzők:
Őze Sándor

Földrajzi hely:
Magyarország

Építészek, alkotók:
Bátonyi Péter

Címkék:
műemlékvédelem

A Lánszki Regőt és Gulyás Gergelyt is feljelentő műemlékvédővel készült kétrészes interjúsorozatunk második epizódjában a műemlékvédelem és kortárs építészet viszonyáról, a kormányzati emlékezetpolitika műemlékvédelemre gyakorolt hatásairól, az intézményrendszer szerepéről, valamint a sohasem létezett épületek visszaépítésről, a várról és a kastélyprivatizációkról beszélgettünk.

/Az interjú előző része ezen a linken érhető el /

Kortárs beavatkozás és történeti emlékezet

A műemlékvédelem egyik központi célkitűzése, hogy azt, ami értékes egy épületben, ablakkerettől a szerkezeten át a külső homlokzatig, megőrizze. Viszont vannak olyan szükségszerű szituációk, amikor ezt egy ponton el kell engedni. Szerinted mi az az optimum, ahol találkozni tud a kortárs igény és a történeti értékek megőrzése? Van olyan helyzet, ahol a kortárs építészet is érvényesülhet, miközben a műemlék sem sérül?

Van. Ezt nevezhetjük szükségességi-arányossági tesztnek, amelyet el kell végezni minden műemléken. Természetesen, amikor az ablak tokostul kiesik, mert szétrohadt, egyetlen műemlékvédelmi szakember sem javasolná, hogy a “tapasszák vissza". Az ilyen esetekben nyilvánvaló, hogy eredeti minta alapján újat kell legyártani.

És kortárs beavatkozás műemlékeken?

Van erre is jó példa. A veszprémi Biró-Giczey Házban liftet kellett elhelyezni. Szerencsére nem a boltozatokat roncsolták a beépítés miatt, ahogy ez gyakran megtörténik, hanem hozzátoldottak egy rézdobozt. Ennyi volt az egész kortárs beavatkozás az épületen. Bár nem azért születtem erre a világra, hogy ennek módfelett örüljek, de nem is fakadok sírva. Az épület egy visszafogott és funkcionális toldalékkal egészült ki, amely nem öncélú és nem azért csinálták, mert a tervező meg akarta villogtatni a képességét. Gyakorlatilag sehonnan nem látszik, ez elviselhető kompromisszum.

Biro-Giczay ház külső homlokzata, Forrás: Veszprém Várprojekt
10/15
Biro-Giczay ház külső homlokzata, Forrás: Veszprém Várprojekt

Az építészeknek szerinted mi a felelőssége, szerepe a kortárs műemlékvédelem intézményrendszerében. Konfrontatív szerep általában, vagy mint szakmabeliek, van valamifajta együttműködés, szolidaritás akár?

Az én volt kollégáimnak számottevő része is építész, ők műemlékes építészek. Ennek megfelelően az ő gondolkodásmódjuk inkább a műemlékek felé hajlik. A tervező építészek, - ahogy én tapasztaltam - minél inkább a sztárépítészi közegből kerülnek ki, annál kevésbé fogékonyak a műemlékvédelem szempontjaira. Talán úgy érzik, hogy megkötik őket a művészi kiteljesedésben. Nagy szolidaritás pusztán azért, mert teszem azt építész ül az asztal mindkét oldalán, nem nagyon fedezhető fel. Ez számomra is szomorú, annak ellenére, hogy a helyzetet kívülállóként nézem, mint művészettörténész. Mi dokumentációkat írunk, kutatásokat végezünk, alapvetően nem tudunk olyan nagy károkat okozni a műemlékben. Persze közöttünk is van olyan, aki könnyebben rávehető arra, hogy megőrzendő tartozékokat ne vegye fel az értékleltárba.

Feljelentések és Lánszki Regő

A főépítész a tavalyi év végén reagált a Kilián laktanyával kapcsolatos vádjaidra. A Facebookon egy cáfolatot osztott meg, melyben azt állítja, hogy 2023-ban elutasították a Kilián-laktanya átépítésére beérkező pályaműveket.

Ezt tételesen cáfoltam a HVG-ben. Nagyon egyszerűen belátható, hogy miért nem igaz, amit Lánszki írt: egy elutasításnál a tervtanácsi véleményben az szerepel, hogy "elutasítom", vagy az, hogy "továbbtervezésre nem ajánlom". Ehhez képest éppen, hogy a laktanya továbbtervezését javasolták. Ez elutasítás lenne? Amikor a kisdiák feláll az iskolában, és megkérdezik tőle, hogy mikor született Petőfi Sándor, majd ő erre azt válaszolja, hogy Krisztus előtt 134-ben, akkor erre az az elutasítás, hogy ülj le, fiam, egyes, nem pedig az, hogy "pontosítanád". Értelemszerűen nem utasították el. Lánszki Regő nincs tisztában ezekkel a folyamatokkal. Én a tervtanácsi véleményezés minden műemléki vonatkozású tervét véleményeztem. Ez úgy működik, hogy van egy felület, amelyre beérkeznek a tervek, ezeket velem megosztották, és én írtam a műemlékes véleményt olyan épületeknél, amelyek átalakítása műemléki értékeket érintett. Mind a két esetben, amikor bejött a Mária Terézia (Kilián) laktanya átépítésének kérdése, expressis verbis leírtam – és ezeket a feljelentési bizonyítékok közé is csatoltam –, hogy a terv "elutasítandó". Arról is tudomásom van – és ezeket a véleményeket is csatoltam bizonyítékként –, hogy a közös felületnek a belső véleményezési részén, két vagy három tervtanácsi tag is jelezte, hogy az átépítés-bontás ilyen formában nagyon nincs rendjén, újra kellene kezdeni a Kilián laktanya ügyét. A végső vélemény nem ezt tükrözi? Az elutasítást meg lehet fogalmazni négy sorban, melyből kettő az elutasító mondat, utána még további kettő az indoklás. Ebben az esetben viszont csak a hímezés-hámozás volt tapasztalható. Az első tervtanácsi vélemény még azt is sugallta, hogy bár ezen a védettségi szinten ilyen mértékű bontást nem lehet végezni, de nevesíteni kell a műemlék értékeit, méghozzá minisztériumi szinten... Ezzel kifejezetten azt sugalmazták a beruházónak, hogy van lehetőség a védettségen módosítani, hiszen annak része az ún. nevesítés. Egyébként azt is tudom, hogy ki írta ezt a mondatot, mert ráismerek a stílusáról. Nem a tervtanács tagja. Ezzel szemben a védettség olyan jogilag rögzített oltalom, amelyet csak szakmai alapon lehet módosítani. Egy műemlék védettségének megszüntetését bárki kezdeményezheti, de a szakmai alapon bírálják el, hogy törölhető-e a védettség, vagy sem. Összegezve: Lánszki Regő nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy elutasították a terveket. Az elutasítás egy egyértelmű mondat, ami után nem jöhet vissza a tervező és a beruházó sem ugyanazzal a tervvel, sem pedig hasonlóval.

A Lánszki Csenge nem elutasított Kilián laktanya újratervezése, 2023 november (második terv) Forrás: Monarch ZT GmbH 
11/15
A Lánszki Csenge nem elutasított Kilián laktanya újratervezése, 2023 november (második terv) Forrás: Monarch ZT GmbH 

Lánszki Regő azt is mondja, hogy te a Tervtanács szakmai kvalitásait vonod kétségbe....

Ezt nevezem én golyófogó-védekezésnek. Az Országos Főépítész maga elé tolja a tervtanács tagjait. Röviden cáfolom azzal, hogy a tervtanács tagjait jelentettem volna fel, ha ők követtek volna el jogsértést. Ezzel szemben a tervtanács pusztán meg van említve a feljelentésben, de egyetlen tagját sem nevesítettem. Azon kívül, hogy erélytelen a véleményük, még csak jelzőket sem alkalmaztam velük kapcsolatban. Annyit azt hiszem le lehet írni még, hogy valami erélytelen. Ez nem becsületsértés. Természetesen azt is leírtam, hogy szakmai szempontok alapján el kellett volna utasítani a tervet és ezt nem tették meg. Benne van a vonatkozó kormányrendeletben, hogy a tervtanács vizsgálja, miszerint „a tervezett tevékenység a benyújtott tervek alapján a műemlék védelmét veszélyezteti-e". Ennek örvén kellett volna olyan mondatnak szerepelnie a vélemények mindegyikében, hogy "a terv ebben a formában veszélyezteti a műemlék fennmaradását". Ilyen mondat azonban sajnos nem volt. Ott dolgoztam 12 évig és tudom, hogy egyetlen véleményt sem írhattunk meg úgy, hogy az ne lett volna utána valamilyen vezető által finomítva, lekerekítve, bizonyos esetekben pedig teljesen kiforgatva az eredeti jelentéséből. Tudom, hogy ez miként zajlik. A tervtanácsi véleményt egyébként nem a tervtanácsi tagok írják. Ők jelen vannak, készül hangfelvétel és annak nyomán minisztériumi tisztviselők összeállítanak egy véleményt, melyet Lánszki Regő, vagy a helyettese, Perényi Lóránt ír alá. Épp úgy, ahogy ebben a két esetben is történt, hiszen az országos főépítész kizárta magát az eljárásból, hogy a húga miatt (aki az átépítések tervezője) ne legyen összeférhetetlenség.

A főépítész egyik érve ellened, hogy a feljelentéseidben a fő motivációs erő az ízlésítélet. Ezzel kapcsolatban arra következtet, hogy pont az ízlésítéleteket küszöböli ki a 2023-as építési törvény.

Miért, nem épp azzal kezdődik az új magyar építészetről szóló törvény preambuluma, hogy a "polgári jó ízlést kell érvényesíteni az épített örökség megőrzése terén" ?  Ez nem ízlésítélet az ő részükről? Ezen röhögött a fél ország. Hogy kerülhet be egy jogszabályba, hogy "polgári jó ízlés"? Én éppen, hogy támogatom polgári jóízlést, ez nem jogi kategória, avagy szakszerűen fogalmazva nem normatív tartalom. Ilyen formában a törvény szövege megfoghatatlan ködszurkálás. Nevetséges, hogy épp ő vádol azzal, miszerint én ízlésbeli szempontokat akarok érvényesíteni, holott a saját maga által iniciált törvény épp ezzel kezdődik...

Lánszki Regő, Országos Főépítész // Wiki
12/15
Lánszki Regő, Országos Főépítész // Wiki

Az új építési törvény szerinted miben hoz változást?

Az új építési törvény a következőképpen zajlott. Volt külön egy Építési Törvény, ÉTV és külön a Kulturális Örökségvédelmi Törvény, vagyis KÖTV. A kettőnek átfedése minimális volt, egymás mellett léteztek, ahogy szerintem egymás mellett is kell létezniük. Az építészetnek nem része a műemlékvédelem, és a műemlékvédelemnek nem része az építészet, hanem ezek egy bizonyos közös halmazzal működő külön szakágak. Ez így van minden kulturált országban. Ha másért nem, hát azért, mert egy műemlék felújításánál az építészet csupán az egyik szelete a nagy egésznek. Van például falképrestaurálás, farestaurálás és mindenféle egyéb szakterületet érintő vonatkozás. Ezt nem lehet az építésügy részévé tenni, mert az túlontúl leegyszerűsítő. Ők azonban úgy döntöttek, hogy az egyiket belelapátolják a másikba, mégpedig az építészetbe a kulturális örökségvédelmet. Ezt szó szerint így kell érteni, megfogták a KÖTV műemléki részét -, beillesztették az ÉTV-be, és ennek a kettőnek az összegyógyításából jött létre ez a nemzeti építészetről szóló törvény. Ez tartott nekik egy évig: a Ctrl +C – Ctrl +V művelete. Én nem állítom, hogy ezen túlmenően ne történtek volna akár hasznos kiegészítések is, ám ez is a pár megmaradt kompetens kolléga erőfeszítéseit dicséri csupán.

Attól függetlenül, hogy ez a jogalkotási folyamat egy lassú és leegyszerűsítő aktus volt, mit nyertünk vagy veszítettünk vele?

Ettől nem lesz jobb semmi. Azzal büszkélkednek állandóan, hogy most megjött a csodafegyver, amely mindent alapjaiban változtat meg! A legfőbb probléma ugyanaz lesz, mint ami eddig is volt: jön egy beruházó és amit kér, azt meg fogja kapni. A törvény pedig majd hozzá lesz valahogy alakítva a vágyaihoz és az elképzeléseihez. Mindig is a jogalkalmazáson bukott el a NER, nem annyira a jogalkotáson. Nem annyira a törvény szövegével van a baj, hanem azzal, hogy nem tartják be még ők maguk sem, akik „alkották."

A másik két feljelentési üggyel mi a helyzet?

Mindkettőt megtettem még az óévben. Érdemi visszajelzés eddig nem érkezett, de nem is utasították el élből.

Kulisszaépítészet, Budai Vár, Kastélyprivatizációk

Az utóbbi időszakban három nagyobb olyan ügycsoport volt, melyek közvetlenül érintették a műemlékvédelmet és viszonylag jelentős, de korántsem kellően jelentős sajtóvisszhangot kaptak. Az egyik a Budai Várban történő építkezések, a másik a kastélyprivatizációs ügy, a harmadik pedig a különböző városszerte-országszerte szétterülő, gyakran fizikai formában soha korábban nem létezett épületek „visszaépítésének" kérdése. A műemlékes szakma hogyan viszonyult ezekhez? Mondjuk kezdjük a korábban nem létező épületek újraálmodásának kérdésével.

A visszaépítésekkel a szakma viszonylag egységesen szemben áll. Ez kamuflázs-építészet, melynek önértéke nincsen. Értem azonban a mögötte lévő indokot. Amikor a kormányzat visszaépít korábban létezett, vagy akár nem is létezett épületeket, az azon kivételes esetek közé tartozik, amikor nem csak üzleti érdeket lehet felfedezni a tevékenység mögött, hanem valamiféle esztétizáló megközelítést is.

A visszaépített lovarda épülete a Várban – Fotó: Huszti István / Telex
13/15
A visszaépített lovarda épülete a Várban – Fotó: Huszti István / Telex

Esztétizáló vagy ideológiai?

A kettő összefügg. A kormányzat esztétikai megközelítésében az építészetnek a dualizmus vagy a Horthy-korszak világát kellene tükröznie például a Vár területén. Nem lenne helye kiegészítéseknek vagy utólagos, későbbi épületeknek. És ebben nyilvánvalóan van ideológia is, amennyiben egy adott korszak kiemelése, előnyben részesítése az adott történelmi periódus favorizálását is jelenti egyúttal. Viszont ugyanezzel mindeközben a Kossuth tér két legrégibb dualizmuskori épületének a bontását és átépítését nézve (Földművelésügyi Minisztérium – FM – és a Kúria), megint azt tapasztaljuk, hogy végtelen következetlenséggel és komoly műveltségi hiányosságokkal állunk szemben. A szellemi konzekvensség műveltségi kritérium. Ahhoz, hogy valaki egyik nap ugyanazt tudja mondani, mint másik nap, ahhoz egyrészt tartás kell, másrészt intellektuális hátország. Racionális ember nem húz fel egy sohasem volt műépületet pusztán azért, mert az a dualizmus korát tükrözi, mindezt úgy, hogy eközben a Kossuth téren álló, valóban a korszakból származó épületet pedig teljesen kibelezi, míg végül az eredeti szerkezetből szinte semmi sem marad. Az egyik kezemmel pusztítok, a másikkal régieskedve építek.

A Budai vár miben más?

Az a probléma a Vár esetében, hogy nem sikerült a Műemlékvédelemnek (és ez egy kritika saját magunk felé) olyan középutas megoldást találni a háború utáni foghíjak és a királyi palota kezelésével kapcsolatban, amely a lakosság és a szakma többsége számára egyaránt elfogadható lett volna. Elég sok szélsőséggel is találkozunk vári utcákon. Ilyen például a volt Eszterházy-palota helyén épült Tárnok utcai iskolaépület, amely egy fekvő arányú, lepényszerű, vízszintes sávablakokkal tagolt vasbeton konstrukció, némi illedelmeskedő cseréptetővel megtoldva. Ha azonban komolyan vesszük, hogy a vár és környezete történelmi negyed, akkor túl erős beavatkozásnak tekinthetjük ezt az iskolát és számíthatunk arra, hogy az épület 50 év múlva is sokak szemét szúrni fogja. Az ilyen esetek támadási felületet jelentenek, mert sokan okkal mondhatják, hogy afféle végletesség jellemzi műemlékvédelmet: emitt semmi változtatást nem enged, amott brutális beépítések felett is szemet huny. Holott az ilyen típusú agresszív beavatkozások nem az egész intézményt, hanem sokkal inkább egyes műemlékesek szemléletmódját jellemezték régebben is, ma is. Azonban ez a gondolkodásmód vált a műemlékvédelem háború utáni zászlóshajójává, így nemzedékek ezzel azonosították az egész műemlékvédelmet. Tudvalevő, hogy a jelenlegi kormányban is ez a tévképzet rögzült.

(jobbra) Budavári Általános iskola, Tárnok utca Tervező: Kangyal Ferenc, 1968-1969 / Fotó: Csertán Tamás / Budapest 100
4/15
(jobbra) Budavári Általános iskola, Tárnok utca Tervező: Kangyal Ferenc, 1968-1969 / Fotó: Csertán Tamás / Budapest 100

Az a tendencia azért mégiscsak látszik, hogy a kormányzat a historizáló építészetet tekinti csak védendő értéknek...

De közben azt is pusztítják. Csak a külsődleges összkép szempontjából gondolják megőrzendőnek az épületállományt, azt is csak úgy-ahogy, annak tartalma, mélysége, fizikai értelemben vett eredetisége, vagyis összefoglalóan a finom részletek nem érdeklik őket. Szerintem az a baj, hogy kellett volna valamilyen össztársadalmi egyezség a műemlékekhez való viszonyunkról. A politikának, a szakmának és a civileknek közösen végig kellett volna gondolnia, hogy például mit értünk történelmi város alatt. Tisztáznunk kellett volna már rég, hogy a historikus városmagba hogyan építsünk, vagy épp ne építsünk? Mindent bele lehet erőltetni válogatás nélkül? Csak az önmagában vett építészeti minőség számít? Álláspontom szerint, ha az adott utcakép önértékkel rendelkezik, akkor inkább egy kevésbé jellegzetes kortárs beépítés történjen valamilyen foghíjtelken, mint egy az egész együttest szétrobbantó harsogó megoldás Véleményem szerint épp ez a probléma nagyon sok háború utáni beépítéssel a Várban; szólóénekesek kezdtek el rikoltozni, amikor inkább pianissimóban kellett volna csatlakozniuk a kórus énekéhez.

A Hilton és a környezete a Duna felől, tervező: Pintér Béla, 1977 / Fotó:  Frotepan / 27443 // Mészöly Leonóra
6/15
A Hilton és a környezete a Duna felől, tervező: Pintér Béla, 1977 / Fotó:  Frotepan / 27443 // Mészöly Leonóra

A kortárs építészetnek akkor milyen szerepe lehet a történelmi városkép alakításában?

Egy visszafogottabb hozzáállást kellene tanúsítania a kortárs építészetnek, kevésbé harsogót. Ha a Vár példájánál maradunk, akkor azt tudom mondani, hogy a Hiltont nem kellett volna odaerőltetni. A kortárs építészet nagy volumenű, bombasztikus és kifejezetten látványos elemeit inkább a város más pontjaira kellene helyezni.

Ebben az elképzelésben a történeti városrészből nem szorul ki a kortárs építészet?

Nem, mert a kortárs építészet sem csak egyféle. Például a Reimholz Péter és Csomay Zsófia által tervezett Raoul Wallenberg Vendégházat nemigen támadja senki. Vajon miért? Azért, mert nem az a fajta építészet, mint amilyet például a Hilton a dunai oldala képvisel, vagyis, ami csak nagyon-nagyon távolról akar kapcsolatot ápolni a környezetével. Én, mint kívülálló művészettörténész tehát azt javaslom az építész-szakmának, hogy próbáljon meg néha pianóban-pianissimóban muzsikálni. Csak sajnos a tervezőkegy része azt gondolja, hogy minden egyes házhelyen a világot kell kifordítania a sarkaiból.

Collegium Budapest Raoul Wallenberg Vendégház, tervezők: Reimholz Péter, Csomay Zsófia, 2000 / fotó: Gyulai Szilvia / KÉK
3/15
Collegium Budapest Raoul Wallenberg Vendégház, tervezők: Reimholz Péter, Csomay Zsófia, 2000 / fotó: Gyulai Szilvia / KÉK

Tehát az ego a probléma?

Igen. Bár ez nem is csak az ego kérdése. Szerintem a jó építészi életmű sokszínű és nem mindenre az acél-üveg irodaház karakterét akarja ráerőltetni. A legnagyobbak tudnak disztingválni.

Kastélyprivatizációk?

Hidegzuhanyként ért.

 És mit várhatunk szerinted a kastélyprivatizációktól a műemlékek szempontjából?

Én ezt rossz iránynak tartom. Megint csak azt tudom mondani, hogy a műemlékeket érintő, kifejezetten pusztító beruházásokra tíz- és százmilliárdok mennek el állami költségvetésből, míg ugyanebből rengeteg kastély fenntartását lehetne finanszírozni akár hosszú éveken át. Pénz tehát mindig van, csak nem jóra költik el, és még a felhozott érveik is abszurdak... Azt, hogy a "magyar állam rossz gazda" egyvalaki nem mondhatja ki: a magyar állam.  Épp azért fizetjük őket, hogy legyenek jó gazdák. Nem megyünk sokra azzal, ha homokot szórnak a fejükre és azt állítják, hogy nem tudnak megfelelően gondoskodni az épített örökségről. Ez meg miféle hozzáállás? Ez a "rossz apa vagyok, hát kövezzetek meg" mentalitása. Legyél jó apa, ez a kötelességed! Az önkritika a változtatás igényével kell, hogy megfogalmazódjon, egyéb esetben ugyanis nem több, mint terméketlen lamentálás. Mellesleg az állam tényleg nem a legjobb gazda, azt kell, hogy mondjam, sajnos…

Emlékezetpolitika és műemlékvédelem

Jelenleg van egy nagyon markáns emlékezetpolitikai irány, amely mentén a kormányzat az építészeti emlékezetet is szervezi.  Mennyire feladata a műemlékvédelemnek az, hogy politizáljon és mennyire kell, hogy konfrontatív legyen ez az intézmény szerinted?

Ha azt nézzük, hogy a műemlékvédelem mire irányul, akkor azt kell tudomásul vennünk, hogy alsó hangon ezer év termésével dolgozunk. A legkülönbözőbb rendszerek, ideológiák, vallási és egyéb mozgalmak emlékeit kell, hogy megőrizzük. Ezek között hierarchiát nem állíthatunk fel. Mi nem mondhatjuk azt, hogy egy katolikus templom értékesebb, mint egy református, vagy egy királyság korában épült épület értékesebb, mint egy köztársaság korából származó. Ideológiai, vagy tágabb értelemben vett emlékezetpolitikai szempontból a műemlékvédelem szerintem nem differenciálhat. A kvalitás és a történeti jelentőség lehet a kizárólagos szempont.

A Magyar Rádió épületeinek bontása, november, Fotó: Gulyás Attila
14/15
A Magyar Rádió épületeinek bontása, november, Fotó: Gulyás Attila

Ha a politikai környezet szelektíven szemléli ezt a történeti anyagot? Ilyen esetben nem kéne a műemlékvédelemnek intenzívebben konfrontálódnia a politikummal?

A szelektív szemléletmód az ő bajuk, erre nem lenne szabad ráfeszíteni a Műemlékvédelmet. Konfrontálódni pedig kellene. Ha egy hatalom ideológiai szempontok alapján véd, töröl, vagy részesít előnyben épületeket, akkor a műemlékvédelem intézményrendszerének fel kellene vennie a kesztyűt ezzel a gyakorlattal szemben. Már ha lenne intézményes műemlékvédelem, de ugyebár nincs…

Az ideológiai kérdések kapcsán például itt van a szocreál. Látjuk, hogy ezt az időszakot is kezdik egyre inkább értékelni mostanság. Értem én, hogy valami pártház volt egykor, de ha azt mondja a hozzáértő szakember, hogy ez minőségi építészet, akkor innentől fogva ennek kell a domináns szempontnak lennie. Nyilván a Horthy-korszakra is ugyanez áll, például egy Wälder Gyula-féle késői neobarokk épületre. Zoboki Gábor például, amikor a Radetzky laktanya pályázatára tervezett (melyet végül nem ő nyert, hanem Gunther Zsolt és Csillag Katalin) azzal érvelt a épületrészek radikális átalakíthatósága  mellett, hogy a laktanyában ÁVH központ is működött valamikor. Én erre azt válaszoltam, hogy a Colosseumban pedig hajdanán keresztényeket égettek el, vagy épp oroszlánok elé vetették őket. Emiatt bonható lenne a Colosseum? Ideológiai megfontolás a műemléki döntés mögött nem állhat. A Colosseum a nyugati építészettörténet, tíz legfontosabb, leginkább mintaadó, és egyúttal megkerülhetetlen alkotása közé tartozik. Ebből a szempontból érdektelen, hogy a falai között egykor embereket öltek, vagy más nemtelen szórakozásnak hódoltak.

A Radatzky-laktanya átalakításának tervei, 3H Építésziroda - Vezető tervezők: Csillag Katalin és Gunther Zsolt
15/15
A Radatzky-laktanya átalakításának tervei, 3H Építésziroda - Vezető tervezők: Csillag Katalin és Gunther Zsolt

Hogyan tovább az elbocsátásod után? Van munkád jelenleg?

Jelenleg nincs, de magam miatt nem aggódnék. Nem fenyeget az éhhalál.

Tervezel további eljárásokat indítani?

Nem állítom, hogy tervezek, viszont azt tudom mondani, hogy lenne mit feltárni. Vannak ügyek szép számmal. Most azokat válogattam ki, amelyek a legjobban bizonyíthatóak, nem évültek el, megfelelő súlyúak, és kellő publicitásra is számot tarthatnak.

Az utóbbi években, mi volt a számodra a legfelháborítóbb beruházás, átépítés vagy rombolás?

Egyértelműn az Agrárminisztérium. Azért, mert az a legrégibb műemlék a Kossuth téren, a nemzet főterén, idősebb a Parlamentnél és a Kúriánál egyaránt. Az első és mindmáig az egyetlen olyan kormányzati épületünk, amely eleve minisztériumnak épült és mindig akként is működött. És a legfájóbb, hogy semmi értelme nem volt annak, amit vele csináltak. Ez csupán oktalan rombolás…

szerk.: Őze Sándor

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

Varjúvár // Egy Hely + Egy hely

2024.12.18. 10:45
9:12

Grafikus, író, könyvkiadó, könyvtervező, politikus: Kós Károly igazi polihisztor volt, a 20. század egyik legfontosabb modern és hagyományőrző magyar építésze. Az Egy hely Sztánába látogatott, hogy bemutassa Kós Károly művésznyaralójának épült, majd később családjának otthonává vált lakóházát.

Grafikus, író, könyvkiadó, könyvtervező, politikus: Kós Károly igazi polihisztor volt, a 20. század egyik legfontosabb modern és hagyományőrző magyar építésze. Az Egy hely Sztánába látogatott, hogy bemutassa Kós Károly művésznyaralójának épült, majd később családjának otthonává vált lakóházát.

Nézőpontok/Történet

A magyargyerőmonostori református templom // Egy Hely + Építészfórum

2024.12.18. 10:43
10:12

1908 őszén Kós Károly és Zrumeczky Dezső kalotaszegi körútra indultak, ahonnan feljegyzésekkel és rajzokkal tértek haza – ezek szolgáltak inspirációul a Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonépületeinek tervezéséhez. Az Egy hely új részében a vélhetően legrégebbi kalotaszegi templomot mutatja be.

1908 őszén Kós Károly és Zrumeczky Dezső kalotaszegi körútra indultak, ahonnan feljegyzésekkel és rajzokkal tértek haza – ezek szolgáltak inspirációul a Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonépületeinek tervezéséhez. Az Egy hely új részében a vélhetően legrégebbi kalotaszegi templomot mutatja be.