Múzeum lesz a vári palotácskából

A közelmúltban megvalósult a Dísz téri De la Motte-palota utcai homlokzatának felújítása. A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága azt tervezi, hogy székhelyét hamarosan máshová helyezi át, így a palota megnyitható lesz a turizmus számára.

A Budai Vároltalmazó Közhasznú Közalapítvány által nyújtott 2.5 millió forintos támogatásból megvalósult a De la Motte-palota utcai homlokzatának felújítása. Elkészült a bádogos szerkezetek javítása, a főpárkány és a sérült vakolatok javítása.

 

 

Az épület Dísz téri homlokzatának állagmegóvási munkái közül a legfontosabb a kőkeretek tisztítása, javítása és hidrofóbizálása volt. A kőkeretek fertőrákosi durva mészkőből készültek, az anyagból vett mintákon a BME Építőmérnöki Kar Építőanyagok és Mérnökgeológiai Tanszékén 1999-ben végeztek laboratóriumi vizsgálatokat. A kőfelületek letisztítása után a kitörések, mállott, sérült részek formai pótlását, tömítését az eredetivel megegyező felülethatást biztosító és kellőképpen páraáteresztő, ásványi összetételű kőjavító- és fugázóanyaggal (Quick-Mix Terzith) végeztük. A javítások végeztével a régitől eltérő színű felületeket páraáteresztő, kőlazúr színezőkkel patináztuk. Nagyon fontos volt a kőkeretek teljes külső oldalainak színtelen, páraáteresztő hidrofóbizáló anyaggal (Steinfestiger H) való impregnálása – különösen intenzíven beitatva az alsó, sózásnak kitett részeken.

A vakolatjavítások mészhabarccsal készültek, a homlokzatfestést színén Janotti Judit, a KÖH területi felügyelője segített meghatározni. A homlokzati táblák egységesítése érdekében a Posta által kihelyezett, már nem aktuális tábla lekerült, a kőtáblákat megtisztítottuk és a két intézmény feliratát (Posta, Műemlékek Nemzeti Gondnoksága) egyforma méretű réztáblára cseréltük. A korábbinál kissé világosabb homlokzat üde színfolt a Dísz téri utcaképben.

Szabó Laura

---

 

 

A Dísz téri palota
A budai várban járva kevés olyan közép- vagy barokk kori lakóházat találunk, melynek nemcsak a külsején időzhet el szemünk, hanem lakótereibe is bekukkanthatunk. Ezért is lesz különösen érdekes, ha a jelenleg a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának székhelyéül szolgáló Dísz téri De La Motte palota kitárhatja kapuit érdeklődők előtt. Mert hogy az intézmény nyitott, a 18. századi vári életmódot bemutató kis múzeumnak is helyet adó átalakításokat tervez, újabb turisztikai „gyöngyszemmel" gazdagítva a vár idegenforgalmi kínálatát.

E szempontok alapján az intézmény azt tervezi, hogy 2010/11-ben székhelyét máshová helyezi át és a De La Motte-palotát a turizmus számára megnyitja: az épület kulturális funkciót kapna, részben korhűen berendezett 18. századi életmód kiállítással, rejtett értékeinek bemutatásával, a Gondnokság épületeit célzó turizmus-szervező irodával, széles választékú üzlettel, kisebb kávézóval és kézműves foglalkozásokkal.

A Dísz tér 15. alatti kis palota két középkori ház egyesítéséből és újjáépítéséből jött létre Buda töröktől való visszafoglalása után. Tulajdonosa 1760-tól az a francia származású De La Motte Ferenc császári alezredes lett, akinek udvarhűségét Mária Terézia birodalmi grófi címmel hálálta meg. A főtiszt nevéhez köthetők az emeleti termek falképeinek elkészíttetésén túl a kapualjnak, a felette levő szobának, a mai homlokzatnak és az udvari oldalon húzódó árkádos folyosónak a megépítése is.

A barokk kapualj a palota jelenlegi bejárata. Innen vezet fel az emeletre a kétkarú lépcsőház, alatta a pincelejáró ajtaja nyílik. A pincéből két járat indul: az egyik a várbeli pincerendszer szövevényéhez kapcsolódik, a másik pedig egy nemrégiben felfedezett természetes barlangba vezet. Az udvari homlokzat jellegét az udvari oldalon végighúzódó földszinti és emeleti árkádos folyosó határozza meg. A folyosó és a nyugati, Tóth Árpád sétányra néző jóval későbbi épület hangulatos kis kertet fog közre – ideális helye lehet majd itt egy csöndes kávézónak…

A De la Motte család alakította ki a barokk-rokokó stílusú, figurális falképekkel díszített és öt teremből álló impozáns emeleti egybenyíló szobasort, az ún. enfilade-ot. (A teremsor kétszárnyú ajtói rézdoboz-záras, míves barokk vasalással ékes eredeti, vagy a meglévők alapján újrakészített értékes szerkezetek.) Az első szobában a három arkangyal, Gábriel, Mihály és Rafael szerepel, középen Nepomuki Szent Jánost láthatjuk. Gábriel az angyali üdvözlet jelenetében látható, kezében liliommal, Szűz Mária társaságában. Mihályt, a harcos szentet, mint a bűn és a gonoszság legyőzőjét, az isteni igazságszolgáltatás megtestesítőjét láthatjuk római legionáriusi ruházatban és fegyverzetben, amint a démon, a Sátán hátán és fején tapos. Rafael az egyik képen magányos utasként jelenik meg, attribútumaival, a tökhéjból készült ivóedénnyel, vándorbottal, tarisznyával és kezében hallal. A másik jelenetben Tóbiással játszódó története elevenedik meg, amint Ninivébe kíséri a kisfiút.

 

 

A következő szoba a De la Motte házaspár hálószobája, valamint a ház asszonyának visszavonuló helye is lehetett. Falain színes fali pannókat imitáló festésmezőben, ábrázolt vázákban virágok idézik a barokk virágkötészetet. Aranyozott fa rocaille-ok árnyékolt plasztikus festése gazdagítja a látványt, s felül virágfüzér-vonulat futja körbe az egész szobát. A hálószoba egyik dísze a festett íves kályhafülke, aranyozott kagylómotívumú ívzárással. A következő kétablakos szobában a falakon Krisztus szenvedésének története, az ún. passió jelenetei vehetők ki. A képsor „A Geccemánei kert az Olajfák Hegyén" jelenetével indul, majd az „Oszlopokhoz kötözött Krisztus megostorozása" című jelenettel folytatódik. Az ostorozás után Krisztus a földre kerül. A harmadik kép a „Krisztus megkoronázása tövissel" jelenetét ábrázolja, a negyedik képen pedig a keresztre feszítés jelenete elevenedik meg. Az ajtók felett a szupraportálokban Krisztus szenvedésének jelképeként rózsából font füzérek íve húzódik. Mellette a szintén kétablakos helyiség falait az 1790-es évekre jellemző rajzolatú kékes-zöldes alaptónuson két sor directoire stílusú díszítőfestés jellemzi. (A keretek egykoron valószínűleg falikárpitok, gobelinek keretéül szolgáltak.) A szoba lehetett ebédlő, de a társasági életnek helyet adó jelentő szalon is. A leghátsó szoba, az ún. nyári ebédlő díszítőfestése rokokó stílusban készült, virágfüzér-motívumok üres, zöldes falképmezőket fognak közre, bizonyára felfüggesztendő festmények helyének biztosítására. Minden kétablakos szobában az ablakok között – egykoron a tükrök számára – falképmezőt fog össze egy-egy díszesen megformált festett keret.

A mai főbejárati előtér és a jelenlegi mellékhelyiségek foglalják magukba az írószobából és a hálószobából nyíló, egykor a tornácról nyíló előszobákat és a gardróbot. Az előtérből nyílik a tornácra néző barokk konyha, és az éléskamra. Az előtérben alabástrom csillár függ, a folyosón pedig ún. laterna lámpák, amelyek a huzatos közlekedési terek jellegzetes világító eszközei. A különböző kisebb-nagyobb kiegészítő terekben, a folyosón gazdag középkori és barokk eredetű architektonikus részletek, valamint az említett növényekben dúskáló belsőudvar teszik teljessé az épület vonzó hangulatát.

A volt De La Motte palota jelenleg a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának székhelye. Építészeti adottságai, korlátai miatt csak részben alkalmas korszerű munkahelynek, s egyre nehezebb itt ellátni az irányítási, bonyolítói és adminisztratív feladatokat. Ugyanakkor az épület a vári turizmus centrumában áll, s reprezentatív emeleti térsorával, architektúrájának nemes és szép részleteivel bemutatható idegenforgalmi látványosság lehet.

Varga Kálmán