Napsugarakat szimbolizáló népi formavilág

Az új lovardaépület tervezési területe a Pest megyei Domonyvölgy festői dombjai között, a völgyben húzódó Egres-patak nyugati meredélyén terül el. A kül- és belföldi turistacsoportok kedvelt célpontjául szolgáló Lázár Lovasparkban éttermek, istállók, kis kápolna, valamint a vendéglátást és a lovas bemutatókat kiszolgáló épületek mellett régóta élő igény volt egy új fedeles lovarda építése. Építész: Gyöngyössy György.

Az összetett tervezési feladat egy, a nemzetközi versenyek és lovasbemutatók lebonyolítására is alkalmas lovardaépület megvalósítása és annak szerves hozzákapcsolása az egyik régi istállóépülethez. A meglévő istállót korszerűsítése mellett újabb boxokkal kellett bővíteni, új patamosót, központi raktárakat, szociális blokkot kellett kialakítani a fő rendeltetések számára. A 2011-ben tervezett létesítmény megvalósulására hat évet kellett várni.

A lovardaépület építészeti alapkoncepciójaként mindenekelőtt a természetközeli, a környezet sugallta hagyományos tömegalakítású, anyaghasználatával, a lovaspark kialakult építészeti hangulatába, a szomszédos tájvédelmi körzet dombos, erdős környezetébe illeszkedő épületegyüttes tervezését tekintettük. Régi- új épületünk két fő egységre tagolódik: a bemutatókat, versenyeket és közösségi funkciókat ellátó új lovarda csarnoképületére; és az azt kiszolgáló felújított istállóépületre, amelynek fejrésze közösségi feladatot is kapott a lovarda csarnokból megközelíthetően.

Az érkező látogatók az egymáshoz simuló nyeregtetős főépületek oromhomlokzatainak tövébe épített toronyépület előterébe lépnek be. Innen nyílik az istállóépület bővítményeként kialakított közösségi tér, valamint innen vezet a lépcső a lelátókhoz, majd tovább a kilátótoronyba. A rendezvényenként 220 főt befogadni képes, geotermikus hővel fűthető lépcsős lelátók alatt a produkciókat és versenyeket kiszolgáló tárolók sorakoznak.
A régi, korszerűtlen, szabdalt alaprajzú, sok bejáratos istállóépület teljes felújításon esett át. Tiszta alaprajzú, egyterű, középfolyosós, boxos rendszerű, korszerű, a mai modern versenyló tartás minden követelményének megfelelő istálló született. A boxok újraosztásával, bővítéssel összesen 25 ló elhelyezését biztosítottuk. Az istálló alaprajzi súlypontjába kétállásos patamosó került. A régi istállóépületet hátsó végét gazdasági és kiszolgáló terekkel, míg a bejárat felőli részét a lovarda vendégfogadó és szociális helyiségeivel bővítettük.

Fontos tervezési szempont volt, hogy míg átlagos napokon a lovaspark látogatói vezetett túrákon végignézhetik a gazdaság összes épületének minden helyiségét, addig a verseny vagy bemutató idején a nézők által bejárt vendégforgalmi, valamint a versenylovak és lovasaik által használt utak egymástól jól el kell, hogy különüljenek, ellenőrizhetőknek kell lenniük, és azok egymást nem keresztezhetik. A bemutatott két fő rendeltetés szerves kapcsolatát a tömegalakításuk is szemlélteti. A 60x30 m-es lovaglóterű, a teljes lelátót magába foglaló 2300 m² alapterületű nyeregtetős lovarda csarnokhoz úgy simul a kisebb magasságú, nyurga istállóépület, mint a tengerjáró hajó és a kikötőben nélkülözhetetlen vontatóhajója. Belső fő kapcsolatuk a kereszttengelyük súlypontjában van. Itt nyílnak össze, innen vezetik a lovakat a lovarda küzdőterére. A feltárás is színpadias: közvetlen a zsűriemelvény alól lépnek a manézsra a paripák. A meglévő istálló hosszfőfalait a bővített részeken téglányi vastagsággal visszaugrattuk. Mindemellett az alkalmazott vakolatstruktúrákkal is eltértünk, finom utalást téve az eredeti és a bővített részek építészeti elkülönülésére. A lovardacsarnok primer szerkezetének tervezésénél a 37 méteres fesztáv áthidalására attraktív, ugyanakkor gazdaságos szerkezet választása volt a cél. A törtvonalú acéltartók rajzoláskor a reformkori acélszerkezetű csarnokok (Borjúvásárcsarnok, Milleniumi Iparcsarnok) voltak az előképek. Elengedhetetlen szempont volt, hogy a nézőtér minden ülőhelyéről az egész pálya tökéletesen belátható legyen.

A hegesztett acéltartókat hőszigetelt szendvicspanellel burkoltuk, fedtük. A véghomlokzatok oromfali szendvicspanelek szabásrajzainak készítésekor, a napsugarakat szimbolizáló népi formavilágot idéztük meg. A több, mint hat hektáros lovaspark új lovardájának már messziről látható, figyelemfelhívó bejárati tornyát pedig, mint gyermekét kézen fogó és magasba emelő apa és anya (lovascsarnok és istálló) jelenítettük meg.

Gyöngyössy György