építészet : környezet : innováció

Oltalmazóház Tiszalökön

Szatmári Zsófia diplomamunkájában egy valós problémára kíván megoldást adni. Egy olyan Oltalmazóházat tervezett, melyben a családi erőszakot elszenvedett szülőknek és gyermekeiknek nyújtanak elmenekülési, kiszakadási lehetőséget a környezetükből. 

 

Részlet a szövegből, a teljes leírás elolvasható itt.

 

Az Oltalmazóház alapgondolatai

Az Oltalmazóház az átmeneti gondozás tárgykörébe tartozhat: a gyermekek teljes körű ellátásán túl a bántalmazott szülő a gyermeke mellett maradhatna, vele élhetne egy jelképes összeg kifizetésével. A hazai oltalmazó programok amellett, hogy megoldják a csonka családok lakhatási problémáit nagy hangsúlyt kap a terápiás ellátás is, a reszocializációs folyamat. Így az egész intézmény tranzit jelleggel működhetne, ahol ez a reszocializációs időszak 12 hónap lenne. A legfontosabb jellemzője az országszerte működő programoknak, hogy teljesen önkéntes alapon működnek: a bántalmazott szülő, vagy akár a gyermek is igénybe veheti, így kimarad a procedúrából a gyámhatóság, mint harmadik fél.


Koncepció

Koncepció

  

Az ötlet megszületése

A kutatás során kiderült, hogy a kijelölt ingatlanok fizikai állapotuk miatt nem feltétlenül felelnek meg a kisgyermekes családok igényeinek. Továbbá az is felmerült problémaként, hogy a szülők valójában egy közösséget alkotnak, azonos sorson osztoznak, mégis túlzottan szétszórtan helyezték el őket a városban, ami gondot okoz, hiszen egymás kisegítésénél nagyon nehéz 2-3 gyermeket egy biciklivel mobilizálni. Így született meg bennem az Oltalmazóház gondolata, ahol minden család egy épületen belül lakhatna birtokolva a saját kis egyedi fészküket, mindemellett megjelennének a mindennapjaikat kiszolgáló közösségi terek, valamint azon terápiás egységek is az épület részét képezhetnék, melyek elősegítik a társadalomba való visszaintegrálódásukat, ezzel is megkönnyítve a szociális munkások és terápiás szakemberek munkáját.


Bejárat - építész: Szatmári Zsófia

Homlokzatok - építész: Szatmári Zsófia

 

Telekválasztás

A tervezési terület keresésénél több helyszín közül válogathattam, így a számomra legizgalmasabb telket választottam. A terület egy útelágazás kezdőpontjában fekszik, emiatt alakult ki az egészen különleges telekforma, amivel szembetűnően kiugrik az általános tiszalöki településszöveti rendszerből. Olyan, mint egy tökéletes szerkezetű ásványban létrejött zárvány, így adta magát a feladat: hogyan lehetne visszahúzni ezt a zárványtelket a leendő telepítéssel a meglévő struktúrába? A telek kiválasztásánál arra is komoly figyelmet fordítottam, hogy az oktatási és egyéb közintézmények 5-10 perces sétára legyenek, hiszen a lakók nagy része iskolás-óvodás korú gyermek, valamint a szüleik jelentős hányada részt vesz OKJ-s, valamint esti tagozatos képzéseken.

 


Fogadó- és rendezvénytér - építész: Szatmári Zsófia

Közösségi konyha, étkező - építész: Szatmári Zsófia

 

Koncepció

Az általam tervezett épület egyfajta hosszúház, ahol a különböző funkciók prioritásuk szerint egymás után sorolódnak. Ha az épületet a funkciók határánál felszeleteljük és az így keletkező funkcióegységeket a választott telken elcsúsztatjuk a településszövetben, a zárványként viselkedő telek visszahúzhatóvá válik a domináns szalagtelkes rendszerbe. A kisvárosi közegbe nem szerettem volna olyan középületet tervezni, amely egy telken több különálló elemből áll, így a tervezési folyamat során létrejöttek kapcsolódási pontok a funkcióelemek között. Az így létrejött épületegyüttes túl nehéznek bizonyult, így végezetül bekerültek a tömegbe a funkcióból eredő kertek és átriumok.

 

 

Átrium - építész: Szatmári Zsófia

Csendkert - építész: Szatmári Zsófia

 

Program, térszervezés 

A funkcionális program előállításához igényfelmérő kérdőívet készítettem. A kérdőívek kiértékelése szerint és a hosszúházak mintáját alapul véve mind a hat tervezett épületszárny magában foglal egy utcafronti fő funkciót, ezt követik sorolva a járulékos mellékfunkciók, amik közül 1-2 kötötten mindig kert. A kiemelt funkció természetesen az oltalmazottak lakhatásának biztosítása, de az épület egyaránt tartalmazza a terápiás szárnyakat, valamint magát az üzemeltetést is.

A bejárati zóna a helyiek által egyaránt látogatható terület, mivel az épület felvállalja a helyi családgondozást is. Itt kap helyet maga az üzemeltetés, a gépészet, illetve a különböző terápiás tanácsadótermek. Az épületszárnyak kapcsolódási pontján létrejövő kétszintes puffer-elosztó zóna szervezi a programban résztvevők közösségét. Itt található a közösségi konyha és a könyvtár is, valamint egy fedett-nyitott átriummal kapcsolódik ez a pufferzóna a bejárati szekcióhoz. Ez az átriumkert az a tér, ahol a helyi gyerekek találkozhatnak, játszhatnak a program gyermekeivel, ami a reszocializációs folyamatok komoly kapcsolatteremtő, kapcsolatfelvevő részét képezi.

Maguk a lakószárnyak az elosztótérből kifutó folyosókra felfűzött, saját fürdőszobával rendelkező, kettő, illetve négy ágyas lakóegységekből állnak, melyekhez egyaránt csatlakoznak fedett-nyitott tornácok. Folytatásul pedig minden egységhez saját játékudvar tartozik, mivel a társadalomba való visszaintegrációnál fontos lépés, hogy a traumát átélt csonka családok először kisebb közösségekben kezdjék el megélni független mindennapjaikat.

A kérdőívekből kiderült, hogy a családoknak igényük van a „csend terére”, így kaptak helyet lakószárnyanként az épületkarok ölelésében lévő csendkertek, melyek a tornácokon átcsorogva közelíthetőek meg. A szakértőkkel való beszélgetéseimből kiderült, hogy fontos terápiás elem a kertészkedés, így a koncepcióba bekerült egy kisebb zöldház, melyhez a telek lezárásában egy közösségi kert került kialakításra a meglévő gyümölcsös kiegészítésével.


Zöldház - építész: Szatmári Zsófia


Közösségi kert és gyümölcsös - építész: Szatmári Zsófia


Belsőépítészet, anyagok és színek

Az épület lényege a védelem, a biztonság érzetének megteremtése, tehát funkciójából eredően befelé fordul. Ezzel összeegyeztetve a homlokzatok megformálásánál mégis a játékos egyszerűség volt a fő cél, hiszen az épület lakói túlnyomó részt kisgyermekek. Dominálnak a fehérre vakolt falfelületek a belső kertekben és a tornácokon faburkolattal kiegészítve. Fontos volt, hogy kívülről az egyszerű elhaladó ne érzékelje közvetlenül az épület köz funkcióját, ne tűnjön ki az utcaképből, inkább egymás mellett fekvő oldalhatáron álló szomszédos épületekként fogja fel az összefüggő tömeget. Ezért választottam az épületszárnyaknál a tiszalöki településképet meghatározó oromfalas kialakítást, bár a tetőre cserépfedés helyett szürke színű korcolt fémlemez fedés került. Az intim lakózóna kertjeinek lehatárolására is egy jellegzetes fa kerítést választottam fonott kivitelezésben. Az épület belsejében szintén domináns fehér szín mellett megjelenik a halványkék műgyanta padlóburkolat, mely saját tervezésű, fából készült fix és mobil bútorokkal egészül ki. Szerettem volna, ha a lakóegységeket felfűző hosszú folyosók kapnának egy másodlagos szerepet, ezekhez egy szürke színű táblafestéket választottam, így a gyerekek kiélhetik a falakon rajzi kreativitásukat.

„Gyakorlatilag olyan társadalomban élünk, ahol ez nem is igazán szégyenteljes, de egy elrejtendő dolog.” – Tabu, vagy nem tabu?

Amikor elkezdtem témát keresni tudtam, hogy a diplomamunkámat mindenképpen olyan témának akarom szentelni, amely valós problémára épül és szerettem volna, ha megpróbál valamilyen megoldást találni rá. Kezdetben magam sem gondoltam, hogy egy ennyire tabu témával fogok foglalkozni, mint a családon belüli erőszak. Ennek ellenére imádtam a közösségi tervezési folyamat minden percét, hiszen rengeteg segítséget és szeretetet kaptam és örülök, hogy egy véletlen találkozás elém gördítette ezt a megoldandó feladatot.

Szatmári Zsófia

 

vélemény írásához jelentkezzen be »