építészet : környezet : innováció

Paks, központi tér és park interaktív térplasztikái

"A paksi lakótelep több mint 30 évvel ezelőtt készült központi tere megújításának tervezőjét meghívásos tervpályázat során választotta ki az önkormányzat. A környezetalakításhoz kapcsolódó „képzőművészeti” feladatok megoldására állt össze alkotóközösségünk, Rádóczy (f) László (Pécsépterv Stúdió) vezető építésztervező felkérése nyomán."
Orosz Klára, Palatinus Dóra, Horváth Csaba, Makra Zoltán

A paksi lakótelep több mint 30 évvel ezelőtt készült központi tere megújításának tervezőjét meghívásos tervpályázat során választotta ki az önkormányzat. A környezetalakításhoz kapcsolódó „képzőművészeti” feladatok megoldására állt össze alkotóközösségünk, Rádóczy (f) László (Pécsépterv Stúdió) vezető építésztervező felkérése nyomán.

 

Paks, lakótelep központi tér megújítása
Paks, lakótelep központi tér megújítása

 

A központi tér és park területére elsősorban funkcionalitás tárgyakat terveztünk. A használatóság mellett célunk az volt, hogy a térplasztikák intenzív dialógust generáljanak a helyi lakossággal mind fizikai, mind kulturális értelemben.

Munkamódszerünk

  • a helyi lakók bevonása a tervezés előkészítésébe, folyamatos együttműködés
  • korosztályoknak, és tevékenységeknek megfelelő területek létrehozása konszenzus kialakítása.

A tervezés elindításakor fontos lépésnek tartottuk a tér használóinak bevonását a projektbe. A párbeszéd megteremtésére lehetőséget adott a helyi művelődési központ, ahol többféle közösségi programra ellátogattunk és interjút készítettünk a résztvevőkkel (nyugdíjas klub, kismamák, gyerekprogramok). A közelben található általános iskolát is felkerestük, ahol megkérdeztük és rajzoltattuk a tanulókat, ezen kívül találkozót szerveztünk a teret használó gördeszkásokkal is. A felmérések után a különböző korosztályok és tevékenységi körök határozták meg azokat az irányokat, amelyek mentén elindulhattunk egy optimális konszenzus kialakítása érdekében. A lakosság közreműködésének köszönhetően olyan szükségletek is felmerültek, melyekre korábban, külső szemlélőként nem gondoltunk.

 

Paks, taktilis játszófelület
Paks, paca autópálya

 

A közösségi fórumok után a következő elvárások fogalmazódtak meg:

  • figyelembe kell venni a különböző közösségi igényeket,
  • az identitásépítés érdekében tudatosítani a valahová tartozás érzését,
  • élményszerűvé tenni a teret,
  • biztosítani kell a folyamatos együttműködést az itt élő lakossággal.

A véleménycsere során olyan alapvető kérdés is tisztázódott, hogy milyen szerepet tölt be a lakótelepi tér a helyiek hétköznapjaiban. A tér inkább csak átmenő forgalmat bonyolít le az itt lakó, vagy átutazó bevásárlók számára, szinte nem léteznek közösségi funkciók, pedig lenne igény a különböző tevékenységek megjelenésére. A viszonylag nagyméretű park nem pihenőterület, ha sétálásra, pihenésre vágynak a környéken lakók inkább a Duna partot keresik fel. A megismert információk alapján, a legfontosabb kiindulási szempont számunkra az volt, hogy a leendő tér és park ne csak átmenő forgalmat bonyolítson le, hanem az új funkciók kialakításával és a meglévő közösségi tevékenységek helyszínbiztosításával egy dinamikusabb, komfortosabb hellyé váljon.

 

Paks, mobil építőkocka játék
Paks, kisvasút, flexibilis bakter, beszélő cső

 

Koncepciónk:

  1. elkülönülés – átjárhatóság
  2. interaktivitás
  3. környezettudatos gondolkodás, recycling
    anyaghasználat, újrahasznosított anyagok alkalmazása
    destruktívból konstruktív
    az adott, helyi hagyomány újraértelmezése


1. A terület két jól elkülönülő térrészre tagolódik: az egyik a pihenő-sétáló övezet, amely a park területén helyezkedik el, a másik a dinamikus térrész, amely körül a különböző üzletek, árusok, étterem, művelődési ház, szökőkút található. A megismert igények alapján a köztéri tárgyakat e két terület funkcióihoz igazítottuk. A tárgyak tervezésekor igyekeztünk figyelembe venni a különböző korosztályok kéréseit, ezért arra a megoldásra jutottunk, hogy a tárgy-együttesek egymástól elkülönülve „szigeteket” alkossanak a területen /gördeszka pálya, játszófelületek stb/. Ennek megfelelően a korcsoportok szerinti tevékenységi körök részben elkülönülnek egymástól, ugyanakkor vannak olyan helyek, ahol a dinamikus vagy pihenő funkciót betöltő tárgyak összekeverednek. Ez a fajta térkialakítás biztosítja a szigetek közötti, nem tevékenységhez és generációkhoz kötött átjárhatóságot.


2. Fontos szempont volt számunkra az is, hogy az általunk tervezett térbútorok és plasztikák olyan közösségi funkciókat, folyamatokat is felöleljenek, melyeket a hagyományos köztéri szemlélet nem tartalmaz, és amelyek képesek magukba foglalni a reprezentatív felfogástól távol eső, de élő köztéri funkciókat is. Ennek az elképzelésnek egyik formája az interaktivitás, amely azt jelenti, hogy az elképzelt tárgyak mindegyike a tárgy és használója közötti kapcsolaton alapul: a közelség, kézzelfoghatóság érzésén, az átélt, megtapasztalt tárgy élményén.

 

Paks, gumiabroncs gömbök
Paks, szóbuborék

 

3. Az alapkoncepciónk az újrafelhasználás/recycling fogalmára épül, amit három különböző szempont szerint értelmeztünk.

Először a recycling-ot primer módon az anyagokhoz kapcsolva használjuk. Megkerülhetetlen problémának tartjuk az emberi tevékenységből származó hulladékmennyiség káros hatását a környezetünkre. Egyfajta megoldást jelent erre a hulladék agyagok nyersanyaggá történő újra átalakítása. E tevékenységre használt angol recycling szó jobban kifejezi az anyagok környezettudatos körforgását, a nyersanyag→késztermék→hulladék→új nyersanyag folyamatát. Tervezett tárgyaink alapanyagául minden esetben igyekeztünk újrahasznosított gumit, gumiőrleményt, műanyagot, betont, pillekövet stb. választani. Fontos inspirációs forrásunk volt a tervezéskor az újrafelhasznált anyagok alkalmazása, illetve a hulladéknak minősülő anyagok átminősítése. Bízunk benne, hogy ennek a felfogásnak példamutató szerepe is lesz, egyrészt a hulladék szelektív gyűjtése tekintetében, másrészt a kidobásra ítélt anyagokkal, tárgyakkal szembeni kreatív attitűd felkeltésében.

A „recycling-gondolat” másik olvasata számunkra, hogy a parkot használók negatív, destruktív előjelű cselekedeteit átalakítsuk pozitív előjelűvé. Szinte minden közterületen létező és kikerülhetetlen probléma a graffitik, falfirkák (vagy régebben a padba, fába vésett szív), különféle nyomhagyások megjelenése. Erre a problémára igyekeztünk megoldást találni azzal, hogy felületet jelöltünk ki a téren e városi létforma kifejezésmódjának. Ez esetben az önkifejező, önérvényesítő energiák újrahasznosítására a tér több pontján nagyméretű könnyűbeton „szóbuborék”-okat elhelyezünk el, melyekre lehet firkálni, rajzolni, sprayzni. A képregények világából származó képi toposz, a szóbuborék funkciójának megfelelően egy olyan hordozófelületként jelenne meg, amelyen különböző gondolatok kaphatnak teret – ez esetben a tér használóinak megnyilatkozásai. A szóbuborékokon a szövegek, rajzok, graffitik, tag-ek stb. egyfajta vizuális szöveg textúrává minősülnek át, amely képletesen a tér narrációjának folyton változó emlékművévé válna idővel. A kisgyermekek számára általuk jól használható, kisméretű szóbuborékokat terveztünk a játszófelületek közelében, amelyekre krétával lehet rajzolni. Bízunk benne, hogy így megtalálja a maga helyét ez az önkifejezési forma – és ezzel talán van esélye annak is, hogy a többi tárgyat megkíméli…

 

Paks, térbútorok

 

Hasonló elvek mentén szeretnénk helyet biztosítani a görkorcsolyázó, gördeszkázó fiatalok számára a dinamikus térrészen. Jelenleg a parkot, a szökőkutat és a művelődési ház lépcsőit használó gyerekek mindennapos tevékenységükkel kiszorítják az idősebb korosztályt a szökőkút környékéről, ezért fontos hogy kialakítsunk egy pályát számukra, ahol a gördeszkázás körülményei adottak.

Az újrahasznosítás gondolatköréhez tartozó harmadik értelmezés a tér életében kialakult közösségi formák, hagyományok, tárgyak időbeli folyamatosságával foglalkozik. A tér lakóinak szokása, kulturális hagyománya tárgyakba, épületekbe objektíválódik. Élettörténetük szerves részét képezik ezek a dolgok, melyek helyi adottságként, egy korszak vizuális és tárgyi dokumentumaként értelmezhetők. Programunkban egyrészt az adott köztéri tárgyi elemek újrahasznosításával foglalkoztunk, másrészt a városi életforma kínálta sokféle találkozási, érintkezési formájának próbáltunk helyet biztosítani. Nem az a cél, hogy tér teljesen egészében kicserélődjön, hanem hogy a már kialakult közösségi tartalmak megfelelő helyet kapjanak és a teret sokkal jobban belakják az itt élők. A tér revitalizációja elkerülhetetlen, a mi feladatunk a folyamat elősegítése, hogy tér arculatához hozzátartozó dolgok, a már kialakult közösségi tartalmak, az adott helyi elemek a tér „újrahasznosításában” folytatódjanak tovább.

képek és szöveg: Rádóczy (f) László (Pécsépterv Stúdió), Orosz Klára, Palatinus Dóra, Horváth Csaba, Makra Zoltán

2 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »