Pályázati köztértervezés kistelepülésen

A kistelepülések egészen más dimenziókkal és gondokkal terheltek, mint a nagyobb városok. Tiszaalpár példáján keresztül mutatjuk be, hogy mindez hogyan néz ki a tervezők szemszögéből. Győri András és Jánosi Dóra tájépítészeket kérdeztük.

Tiszaalpár Lakitelektől délre, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megye határán, a Körös-Maros Nemzeti Park részét képező Holt-Tisza mentén megbúvó ötezer lelkes agrártelepülés, ennek minden mai hátrányával. Valós településközpont nélkül, ám egy ez irányban fejleszteni kívánt széles közterülettel, az Alkotmány utcával. Itt előzetesen egy járdafelújítás és egy új csomóponti kialakítás történt meg, Győri András és Jánosi Dóra ebben a helyzetben csöppent bele a tervezésbe. A település a 135/2008. (X. 18.) FVM rendelet alapján az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból pályázott városközpont rehabilitációra, amelyet a két tájépítész által készített pályázati tanulmányterv alapján 2009-ben meg is nyertek. Jelenleg folyik a kiviteli tervek készítése, ebben a fázisban „értük tetten" a tervezőket.

1/9
Tiszaalpári utcakép

2/9
Tiszaalpári utcakép

Építészfórum: Hogyan kerültetek ti a képbe Tiszaalpáron?

Győri András: Én 2003 óta tevékenykedem tervezőként, főként Kecskeméten és környékén, önállóan és alkalomszerűen társulok más tervezőkkel egy-egy projektre, ha a feladat megkívánja. Tiszaalpárra úgy vetődtem, hogy Nagy Ágnes kolléganőm, aki korábban már tervezett ide, más elfoglaltsága miatt már nem tudta elvállalni a településközpont további tervezését. Ő készítette el a Hunyadi utca – Alkotmány utca csomópont tervét, amelyhez nekünk csatlakozni kellett.

ÉF: Ez a csomópont azóta meg is épült?

Gy.A.: Igen, az egy 2004-es pályázat volt, amelyet a település megnyert és meg is valósított. Ez tulajdonképpen egy normál utcakereszteződés egy településközi fő közlekedési út (Hunyadi utca) és egy települési út (Alkotmány utca) között, ahol a sarokpontokon Nagy Ágnes kis teresedéseket hozott létre, padokat, növényzetet helyezett el, jelezve ezzel az Alkotmány utca jelentőségét.

ÉF: Hogyan néz ma ki a terület? Az Alkotmány utca tervezése során volt előzetes programja, elképzelése az önkormányzatnak? Történt bármiféle lakossági fórum?

Gy.A.: Az utca burkolata jelenleg egy nagy terjengős, szabálytalan, szélek nélküli aszfaltfelület, amelynek a csökkentése elsődleges feladat volt, azaz redukálni igyekeztünk a burkolt felületeket, amennyire lehet. Viszont abszolút nincs megoldva a parkolás kérdése, és az önkormányzat kezdetben csupán azt szerette volna, ha az utca kétoldalt teljes hosszában derékszögű parkoló felületeket kap. Felszíni vízelvezetés talán még gyepes vízelvezető árok szintjén sem volt, tehát egy nagyon rendezetlen – egyszersmind tipikus – magyar településképet kell itt elképzelni. Lakossági fórum a pályázatkészítés ideje alatt egyáltalán nem volt. Most, a kiviteli terv készítése alatt szeretnének tartani egyet, miután már a pályázatot megnyerték és ezek alapján kell megvalósítani a projektet.

Jánosi Dóra: A legerősebb prekoncepció, ahogy András is mondta, az önkormányzat részéről annyi volt, hogy minél több parkolóhely legyen. Valószínűleg jóval többet szerettek volna, mint amennyit végül a pályázati terv tartalmaz, mert mi kicsit ellenálltunk ennek a kérésnek. A valóban sok kereskedelmi és adminisztratív funkció megkívánná a parkolókat, de mi igyekeztünk egy olyan köztes megoldást találni, ahol a zöldfelületi arány megmaradhat, vagy kis mértékben javulhat, hiszen a kiírt pályázat ezt is feltételül szabta. Érdekes módon, ha egy település központját rendezni kívánják, akkor a legelső mindig az autóparkolás megoldásának a kérdése, illetve sok esetben csak az.

Mi minden esetben megpróbáljuk a döntéshozók figyelmét felhívni, hogy ennél az opciónál azért többre lenne szükség, gondolok itt a gyalogos, kerékpáros közlekedés, mindenféle egyéb kapcsolatok, rekreációs kérdések, utcabútorozás, multifunkcionálisabb térhasználat kérdéskörére. Ebben a konkrét esetben végül a pénzkeretek szűkössége sietett a segítségünkre, és így sikerült meggyőznünk az önkormányzatot arról, hogy amennyiben később az autók száma megkívánja, még mindig el lehet gondolkodni a parkoló felületek bővítésén.

ÉF: Volt egyébként az önkormányzat kezében bármiféle forgalomszámlálási adat (arra már gondolni sem merek, hogy forgalmi tanulmány)?

J.D.: Csak empirikus tapasztalat, és a letaposott út menti zöldfelületek látványa. Úgy kell elképzelni ezt a települést, hogy ehhez az utcához mondjuk érdemben bő 30-40 éve nem nyúltak. Az ilyen kis településeken egészen más problémák vannak a felszínen, pályázatok nélkül közterületi rendezésre még csak gondolni sem lehet, és azokkal sem lehet csodát tenni.

9/9
Tiszaalpár, kábelek erdeje

5/9
Tiszaalpár, Alkotmány utca

ÉF: A közművek cseréje, a légkábelek föld alá vitele része volt a feladatnak?

Gy.A.: A légkábelek eltüntetése abszolút nem volt téma, azok megmaradnak, mivel a pályázati keretösszegek egy ilyen szintű utcaképrendezésre elégtelenek. A meglévő csapadékcsatorna lesz felhasználva arra, hogy a felszíni vízelvezetést megoldja. Sajnos a komplex rendezésre való törekvés sem az önkormányzati, sem a pályázatkiírói gondolkodásnak nem eleme, ezért ez egy felszíni (burkolati, zöldfelületi) rendezése lett csak a területnek, ebbe még díszvilágítás, automata öntözés sem fért bele, csak – egy későbbi ütemre gondolva – az elektromos kábelezés védőcsöveit tudtuk betervezni.

J.D.: Igazság szerint egy ilyen kis településnek egészen más problémái vannak. Még nem egy magas minőségű környezetrendezésben gondolkoznak, inkább azt a kisebb célt tűzik ki maguk elé, hogy legalább legyen az utcakép egy picit rendezettebb. Ha már csak egy friss aszfaltréteg és újonnan kialakított zöld sáv keletkezik, azt már óriási lépésként értékelik. Hogy egy ilyen kis településen a légvezetékek lekerüljenek a föld alá, az leghamarabb az unokáink idejében válik majd itt reális problémává. Látjuk, hogy mennyire más lépésekben gondolkodnak, mennyire más anyagi lehetőségeik vannak és mennyire más lépésekre van szükségük a nagyvároshoz képest. Például ehhez az utcához szorosan kapcsolódik egy következő ütemben áttervezendő park is, aminél nem elsősorban a növényrekonstrukciót kellene megoldanunk, hanem hogy hogyan lehet azt élettel megtölteni, a közösségi élet színterévé tenni.

ÉF: Mi volt a koncepciótok, azon túl, amit az önkormányzat feladatként meghatározott?

Gy.A.: Az volt a célunk, hogy az utcát időnként egy-egy települési rendezvény erejéig (vásárok, falunap, stb.) le lehessen zárni, így a parkoló felületek méretezésénél, kiosztásánál szempont volt, hogy azok alkalmasak legyenek az ilyenkor szokásos sátrak, pavilonok befogadására is.

ÉF: Működik egyébként valamilyen bejáratott rendezvény a településen?

Gy.A.: Igen, évi egyszer megrendezik a Tiszaalpári Napokat, aminek a befogadására az utca alkalmassá tehető. Ha pedig egy évi egyszeri rendezvény ezen a helyszínen meg tud honosodni, az már maga után húzhatja az összes többi helyi közterületi rendezvényt és ide orientálhatja azokat. Ezen túlmenően – folytatva a koncepciónkat – volt egy burkolat architektúra kezdeményezésünk is, ami az utca másik végén lévő csomópontját is kihangsúlyozná, illetve három zászlótartó rúddal jeleznénk, hogy az utcán belül vannak a közigazgatási funkciók. A burkolati játék aszfaltba helyezett nagykockakő sávokat, gyalogos átkötések burkolati átvezetését jelentené. Ezekkel a kiemelésekkel az idegenek non-verbális tájékoztatását szerettünk volna elősegíteni, akik egyébként nagyon nehezen bukkannak rá az önkormányzati épületekre.

6/9
Tiszaalpár, Alkotmány utca

7/9
Tiszaalpár, Alkotmány utca

ÉF: Önkormányzati tulajdonú útról van szó? Mit szóltak mindehhez  hatósági oldalról? Tapasztalatom szerint a közútkezelők nehezen viselik, ha valaki „belerondít" a szép egyenletes aszfaltszőnyegükbe…

Gy.A.: Igen, ez a jelenlegi tervezés kérdése, hiszen a pályázati tervet, bár elkészült, nem engedélyeztették semmilyen formában – kihasználva a gyorsító csomag biztosította lehetőségeket. Hozzátartozik a dologhoz, hogy kezdetben még egy ilyen mélységű tervre sem gondoltak az önkormányzatnál, pedig ez a mélység sem olyan túl nagy. Valami olyasmit gondolhattak, hogy ezt a pályázatot tervek nélkül is meg lehet csinálni: ez sajnos általános felfogás a kisebb önkormányzati illetve a pályázatkiírói szinteken.

ÉF: Mekkora ennek az utcarendezési projektnek a költségvetése? Meg tud mindez valósulni egy ütemben? Elegendő a települési önrész?

Gy.A.: Ennek a pályázati forrásnak a kerete Tiszaalpár számára 20-23 millió Ft. Sajnos ebbe a költségbe nem fér bele egy magasabb minőségű burkolat kialakítása, de még egy közepes minőség is csak úgy, ha ütemekre bontjuk a tervet. A most megnyert ütembe még az aszfaltburkolat cseréje sem fér bele (ez most nem is indokolt, mert tervezik a csatornázást ezen a szakaszon) csak az utca egyik, intenzívebben használt oldalának rendezése. Egy következő ütem kérdése az útburkolat megújítás és a másik oldal, ezekre mindenesetre most megszületnek a kiviteli tervek. Ebben a pályázati formában a településnek nem kell önrészt biztosítania.

ÉF: Tehát, ha mást nem is tudunk elmondani, ezek a pályázatok legalább feltöltik az üres önkormányzati tervtárakat…

Gy.A.: Igen, ez a minimum és generál ez egyfajta mozgást, gondolkodást ebben az egész környezetrendezési témakörben. Ez azért nem kis dolog, mert sok önkormányzat mindenféle előzetes tervek, víziók, geodézia nélkül indul neki pályázatoknak, nem gondolják át a felújítások helyes logikai sorrendjét, nincs ütemezés. Ebben a konkrét Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) által menedzselt pályázati formában sem kérnek konkrét terveket, csak mennyiség-kimutatást, azt viszont hogyan lehet tervek nélkül előállítani?

J.D.: Mindenesetre mi mindig megpróbáljuk meggyőzni az adott önkormányzatot, hogy inkább a komplexebb tervezést válasszák, ne pedig a foltozgatást, mert ha azonnal nincs is pénz a kivitelezésre, akkor legalább a tervek legyenek átgondoltak és egységesek, hogy ütemekre bontva apránként meg lehessen őket valósítani. Az utólagos, apróbb módosítások pedig már nem fognak akkora költséget jelenteni. Általában erről nem kell az adott önkormányzatot hosszasan győzködni, ők is belátják, hogy ebben van ráció.

8/9
Tiszaalpár, az akadálymentesített takarékszövetkezet

ÉF: Mi volt még speciális ebben a munkátokban? Tudtok valami helyi tervezési érdekességet, problémát említeni?

J.D.: Talán a legérdekesebb a középületek és a kereskedelmi egységek kapcsolódása az utcához, és az akadálymentesítés kérdése volt. A legtöbb itteni épület 2-3 lépcsővel csatlakozik a járda szintjéhez, egyedül a helyi takarékszövetkezet csinálta meg korábban – rendkívül nagyarányú burkolások árán – azt, hogy „felhullámosította" a járdát egy teresedésben. Ha mindezt minden épületnél megtettük volna, a járda inkább egy hullámvasútra emlékeztetne és óriási zöldterület veszett volna el. Ezzel szemben saját szemmel tapasztaltuk, hogyan működik – nagyon is jól – a helyi „akadálymentesítés". Egy idős bácsika végiggurult a kerekesszékével a járdán. Megállt minden bolt előtt és a székre rögzített csengőjével becsöngetett. A csengőszóra kijött az eladó, megkérdezte mit akar venni, elvette a pénzt, majd kihozta az árut. Egyszóval itt még létezik egyfajta közösségi kohézió, ezért nem kell az akadálymentesítési kérdéseket túlhajtani.

Gy.A.: Ami még egy másik érdekesség lehet, az a pályázati kiírás. Az MVH-nál óriási energiákat fektetnek abba, hogy szinte szögig meghatározzák egy ún. építési normagyűjteményben, hogy mit lehet, milyen minőségben, milyen maximált árért a tervbe beépíteni. Heteket vett el az érdemi munkától, hogy ezekhez igazítsuk a tervet, ami minden igyekezet ellenére nem tartalmaz minden lehetséges közterületi tételt. Például szerettük volna a normagyűjteményben kizárólagosan szereplő alumínium KRESZ táblákat egy a falura alkalmazott egységes dizájn keretébe, fából készült tájékoztató táblákra cserélni. Ezt az MVH rendszere nem tudta. Az új tételeket pedig külön-külön kell elfogadtatni. Ráadásul szerintem ez az egész gyűjtemény mind filozófiájában, mind tartalmában ütközik a közbeszerzési törvénnyel. Mire lejátszottuk ezt a meccset, akkorra jött a kiviteli tervfázis, ahol pedig már egy másik főhatóság, az NFGM normáinak kell megfelelni, a két szervezet előírásai pedig több ponton feloldhatatlan ellentétet tartalmaznak. Jó lenne elérni, hogy ez a túlbonyolítás kikerüljön a rendszerből, mert sok felesleges agysejtet pusztít el mind pályázatírói, mind elbírálói, mind pedig tervezői oldalon.

Az interjút Bardóczi Sándor készítette