Közélet, hírek

Panelpara - Beszámoló a X. Pasaréti Építésztalálkozóról és a Szomszédok workshopról

2005.10.10. 08:47

Milyen identitással rendelkeznek a lakótelepek, és hogyan formálható az identitásuk? Hogyan teremthető kapcsolat építészeti, tájépítészeti eszközökkel a lakótelepek a régebbi és újabb városszövete között?

  • Milyen identitással rendelkeznek a lakótelepek, és hogyan formálható az identitásuk?
  • Milyen külföldi kísérletek voltak eddig a lakótelepek képének átfogalmazására?
  • Hogyan teremthető kapcsolat építészeti, tájépítészeti eszközökkel a lakótelepek a régebbi és újabb városszövete között?
  • Hogyan járulhat hozzá mindehhez a fiatal építészgeneráció?

E kérdések körül forgott a szombaton a San Marco utcai művelődési házban megrendezett X. Pasaréti Építésztalálkozó és az azt megelőző - Eduardo Arroyo spanyol (www.nomad.as) és Georg Driendl (www.driendl.at) osztrák építész által vezetett - nemzetközi workshop.

Hogy ne csak légből kapott szöveg legyen a "panelpara", a szervezők (me>mo - Kádár Bálint, Mészáros Ábel, Riedel Miklós Márton és Szemerey Samu) a Pasaréti téren egy 1964-es, Ikarus típusú piros nosztalgiabuszba zsúfolták a közönséget, és érzékletes kalauzolás mellett megmerítették a társaságot a workshop kutatási terepén, Óbuda rétegzett építészeti szövetében, amely a római kori emlékektől a barokk lakóházakon és a tizenkilencedik századi ipari építészeten át a 20. századi telepes építészet szinte teljes vertikumáig terjednek. A Rózsadombbal éppen hogy csak megbirkózó busz lassan döcögött végig az óbudai lakótelepen, amit a római légiótábor vonalán ma a Pacsirtamező, majd Szentendrei út és a Vörösvári út oszt négy, karakterében is eltérő negyedre, melyeken a telepes építkezés szinte minden típusa felvonul.

A San Marco utcában Tarlós István óbudai polgármester köszönte meg a fiatal építészek munkáját, és hangot adott abbéli reményének, hogy a munka folytatódhat, és eredményes is lesz.

A lakótelepekkel kapcsolatos általános problémafelvetéseket és a Szomszédok programot előkészítő kutatásokat Szemerey Samu ismertette. Az előadó minden egyéb szempontot megelőzően azt hangsúlyozta, hogy a lakótelepekről való gondolkodás Magyarországon mindeddig egyoldalú volt, hiszen a diskurzus elsősorban az épületek műszaki, fizikai állapotára koncentrálódott. Ezzel a figyelem - és nagy részben a támogatásra nyerhető pályázati keret is - elkerülte a lakótelepi közterekben rejlő potenciált, aminek kihasználása a lakótelepek kietlenségén és negatív közmegítélésén jelentősen képes lenne változtatni. A kutatás egyik célja az, hogy a lakótelepekről a köztudatban élő imázs helyett a valósághoz közelebb álló képet fessen, és felhívja a figyelmet arra, hogy az imázs- és minőségváltáshoz a városfejlesztési programok, finanszírozási és szabályozási rendszerek stratégiaváltása is elkerülhetetlen. A kutatás hat problémakör köré csoportosul: tervezés (történet, módszertan, ideológia); tértípusok (magán-köz-átmeneti-senkiföldje); közösségek (a tervezett társadalmi környezet és a ténylegesen ott élők közötti viszony); identitás (imázs, városi legendák, képzőművészeti, irodalmi kapcsolatok); infrastruktúrák (társadalom, közlekedés, kommunikáció) és fejlesztések (nemzetközi példák, egyéni és közösségi lehetőségek).

A workshop résztvevői négy csoportban dolgoztak az óbudai negyedeken, közülük az Új Irány Csoport (Kovács Árpád, Lendvai Gábor és Tihanyi Dominika) az északkeleti, Duna melletti negyedet választotta. A Szentendrei út menti panelsorokon túl a régi óbudai városközpont, a Goldberger textilgyár egykori fellegvára és a Duna szomszédsága erős határmegjelölésekkel határozzák meg a területet. Az Új Irány programjának célja, hogy ezeket az erős határmegjelöléseket néhány ponton áttörje, és megteremtse a folyóval a kapcsolatot. A terv a terület eltérő karakterű zónáihoz a meglévő adottságok mentén rendel új hangsúlyokat, közösségi, szabadidős, kulturális, sport aktivitásokat, mindenütt a leromlott és kihasználatlan zöldfelületeket hasznosítva.

A Vörösvári és a Szentendrei út közötti kísérleti lakótelepen Csaba Tímea, Kiss Ida, Mircea Munteanu és Sisak Tamás dolgozott. A két forgalmas út mentén itt is magas lakótelepi házak védik a belső területeket, ahol néhány elszigetelt közösségi intézményen kívül egy alvó városrész található. A terv lényege egymással érintkező közterek láncolatának kialakítása, amely az idős és a fiatal korosztály eltérő igényeihez eltérő szolgáltatásokat kapcsol, amelyek ugyanakkor számos ponton átfedik egymást. Az építészeti eszköz egy moduláris rendszer, amely rugalmasan adaptálható az eltérő helyzetekhez.

A délkeleti, Duna melletti városrésszel - melynek karakterét a paneles beépítésen kívül a tizenkilencedik századi ipari jelleg és a barokk egyemeletes házak és a zsinagóga határozzák meg - Balázs Orsolya, Darab Írisz, Hittner Márton és Mészáros Ábel foglalkozott. A csoport nyitott vagy zárt, pozitív vagy negatív karakterük mentén különböztette meg a terület tértípusait, aszerint, hogy Duna-menti vagy utcák által határolt illetve épületfalakkal kerített terekről van szó. A csoport e terek integrált használatára, kommunikációs hálózatuk megteremtésére tett javaslatot, például a jelenleg parkolásra használt értékes területek felszabadításával, és a parkolók áthelyezésére a Duna-menti partfal alá.

A kolozsvári blipszre (Pásztor István, Bartha Lóránd, Benedek István, Szénássy Zsolt) esett a negyedik, a Pacsirtamező utca és a Bécsi út közé eső lakótelepnegyed lehetőségeinek feltárása, ahol intenzív paneles beépítés övezi a római kori maradványokat, a dombok felé határozatlanabb, fluktuáló határokkal, délebbre erőteljesebb határokkal zárt területen. A "topográfiai" megközelítés lényege egy "zöld takaró" borítása a városrészre, amely a parkolási, bevásárlási funkciókat takarná, ugyanakkor lehetőséget ad a lakóegységek lakótereinek meghosszabbítására különböző hozzátoldásokkal.

A négy prezentációt követően Szemerey Samu a szocialista gyerekmesék városképéről, urbanisztika és képzelet viszonyáról tartott előadást. Pásztor István a továbbiakban a magyarországi és romániai lakótelepek különbségeiről beszélt, bemutatva, hogy a nyolcvanas években hogyan fokozták a lakótelepek sűrűségét az épületek közötti közök beépítésével, az egyébként is befejezetlenül maradt, lepusztult közterek rovására. Bartha Lóránd a román diktatúra urbanisztikájáról alkotott képet árnyalta emberléptékűbb kolozsvári épületek példái: a lakótelepi magasházaktól megspórolt építészeti fantázia megnyilvánulásának is tekinthetők a házak között emelt egy-két szintes közösségi központok, amelyek azonban felaprózódtak a privatizáció során. Itt is központi szándék és külön program lenne szükséges a probléma megoldására.

Mircea Munteanu a Kolozsvári Műszaki Egyetemen készített diplomamunkáját mutatta be, melyben a város legsűrűbben lakott részének egy 380 lakásos tömbjére dolgozott ki megoldási javaslatot. A javaslat kisebb-nagyobb beavatkozásokkal, parazita modulokkal növeli az egyes lakások tereit. Severa Horner, Georg Driendl bécsi építész munkatársa egy Szófiában készült kutatást mutatott be, ahol a paneles házak állapota messze alulmúlja a budapestiek minőségét, szigetelésük egyéni kezdeményezésekként indult meg az elmúlt években, és egy-egy lakásban átlagosan hatan élnek. Az építészeti javaslat szintén a lakóterek növelése volt, új elemek vagy akár épületszárnyak hozzáillesztésével, de számos egyéni megoldás lehetőségével.

Ezt követően az Új Irány Csoport bemutatta a lipcsei LHASA workshopon tavasszal készült munkájukat - erre később szintén részletesen kitérünk -, amelyben a grünaui lakónegyed számára dolgoztak ki hosszútávú kampánystratégiát arra, hogy a folyamatban lévő bontások mellett hogyan őrizhető meg, illetve hogyan emelhető a lakónegyed életszínvonala, hogyan integrálhatóak a megüresedett terek a táj részeiként. A workshop utolsó előadásán Eduardo Arroyo irodájának munkatársa, David Rodriguez mutatott be egy kísérletet a sűrű beépítésű lakónegyed kialakítására, amihez a kelet-európai paneles építési mód tapasztalatait is kutatta.

A Pasaréti Építésztalálkozó és a workshop záróakkordjaként a nosztalgiabusz ismét átdöcögött a városon, átmenetileg feledtetve az ipari technológiával épült lakótelepek problémáit.

Szöveg+kép: Somlyódy Nóra

Vélemények (0)
Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk