Paradoxon: budai villa rekonstrukció

A századelő eleganciáját idézi az a budai villa, amely rekonstrukcióját ifj. Benczúr László és Weichinger Miklós tervezte. A kortárs elemekkel is játszó épület igazi paradoxon - ahogy méltatásában Földes László is írja -, amely elnyerte a Creaton építészeti pályázat III. díját. 

Aki közel száz éves tradicionális villa felújítását vállalja, az először is egy műfaji problémával találja magát szembe. Az egyik lehetőség az épület korhű felújítása, minél több régi részlettel, díszítéssel, ornamentikával, az eredeti terek visszaállításával. A másik lehetőség - és erre is sok példát látunk - kortárs eszközökkel közelíteni az épülethez, hogy új kompozíció, új térrendszer jön létre kontrasztba állítva a régit az újjal.

Első ránézésre ezt a második utat választották a tervezők, erről tanúskodnak az új nyersbeton lépcsők és falak, a nagyon egyszerű pálcarácsos korlátok. Mi több, a látszóbeton és a fém korlátok formai nyelvvé nőtték itt ki magukat. Mindez végigvonul a garázson, a teraszon, a bejárati lépcsőn és a kerítésen is, ilyen formában kortárs építészeti keretbe foglalja a közel százéves villa felújítását. A kertkapu nyílószárnyának egyedi volta, a kapuoszlopba süllyesztett házszám, mind a gondosság és igényesség jelenlétét sugallják.

Biztos mesterségbeli tudást sugall a tetőszerkezet kialakítása. Egyszerű, egyenes vonalú idomcserepek az általános részeken, titáncink lemezfedés az ereszek közelében, a csendesítő szakaszokon és a tetősíkból visszahúzott ablakok negatív tetőidomaiban. Minden részlet pontos, minden a helyén.
Jól látható a kortárs elemek jelenléte; mégis, az épületet nézegetve azt látom, hogy a villa megőrizte a század eleji eleganciát és méltóságot. Ahol mindez a leglátványosabban megmutatkozik, az a bejárati lépcső a nagyvonalú tető túlnyúlással és a hozzá tartozó nagy belmagassággal. Itt akár nyugvópontra is juthatna az értékelés, a hátsó nyersbeton bővítés az épület kortárs része, míg a bejárati fedett lépcső megmaradt a régi századfordulós állapotban; de mindez mégsem ilyen egyszerű.

Az eredeti állapot képeit tanulmányozva az derül ki, hogy a bejárat fölé hosszan kinyúló tető, a századelő nagyvonalúságát idéző gesztus, a jelenlegi átépítés eredménye. A századelőt idézi, de a Benczúr - Weichinger páros tette hozzá, mégpedig most a felújítás során. Ez egy igazi paradoxon és arra figyelmeztet minket, hogy egy ilyen típusú munkánál a fehér sohasem teljesen fehér és a fekete sem mindig csupán fekete. Ez az a műfaj, ahol nem elég a szakmai tudás, hanem több kell: jó ösztönök, intuíció, a ház és a feladat mélyebb megértése.

Gratulálok a tervezőknek az elnyert díjhoz.

Agárd, 2016 január 14.

Földes László
Ybl-díjas építész