PÉCS (89’) CURRICULUM URBIAE

"...az EKF projekt minden döntésekor nem csak egy "projekt" sikeréhez jutunk közelebb, hanem az ezen döntések során kirajzolódó új társadalomhoz." Csaba Ders pécsi építész írása

Én is, mint a Kulturális Főváros projekt körül toporgó összes „aggódó szülő", folyamatosan azon töprengek, „Kire ütött ez gyereknek?", mi is az oka, hogy nem úgy teljesít, ahogyan szeretnénk. Mi az a probléma, aminek minden más probléma csak következménye, és amit ha orvosolunk, egy egészséges nyitott személyiséggé, a világpiacon és a régióban versenyképes felnőtté cseperedik.

Ebben a cikkben azonban most nem lennék a „helyes megfejtő", nem vállalkoznék ennek a komplex kérdésnek a megválaszolására. Inkább a gondolatébresztés reményében úgy fogalmaznám meg, mi is a szerepe az „EKF iskolának" a város Önéletrajzában?

Ebben a cikkben Pécs önéletrajza 1989-körül kezdődik. Azzal az időszakkal, amikor mindenki vágyott a demokráciára de igazából senki nem tudta, hogy mi a szösz is az. Nem is irigylem a korszak törvényhozóit, akiknek ezt a bizonytalanságot törvénybe kellett iktatniuk, meg kellett határozniuk a kereteit annak, amiben ők sem lehettek biztosak, hogy mit jelent a demokratikus társadalom, mit jelent az önkormányzás. Meghatározni mindazt, hogy ezek a célok milyen fórumokon és milyen etikettel válnak majd valóra.

Olyan fogalmak ezek, amik az elmúlt közel két évtized alatt drámai változáson mentek keresztül, és jelenleg is folytonos, bár talán egyre lassuló mozgásban vannak. Nem így azok a keretek, amikkel ezeket a demokrácia hajnalán meghatároztuk. És persze mint ahogyan az a keretekkel lenni szokott általában, egy idő után akadályává válnak a fejlődésnek, mert vagy feszítenek, vagy bizonytalanságot keltően túl lazák.

Ezek a kérdések azóta nyitva állnak, várva arra, hogy valaki legyen elég merész végre, és az eltelt idő meg a világ más pontjáról összegyűjtött tapasztalatai alapján valós tartalommal töltse meg őket. Hogy végre megnyugtató tartalmak alapján fogalmazhassuk újra a jövő társadalmának a kereteit.

Harcedzettséget harcban lehet szerezni. Az ember a saját határait csak a határait próbára tévő kihívásokon keresztül tolhatja ki, vagy ahogy egy híres kung-fu mester mondja, „Ami nem öl meg, az megedz."

Többeket megbotránkoztattam már a kijelentésemmel, hogy én az egész EKF projektet igazából csak egy ürügyként kezelem, egy evolúciós tényezőként, ami remélhetőleg sok nyitott kérdést tisztáz majd, amitől egy érettebb várossá cseperedik majd Pécs. Ebből a szempontból pedig majdnem mindegy, hogy az EKF projekt sikeres-e vagy sem, persze jobb ha sikeres, de amit az EKF iskolában megtanulhat Pécs, az ennél jóval fontosabb.

Megfogalmazhatja mit jelent ma városi közösségnek lenni ma Magyarországon. Megtanulhatja, hogyan kell egy demokratikus szocio-politikai rendszerben, piaci alapú gazdasági körülmények között sikeresen egy várost működtetni.

Úgy gondolom, az EKF projekt minden döntésekor nem csak egy "projekt" sikeréhez jutunk közelebb, hanem az ezen döntések során kirajzolódó új társadalomhoz.

Csaba Ders építész