Génbank és növényi diverzitás központ - Balogh Boglárka diplomaterve

Nem hétköznapi helyszínt választott Balogh Boglárka (BME Urbanisztika tanszék) a helyi növényállomány védelmére. Az elhagyott katonai épület és a csatlakozó óvóhelyek valósággal életre keltek a keze alatt, ahogyan a létesítendő Génbank és növényi diverzitás központ funkciói a helyükre kerültek. 

Miskolci gyermekként rengetegszer jártam Lillafüreden. Sokaknak nem is kell bemutatni ezt a gyönyörű üdülőhelyet, én is azt hittem, hogy ismerem már minden szegletét. Van azonban egy épület a Hámori tó partján, ami nem csak számomra, de a helyi lakosoknak is rejtély volt, vagy még mindig az. A ház hirdetőtábláján ugyan látszik a „Turistaszálló” felirat, de a közel 20 méteres támfalak és kőkerítések nem indokoltak egy szállóhoz, ez mindenki számára világos.

Katonatiszt édesapámtól tudtam meg, hogy nem is olyan rég, a Magyar Honvédség légvédelmi irányítóbázisa volt és több kollégája is dolgozott a „Sziklában”. Merthogy így nevezik errefelé. Az érezhetően feszes térviszonyokba helyezett főépület csak a látható épített része a komplexumnak, a valódi munka a mészkő hegybe vájt, kétszintes terekben zajlott, itt dolgoztak a katonák a nap 24 órájában.
Mindig is meg akartam ismerni jobban a létesítményt, a történetét, építészhallgatóként pedig végre lehetőségem is adódott rá és természetesen foglalkoztatott a hasznosításának lehetősége is. A kezdeti érdeklődés így nőtte ki magát diplomatémává.

Lillafüred (Miskolc-Lillafüred) település Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található a Bükk-fennsíkon, tájvédelmi körzetben. Közigazgatási szempontból Miskolc része, földrajzilag a Garadna- és Szinva-völgy találkozási pontján, a Hámori-tó partján épült klimatikus üdülőhely. Turisztikai jelentősége kiemelkedő, hiszen az ország egyik legjobb adottságokkal büszkélkedő hegyvidéki üdülőhelye.
A településen belül a tervezési helyszín a Hámori tó partján húzódó, Ómassa felé vezető Vásárhelyi István sétányon (HRSZ.:01179/1) lévő telek.
Az épület részei:
1. Főépület (fsz+2)
2. Sziklába vájt kétszintes terek
3. Támfallal körbezárt telek
4. Vevőterem és őrhely a hegyen

A Palotaszállóval szemben lévő létesítményt a két világháború között vájták a hegybe és állítólag titkos alagutak kötötték össze a szállodával és a környékbéli falvakkal is. Eredetileg óvóhelynek épült, mely veszély esetén be tudta volna fogadni a környék lakosságát. A katonai fedőnevén „Üdülőként” emlegetett s légvédelmi célokat szolgáló katonai objektum, demilitarizálását követően szórakozóhelyként működött, majd valószínűleg üzemeltetési problémák miatt bezárták, később csak a főépületet hasznosították turistaszállóként. Jelenleg használaton kívül, üresen áll.

A Szikla „elit” előéletét tekintve fontos és érdekes objektum. Műemléki védettséget ugyan nem élvez, de különleges helyszínen lévő (turisztikai környezet, nagy látogatói forgalom), jó kialakítású létesítmény ahhoz, hogy hasznosításában érdekelt legyen egy beruházó, nem beszélve a gazdasági szempontokról (meglévő hatalmas táró terek, kis viszonyított átépítési költség).

Külföldi és hazai hasznosítási példákon keresztül próbáltam megtalálni azt a funkciót, amivel ez a létesítmény hosszú távon is működőképessé válhatna és valóban hasznos tevékenységet folytathat. További támpontot a Magyar Honvédség tanulmánya adott, amiben állami és gazdasági célú hasznosítási ötleteket fogalmaznak meg óvóhelyek revitalizálására. Ezek jórészt tárolási funkciók, ami kézenfekvő, hiszen a létesítmény eredendően óvó-védő hely volt, tárolásra alkalmas terekkel. A Szikla belsejében ráadásul olyan állandó barlangi klíma uralkodik, amit úgy véltem, hogy fel lehetne használni növényi gének hosszú távú megőrzésére, hiszen egyes országokban ezeket nemzeti kincsként kezelik és őrzik.

Az ötlet és megtalált funkció létjogosultságáról az Agrobotanikai Intézet is megerősített, mivel jelenleg is úgynevezett biztonsági duplikátum-tárolók elhelyezését vizsgálják országszerte. Ezen tárolók lényege, hogy növényi gének hosszú távú megőrzését végzik, védett helyen. Ezt a Szikla maradéktalanul teljesítené.
A génbanki tárolásban tehát bővítési igény mutatkozik. Ezen túlmenően Magyarország is elfogadta a Biodiverzitási egyezményt, aminek értelmében felelősségünk a növényi és állatvilág sokféleségének védelme.

Génbanki tevékenység:
- A szántóföldi és zöldségnövények génforrásainak felkutatása és gyűjtése
- A gyűjtemények felszaporítása, felújító vetése, a közép- és hosszú távú megőrzéshez
- A magyar tájfajták származási, gyűjtési helyükhöz közeli izoklimatikus felszaporítása.
- A gyűjteményes tételek nemzetközileg elfogadott deszkriptorok, ún. leíró listák alapján történő vizsgálata, leírása és értékelése.
- A fenntartott tételek passzport és leíró adatainak, valamint a hazai társintézetek Nemzeti Adatbázisban szereplő tételeinek dokumentálása.
- A tételek megőrzése hűtött magtárolókban közép- és hosszútávon 0 és -20 °C-on, valamint a vegetatív úton szaporodó növények esetében szövettenyészetek formájában.
- A magyar és külföldi nemesítők, felhasználók számára magminták átadása a hozzájuk kapcsolódó adatokkal együtt.
- A növényfajok és fajták általános és helyi jelentőségének történeti vizsgálata és oktatása.
- A megőrzött tételek genetikai jellemzése.
- A nemzetközi együttműködési és kutatási programokban való részvétel.

A belső tárótereket génbankká alakítottam, ahol a technológiából adódóan hűtőházakra (aktív- és bázistárolók) illetve laborokra (megelőző életképességi vizsgálatok és további kutatások) van szükség. A bázistárolók -20°C-os hőmérsékletű hűtött terek, ahol a magminták hosszú távú (akár 100 éves) megőrzése lehetséges, míg az aktív tárolók 0°C-on őrzik a magokat, ahonnan közreadhatók vagy további vizsgálatokra bocsáthatók. Ezenkívül szükség van ún. „In-vitro” tárolókra, ahol a magról nem tárolható növények (pl.: burgonya), embrió vagy hajtás formájában őrizhetők meg, folyamatos átoltással.

A biodiverzitás megőrzése nem nem kisebb jelentőségű, mint a klímahatás kutatás, így szükséges egy olyan lakossági felület, ahol ez az informálás megvalósulhat. Erre is hivatott a Növényi Diverzitási Központ (főépület), ahol tanulhatunk a növényi sokféleség megőrzésének fontosságáról, kapcsolódó kutatási területek eredményeiről, hétköznapi hasznosságukról egy interaktív kiállítás keretében.
További érdeklődésre a Lillafüredre érkező látogatók bepillantást nyerhetnek a génbank bizonyos részének működésébe egy vezetett bejárás formájában is, a kutatási-fejlesztési részleg kivételével. Így három egységre: privát, fél-publikus és publikus terekre oszlik a létesítményt.
A vadon élő és egyébként a tájvédelmi körzetben nem látogatható területen lévő, fokozottan védett növények is megtekinthetőek az erre a célra kialakított referenciakertben. Oktatási tevékenységet is folytatna az intézmény, a kutatási részleg pedig nemzetközi programokba való csatlakozással hozzájárulna a tudományos munkákhoz.

A főépületre a kezdetektől meglévő adottságként tekintettem, bár építészetileg nem „szép” de funkcionálisan jól működő épület. A génbanki tevékenységhez társuló helyiséglista ráadásul passzolt a főépületben már meglévő terekhez, így kevés átépítés/bontás volt szükséges.
Az érkezők fogadására azonban szükség volt egy reprezentatívabb térre, ezért a főépülethez új hozzáépítést terveztem, mely monolit pillérvázas szerkezettel készül a régi épület szélességét és szintmagasságait tartva. Ebben az új részben lesz a földszinti fogadótér, mely a régi épület falának kibontásával, egybenyitott kávézóvá bővül. Az emeleti szinteket új, kétkarú lépcsővel lehet elérni illetve lifttel, mely az egész épületet akadálymentessé teszi. Az első emeleten irodák, dolgozói helységek, a másodikon lakószobák kapnak helyet, a tudományos csereprogramban résztvevő kutatók vagy konferenciára érkezők részére.

Az új épületrész nagy üvegfelületeinek és a régi épület zártabb homlokzati kialakításának egységesítése érdekében, az új szárny is hasonló módon hőszigetelt és vakolt kivitelben készül, majd közös szerelt homlokzatburkolatot kapnak, a meglévő falszerkezettől eltartott, expandált acéllemez homlokzatburkolat formájában. Az újépítésű részekkel és a bontásokkal nyitottabbá szerettem volna tenni a komplexumot, a zárt tömegek és támfalak megtartásával pedig titokzatosságát és történetiségét megőrizni.

Összességében egy különleges hasznosítási témával kívántam felhívni a figyelmet erre a nem mindennapi építményre, megmutatni, hogy szükség van nemzeti kincseink megőrzésére és tartunk már ott, hogy az ilyen ötletek megvalósítása sem lehetetlen.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani elsősorban építész konzulenseimnek, Alföldi Györgynek és Bach Péternek az egész féléves nagyszerű munkájukért, az Urbanisztika tanszéknek (BME) a pontos szervezésért, valamint az opponenciáért Szabó Zoltánnak és a felsorolt szakági tervezőkön kívül mindazoknak, akik a diplomatervem létrejöttét szakmailag segítették:
a Műépítész Kft-nek a felmérési tervekért
Baktay Borbála Igazgató Asszonynak és Peti Erzsébetnek a Tápiószelei Növényi Diverzitás Központból a részletes génbanki ismeretekért
dr. Zsíros László Róbertnek a további tudományos ismeretekért
Józsa Vendelnek (BME Geotechnika tanszék) a földalatti építési ismeretekért
Édesapámnak, Balogh István ezredesnek és Polyák István Alezredes Úrnak a katonai ismeretekért.

Szikla titka
Opponencia Balogh Boglárka
Génbank és diverzitás központ című diplomamunkájához

Fehér hasáb vibráló kőfal előtt, mint tüllepel, ráborul valamire.
Első pillantásra meghökkentő, pedig láttam már ilyet. Na és ha az ember érdeklődő típus, szeretné fellebbenteni, akkor helyben is vagyunk. Bele kell menni a játékba. Lillafüred amúgy is romantikus és gyönyörű hely, természetes és mesterséges, óriás tájképi kert. Tele van nyugalommal, miközben belefeszül a völgybe, csobog, és csörgedez. A nagyszállót talán mindenki ismerheti, legalább egy emlékfoszlány birizgálja a modern elmét, tornyok, pihenőteraszok, monarchista idill. Mégis mi ez az egyáltalán nem tornyos-bornyos?
A szálló ellentéte? Szemben áll avval formai szempontból, mégis rokonnak érzem, és ez a helyénvalóságát bizonyítja számomra. Semmiképpen sem kevésbé „romantikus”, csak más az eszköztár.
Ilyesmire mondják errefelé, hogy minimál, persze ezt nem ártana értelmezni.
Erre a tervre rá lehetne fogni, hogy túl keveset csinál, csakhogy itt ül az a kevés tett. Olyan ez mint a relé, megmozdít egy nagyobb rendszert, bevonja környezetét, utalásai, áthallásai révén, gondolatokat, érzelmeket ébreszt a szemlélőben. Teszi ezt építész szemmel, felismerve és elemezve a talált tárgy jellegzetességeit, felhíva arra a figyelmet, javításokkal terelve új mederbe a megélés közben támadt érzeteket.
Értelmet nyernek a kőfalak és a meglévő épület feszes telepítéséből adódó szituációk, melyeken a tervező végig is vezet bennünket. A nagy támfal és a ház, a kerítés és a ház kapcsolatainak tisztázása, tereinek megmutatása az átalakítás elsődleges célja, és mindezt a hatalmas bunker ügyes funkcionális feltöltéséből fakadó élménydús útvonal tölti meg. Feloldja a szűkösség érzetet, a keskeny külső tereket átélhetővé varázsolja. A telepítést még meg is nyújtja, előteret a kőtámfal 20 méterrel a látogató feje fölé magasodó tömege nyújt. Innen bejutva a belső térbe már szinte szerény dimenziókat találunk, de az épület átalakítása mégis „passzé”, a volt honvédségi kaszárnyát nem nyomja szét a terv, nem erőltetett a dizájn, nem is megy messzebbre, mint az eredeti minőségből kihozható . Az új megnyitások mind jó helyen, értelmesen elhelyezettek, külső kőfüggönyök törik a fényt a belső tér felé. A keskeny belső kert a látogatói útvonalon tovább növeli a „sziklásságot”, de már élettel megtöltve. A mintanövények kis füvészkertje jó felvezetése a belső világnak, amerre tovább haladhatunk a titok megismerésének útján. Innen tárul fel a belső világ, és érthető meg talán a külső kezelése is. A funkcionális váltás generálja a tervezés módját, mutatva egy reményteljesebb jövőképet, ahogy mi, emberek teszünk környezetünk fennmaradásáért. Így lesz a XX. századi horror kényszer szülte objektumából a jövő bizalomtrezorja.
Semmi feleslegest nem találtam, egyszerű berendezés, jól eltalált programmal, kellő kiegészítésekkel. Talán lehetett volna a belső világ részleteit bemutatni alaposabban, hogy a külső világ ellentéteként szereplő, és a terv nagyobb részét képviselő hegy gyomra is képszerűbbé váljon. De mivel valójában üzemről és technológiáról van szó ez nem szült bennem hiányérzetet. Így is elképzelhető a hűvös számtalan fokozata, ami a különböző hűtőkamrákban egyre csak lassítja az itt elhelyezett magok idejét. Korunk csúcstechnológiája, ami már megengedheti magának az érzelmességet, a gondoskodást, odafigyelést.
Mindezekkel összhangban tervezettnek találom a részleteket. A visszabontások óvatosak, az épületszerkezeti elemek takarékosak. A bővítmény konstrukciója egyenrangú elemként kezelve illeszkedik a kaszárnya kontúrjához, magában foglalva az egyetlen nagyobb belmagasságú bemutatóteret. Az árnyékolóként is használt expandált lemez előtét puritán, mögöttes szerkezete a lehető legegyszerűbb, kellően elválasztva a homlokzattól, megfelel a rá kirótt szerepnek. Gépészeti elemként a hűtőkamrák kültéri egységei jelennek meg az egyetlen helyen, ahova értelmesen elhelyezhetők.
Jól megtalált helyszínre, értelmes programmal, visszafogott, funkciónak alárendelt, szép terekkel és útvonalakkal tervezett, jó ízléssel formált, szinte „túl” szerény diplomamunka.
Azt gondolom Balogh Boglárkánál tetten érhető a tervező tudatossága és akarata, hogy velünk megfejtesse a szikla titkát.

Budapest, 2013 06 25

Szabó Zoltán
építész