Petíciót indítottak a Vár érdekében az akadémikus építészek

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia építész tagjai jegyzik azt a petíciót, amelyet „Mentsük meg a Várat!" címmel március 14-én hoztak nyilvánosságra. A petíció javaslata, hogy a hibásnak tartott visszaépítések, a Vár 1944 előtti állapotát megcélzó rekonstrukciók beruházásának költségét inkább a jövőre, például egészségügyi vagy oktatási projektekre kellene fordítani.

A petíciót Nagy Iván, Sylvester Ádám, Roth János, Sugár Péter, Vincze László, Getto Tamás, Magyar Péter, Lázár Antal, Winkler Barnabás, Batár Attila, Mátrai Péter, Csomay Zsófia, Karácsony Tamás, Stempel Jan, Pazár Béla és Tomay Tamás építészek, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai írták alá; az aláírókhoz azóta többek között N. Kósa Judit, Wagner Tamás, Mónus Noémi, Bojár Iván András, valamint V. Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere és Erő Zoltán, Budapest főépítésze is csatlakozott.

A petíció ezen a linken érhető el.

A petíció szövege: 

Kérdés: elképzelhető, hogy ma Magyarországon jól körüljárt szakmai érvek és jogos társadalmi érdekek okán politikai döntések módosuljanak? (Az írást a Bp.I. kerület Dísz-tér 2. sz. telkével a közelmúltban történtek inspirálták)  

Történeti-, építészeti-, gazdasági-, funkcionális szempontokat figyelembe véve megkérdőjelezhető, ami eddig (és ami ezután) a Várban történt (és történni fog).

A hatvanas években, az építészeknek köszönhetően a háborúban megsérült polgárvárosi épületeket a visszaépítés során az ott kialakult léptékben építették újjá (Pénzügyminisztérium, Korona Cukrászda épülete), és a foghíjtelkek beépítése is ezt a léptéket követte. Ezeket az új épületeket az építészek korszerű építészeti elvek mentén tervezték, figyelembe véve annak az időszaknak a műemlékvédelmi elveit és előírásait. A nem lakó-funkciójú épületekbe pedig kizárólag kulturális funkciók kerültek. A Palotát bizonyos visszabontások után visszafogott külső arculattal állították helyre (építették újra), funkcionálisan pedig tökéletesen átírták: a Nemzeti Galéria, a Széchényi Könyvtár és a Történeti Múzeum kapott benne helyet, átadva ezzel a Palota tereit a közönségnek. A Vár egésze a lakosságé és az idelátogató polgároké volt.

Most egy ezzel ellenkező irányú folyamatnak vagyunk szemtanúi anélkül, hogy erről a lakosság jó időben hiteles tájékoztatást kapott volna. Építészeti, városképi hatástanulmányok sem készültek. Ma már világossá vált, hogy a cél a Vár 1944 előtti állapotának visszaépítése.

A megkezdett vári rekonstrukció már visszaépült elemei: a Lovarda és az Őrségépület, elkészült a Várszínház és a Karmelita kolostor átalakítása, az előtte húzódó sétány magánkertté alakítása és a Miniszterelnökség kiszolgáló épületének felépítése. Kivitelezés előtti fázisban van a Külügyminisztérium régi épületének visszaépítése a Dísz tér 2. sz. telkén és a Pénzügyminisztérium régi állapotának visszaállítása a Szentháromság téren. Úgy hírlik, hogy ezenfelül még tervbe van véve a Hadügyminisztérium, a Teleki-palota és az Andrássy-palota visszaépítése is.

Az újraépítések több ponton is megkérdőjelezhetők:

- Szakmailag hamis eljárás, ahogy ezek a visszaépítések történnek. Azaz, hogy egy minden szempontból korszerű igények szerint épülő ház (funkció, szerkezet, technológiák) elé egy száz évvel korábbi homlokzat kerüljön, ami ellentétes az építészet alapvetésével. Hasonlatos ahhoz az képtelenséghez, hogy valaki egy önjáró autót oldtimer ruhába akarna öltöztetni.

- Történeti és művészettörténeti okon sem magyarázható a valóságos építészeti értéket nem képviselő „motívumok" újra építése, különösen abban az esetben, mikor az épületek több, mint 70 éve elpusztultak. Ez az eljárás ellenkezik az Unesco világörökséggel kapcsolatos állásfoglalásával. Most már látható, hogy a Lovarda és az Őrség épületének visszaépítése milyen kedvezőtlenül változtatta meg a Vár délnyugati látképét.

- A felépítendő épületek keletkezésük idejében sem voltak korszerűek, letűnt stílusban, letűnőfélben lévő birodalom hatalmi szimbólumaiként, s nem funkcionális okon születtek, méreteik túlhaladták a Várhegy és a meglévő épületállomány kialakult jó arányát. Ezeknek az intézményeknek a feltelepítése tökéletesen meg fogja változtatni a Vár eddigi - a lakhatásról, a kultúráról szóló - életét (a naponta feljáró több ezer alkalmazott, a szükséges protokolláris tevékenységek, az ünnepnapokon bezárt, halott épületek, közlekedés).

Kérdés:

Amikor a lakosság aránytalanul nagy százaléka él a létminimumon, mikor védendő városrészek pusztulnak, mikor az egészség-, és oktatásügy komoly segítségre szorulna: helyes-e, hogy a pénzünket nem a jövőbe fektetjük?

A szerkesztőség kommentárja

A budai királyi palotával, illetve a környező városrésszel kapcsolatban az elmúlt években fontos kormányzati döntések születtek; ezen a szinten eldőlt a Szent György téri épületek rekonstrukciójának kérdése, a volt Külügyminisztérium visszaépítése, megkezdődött a Pénzügyminisztérium rekonstrukciója. 

Az egyetlen, a nyilvánosság számára még eldöntetlen kérdés a palota helyreállítása, illetve visszaépítése: nem tudni, mi lesz az épülettel a jelenleg is azt használó intézmények, a Nemzeti Galéria, illetve az Országos Széchenyi Könyvtár kiköltöztetését követően, és arról sincs nyilvános döntés, hogy rekonstruálják-e a palota Hauszmann-kori homlokzatát, illetve kupoláját. 

A Várban megkezdett rekonstrukciós munkálatok a kezdetek óta komoly bírálatokat váltanak ki szakmai oldalról, elsősorban azért, mert a nyilvánosság számára nem átlátható azok szakmai háttere. Az erre a célra, társadalmi egyeztető fórumként létrehozott testület szerepe behatárolhatatlan maradt, ez ellen tiltakozva a szervezetből 2016-ban Csomay Zsófia Lővei Pállal és Schneller Istvánnal együtt ki is lépett. A „Párbeszéd a Várért" címmel létrehozott civil fórum aktivitása visszhangtalan maradt.

Ezzel kapcsolatban az Építészfórumon is számos cikk született. Roth János „Valósággá váló díszleteink" címmel, dr. Brenner János „Palota a kormányfőnek" címmel írt a tervezett visszaépítésekről, a témában zajló társadalmi vitáról Körmendy Imre és Roth János is beszámolt. Az erre vonatkozó, a beruházásokat szakmai vagy egyéb szempontból kritizáló írásokat hosszan citálhatnánk, de ezek sajnálatos módon kevés tényleges hatással bírtak a beruházások menetére. 

A rekonstrukciók egy része mostanra valósággá vált: elkészült a Karmelita kolostor rekonstrukciója (az ide tervezett reprezentációs funkció lezárta a köz elől a korábban nyilvános tereket), és két, korábban évtizedekig nem létező épület replikája áll megközelítőleg eredeti helyén. Építészeti minőségük meggyőző, a munkákban szerepet vállalók szakmai hitelessége nehezen vonható kétségbe. A munkák egy része nem csupán izgalmas szakmai kérdéseket vet fel a palota egy, valóban értelmetlenül elpusztított és már-már elfeledett, értékes részlete kapcsán, de a hazai iparművész szakma számára is bizonyítási lehetőség. Bár kritikus hang továbbra is van, úgy látjuk: a köz összességében pozitívan fogadta a visszaépített tömböket.

Úgy gondoljunk, szerkesztőségként és sajtótermékként az a feladatunk, hogy megjelenítsük a különböző nézőpontokat, átlátható érvekkel és indokokkal az olvasó számára és elősegítsük, hogy kialakuljon érdemi párbeszéd az örökséggel foglalkozó szakmák és a különböző szemléletű építészek között. Az örökségi helyszínekhez és a kollektív emlékezet helyeihez való hozzáállás fontos kérdés nem csak Magyarországon, hanem Európában és a világ más részén is. A jelenkor lokális és globális problémái a múlthoz való kötődésben is elmozdulást hoztak, érzékelhető, hogy az elmúlt évtizedben többféle irányba is nyitás történt ebben a viszonyban. 

Míg a témában természetesen van személyes véleményünk, és ennek adott esetben hangot is adunk, szakmai lapként az Építészfórum nem kíván állást foglalni egyik vagy másik rögzült álláspont mellett, hanem igyekszünk nyitottak lenni a megalapozott érvelések befogadására és továbbítására – ezzel együtt a lap továbbra is be fog számolni a Várban zajló munkákhoz kapcsolódó eseményekről. 

Meggyőződésünk, hogy a megismerés az alapja a véleményformálásnak: ez a megismerés vonatkozik a fizikai valóság elemeire, a megépített épületekre és tervekre és vonatkozik a hozzájuk tapadó véleményekre és ellenvéleményekre egyaránt. Oda_Vissza_Építés címmel önálló dossziét nyitunk, amelybe összegyűjtjük a témában születő írásokat. A szerkesztőség az ismert emailcímeken várja a témában születő, megalapozott, szakmai érveléseket, esettanulmányokat.
 

Kovács Dániel és Somogyi Krisztina