Térsorra fűzött városi köztér

Bach Péter DLA, Bokányi Imre, Kukucska Gergely és Halmai Dénes a Győri Nemzeti Színház megújítására kiírt tervpályázatra benyújtott pályaművében a meglévő állapotok rendezését, az épület értékek megőrzését, illetve a városi térsorba a színház környezetének beillesztését tűzte ki célul. A terv kiemelt megvételben részesült. 

Részlet a műleírásból >>>  a teljes változat elolvasható itt.

Városépítészeti koncepció

Területelemzés / Városi összefüggések

A tervpályázati kiírás megfogalmazása szerint “A Győri Nemzeti Színház a Czuczor Gergely utca - Bajcsy-Zsilinszky utca - Teleki László utca - Schweidel utca által határolt területen, Győr történelmi belvárosában helyezkedik el. Az épület és annak környezete az egyik legfontosabb közösségi tér a városban.”

A terület valójában a szűkebb értelemben vett történeti belváros peremén, az egykori várfal helyén található - a Czuczor Gergely utcára, mint a történeti belváros egyik legfontosabb tengelyére felfűződő városi terek sorában - ugyanakkor megállapítható, hogy a színház viszonylag zárt funkciójából adódóan jelenleg nem képes közvetlen környezetének működtetésére.

A pályázat egyik fő koncepcionális alapvetése, hogy a Dunakapu tér és a Széchenyi tér által meghatározott térsorba a színház környezete is beilleszthető legyen mint egy alapvetően kulturális funkciójú, jól működő és élettel teli városi köztér.

Térhasználat / Térfalak / Az épület környezete

A terület mai beépítése az e helyt korábban meglévő hagyományos városi tömb teljes bontásával, illetve szanálásával jött létre, ugyanakkor a környezet léptéke ehhez az új téri helyzethez nem alkalmazkodott. A mai beépítést már Gádoros Lajos 1952-es elképzelése is rögzítette, melyről Winkler Gábor így írt: “Igen tanulságos maga a beépítés is, hiszen az épület helye megegyezett a most felépült színházéval. Gádoros a szomszédos tömbök hangsúlyos átépítését javasolta, ezzel lényegében először fogalmazta meg azt a nézetet, hogy a történelmi belvároshoz túlontúl közel fekvő hatalmas létesítmény érvényesülése csak erős léptékváltással, a meglévő történelmi környezet felszámolásával, illetve átépítésével lehetséges.” [Winkler Gábor: Győri Színháztervek, MÉ, 1979/3, p. 60–63.]

A felszakadó tradicionális városi szövetben a színház épülete szobor szerűen jelenik meg a zárt városi térfalak által meghatározott térben, és ezáltal saját közvetlen környezetét eltérő térrészekre osztja, melyek átvitt értelemben akár a szcenika terminológiáival élve is értelmezhetőek. A pályázatban megfogalmazott térrendezési koncepció részben ennek a funkcionális “szereposztásnak” feleltethető meg az eltérő térhasználatok tekintetében.

Tervezett telepítés / beépítés

A tervezési feladat alapvető kérdése, hogy a színház jelenlegi szövetidegen szabadon álló beépítése hogyan lehet bővíthető (amennyiben ez szükséges) - illetve, hogyan viszonyulhatunk ehhez a morfológiailag szabálytalan helyzethez? A tervpályázatban lehetséges válaszként egy újabb szoliter tömeg elhelyezését javasoljuk, tovább folytatva az eredeti beépítés által már irregulárisan megkezdett városi téralakítási metodikát. A tervezett bővítés önálló tömege (egyben szerves kapcsolattal a meglévő épülethez) a színház előtti - jelenleg üres - térbe helyezkedik bele és kezdi szervezni magában és önmaga körül azt. A tengelyben történő szimmetrikus elhelyezés az eredeti épület építészeti és városépítészeti állításait húzza alá, amelyek bár nem feltétlenül tekinthetőek “klasszikus” állításoknak, de mára már minden kétséget kizáróan történeti mélységgel és jelentéstartalommal rendelkeznek.

Építészeti koncepció

Szervezés / Rendszerezés

A tervpályázati kiírásból és a jelenlegi helyzetből kiinduló építészeti megközelítés egyrészről elsősorban a meglévő állapotok rendezését és a használat “kényszer szülte lerakódásainak” kitakarítását tűzi ki célul maga elé. A koncepció célja, hogy a tervezett beavatkozásokkal egy minden tekintetben jól működő és a következő évtizedek igényeinek megfelelő színházat hozzon létre, lehetőség szerint a meglévő épület kubatúráján belül maradva.

Megtartás / Kiegészítés

Az építészeti koncepció másodsorban a meglévő épített értékek megtartását tűzi ki célként, így mindenfajta “érzelgősség” és esztétizálás nélkül közelít az épület eredeti építészeti kialakításához, illetve tömegformálásához. A terv gondoltai megközelítésében nem szándékozik sem a “kritikai építészet” sem pedig a “stílusban tervezés” eszközeit használni, mindössze a meglévő épület épített elemeinek lényegi megtartása mellett kiegészíti azt a funkcionális tekintetben szükséges új elemekkel. A tervezett építészeti átalakításokat, kiegészítéseket nem formai és nem esztétikai megfontolások vezérlik, az építészeti döntések sokkal inkább a használat, a funkcionalitás és a megfelelő téri kialakítás szempontjait igyekeznek előtérbe helyezni.

Átalakítás

Az előcsarnok terében az esetleges kialakított funkcionális egységek elbontásra kerülnek, a rossz téri szituációkat és bonyolult közlekedést eredményező emeleti galériák a kaotikus lépcsőkkel együtt, létrehozva ezzel egy egybefüggő, reprezentatív teret.

A kábeltető bontását elsődlegesen a zsinórpadlás megfelelő funkcionális kialakításának biztosítása indokolja, ugyanakkor az e helyett készülő térlefedés lehetőséget biztosít az előcsarnok felülről történő természetes bevilágítására is. Az előcsarnok padlósíkját és az épület előtti köztér széteső és nehezen használható szintjeit egy síkra hozzuk, hogy az előcsarnok és a színház városi előtere korlátok nélkül legyen használható, illetve átjárható.

Minden tekintetben talán a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb építészeti eszköz a homlokzat tömör felületeinek homogén fehér vakolt felületként történő kialakítása lehet. A korábban is sok építészeti kritikát kapott szürke márványburkolat helyett az épület tiszta fehér tömege nemes egyszerűségében közelebb áll a történeti belváros alapvetően vakolt architektúrájához, kiemeli a helyükön megtartott Vasarely alkotásokat és idézetté teszi az épület megtartott tömegformáját. A homlokzatok megújításával együtt a nyílászárók és üvegfalak is cserére kerülnek.

Kisfaludy

A koncepció harmadik lényegi eleme maga a tervpályázati kiírás szerint bővítendő, illetve jelenlegi helyzetéből áthelyezendő Kisfaludy terem, amely az épületből való kiszervezésével új helyzeteket és lehetőségeket teremthet. Az épület előtt elhelyezett és minden tekintetben újragondolt kamaraterem egy olyan új építészeti elemként kerül megfogalmazásra, amely

• a meglévő színház infrastruktúrájára támaszkodva egyszerre nyit teret egy teljesen flexibilis, nyitott kortárs színjátszás számára
• közelebb hozva és mintegy integrálva a “színházat” Győr városi életébe
• multifunkcionális és sokszínű működésével képes lehet friss kulturális életet lehelni a színház előtti/körüli városi térbe
• és új minőségével átvitt értelemben is átminősíti környezetét, beleértve magát a Győri Nemzeti Színház épületét is.

A Kisfaludy kamaratermet magába foglaló multifunkcionális építmény megosztja, de egyben integrálja is a színház előtti közterületet. Egyfajta “hyper-kamara”-teremként működve zárt és részben- vagy teljesen megnyitott állapotában változtatható és változatos téri helyzeteket hozhat létre önmaga körül és önmagában egyaránt.  

Bach Péter DLA, Bokányi Imre, Kukucska Gergely, Halmai Dénes