„Tisztába téve...” Új bölcsőde a Bérkocsis utcában

A VIII. kerület egészét átfogó rehabilitációs munkák sarkalatos pontja az ide születő kisgyermekek és családjaik helyzetének javítása. A Bérkocsis utcai új bölcsőde szeptemberi megnyitása fontos lépés a környék számára: csökkenti a meglévő intézmények terheltségét, a bölcsődei férőhelyek összlétszámát pedig növeli. A szociális szempontok mellett építészeti jelentőséggel is bíró kis középület tervezőjével, Alföldi Györggyel a helyszíni bejárás során beszélgettünk. Mizsei Anett írása.

„Hiszünk ebben a házban" - vallotta Alföldi György, végignézve az elkészült épületen. A munka nehézsége a funkcióban rejlett. A bölcsőde egyfelől szigorúan ellenőrzött „üzem", egészségügyi intézmény, másfelől az ide érkező gyermekek első néhány életévének meghatározó élménye, így belátható, hogy az építész felelőssége óriási. A tervezési munka folyamatos egyensúlykeresés a szigorú előírások és a gyermeki lélek igényei között, jelen esetben egy építészeti, városépítészeti és szociális problémákkal küszködő területen. A felmerülő kérdésekre Alföldi György, Bach Péter, Kisgergely Csaba és Vörös Tamás és csapatuk szabatos, megnyugtató, helyenként pedig meglepő válaszokat adott.

A beépített kisméretű saroktelek a Bérkocsis és Tolnai Lajos utcák között fekszik, két oldalról pedig részben tűzfalak, részben a szomszédos ingatlanok belső udvarai határolják. A telken a tervezés megkezdésekor még állt az 1970-es években paneles rendszerben épített óvoda, amely telepítésével a Bérkocsis utcai zártsorú beépítést követte. Ennek felhasználását a tervezés során fontolóra vették, azonban térszervezés, szerkezet, esztétika és nem utolsósorban költséghatékonyság szempontjából sem bizonyult járható útnak a felújítás vagy átépítés. Az épület egész egyszerűen alkalmatlannak bizonyult az új funkcióhoz, így bontása mellett döntöttek, s tiszta lapot nyitva újragondolták a telek beépítési lehetőségeit.

A saroktelken a környező beépítések jóformán megoldhatatlan helyzetet teremtettek a telepítés és a tömegformálás tekintetében. A funkció által diktált program mérete lehetetlenné tette a csatlakozó tűzfalak lefedését, így a lehetőségek a telken szükségképpen létrejövő léptékváltás esztétikus megoldására korlátozódtak. A bölcsőde tömegét végül a Tolnai Lajos utcával párhuzamosan, ám attól hátrahúzva alakították ki, ily módon azt a Bérkocsis utca felé rövidebb, oldalsó homlokzatával csatlakoztatva. Ezen az oldalon a létesítmény megőrzi a zártsorú beépítés jellegét, lépcsőzött tömegével fokozatosan lezárja azt, átvezetve a tömör kerítés szintjére. A csökkenő magasságú tömeg egyben a Tolnai Lajos utca felől kialakított játszókert benapozását is segíti. A kert felőli, hangsúlyozottan egyszerű formálás mellett rafinált hatást kelt a hátsó front. A szükségképpen ide helyezett gazdasági udvar, gépkocsi beálló a falba rejtett kapun keresztül közelíthető meg, s fölfelé többszintes átriummá bővül. Az emeleti dolgozói helyiségek teraszokkal bővülve nyílnak meg a szomszéd lakóépület belső udvara felé. A fehérre vakolt falakra a gerendák és az utcai oldalon elhelyezett nagyméretű, négyzetes nyílás a napállás változásával izgalmas, éles árnyékokat vetnek, miközben a világos felület a szomszédos belső udvar fényviszonyait is javítja a visszaverődő napsugarak által.

A gazdasági udvarra fűződnek fel a szigorú technológiát igénylő funkciók: a konyha, hulladékkezelés a földszinten, az emeleten pedig a dolgozói helyiségek, közlekedők és irodák. A konyha a legkorszerűbb előírásoknak megfelelő, és lehetővé teszi, hogy a gyerekek asztalára nap mint nap friss alapanyagokból, helyben készülő ételek kerüljenek. Az étkezések a csoportszobákban történnek. A dolgozók és konyhai személyzet számára elkülönített, kényelmes zuhanyzók, öltözők, és teakonyha biztosítják a kényelmes munkavégzést, csúszásmentes burkolatok a biztonságot. Az egész létesítmény akadálymentes kialakítású, beleértve a lépcsőt is.

A gazdasági bejárat mellett ugyancsak a burkolatba rejtve helyezték el a személyforgalmi bejáratot. A tolókapun átlépve a szélfogóba, onnan pedig az előtérbe jutunk. Itt található a zárható babakocsi tároló, és innen érhetik el a szülők a folyosóra felfűzött csoportszobák blokkjait, ahol a gyermekeket a gondozók veszik át. Miután tisztába tették, megmosdatták őket, megérkeznek a párosával összenyitható, kertkapcsolatos termekbe. Az egyébként tiszta, fehér világot a különböző zöld-, citromsárga-, narancsszínű csempék és egyedi berendezések derítik fel, és ugyanezek különböztetik meg az egyes csoportokat (Bach Péter és Vörös Tamás volt a belsőépítész). Összesen hat, tíz fős csoport befogadására alkalmas az épület. A lépcsőzetes tömegformálásból adódóan a természetes megvilágítást nem csak az udvarra nyíló nagy ablakok és teraszajtók szolgálják: a terem belső oldalát megemelve bevilágító „kürtők" alakultak ki, amik kellemes, indirekt fényt visznek be a csoportszobákba. Egyben az emeleti helyiségek egy részének is természetes megvilágítást, és a csoportszobák felé átláthatóságot biztosítanak, ezzel vizuális kapcsolatot létesítve a szintek és a funkciók között.

A kert a csoportszobákhoz közvetlenül csatlakozik, egy fedett, tornác-szerű átmeneti térrel, amely arra alkalmas időben a termek meghosszabbításaként működhet. Fedése egyben árnyékolja a nagy üvegfelületeket, ezzel csökkenti a belső terek felmelegedését és így az üzemeltetési (hűtési, szellőztetési) költségeket. A Tolnai Lajos utca felől a kerítésfalba rejtve tárolók kaptak helyet. A kertet tömör kerítéssel vették körbe a tervezők, a nyitottsággal szemben előnyben részesítve a biztonsági szempontokat. Elsődleges cél itt a gyermekek kényelme, a kert tisztasága volt. A fal belső oldalát zöldesítve képzelték el, ezzel erősítve a kis, zöld „sziget" hatást, s a kertet vertikálisan is kiterjesztve a térben. A tervezés során felmerült a lehetőség, hogy az egykori beépítést követve, a Bérkocsis utca mentén hosszanti irányban helyezzék el az épülettömeget. Ez ugyan védettebb pozícióba hozta volna az udvart, azonban a nagy felületű, túlzottan magas tűzfalakra néző csoportszobák és kert nem bizonyult kívánatosnak. Helyette a tervezők vállalták a beforgatott épülettömeget, s vele azt is, hogy az utcasarok beépítése fellazul, szabadabb, tágasabb kert alakul ki, megbontva ezzel a környék szigorú, kialakult tömbösen épült jellegét.

A bölcsődék létesítése szociális kérdés, s különösen annak kell tekinteni egy olyan hátrányos helyzetben lévő kerületben, mint a VIII. Az új intézmény új férőhelyekkel segíti a kisgyermekes szülők (elsősorban természetesen az édesanyák) munkába állását. Egyben maga is munkahelyeket teremt, hiszen a hat csoport számára gondozónők, mellettük adminisztrátor, vezető, konyhai és technikai személyzet is szükséges.

Az intézmény és a számára készített terv túlmutat egy egyszerű, napközben szakszerű felügyeletet nyújtó bölcsődén. A „Biztos kezdet" modellprogramhoz csatlakozva sokrétű támogatást nyújt a hátrányos helyzetű, munkanélküli, kisebbségi, vagy más szempontból nehéz körülmények közt élő szülőknek és gyermekeiknek. Helyi rendezvények szervezésével, támogatások elérhetővé tételével, tanácsadással az érintett gyermekek korai fejlesztését célozza, ezzel csökkentve a lemaradást, amellyel iskolakezdéskor kell megküzdeniük. Szociális és érzelmi fejlődésüket, nyelvi képességeiket, egészségi állapotukat egyaránt javítja, miközben a családok, közösségek erősítését segítik a programban résztvevő szakemberek. Az új épület az emeleti, mobilfallal kettéválasztható tágas rendezvényteremmel felkészült ezen plusz szolgáltatások nyújtására is. A Bérkocsis utcában szeptemberben megnyíló intézmény tehát készen áll arra, hogy a következő évtizedekben a generációk első lépéseit segítse, hozzájárulva ezzel a kerület felzárkóztatásához.

Mizsei Anett

Többek között a Tolnai Lajos utcai Bölcsőde is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.