építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Romokból művésztelep - Nyitrai Csaba terve

Nyitrai Csaba diplomamunkájában egy elhagyatott, romos épület felújításával és átalakításával foglalkozott. Az egykor Vértessy-kúriaként emlegetett épületbe a Debreceni Művésztelep számára hozott létre négy műtermet - melyekben négy művész alkot - valamint közösségi- és kiállítóteret. 

A diplomamunkám során egy meglévő, romos épület használhatóvá tételével foglalkoztam. A házzal először egy pesti vonatút alkalmával találkoztam, a kocsi ablakán kinézve akadt meg rajta a szemem. Egy tégláskerti jó barátommal utaztam, aki az épülettől nem messze lakik, így őt kérdeztem, hogy tudja-e, mi lehet az, aki azt válaszolta, hogy egy régi kúria. Tetszett az épület hangulata, ezért az utazást követően néhány nap múlva kilátogattam a helyszínre, ami Debrecenben a Gázvezeték és a Vértesi utcák által közrefogott sarokterületen található, nem messze a vasútvonalaktól.


Helyszínrajz


Miközben körbejártam az épületet, a belső tereiben kalandoztam, láttam, ahogy minden szegletéből a folyamatosság árad, hogy sokszor átépítették, változások egész során ment keresztül, míg végül kialakult a mostani állapota. A nyers, romos tégla felületek, a kissé koszos, de rendezett belső terek és azok rendszere azonnal magával ragadott. Éreztem, hogy egy ilyen atmoszféra tökéletes lehet arra, hogy művészi alkotó tevékenységnek helyet adjon. Mindenképpen hasznosításra alkalmasnak gondoltam a házat és méltatlannak a jelenlegi funkcióját: azt hogy hajléktalanok alkalmi szállás- és illemhelyéül szolgáljon. Belekezdtem az épület történetének kutatásába, amely során a következő eseményszál bontakozott ki.

Helyszín, történet

A ház – amit a debreceniek csak „Vértessy-kúria” néven emlegetnek – építésének pontos dátuma máig tisztázatlan, annyit biztosan tudunk, hogy 1872-ben már állt az épület. Tervezője szintén ismeretlen, Kassai Zsolt kutatásai alapján Ybl Miklóst, vagy valamely közeli munkatársát jelöli meg lehetséges alkotóként.


Meglévő tömeg - fotó: Nyitrai Csaba


Az évszázadok során több funkcióval is rendelkezett az épület. Kezdetben kúriaként a szomszédos telkeken elhelyezkedő téglagyár tulajdonosának és családjának lakhelyéül szolgált. A téglagyártás során keletkezett agyagkitermelő kubikgördök egyikében szemétlerakó helyet alakítottak ki, egy másik gödörben a feltörő talajvízből gyógyhatású tó jött létre, amely Debrecen első szabadstrandjaként funkcionált, ezt mindenképpen visszaállításra érdemesnek gondolom.

Az épületet a második világháborúban német katonaszállásként használták, ekkor érte bombatalálat. A területet 1952-ben államosították. A Debreceni Sertéstermelő Vállalat hízlaldát működtetett itt, a kúria a sertésgondozók lakhelyéül szolgált. Ezt követően szociális lakásokat alakítottak ki a kúriában. Ma már csak egy bácsi lakja, a tetőszerkezetet is elbontották, az épület állapota fokozatosan romlik.


Koncepció

Ahogy az évszázadok során az épület funkciói – ezzel együtt használói is – folyamatosan cserélődtek, úgy jöttek létre és formálódtak a ház újabb rétegei, mindig az adott használati igényeknek megfelelően. Az egymást követő korszakok lenyomatai – a befalazott nyílások, a szobaboltozathoz záródó, új km. tégla válaszfalak, az ezer kerámiatermékből összehordott „ablakvakítás”, a nyílásszűkítések és bővítések után árván maradt boltöv részletek – a kúria szinte minden szegletén jól látható módon jelen vannak. Funkciója korábban a terek használhatóságában rejlett és én sem cselekszem másként.


plexi I. - DMT - Debreceni Művésztelep - építész: Nyitrai Csaba



A ház jelenlegi állapotát és környezetét alapul véve egy mai, használható funkció kell, hogy az épületbe költözzön, így állítható meg az állapotromlás és biztosítható a fenntarthatóság. Az új funkció kiszolgálására a meglévő terek használatba vétele mellett egy azt kiegészítő helyiségcsoportot terveztem, melynek elemei könnyűszerkezetes dobozokként a meglévő ház burkát átszakítva, az épület egy új rétegét hozzák létre.


Térrendszer

A kúria megközelítése északi irányból, az egykori kocsibehajtón keresztül történik, melynek üvegajtaján belépve a fogadótérbe érkezünk. Innen keleti irányba a központi, kiállító „raktár” térbe jutunk, amely négy műtermet kapcsol össze, nyugat felé indulva pedig egy közösségi térbe érkezünk. Innen nyílnak a közönségforgalmi vizesblokkok és a gépészeti tér, melyek egy új, különálló dobozszerkezetben a meglévő alaptestek közé simulva, a fogadótér alatt kapnak helyet.


fogadótér - DMT - Debreceni Művésztelep - építész: Nyitrai Csaba


A központi térben egy állandó és egy állandóan változó kiállítás kap helyet, melyet a négy műterem és a bennük alkotó négy művész táplál. Itt találkozhatunk az alkotások műteremből kikerülésének első fázisával, a „raktározással”. Ebben a térben a művek egyfajta rendezetlenségben, ömlesztve vannak jelen, állandóan cserélődnek. A terem a külső falnyílásokon és egy felső felülvilágítón keresztül kap természetes fényt.

Innen egy egykarú lépcsőn juthatunk fel a felső multifunkcionális térbe. Ez a homogén, lebegő hatású, fehér tömeg szolgál az előbbi „raktár” rendezetlenségéből formálódó, már koncepcionálisan összefogott tematikus kiállítások elhelyezésére, valamint nagyobb rendezvények befogadására. A tér természetes megvilágítását a tömeg két végén elhelyezett felülvilágítók biztosítják.


műterem - DMT - Debreceni Művésztelep - építész: Nyitrai Csaba



A műtermek kialakításánál fontos szempont volt a minél nagyobb – szabadon használható – terület biztosítása, így csupán egy vizesblokk és egy – műtermenként egyedileg kialakított – beton anyagú szekrény kapott helyet bennük fix elemként. Az előbbi szempont kielégítését szolgálja a műterem két szakasza közötti faltest szinte teljes szélességben történő kiváltása is. A helyiségek a fényt a határoló falak nyílásain, felülvilágítókon és belső világítótestekből kapják. A műtermek közül kettőből külön kemence-szoba nyílik.

Minden műteremhez külön, azok belső teréből megközelíthető szálláshelyek tartoznak, melyekben csupán egy vizesblokk és egy ágy található. A művész a tapasztalatok alapján a legtöbb időt a műtermében, az alkotások között tölti, csak aludni és mosdani megy a „dobozba”. Ezen lakódobozok alsó megnyitása biztosítja a művész és műve közötti állandó kapcsolatot, az alkotó minden pillanatban – az acél sodronyokra fűzött lépcsőfokokon haladva és fentről letekintve is – láthatja alkotását, együtt élhet azzal.


B-B metszet


Az új elemek megjelenését a meglévő anyagokkal való harmonizálás határozta meg. A nyíláskiváltások beton áthidalóira a csiszolt betonpadlók válaszolnak. Ezt a látványt egészítik ki a műtermenként egyedileg tervezett 4 cm vastag betonlapokból szerkesztett szekrények is. Az új dobozszerkezetek homogén fehér elemekként jelennek meg. Ezt a hatást erősíti a dobozok padlóburkolatát képező önterülő, fehér műgyanta. A közösségi tér pultja szintén betonlapokból szerkesztett, rétegelt kivitelben. A nyílászárók és lépcsők fém anyaga harmonikusan illeszkedik ebbe a környezetbe.


Szerkezetek

Az új helyiségcsoportok vázát 10/20 cm-es keresztmetszeti méretekkel rendelkező acél zártszelvények adják, melyeket poliuretán hab kitöltéssel látunk el a hőhidak kialakulási lehetőségeinek csökkentése érdekében. A gerendák középfőfalak esetében a meglévő falszerkezetek tetején kialakított monolit vasbeton koszorúkra fekszenek fel, külső falaknál pedig vésett fészekbe ülnek be. Ezek rögzítése korróziómentes U acél elemekkel történik. A vázszerkezet elemei egymáshoz hegesztéssel kapcsolódnak. A zártszelvények két oldalára fa stafliváz kerül, melyeket OSB lapokkal burkolnak le. Erre mindkét oldalon vakolat kerül, majd expandált nemesacél lemez burkolat, Eurofox rendszerű rögzítéssel. A meglévő falak belső oldali Ytong Multipor hőszigetelést kapnak, melyeket beltéri vakolatréteggel látunk el. A hőhídhatás elkerülése végett ezeket a csatlakozó felületek mentén 60 cm-es sávban befordítjuk. Az újonnan készülő beton padlószerkezetek hőszigetelése összekapcsolódik a falak hőszigetelésével.


acél nyílászáró párkányképzése - DMT - Debreceni Művésztelep - építész: Nyitrai Csaba


A meglévő falak a lábazati zónában utólagos vízszigetelést kapnak belső oldali injektálással. Ehhez a vízzáró tömbhöz csatlakoztatjuk a vízszintes padlószigetelést. A meglévő boltozatok feletti feltöltést könnyűbeton feltöltésre cseréljük. Ennek felső síkján párazáró réteget helyeztem el, majd egy egyenes lapostető rétegrendet lágyított PVC vízszigeteléssel. A meglévő attika falak felső síkján 5 %-os lejtést adó betonréteg készül, külső oldalon lejtésbe csiszolt féltéglákkal. Ennek tetejére kerül a műkő burkolat rögzítését szolgáló acél konzol elem. A vízszigetelés folytonosságát szorítóperemes kialakítással biztosítjuk.

Nyitrai Csaba



vélemény írásához jelentkezzen be »