építészet : környezet : innováció

Stilizált utcai börtöncella a Stefánián

"A tervezett Emlékmű a térszint alá süllyesztéssel idézi meg a helyszínt és nyitja fel az emlékezés láthatatlan titkos kamráit, és a bűnös terek elhagyatott ürességével emlékeztet az elpusztított áldozatok kínjaira." - összegzi Vadász Bence a Vészkorszak zuglói áldozataira emlékező emlékmű koncepcióját, mellyel Labádi Zoltánnal első díjat nyertek. 

A helyszín

A Bocskai út és a Stefánia sarkán álló volt „nyilas ház” előtti közterület. Bár tágas tér, de részekre szabdalt, egyrészt egy fasor vágja ketté hosszirányban, másrészt a járda szélső sávja már a troli megálló gyalogos várakozó zónája. Ugyanakkor az útra merőlegesen egy gépkocsi behajtó is átvágja a területet, míg egy másik tengelyben közművek (MATÁV) futnak a Stefániáról a saroképületbe. A házban funkcionáló vendéglátó egység teraszai is erre a térsorra néznek. Nehéz tehát olyan elhelyezési felületet találni a tervezési területen, amelynek beépítése nem jár a többi zóna zavarásával, vagy közmű- és forgalomtechnikai kiváltásokkal.


Vészkorszak áldozatainak emléke - tervező: Vadász Bence DLA, Labádi Zoltán


A telepítés

Az Emlékmű konkrét helyszínének a gyalogos járda Stefánia úti tényleges gyalogos zónáján belül (a kerítések melletti kb. 4 m-es sáv), - de még a „nyilas ház” telkének utcai sarokpontjain belül kerestünk területet. Az általunk elképzelt négyzetes alaprajzú Emlékhely számára a saroktól elhúzva, a gépkocsi behajtó után találtunk ideális helyszínt,

  • amely a valaha volt „nyilas ház” telke előtt helyezkedik el,
  • a gyalogos zónába esik, így nem zavarja a tömegközlekedés várakozó zónáját,
  • új telepítésű, kisebb fák közé kerül, így azok gyökérzetét sem zavarja, és jó rálátást biztosít a szemlélődő számára,
  • nem keresztez gépkocsi forgalmat,
  • és nem jár közmű kiváltásokkal vagy áthelyezésekkel.

Az utcai kerítés előtti sávot ugyanakkor a telek teljes hosszában újraburkolnánk – mintegy megkomponált térsorba helyezve annak központi elemét – az Emlékművet.


Vészkorszak áldozatainak emléke - tervező: Vadász Bence DLA, Labádi Zoltán


A kompozíció leírása

Térszint alá süllyesztett, felülről megnyitott (edzett-, járható-, átlátszó-, biztonsági üveggel fedett) vasbeton „doboz”. Egy stilizált pincei börtöncella – vallató helyiség – sivár, puritán, brutális és elhagyott világa. A falakon és az átlátszó üvegfödémen besüllyedő (ill. az üvegen lenyomatként megjelenő) kéznyomokkal. Öreg-, fiatal-, kérges munkás- és hosszúkás finom művészkezek lenyomatai. A padlón a valaha itt fogvatartott emberek lábnyomai, - kiscipők és bakancsok, kalucsnik és finom körömcipők lenyomatai. A falon rozsdás vasajtó, rácsos betekintő nyílással.

A nyomasztó négyzetes tér, egy süllyesztett eleme a járda sávosan sorolt burkoló mezőinek. Esti megvilágításban a föld alól derengő fény titkos és fenyegető módon odavonzza a szemlélődőket, sétálókat. Az Emlékmű melletti burkolati sáv egy „pincelejáróként” zsanérosan felnyitható, járható fémlap – amely egy egykarú lépcsőt rejt, amelyen keresztül az Emlékhely tere alkalmanként karbantartható, takarítható, stb.


Vészkorszak áldozatainak emléke - tervező: Vadász Bence DLA, Labádi Zoltán


Az Emlékmű szellemisége, - a kompozíció üzenete

A kompozíció nem térbe emelt, körüljárható alkotás - nem heroikus, vagy teátrálisan leíró, - nem epikus és mesélő. Az ismeretlen titkos és rejtett szenvedéseket jelzi elhelyezésével is. A titkolt pincék szadista és embertelen világát érzékelteti, - ahol a föld alatt szenvedtek és haltak kínhalált több százan. Ahonnan nem volt szabadulás, nem volt menekülés. Hiába tapogatták a hideg falakat kicsi és nagy kezek, öregek és fiatalok, a kegyelem, vagy a szabadulás reményével – reménytelenül. Nem ismerhettük Őket, hosszú ideig nem tudhattunk szenvedéseikről és halálukról – ismeretlenül és nyomtalanul tűntek el a „nyilas ház” gyilkos pincéinek félhomályából. Ezért nem jelennek meg az Emlékmű terében most sem, csak pótolhatatlan hiányuk érzékelhető a „megnyíló” pincebörtön terében. Csak kezük kihűlt lenyomata emlékeztet már az átélt borzalmakra.

A négyzetes betonbunker a járósík sávos burkolatának súlyponti (de nem középső) eleme. Mint a nyilaskereszt négyzetes emblémája az Árpád-sávok között (a nyilaskeresztes zászlóra emlékeztetően, és nem 8 sávval, mint az Árpád-sávok, hanem 9-cel, mint a nyilas zászlón). A történeti magyar zászlók Árpád-sávjainak méltatlan és idegen eleme, mintegy sebhelyként kiszakad a történelem folyamából is. A sávok is különböző hosszúságúak, mint egy tépett zászló csíkjai…

A felülről való ránézés, az üveglapon való járás talán közel hozza a szemlélőt a valaha volt szenvedéshez és a „hiányhoz”, személyessé emeli és megvilágítja a hely 1944. évi elvont és már történelemmé szelídült brutális valóságát.
Az Emlékmű esti megvilágításában még jobban kiemeli a titkos földalatti vallató kamrák embertelen világát, a foglyok reménytelen magára hagyatottságát, és a rémület fojtó auráját. Az őszi lombhullás vagy a havazás sem ront az Emlékhely hatásán: az üvegre hulló falevelek vagy az esőcseppek még hitelesebbé teszik a képet. A faleveleket félresöpörve egyedivé és megismételhetetlenné válik (válhat) a nézőpont, a képkivágás – a természet mindig változó elemei is beépülhetnek a kompozícióba. Amíg kint a természet él, változnak az évszakok, zajlik az élet – addig lent a pincében minden változatlan: szenvedés és halál.


Vészkorszak áldozatainak emléke - tervező: Vadász Bence DLA, Labádi Zoltán


Szerkezet

Vízzáró monolit vasbeton – felülről nyitott – dobozszerkezet. 25-30 cm vastagságú, látszóbeton felületű, kezeletlen szerkezet. A két egységből álló vasbeton doboz egyik részének falába, különböző méretű süllyesztett tenyérlenyomatokat helyezünk el véletlenszerűen. Ez a zsaluzatban elhelyezett előregyártott elemekkel, vagy utólag, véséssel kivitelezhető. A másik „helyiség” egy monolit vasbeton „pince lejáró lépcső”, amely az alsó szinten egy acél ajtóval kapcsolódik az Emlékmű teréhez.

Az alsó tér „födémje” a külső járósíkba süllyesztett és a monolit vasbeton falakra támaszkodó 2,40x2,40 m befoglaló méretű – gyalogos forgalomra méretezett - edzett, biztonsági üvegszerkezet. A lépcsőtér tetejét felnyitható és kitámasztható, zárt és járható, méretezett, korróziómentes acéllap fedél zárja, - a járda járósíkjába süllyesztve és csúszás-mentesítve. A környezet új burkolati sávjai hagyományos ágyazatba fektetett elemek.


Vészkorszak áldozatainak emléke - tervező: Vadász Bence DLA, Labádi Zoltán


Anyagok, színek

A beton szerkezetek kezeletlen látszóbeton felületűek. Az edzett üveg födém átlátszó, a feliratok és a megjelenített kéznyomok helyén az üveglapok között matricázott vagy gravírozott (esetleg porszórt és színezett) felületűek.  A betonfalakba süllyesztett kéznyomok belső felülete szintén nyers-, vagy színezett beton, esetleg korten-acél felületűek.
A fém ajtó szintén Corten acélból készül, a lejáró fedlapja szürkére szinterezett, korróziómentes felületű. A külső járdaburkolat sávjai váltakozóan szürke öntött látszóbeton és nemeskő zúzalékos műkő anyagúak.

Gépészet, elektromosság

Az Emlékmű üzemeltetéséhez gépészet nem szükséges, a vízzáróság és a vízelvezetés megoldott. (Igény esetén megoldható egy minimális ventillátoros gépi szellőztetés-, ill. a temperálás lehetősége.)
A kompozíció esti megvilágítása több, különböző módon lehetséges:

  • megoldható 1 db hagyományos középről belógatott fényforrással,
  • vagy 4 db kisteljesítményű reflektorral,
  • esetleg rejtett, vonalszerű fényforrásokkal.

Az elektromos rendszer minimális központja a lépcsőtérben vagy a lépcső alatt elhelyezhető.

Vadász Bence DLA

vélemény írásához jelentkezzen be »