Szalamandra utcai lakóépületek
A budai hegyvidék villahangulatát kívánta megidézni a Hajnal Építész Iroda, Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter építészek vezetésével a Budai Tájvédelmi Körzet határán, a Szalamadra utcában felépült villaparkban az egyenként három lakásos társasházak tervezése során.
Budapesten, a Budai Tájvédelmi Körzet határán, a város felett található ez a panorámás telek. A környék földszint + tető, földszint + 1 emelet + tető magasságú családi- és társasházas terület, gazdag növényzettel, gondozott kertekkel.
Ebbe a miliőbe elegáns, a panoráma felé nagy nyílásokkal "néző", tágas teraszokkal rendelkező, minőségi anyagokból épített épületek tervezésésre törekedtünk, mely épületek a budai hegyvidék villahangulatát idézik. A háromlakásos társasházakban szintenként egy lakás található. A gépkocsik számára a pinceszinten biztosítottunk fedett tárolási lehetőséget. E szintről lifttel is feljuthatunk a lakásokhoz.
A pinceszinti gépkocsi tárolókba „Y" alakú alagút vezet. Ez a megoldás összefüggő, nagy zöldfelületek kialakítását teszi lehetővé. A három kert kertészetileg is egy egységet alkot, fokozza így a tágasság érzetét. Az alagút kialakítását az indokolta, hogy a felső (Verecke) út és a gépkocsi tárolók között olyan nagy a szintkülönbség, hogy a közvetlen lejutás a telek zöldterületének nagymértékű megbontását, tönkretételét eredményezte volna.
A homlokzatok meghatározó burkolóanyaga törtfehér kő. A korlátok üvegből készülnek, a délnyugati homlokzaton és a lépcsőháznál is hajlított kivitelben. A fából készült nyílászárók barnásfeketére pácoltak, míg a fém árnyékolók ezüst színűek. Fontos homlokzatképző elemek a narancsvörös színű üvegbetétek, melyek a nyílászárók káváiban is megjelennek.
forrás: Hajnal Építész Iroda
10:13
Tágas kert és horizont, kilátás, rendezettség, tetszetős épületek... Nem hiszem, hogy övezeti besorolási gond miatt nem lehetett a belmagasságot az elviselhető érték alsó határa fölé növelni. Talán csak a tervezői rutin... Ma, amikor az építészek és felkent szakíróik nem győznek a tér mint olyan mibenvalóságáról ömlengeni, a legnagyobb luxusnak számít, ha olyan lakásban vagy irodában élhetek, amelynek egy sámliról nem érem el kinyújtott kézzel a plafonját. Bocsánat, hogy mindíg visszatérek erre, de ez az össznépi belmagasság-nyomorúság megkérdőjelezi az építészet fennkölt alapelveinek és művelőinek szakmai komolyságát. Itt van ez a csodalakópark, amelyben végre minden irányban elszabadulhat a test és a képzelet. Csak fölfelé nem.