építészet : környezet : innováció

Szeged fái

"A fa ma sajnos sokak ellensége: az útépítőknek, mert az útszélesítéshez, a csomópontok létesítéséhez szükség van a helyére; az autósoknak, mert az utak és parkolók elől veszi el a helyet. Mellettük ellensége az építészek egy részének is, hiszen eltakarja az épületek homlokzatát, azaz az építész saját emlékművét, de ellensége a kertépítészeknek is, akik szinte minden szabad helyet beburkolnának." Dr. Rigó Mihály írása.

„Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.”

Kányádi Sándor: Két nyárfa

 

Cél

Célom, hogy rámutassak a szegedi fák hasznosságára és értékére, hiszen ezek a növényvilág olyan vívmányai, amelyek már több mint 300 millió éve léteznek. A legöregebb tölgyek 1300 évesek. Gondoljunk a mi Tisza-parti támfalat követő gyönyörű tölgyfáinkra! A legöregebb hársak akár 1900 évet is megélnek, így lehet, hogy csak Szegeden számít túlkorosnak a negyvenéves hárs? Az Észak-Amerikában élő mamutfenyők között 4000 éves példányok is vannak, a legöregebb pl. 4600 éves és túlélte az emberiség egész eddigi történelmét. Csak hagynunk kellene őket élni! Érdekesség, hogy Japánban császári engedély kell egy öreg fa kivágásához! Szeretném elérni, hogy fontosságukat minél többen megértsék. Sajnos napjainkban a fa szabad préda, különböző ürügyekkel nyírják a lombját, vágják a gyökerét és ezt megtehetik, mert a profit fontosabbá vált a fánál. Senki sincs, aki a profittal és a pusztító emberrel szemben megvédené őket.

A fa ma sajnos sokak ellensége: az útépítőknek, mert az útszélesítéshez, a csomópontok létesítéséhez szükség van a helyére; az autósoknak az utak és parkolók elől veszi el a helyet. Mellettük ellensége az építészek egy részének is, hiszen eltakarja az épületek homlokzatát, azaz az építész saját emlékművét, de ellensége a kertépítészeknek is, akik szinte minden szabad helyet beburkolnának. De még kinek? A különféle közművezetékek kezelőinek, tulajdonosainak, mert vezetékeik részére szintén helyre van szükség mind a föld alatt, mind a levegőben.

A fák története a városi helyekért folyó versenyfutás története, amelynek sajnos ők az egyértelmű vesztesei. Mivel a klímaváltozás miatt egyre nagyobb és hosszabb ideig tartó hőséggel kell szembenéznünk, mialatt a nyári csapadék is egyre ritkább, az inga kezd a fák irányába elmozdulni. Mintha az emberi létfeltételek elég látványosan romlanának. Külön tudományág jött létre, ami a humán komforttal, a városi klimatológiával foglalkozik, ennek országosan ismert művelői a szegedi egyetem oktatói. Jó városi adottság lehetne a városban ténykedő kiváló kertészmérnöki csapat, valamint a kevés városban megtalálható és Kiss Ferenc erdőmérnökről elnevezett középfokú erdészeti iskola, illetve a szegedi erdőgazdasági központ. Kiss Ferencet Móra Ferenc a „szegedi erdők atyjának” nevezte. Kiss Ferenc - alföldfásítóként - a helyi egyetem díszdoktora. A REÖK-palota homlokzatáról mégis elkerült az emlékét idéző tábla, amely szomorú jelzés a fák helyi megítélésének változására is. A fa árnyékadó képességét az ökoszisztéma egyik szolgáltatásának mondják.


Egy kis érdekesség: Szeged sugaras-gyűrűs városszerkezete, térképe egy idős fa metszetén. Akár innen is másolhatták volna le Lechnerék! http://www.dendromania.hu/galeria/kep_olvaso.php?azonosito=99


 

A városi fa legnagyobb értéke

...az árnyéka! Ahogy az alábbi szakirodalmi kitekintésben is olvasható, ennél sokkal többről van szó, hiszen a fa ennél többre alkalmas, többre képes. Mai anyagias világunkban a fa úgynevezett ökoszisztéma szolgáltató, tehát az a haszna, hogy enyhülést, a hőség elviselését segítő árnyékkal szolgál az embereknek. Ha nem lennének fák, akkor pénzért mesterséges árnyékolókat kellene építenünk. A városi embernek a fa egyet jelent a természettel.



Az árnyékolás lehetőségei

a) építészettel, szűk utcákkal, mint teszik azt pl. a spanyolok

toledói utca

sevillai utca


b) a hecc kedvéért sok színes ernyővel



c) mesterséges árnyékolókkal



d) utcák textillel történő lefedésével, mint pl. Malagában
ilyen a lefedett utca felülről, mintha a Kárász utcát takarnánk le lepedőkkel



Ilyen a lefedett utca alulról









d) műfákkal

http://hg.hu/arnyekolastechnika?page=2


e) valódi fákkal

Talán nem kell sokat érvelnem az utolsó megoldás mellett, lásd alább a két fasoros utcák képeit!



Szeged nagyárvíz utáni befásítása, a városi fa gondolatisága

Ez az a kor, amelyben még volt becsülete a városi fának! Bálint Sándor Szeged városa című könyvében a következőket írja: „A királybiztosság nagy gondot fordított a város kertészeti képére, növényi övezetek kialakítására, és ezzel elősegítette a mai városkép egyik legvonzóbb ékességének kibontakozását. A Széchenyi tér és Újszeged mellett végrehajtotta – a két körút és hat sugárút befásításán kívül – hat sétány betelepítését is. Ezek a Mátyás király tér, Dugonics tér, Korcsolyázó tó (ma Ady tér), Kálvária tér, Lechner tér, Stefánia”.

A központon kívüli, főleg alsóvárosi és felsővárosi parasztházak esetében előírás volt, hogy „a ház elé, udvarba fát kell ültetni.” Ma pont ezen fákat éri a legnagyobb kár, mert elsőnek ezeket vágja a mai ember. Tehát Bálint Sándornál a fásítás a „városkép egyik legvonzóbb ékessége.” Hol vagyunk ma ettől? Másutt ezt írja: „A fák és a virágok páratlan kultusza a szegedi társadalom természetközelségét, de emberi érettségét is kifejezi.” Ide kellene újra felnőnünk. „Alföldi szemnek nagyon kedves a fákkal szegélyezett utcák tágassága.”

„A fa és a virág, egyáltalán a növényi vegetáció az alföldi városnak nemcsak dekoratív eleme, hanem igen jelentékeny kompozíciós tényezője is. Kiegyensúlyozza, derűvel sugározza be az építészeti kép gyakori szegénységét, olykor sivárságát, egyenetlenségeit is. Alig van magyar város, amely a természetadta szépítőszerekkel: napfénnyel, vízzel és növényi illatokkal annyira élne, mint Szeged.”

A fa sugározza be az építészeti sivárságot - gondolta és írja Bálint Sándor - ennek ellenére ma a fát nem engedik elültetni, nehogy eltakarja az előbbi építészeti sivárságot. Nem kellene elfogadnunk Bálint Sándor véleményét?
„A vasúton érkezőknek érdemes gyalog bejönni a városba. Az Április 4. útja, a régi [és mai] Boldogasszony sugárút hársfasorán át és virágágyai között kezdi érezni Szegednek nagyváros létére is szokatlan csöndjét és nyugalmát, a halászok és pásztorok ivadékainak megfontolt világát.” Milyen értéke is van egy szép hársfa sornak?

Mit lehet olvasni Lechner Lajos: Szeged újjáépítése című, eredetileg 1891-es kiadású, majd 2000-ben ennek hasonmásaként kiadott könyvében? E könyv, mint a hasonmás kiadás ajánlása tartalmazza: „Szeged – a „Főnix város” – Nagyárvíz utáni megújulásának története első kézből, azaz az Alkotó tollából.”

Az előszót író prof. dr. Meggyesi Tamás építész, egyetemi tanár úr számomra megdöbbentő megállapítása: „A városrendezés eszköztára lényegében négy csoportra volt osztható: a korszerű infrastruktúra, a parkok, „a város tüdejének” megteremtése, a széles sugárutak sebészi késsel történő bevágása a meglévő várostestbe, és a szigorú építési szabályozás. Az utókor találóan nevezi ezt a nagyszabású városépítési módszert a barokk hattyúdalának, vagy talán még találóbban: a barokk kertépítészet urbanizálásának.” Lechner értékrendjét még ilyen frappáns meghatározásban nem olvastam. E szerint Szeged eszményképe egy urbanizált kert volt. Messzire jutottunk, még néhány fát kiirtunk és Manhattan kősivataga áll elénk.

Lechner korszerűségét mutatja korabeli nézete, mely szerint „a parkoknak és a sétányoknak inkább a zsúfolt belső városrészekben van a helyük.” Milyen jó lenne ez ma, sőt, a kor egyik városépítési szakembere, Joseph Stübben kölni városi főmérnök, 1887-ben „kevesli a városon belüli parkokat, és bírálja a zöldterületek városszerkezeti kialakítását. Véleménye szerint a külső körút helyett egy 100 méter széles erdősávot kellett volna létesíteni.” Az akkori külső körút a mai Nagykörút volt.

 

A következő idézetek már Lechnertől valók

„Ritkán esik alkalom arra, hogy egy kész lakosságú nagyobb város, aránylag rövid idő alatt, alapjából újra építtessék, tehát az építés folyamán újra rendeztessék. Erre még az újvilág sem igen mutathat példát, mert ott az új városokat mondhatni – előre – azért építik, hogy idegen lakókat édesgessenek beléjük.” Tegyük kellemessé a környezetet és édesgessük a városlakókat? „Kérem szaktársaimat, vegyék azt kegyesen, és véleményük megalkotásában – jó akaratukon kívül – vezérelje őket is az a szeretet, a mely – munkánk iránt –bennünket is táplált, ösztönzött működésünkben, és amely lelkiismeretességgel karöltve összes munkálkodásunkat mindig kell, hogy kísérje.” Íme Szeged titka: a szeretet. Az a mérnökcsoport, aki a ritka feladatot kapta, munkájára szeretettel gondolt, jóakaratú volt és lelkiismeretes. Ma ezen „avítt” elvek helyett a határidő, a minél nagyobb haszon követési elve, az izmusoknak való megfelelés, a katalógusokban látott minták szolgai követése a jellemző.


A könyv tartalomjegyzéke tartalmazza az új város megoldandó legfontosabb feladatait, így:

I. A város térképe

II. Föltöltések

III. Útépítés, kövezés

IV. A város befásítása

V. A város csatornázása

VI. Az állandó közúti híd

VII. A kőpart

VIII. Az új épületek.

Az I. szükséges volt, mert az új várost csak egy jó térkép alapján lehetett megtervezni. A II. is, mert a város átlagszintjének emelése növelte a város biztonságát. A III. mindennek az alapja, mivel a sárban nem lehet építkezni. A IV. helye a megdöbbentő! A csatornázás, a hídépítés, a rakpart és még az új épületek előtt is fontosabb a város befásítása. Erre a rangra kellene ismét emelni a feladatot, mivel mára sikerült megoldani a város famentesítését. Majdnem hogy elölről kellene mindent kezdeni! A fa Lechnernél nem a díszlet része volt, amit gondolt, azt meg is valósította.

„Az 1879-iki katasztrófa nem kímélte azt a csekély ültetvényt sem, amely bár gyéren, de még is föltalálható volt Szeged egyes pontjain. Az ültetvények hiánya – az árvíz eltakarodása után, a nagy terjedelmű városban szembeszökő volt; a rekonstrukció egyik feladata – a közegészség és a szépészet szempontjából oly fontos kérdés – a befásítás önként jelentkezett és sürgős intézkedésre hívta a közfigyelmet.” Tehát: a közegészség és a szépészet a fontos, ez ma is jó lenne, hogy Lechner szavával éljek, ismételt befásításra van szükség. „A kir. biztos észlelvén a hiányt a legsürgősebb intézkedések sorába a város befásításának kérdését fölvevé.”

Az 1879. augusztusi felhívás után az ország különböző pontjairól „400 000 darabot jóval meghaladó mennyiségű facsemetét ajánlottak föl Szegednek adományképpen”, amelyből 1883-ig 302 803 db meg is érkezett. Ebből gyümölcsfa 14 454 db, díszfa 204 960 db, cserje 51 909 db, különfélék (borostyán, iszalag, nyár- és fűzdugványok) 31 480 db. Díszfák címén 45 fafaj, ezek közül legtöbb az erdeifenyőből (102 529 db) érkezett. Ezt követte az akác (34 587 db), harmadik-negyedik a juhar (8498 db) és kőris ( 8 494 db).

A vasút- és a gőzhajótársaságok ingyen szállították a kis csemetéket. Ezek felvevőhelyeihez az adományozó saját költségére juttatta el az adományát. Fásították az óvodák és iskolák udvarait is. „Szegeden ez idő szerint az összes befásított terület – számba nem véve a magánosok által létesített udvarkerteket – bátran 24 holdra tehető, a mi a város belterületének körülbelül a hatvanad része.” Tehát nem udvarok, hanem udvarkertek jöttek létre.

Egy lényeges b, amit kiemelnék: 
„... a megyék és városok hatóságai gyűjtés útján szerezték be a facsemetéket; de a beérkezett kimutatásokból látni való volt, hogy nagy része darabonkínt gyüjtetett, s hogy a legszegényebb is sietett szerény adományával, 2-3 drb fácskával hozzájárulni a nemes cél megvalósításához.” „... elmondhatjuk, hogy Szeged közkertjei elsősorban a közrészvétnek köszönhetők.” Ennek tudatával kellene fáinkat nézni, fáinkra gondolni. A fásítási munkák felelőse Kuklay Béla királyi mérnök volt. Nem tudok arról, hogy nevét emléktábla vagy szobor őrizné.

Néhány idézet a Lechner és Szeged című könyvből, amely a Lechner tiszteletére 1997-ben rendezett emlékülés előadásait tartalmazza:

Dr. Péter László (ny. egyetemi tanár) Kossuth Lajos „Elmélkedés Szeged reconstruktioja felől” című levelét többek között így ismertette:
A jövő Szegedje szerinte nem állhat falusias jellegű földszintes házakból. A külvárosokban is emeletes, villaszerű házakat képzelt el, s Bakayval ellentétben udvart és kertet is szívesen látott. „Én a kerteknek városokban is barátja vagyok – úgymond azokat a város tüdejének tartom.” Természetesen a veteményes kertet, udvart nem az utca felőli oldalra szánta, hanem a ház mögé; ám a ház elé virágoskertet javasolt.

Molnár Attila (VÁTI irodaigazgató) szerint az városi úthálózat gyűrűs szerkezete mellett az egyes területek használata is fontos, pl. a zöldgyűrűk rendszere. Már a Lechner-féle tervben is megjelent a körtöltés menti fásítás gondolata, hiszen a város kedvezőtlen klimatikus adottságain a város körüli második (külső) gyűrű létesítése segíthetne.

Takács Máté (városrendező építészmérnök, Szeged korábbi városi főépítésze) viszont úgy gondolja, hogy a várost nem szabad az autópályákig bővíteni, hiszen ezzel megszűnne elkerülő jellegük, ugyanakkor célszerű véderdősáv telepítése az autópályák város közeli szakaszai mentén.

Bugár-Mészáros Károly (igazgató, Műemlékek Állami Gondnoksága) meglátása szerint a jó és a szép újra találkozzon a mérnöki gondolkodásban. Ma, amikor az emberi környezet védelme minisztériummal rendelkezik, nem lenne szabad az ország területén olyat építeni, ami nem harmonizál a tájjal és nem áll rokonságban a széppel. „Szeged szépsége nem a véletlen műve, hanem a felkészült emberek óvó-alkotó munkájának az eredménye.” Van még bármilyen köze is belvárosunknak a város környezetéhez vagy már teljesen elszakadt tőle? Hagytuk, hogy ez bekövetkezzen, mert hiányoznak a felkészült emberek és azok óvó-alkotó munkája. Ezek divatosak, de kötődnek egyáltalán a városhoz?

Borvendég Béla (építészmérnök, címzetes egyetemi tanár) szerint a városi közlekedés tisztán látására van szükség. Be kell látni, hogy a lechneri szerkezetnek megvannak a maga természetes korlátai. A Belváros gépkocsiterhelését már nem lehet növelni, akkor sem, ha a csúcsok csak munkaidőben jelentkeznek. Bármit is mond a négykerék-meghajtású lobbi, be kell látniuk, hogy a járdák nem parkolásra vannak. A fejlett országok tapasztalata is mutatja, hogy ennek a dilemmának nincs jobb megoldása, mint kellő időben kitenni a „megtelt” táblát. Kimondhatjuk, hogy forgalmi okokra hivatkozva egyetlen fát sem szabad kivágni és nem is értelmes. Az előny percnyi, de a kár örök lenne. „A város ugyanis maga a szüntelen konfliktus, s meglehet, éppen e folyamatos konfliktus maga a város?”

Dr. Kaszab Imre (építőmérnök, főiskolai tanár JGYTF) Doc la Croix Pait leírására utalt, amelyből tudjuk, hogy az 1700-as évek elején kb. 9000 ember élt a Vár és a Palánk, Alsóváros, valamint a Felsőváros néven ismert három szigetszerű kiemelkedésen.

Három szigetet említ, de Reizner szerint maga Felsőváros is szigetekből állt, tehát biztosan több volt háromnál. A szigetek között egykor víz volt, amelyen az emberek úgy mentek dolgozni, vagy a templomba, ahogy ma Velencében. Ez volt a valódi szegedi táj, de a vízi károk és a maláriától való félelem miatt tették eleink olyanná Szegedet, amilyen ma. A vízből, a vizet kísérő csodálatos növényvilágból sajnos nagyon kevés maradt mára. A Kárász utca és a Klauzál tér ma kősivatag, melynek nem sok köze van a valódi – vizes és fás - Szegedhez. Egy típus utca, típus tér, a sétálóutcák zöme így néz ki és hiányzik belőlük a víz és a fa. Ez Szeged lényegével ellentétes, mint ahogy a Belváros mai kősivatagosítása is, bármilyen szép név alatt is történik a megvalósítás.

A város kiszárítása a legújabb korban is folytatódott, nincs se dombság, se kis völgység, se tavak; minden egyforma vízszintes és ez a nagyszerű előtörténet még folytatódni fog. Érdekesnek tartom megjegyezni, hogy a szegedihez hasonló városszerkezetű Hajdúböszörmény is városi körgyűrűt tervez, sok vízzel!


A 2012-es hajdúböszörményi Urbanisztikai konferencia anyagából.



A 2012-es hajdúböszörményi Urbanisztikai konferencia anyagából.


A hajdúböszörményi "ZÖLD KORONA" vizek városa konccepciót Dr. Ferencz Marcel DLA álmodta meg. Anyaga az alábbi oldalon olvasható.



Kitekintés napjaink szakirodalmára

Gábor Péter tájépítészmérnök – Jombach Sándor PhD hallgató: A zöldfelület intenzitás és a városi hősziget jelenségének összefüggései BudapestenFalu Város Régió 2008/1.

Az alábbi képen a budapesti Margitsziget egy része és a pesti városrész látható kétféle ábrázolásban. A bal oldali képrészen a zöld felületek arányát mutatják a szerzők. A kép alatti jelmagyarázat megadja az egyes zöldfelületi arányokhoz rendelt színeket. Minél zöldebb egy terület, annál inkább borítja növényzet. Látható, hogy zöld szín és -felület szinte csak a Margitszigeten van. A jobb oldali részen szintén egy színskála használatával láthatók a felszíni hőmérsékletek. A fokozatok a hideg kéktől a nagyon meleg vörösig terjednek. A két kép segítségével egyértelmű a zöldfelületi arány és a felszín hőmérséklete közötti kapcsolat, melyet a szerzők így írnak le:

„Ahol a zöldfelületek intenzitása magas, ott alacsony a felszínhőmérséklet, ahol alacsony a zöldfelületek aránya, ott magas a felszínhőmérséklet. Az ábrán jól látható, hogy míg a Margitsziget (intenzív városi park) területén a felszínhőmérséklet alacsony (18,5–24 Cº), addig Újlipótváros nagyvárosias lakóterületén a zöldfelületek hiánya és magas hőmérséklet figyelhető meg (33–36Cº).”

„A kutatás eredményei alapján tett megállapításaink
Budapest területén a legmagasabb felszínhőmérsékletű területeket a gazdasági, kereskedelmi, nagyvárosi lakó, vasúti és közúti csomóponti területek alkotják. Vizsgálataink arra is rámutattak, hogy ezeken a területeken a zöldfelületek aránya jellemzően rendkívül alacsony. A vizsgált nyári napon (2005. augusztus 1.) reggel 9:30 órakor a Budapest területén mérhető felszín hőmérsékleti értékek 18 Cº és 44 Cº között változnak. Tehát a felszínhőmérsékleti különbségek nyáron már egy reggeli időpontban is meghaladhatják a 25 Cº-ot. Az intenzív városi jelentőségű közparkok területén a felszínhőmérséklet 12 Cº-kal alacsonyabb a nagyvárosi lakóterületek hőmérsékleténél, viszont kondicionáló hatásuk a szomszédos területek hőmérsékletére nem jelentős.

„Javaslatainkban elsősorban a gazdasági, kereskedelmi, nagyvárosi lakó, vasúti és közúti csomóponti területek felszíni hőmérsékletének csökkentését tartottuk szükségesnek. A csökkentést elsősorban zöldfelületek létrehozásával javasoljuk elérni. Az új zöldfelületek kialakíthatóak akár talajszinten lévő növényzet, akár az épületek tetején létrehozott tetőkertek formájában. A növényzet párologtató hatása révén természetes légkondicionálóként is funkcionál, ezen felül a fák lombkoronája természetes árnyékoló berendezés szerepét is betölti. A két utóbbi tényező miatt, a zöldfelületek telepítésekor elsősorban a lomblevelű (a nyári vegetációs időszakban sokat párologtató), nagy, sátorozó lombkoronát nevelő fák telepítése bizonyulhat hatékony megoldásnak. Különösen nagy jelentősége lenne az útmenti fasorok létestésének és fenntartásának, parkolóhelyek, gyalogos közlekedési területek fásításának. A gazdasági és kereskedelmi területek létesítményei esetében pedig mind a feleslegessé váló burkolt felületek kiváltására.

A városi zöldfelületek számos funkcióval rendelkeznek. Ezek között megtalálhatóak a társadalmi funkciók (testi, lelki rekreáció, természetközeli agóra), a gazdasági (ingatlanérték növelés, gazdasági vonzerőnövelés) és az esztétikai (természeti szép városi környezetben való megjelenítése) funkciók is. Leginkább mégis az ökológiai (természeti élőhely, zöldfolyosó), környezetvédelmi (zaj- és rezgéscsökkentés, porszűrés, vízvisszatartás) funkciók kötődnek a köztudatban a zöldfelületekhez. A környezet minőségét befolyásoló zöldfelületi funkciók közül városi környezetben a zöldfelületek lég-kondicionáló, mikroklimatikus hatása a legfontosabbak közé tartozik.”



Kép: Margitsziget, Szent István park


Kántor Noémi – Gulyás Ágnes – Unger János: Komplex humánkomfort vizsgálatok városi környezetben – I. rész

„A regionális klímamodellek a nyári termikus viszonyok terhelőbbe válását vetítik elő: a Közép-Európát, következésképp Magyarországot érintő hőhullámoknak nemcsak a gyakorisága emelkedik meg, de intenzívebb és permanensebb hőhullámokkal kell számolnunk a következő évtizedekben. Az emberek a fizikai környezet változásaival szemben toleránsabbnak bizonyultak olyan esetekben, mikor nagyarányú, természetes elem (pl. sok fa) volt a területen. Nem meglepő hát, hogy a várostervezés szempontrendszerében felbukkannak, sőt egyre erősödnek azok a humán bioklimatológiai megközelítések, melyek célja a termikus komforttényezők optimalizálása, valamint a hőség okozta stressz kockázatának redukálása. A városi környezet gyakran terhelő bioklimatikus viszonyainak javításara a vegetáció megfelelő alkalmazása a legpraktikusabb eszköz. Meg az idősebb, „öröklött” városszerkezeti struktúrák esetében is jó megoldást jelent a – megfelelően kiválasztott fajtájú fák ültetése.”


Gulyás Ágnes – Unger János – Andreas Matzarakis: A városi környezet mikroklimatikus jellemzőinek bioklimatológiai szempontú elemzése Szeged példáján

„Bioklimatológiai szempontból alapvető fontosságú, hogy a vizsgált test direkt sugárzásnak kitett, vagy árnyékban lévő ponton helyezkedik-e el. Ez a bonyolult városi felszíni struktúrában szinte helyről helyre változik. Tapasztalataink egyértelműen bizonyítják a vegetáció jótékony hatását bioklimatikus szempontból, hiszen a fakorona árnyékoló hatása jelentős csökkenést idéz elő a hőterhelésben. Egy terület bioklimatológiai viszonyai nagymértékben javíthatók a vegetáció (elsősorban fás) sugárzás módosító hatásának kiaknázásával.”


Mika János: Útmutató a városi klímaprogramok előkészítéséhez

„A zárt beépítéssel korlátozott átszellőzés, a természetesnél sötétebb felszín, a csatornázással és vízzáró burkolattal korlátozott párolgás miatt kialakuló ún. városi hőszigethatás minden évszakban több fokkal emeli a belső területek hőmérsékletét, nyáron a késő esti órákig tartó fülledt meleg-érzetet okozva. A városi hőtöbblet mérséklése a sugárzás-bevétel mérséklésével, a párologtatás növelésével, valamint az átszellőzés fokozásával érhető el.”


A városi hősziget-hatás sémája


Városklíma kalauz

„A városi környezetben naplemente után jóval lassabban hűl le a levegő, mint a külterületen, így az éjjeli órákban a bel-város felé haladva egyre nagyobb hő-többlet mutatkozik; ez a városi hősziget jelensége. A hősziget erősségét a városon belüli, illetve a külterületi állomáson mért hőmérsékletek különbségeként jellemezhetjük – ez a hősziget intenzitása. Ez a felszínközeli hőmérsékletben kimutatható különbség egy Szeged méretű város esetében elérheti az 5-8 °C-ot”

A városon kívüli hőfokhoz viszonyított magasabb hőfok értékek láthatók a kép közepétől lefelé és jobbra fehér számokkal felírva. Az alábbi térkép szerint városunkban a legmelegebb a Széchenyi tértől délre lévő terület a Tisza L. körúton belül. A Belváros ezen részén akár 6 fokkal is melegebb lehet, mint a város szélén. Ezt követi a lila halványabb árnyalatával körülhatárolt két körút közötti terület. A 0 fokos fehér vonal a körtöltésen kívül látható. Minél sűrűbbek a szintvonalak valamely területen, annál melegebb, az embert annál terhelőbb a terület. Felsőváros és Alsóváros kedvező helyzete egyértelmű, de különösen súlyos a helyzete a két lila hurkon belüli városrésznek.


A városi hősziget intenzitásának területi eloszlása Szegeden (2003.03.25.)

„Az utcák és terek humánkomfort igényeket figyelembe vevő tervezése, fenntartása szempontjából fontos eszköz az árnyékolás, ami az épületek árnyékoló hatásának kihasználását, növelését (árkádok, fraktál tetők), illetve a széles utak mentén fasorok telepítését jelenti. A gyalogos közlekedési terek, járdák, parkolók, megállók árnyékolása (pl. fákkal vagy árnyékoló szerkezetekkel) élhetőbbé teszi az utcát, a zivatarok elől is védelmet nyújt, így segítheti a gépkocsiról sétára váltást is. A hőhullámok idején legalább a forgalmasabb csomópontoknál, megállóknál biztosítani kell az ivóvizet.” Úgy tűnik, a mai tudomány igazolja egykori bölcs városfejlesztői igyekezetét!



Milyen folyamatok zajlanak körülöttünk?

A klímaváltozást van, aki elhiszi, és van, aki nem, de a tényeket nem érdemes vitatni. Az Országos Meteorológiai Szolgálat 1960 és 2009 közötti időszakra vonatkozó tényadatai a következők:

Az éves csapadékösszeg százalékos változása 1960 és 2009 közöttSzeged a sárga mezőben van, tehát az éves csapadék csökkent.

A nyári átlagos napi csapadékintenzitás változása az 1960-2009-es időszakban

Szeged közepes zöld tartományban fekszik, tehát a kevesebb eső úgy jött, hogy az időegység alatt leesett csapadék nőtt.


Hőhullámos napok száma (napi középhőmérséklet 25°C) az 1980-2009-es időszakban


A hőhullámos napok jelentős egészségkárosító hatással járnak, a közép-magyarországi és dél-alföldi régióban kell leginkább a növekedésükkel számolni. Szeged a legbordóbb foltban fekszik, vagyis a nagyon meleg napok száma alaposan nőtt. Úgy vélem, a fentiek egyértelmű jelei a város száradó klímájának, sőt, még az is lehet, hogy az előbbi helyzet tovább romlik.1


Mai Belvárosunk nem felel meg sem a szegedi tájnak, sem - az előbbi térképek alapján - a város klímájának. Ehhez az éghajlathoz a déli népek városrendezési megoldásait kellene alkalmaznunk, nem az északiakét. Lehet, hogy ezekről nincsenek mesés prospektusok, amelyekből a mai tervezők dolgozhatnának? A Belvárost érdemesebb lenne a szegedi tájhoz és klímához igazítani, hogy a modern kősivatagot felváltsa a fa (=árnyék) és víz.



A szegedi utcák típusai a fasorok száma szerint

Hét fasoros szegedi körút

A város felőli oldalon 3 fasor.




Négy fasor a körút külső oldalán. Ideális a járda fásítása.


Három fasoros szegedi sugárút



A József A. sugárút egy szakasza. A városból kifelé menő járdának csodálatos, sűrű árnyékot ad a kánikulában is a csörgőfa sor. A másik oldali járda viszont fátlan, nyáron izzik, ember csak tévedésből van rajta. Ezt könnyen négy fasorossá lehetne alakítani.

 

A két fasoros utcák

Az ideális szegedi utcatípus, erre kell törekedni a többinél is.












A szegedi leendő Unter der Linden!










A szegedi Gogol utca mintaként szolgálhat nagy átmérőjű, nagyszerű fáival mindkét oldalán. Óriási „bűnük” a virágzásuk, hiszen a lehullott virágokat össze kellene söpörni, és némelyeknek még ez is sok.






Budapest, Andrássy út, két fasorral (itt nincsenek közművek, nem akar tüzet oltani a tűzoltó, nincsenek fagyilkos indokok?)









Budapest, Andrássy út, négy fasorral

 

Ismét két fasoros utcák














Budapest, Benczúr utca, két fasorral. Ez az utca lehet a két fasoros szegedi utca egyik mintája.






Érdekes, tévedésből (?) még pótolják is a fasort. A budapesti Bajza utca annak ellenére két fasoros, hogy még szép előkertek is vannak itt.

 

Az egy fasoros utcák

Nyilvánvaló cél, hogy ezeket két fasorossá alakítsák.


A rektori épület melletti parkoló és a kitelepülő terasz is jobban járna, ha lenne második fasor.




Mint egy árnyék alagútban mennénk!






Fasor nélküli utcák

Tombol a nyár, ember sehol. Emberi életre alkalmatlan utcák, olyanok mint a katlan, hiszen sugárzás van felülről, oldalról és sajnos alulról is. Látszik a képen, ahogy a beszorult levegő izzik.


Esély sincs a menekülésre.


A kis üzlet festménye a hiányt fejezi ki, ha már valódi nem lehet, legyen egy festett kép.


Itt megvolt a szándék egy fasorra, mégis sikerült elgáncsolni az ötletet. Egy jó esélyt elszalasztottunk, de még helyrehozhatjuk a kárt. Ugye nem gondolja senki, hogy ha a fakockákba tulipánt ültetünk, akkor ez egy élhető utca lesz?!


Ember jórészt csak az épületek árnyékában van, máskülönben felforr az agya. Nemcsak a helyidegen megoldástól, a kősivataggá alakított utcától, hanem ténylegesen is.


Embertaszító, embertelen környezet ez, nem is csoda, hogy itt van a városi hősziget csúcsa.


A szabadtéri főutcája vagy inkább a sivárságé? Ezek az utcák azok, ahol a legsürgetőbb lenne a beavatkozás.


Szeged legfásabb városrésze, Tarján


Eltűntek a panelházak.










Tarjánba csak akkor szabad motorfűrészt engedni, ha elszárad egy ág vagy egy fa. Szolgáljon ez mintaként a többi városrész számára is, lássák, hogy a feladatot érdemes megoldani, hiszen az emberek csodálatos ligetben élhetnek. Amikor Tarjánban motorfűrész hangját hallom, azt hiszem, hogy az emberi irigység küldte azzal a céllal, hogy itt is álljon elő a belváros sivársága, embertelensége.



Szegedi jelenségek

Az emberi gyalázat emlékművei


A megmagyarázhatatlan tarjáni mészárlás, életerős fák kipusztítása. Semmilyen indok sem fogadható el, főleg nem a mondvacsináltak. Ez ember elleni bűncselekmény, mint ahogyan az alábbiak is. Milyen lelkisége lehet annak az embernek, aki erre parancsot adott? Hogyan tűrhetjük el az ilyen döntéshozatalt? Miért nincs még mindig főkertésze Szegednek, aki visszahozná a szakszerűséget?


Nehogy véletlenül árnyékban legyenek az autók és az emberek, pedig már majdnem sikerült. Ezt erővel megakadályozzák, holott az elültetett fát hagyni kellene megnőni.








Hasonló történt a budapesti körúton, a vandálok megfékezése, leállítása városi érdek lenne. A járdán és a parkolón már éppen kezdett megjelenni az árnyék, amikor bekövetkezett a fák csonkolása. Ez hasonló, mintha amputálnánk az embereket. A fák nem tudnak védekezni. Évtizedeket tettek tönkre néhány óra alatt. A felelősöket meg kellene keresni és példásan megbüntetni. A városi „zöld” szervezetek szerint ez így normális? Hallgatnak, mintha nem látnák a környezetpusztítást.


A légvezetékek miatt tönkretett fasorok


Melyik az értékesebb: néhány szál drót vagy egy hársfasor? Nem lenne jobb megoldás kábelben, a koronában elvinni ezeket? Az áramszolgáltató évente kibelezi a hársfasort, kivágja a korona szívét, „Y” alakúvá metszi, így megakadályozza a főág kialakulását.




Egy darabig próbálnak életben maradni, de nem mindegyiknek sikerül. Gyalázat!


Az utca légvezeték nélküli oldalán szépen nőnek a fák és ellátják feladatukat. Nem így a légvezetékes oldalon, ahol a fakoronát egyszerűen vízszintesen kettévágják. Természetellenes csonkolás engedéllyel? Nemcsak a Sándor utcában használja az áramszolgáltató, hanem típus megoldásként pl. a Csongrádi sugárúton is, teljesen tönkretéve így az egyik oldalt és az egész utcaképet.






Ez a szegény fa egy kb. 50 cm átmérőjű vadgesztenye, melynek magassága nincs 4-5 méter. Az áramszolgáltató áldozata, barbárságának „emlékműve”. Koronájában láthatóak az évente csonkolt vastag ágai.


Természetellenes fa-imitációk




A fasor hiányát a díszburkolat tervezői is érezhették, amikor ültettek is fát, és nem is. A fa gyökere nem érheti el a talajt és egy ormótlan köcsögben sínylődik, elszigetelve természetes közegétől, ráadásul megfejelték a produktumot egy böhöm paddal is. A kettő együtt már egy komoly „utcabútor”, amely egy vagyonba kerülhetett, ráadásul nem is használják, ha melegebben süt a nap. Napra tett, árnyék nélküli pad, jó drágán. Ehhez tényleg nagy fantázia kellett.


Más a helyzet ezzel a fával, ha a telet nem bírja, és védett helyre kell vinni. Milyen nagy tévedés volt a Klauzál téri „könyöklők” gondolata és kihelyezése. Itt még nem láttam embereket megállni és beszélgetni. Természetes árnyékadót nem telepítenek, de még melegebbet gyártó ponyvás, mesterséges árnyékolót igen. Sajátos logika.


A fák nem ellenségei a szép épületeknek, azokkal jól megférnek


A győri sétálóutca. Minden egyéb a ma divatos típusmegoldás szerinti itt is.


A szlovák Komárom főtere, a Klapka tér, a fák alatt padokkal.













Itt is csupaszra kellene nyírni a teret? Nem, hanem a többit is fásítani kellene. A zsinagóga körüli park arborétumként viselkedik, amely lényegesen és kedvezően befolyásolja környezetét.


A garázsbejárók miatt kipusztított fák, foghíjas fasorok



Totális irtás! Vajon kevesebb és az udvar felé néző garázsbejáró nem lett volna elég? Káros jelenség, hogy a garázsbejárók miatt még az a keskeny kis zöld sáv is megszűnik, amely az út és a járda között valaha volt és ez sajnos nem egyedi jelenség. A két körút közötti földszintes – többszintes ház váltáskor mindenütt ez van.








Ha itt megépülhetett az új ház a fák kivágása nélkül is, akkor másutt ez miért nem lehetséges?


Itt legalább volt annyi tisztesség az építőkben, hogy pótolták valamivel a fasort, hiszen garázsbejárók mindkét oldalán fa áll.


Tikkasztó villamos, autóbusz, trolibusz megállók


Fa sehol, és a megálló átlátszó teteje sem óv meg a naptól. Ez trendi, csak használhatatlan, hiszen valóságos kínzóeszközökként működnek. Olyan tetőre lenne szükség, ami nem ereszti át a fényt, illetve két oldalára egy-egy fára is.







E két utóbbi képen a város egyik legnagyobb forgalmú közösségi közlekedési megállóhelyei láthatók a Széchenyi tér déli oldalán. Tikkasztó a hőség és a nap ellen alig van védekezési lehetősége a buszok, trolibuszok megállóhelyeiben várakozóknak. A képeken látható kis árnyék a határoló épületektől ered, ám ez délre teljesen eltűnik és a legmelegebb órákban semmi sem marad. Az emberek a keskeny árnyékba húzódnak, amíg van. Fasorra van szükség, azonban amíg meg nem nőnek, mesterséges árnyalókat kellene építeni az utazni akarók komfort érzetének javítására.


A gyermekaszaló, gyermekégető játszóterek

Garantált, hogy a gyerek hőgutát, napszúrást kapjon, miközben káros sugarak érik a bőrét. Ez intő példa arra, hogy mit nem szabad tenni. Noha a játszótér köré ültettek fát, a térre már nem, ezért izzik és a csúszdák, a körforgó valósággal égetnek. Nem számít az sem, hogy a gyerekek tudják-e használni a prospektusból kivett kutat, hiszen így olyan, mintha lenne egy kút számukra. Normális ember ide nem beengedi, hanem kitiltja a gyerekét.







A napszítta gyalogos átkelőhelyek



Az útkereszteződés teljes területe fátlan, mert kellett a hely a többlet sávnak, a buszmegállónak. A zöld tábla után zöld árnyék következik – szerencsére. Csoda, hogy a jelzőlámpa zöldjére várakozó ember nem ájul el.

Egy nagyon keskeny sáv is fásítható, csak megfelelő alakú fa kell hozzá.

Jegenyeszerűen növő tölgyek az út és a villamosvágány közti keskeny sávban.


Valódi fák a díszburkolatban

Az elv, hogy a manapság divatos díszburkolatba sűrű árnyékot adó valódi fákat helyezzünk. Ha mindez sikerül, akkor az árnyékba lehet tenni egy padot, amelyre így remélhetően leülnek pihenni az emberek. Ilyen egyszerű lenne, de mégsem sikerül. Nincs ilyen sem a Klauzál téren, sem a Kárász utcán, holott szükség lenne rá.







Itt majdnem sikerült, csak a ritka koronának rendes árnyéka nincs.


Ugyanez Prágában (Dlouha). A valódi árnyékban tényleg leülnek az emberek.


Tervezői tévedések

Szőlőlugas imitáció fás növényből. Mesterséges elem a javából, hiszen a szerencsétlen fának csak síkban lehet koronája, emiatt állandóan nyesni kell. A téren értelmetlen volt ilyent ültetni, hiszen fölfelé és oldalra is nőhetne egy rendes fa, mivel nincs semmiféle korlát. Mivel valamelyik katalógusban ez is jól mutathatott, gondolták Szegeden is be kell vetni. Árnyékuk szinte semmi, nulla, tehát vannak, de minek?





El lehetett volna, sőt kellett volna takarni egy vagy két nagy lombú fasorral az ocsmány áruházat, de ez a hajó is elment.



Jegenyeszerűen növő, szűkös helyre illő fák, holott van hely minden irányban. Árnyékuk nem sokat ér, hiszen a kertészek attól való félelmükben, hogy eltakarják majd az épületeket, folyton nyírják őket. Ebből van is fa, meg nincs is fa megoldások jönnek létre, és ez látható a REÖK előtt is.

Néhány méterre a József Attila szobor mellett van a jó példa, rendes árnyékkal. Nem tűnt föl?


Szemnek kellemes részlet


sevillai utca árnyékolókkal és kis fákkal

Ha Sopron városában felfelé nézünk, látszanak az erdős hegyek, míg Szegeden sajnos erre nincs lehetőség. Minden helyet kihasználhatnánk szemnek tetsző kis ligetek kialakítására. Arra mindenképp hasznos, hogy az össze-vissza vagdalt burkolatot eltakarja és megtörje az aszfalt uralmát.


Átmeneti árnyékolás

Amíg a fák nőnek és nem adnak árnyékot, addig mesterséges árnyékoló elemeket is bevetnek. Hangsúlyozom: átmeneti időre és nem helyette, mint a Klauzál téren!




Érdekes kezdeményezések

Erdővé nőttek a gyerekek fái

Zákányszék az elvándorlás elleni küzdelem jelképe, 40 éve innen indult az országos divat, hogy az önkormányzatok fát ültetnek az újszülötteknek.
Mórahalmon 8 évvel ezelőtt ültettek először facsemetét a helybeli újszülötteknek közterületen, míg Makón az ezredforduló óta bővül a „babapark". A családok emléklapot, térképet, kis kannát kapnak az esemény emlékére, amelyen többnyire elhangzik, hogy a város ezzel a gesztussal jelzi, számít rá, hogy a fa gazdája felnőve is helyben marad.

Kolozsváron is elindult az „Egy fa – egy gyerek" elnevezésű program. Nem tudják, hogy a faültetés kinek az ötlete volt – a Családi lap újságírójának sem árulta el negyven éve a tanácselnök, az azóta már elhunyt Tóth Szilveszterné. Mindig megható ünnepség volt amikor babakocsikkal és fákkal elindultak a liget felé. A csemetéket a családok gondozták, itt találkoztak a kismamák, játszótér volt itt, ahogyan most is, ám amikor a terület betelt, mindez abbamaradt. A művelődési háznak ugyanis akkoriban volt egy S8-as filmfelvevője, amelyet az intézmény vezetője, Szabó István kezelt. Ő ezeket az ünnepségeket – ahogyan a majálisokat vagy a Zákányszéki Parasztkórus, a Nőtanács kirándulásait is – mind rögzítette. Elsősorban nem azért, hogy nézegesse bárki, csak a dokumentálás szándékával.

Az ilyen régi emlékek 30-40 éves kortól válnak érdekessé, amikor az ember jobban a családja felé fordul, elkezdi érdekelni, hogyan jutott idáig, hogyan éltek szülei, nagyszülei. "A felvételeket néhány éve Börcsök Zoltán digitalizálta, mi pedig elhatároztuk, rendezünk egy múltidéző vetítést. Az elsőt a kisebb terembe hirdettük meg, arra gondolva, hogy nem lesznek sokan – mondja Paraginé Tóth Edina könyvtárvezető, a 7. számú fa tulajdonosa. – Be sem fért mindenki, és a hátsó sorokban is álltak. Döbbenetes élmény volt, mert ahogy elkezdődött a film, senki se tudott csöndben maradni: csak sorolták a vásznon felbukkanó régi ismerősök nevét, rácsodálkoztak egy-két éves önmagukra. Megtörtént, hogy akikről tudtuk, évtizedeken át nem is köszöntek egymásnak, a vetítésen szóba álltak egymással.”2

Ugyanez másként: Ültessünk minden újszülöttnek egy fát! Ehhez a kezdeményezéshez eddig 84 település csatlakozott.

A „zöld” városok mozgalma

A GREEN CITY mozgalmat a Plant Publicity Holland nevű szervezet hívta életre 2002-ben a Hollandiában megrendezett Floriade Nemzetközi Kertészeti Kiállítás keretében. Európában először a hollandok szembesültek az urbanizáció komoly gondjaival. Hollandia kis területű ország, nagy népsűrűséggel, ebből adódóan egymásba érnek a települések, kulcskérdés tehát a zöldfelületek létesítése és megőrzése. Ennek ellenére e nagy kertészeti múltú ország zöldfelületei, csakúgy, mint a fenntartásukra fordítható összegek fokozatosan csökkentek az elmúlt években. A mozgalom indulásakor a „zöld szakma” ennek az ellentmondásnak eredt a nyomába. A mozgalom arra kereste a választ, vajon kimutatható-e ún. „zöld megtérülés”, tényleges, pénzesített haszon a megfelelően tervezett, épített és fenntartott zöldfelületek létesítése kapcsán.

A következő években több európai országban is hasonló kezdeményezések alakultak és csatlakoztak a Green City mozgalomhoz, mint a hollandiai De Groene Stad, a német Die Grüne Stadt és a francia Cité Verte. Európai szintű koordinálásukat az ELCA (Európai Kertépítő Szövetség) vállalta. A mozgalom magyarországi megismertetését és védnökségét a Magyar Kertépítő Vállalkozók Országos Szövetsége (MAKEOSZ) emelte a feladatai közé. Magyarország 2010 júniusában, Milánóban hatodik tagként, a Milánói Charta aláírásával csatlakozott az európai Green City Mozgalomhoz Hollandia, Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság és Olaszország után. 

A belépő tagországok vállalják, hogy a többi országhoz hasonlóan létrehozzák a paradigmaváltáshoz szükséges alapokat: a növények és zöldterületek jelenlegi hibás "költséges dekoráció" percepcióját alapos tudományos adatmegosztás, kutatások révén az "értékes gazdasági és szociális alapigény" szintjére emelik vissza. Szegednek is érdemes lenne tudnia ezekről az igyekezetekről.

Országos Területrendezési Terv (OTrT) 2013-as felülvizsgálata 

„A tényleges geográfiai adottságok figyelembevételével javasolt a településeket védő zöldövezeti erdők, fásítások létesítése, a beépített területeken zöldfelületek, parkok növelése és a belterületi fasorok kiegészítése, fejlesztése. A településtervezés során a települési zöldfelületek, zöldfelületi elemek tervezése zöldfelületi rendszerben javasolt, a zöldfelületi területi mutatók figyelembe vételével. Történelmi településmagok rehabilitálása, a közművek lehetőség szerinti rejtett vonalvezetése a településképi megjelenés javítása érdekében ajánlott. A települések belterületei és a mellettük tervezett főútvonalak, elkerülő utak között védő-takaró zöldsávok létesítése javasolt.

A városokban és a kisebb települések központjaiban beépítésre szánt területen az új közép- és a kisfeszültségű villamos, továbbá a vezetékes elektronikus hírközlési hálózatokat, valamint a felújításra kerülő meglévő vezetékeket földalatti vezetéssel, kábelben javasolt megépíteni. A közművezetékeket és járulékos közműépítményeket, infrastruktúrához kapcsolódó vonalvezetéseket (kábel) lehetőség szerint a föld alatt kell vezetni.” (OTrT módosítás 2013.)

 

A Kuklay Béla-program

Látszólag nincs egyszerűbb dolog, mint elültetni egy fát, ám nem így megy ez manapság, amikor a faültetés szörnyűséggé vált. A közműtulajdonosok és -kezelők a profitmaximálás elvét követve elfoglalták a fasorok helyét, mert itt volt a legolcsóbb a közmű elhelyezése. Ebből a sávból nem vagy csak nehezen hajlandóak kivonulni. A közműellátottság csak egy a város érdekei közül, és nem vagyok biztos abban, hogy a város társadalmának is az a legolcsóbb megoldás, ami a közműtulajdonosok számára is.

Az építészek egy része saját emlékműként védi épületének homlokzatát az eltakarástól, ez önös érdek, a szegedi társadalom elleni lépés. Veszélyes, mert befolyásos körről van szó, akik a sajátos homályos érveikkel megnehezítik e nézetek kivédését.

Harmadik ellenző kör a lakosság egy része, akik kifejezetten fagyűlölők. Miattuk lehet megfogalmazni az egyrészt-másrészt típusú véleményeket. Véleményükre mutogatva a fásítással megbízott városi szervezet bármit és annak az ellenkezőjét is megteheti, hiszen mindig van lehetőség valakire mutogatni. Bízom abban, hogy kisebbségről van szó.

Ki volt Kuklay Béla? Lechner Lajos mérnök munkatársa, akiről Lechner így ír az említett könyvében, a Föltöltések című fejezet végén: „Az itt jelzett összes földmunkálatok végrehajtása, illetőleg azok kitűzése, vezetése és ellenőrzése Kuklay Béla kir. mérnökre volt bízva, a ki azt elejétől végig nagy buzgósággal közmegelégedésre foganatosította is.”

A város befásítása című fejezet végén a következőket említi: „A befásítás szintén Kuklay Béla kir. mérnök teendői közé soroztatott; a nevezett a sok apró kellemetlenséggel járó munkával épp oly sikereket ért el, a milyenek a város feltöltését kisérték.”

Javaslom a Kuklay Béla-program elindítását, ami a város újbóli befásítási programja lenne és a következő elemekből állna:

  • 1. A meglévő fák felmérése, utcánként és házszámonként, 30 cm mellmagassági átmérő fölött fényképpel, fafaj megjelöléssel. Valami jó elkezdődött, melyről a dolgozatom megírása után - 2013. október 21-én - szereztem tudomást
  • 2. A mérések alapján térinformatikai modell készítése.
  • 3. Az alapvető célok:
    • 3.1 az ideális, legalább két fasoros szegedi utca fogalmának elfogadása, visszaállítása, kialakítása, erre való törekvés;

    • 3.2 árnyat adó fák ültetése a fátlan, faltól-falig tartó térburkolatos, ún. díszburkolatos, aszfaltburkolatos utcákon, tereken is! Ilyenek a Klauzál tér, a Kárász utca, a Feketesas utca, Oskola utca és az egyéb fasor nélküliek. Ehhez utólag foltokban, a fák helyén, fel kell szedni a díszburkolatot, helyet, életteret biztosítani a fának. Legfontosabb a fasor nélküli utcák megsegítése, fásítása, hogy azok is használhassák a közterületeket, akik árnyékra vágynak. Lehet olyan korona is, amely viszonylag kicsi, de rendes árnyékot ad. A lakosság árnyékot kívánó részének lehetővé kell tenni, hogy árnyékban végigmehessen a Kárász utcán is, a Klauzál téren is. Gyakori érv a fátlan olasz terek emlegetése, ott azonban a térre vezető utcák nagyon szűkek, teli vannak árnyékkal, tehát az élet zöme árnyékos helyeken történhet.

    • 3.3 A meglévő fasorok hiányainak pótlása.
    • 3.4 A játszóterek fásítása.
    • 3.5 A busz, villamos és trolibusz megállóhelyek fásítása.
    • 3.6 A gyalogos átkelőhelyek végeinek fásítása.
    • 3.7 A garázsbejárók fásítása.
    • 3.8 Az árnyék nélküli járdák fásítása.
    • 3.9 A várost övező erdősáv telepítése a város és az autópályák között, akkor is, ha ehhez földet kell venni.
    • 3.10 A körtöltés melletti erdősáv felújítása, pótlása.

    • 3.11 A Tisza partján lévő idős tölgyek, japán akácok, és hársak megmentése.
    • 3.12 A légvezetékek földkábellé alakítása.
    • 3.13 A járda és az út közötti sáv, a meglévő és a lehetséges fasorok sávjának mentesítése a közművektől, minden közműfelújítás esetén. A feladat végrehajtása céljából minden közműkezelőt, közműtulajdonost program készítésére kell rávenni, amihez igazodhat ezt követően a fásítási program.
    • 3.14 A meglévő fasorok közműkezelők általi vandál idomításának letiltása.
    • 3.15 A szegedi keményfák és a Leuce-nyárfák egyedeinek védetté nyilvánítása.

    • 3.16 A fák védelmében nem maradhat el az a lépés, hogy értéküket magyar forintban is meghatározzuk, hiszen a mai világ a pénz nyelvén tárgyal. Így tehát, aki fát akar kivágni, az kétszer is meggondolja majd.
    • 3.17 Városi főkertész kinevezése a szakszerűség biztosítása, a mai kontár munka megakadályozása céljából. Legyen végre valódi gazdája, érdekképviselője, védelmezője a város nagy értékű zöld állományának. Ma több a fát támadó, mint a fát védő ember, ami miatt egyértelmű a város sivatagosodása. Ha nem akarjuk egy sivatagi menekülttábor külsejét felvenni, lépnünk kell.
    • 3.18 A mindenféle, faellenes vandalizmus azonnali leállítása.
    • 3.19 A kis költségű beavatkozások mielőbbi meghatározása, rögzítése.

    • 3.20 Program készítése közép és hosszú távra; utcánként, terenként.
    • 3.21 Lakossági fórumok összehívása kifejezetten a fák hatásainak bemutatására, hasznuk igazolására, az elemi ismeretek átadására, és a klímaváltozás káros hatásainak ismertetése céljából.
    • 3.22 Partnerségi megállapodás aláírása a fásítás, a fák megmentése céljából a helyi egyetemmel, a helyi erdészeti szakközépiskolával és erdőgazdasággal.
    • 3.23 A média folyamatos tájékoztatása a folyamat előrehaladásáról..
    • 3.24 Városi csemetekert létesítése.

    • 3.25 Városi versenyek meghirdetése az egyes utcák lakossága között, kiválasztani azokat az utcákat, ahol a legegyszerűbb a program megvalósítása, ahol a lakossági támogatottság a legnagyobb, ahol az alapcélok elérése a lehető legegyszerűbb, legolcsóbb.
    • 3.26 A város legöregebb fáinak megjelölése emlékkővel, kultuszuk kiváltása.
    • 3.27 Az újszülöttek ligetének alapítása.

    • 3.28 Elképzelések, ötletek gyűjtése a Tisza belvárosi partjának fásítására.
    • 3.29 Csatlakozás a "zöld város" és hasonló célú programokhoz.
    • 3.30 A Magyar Mérnöki Kamara és az Építész Kamara megnyerése.
    • 3.31 A "szegedi zöldek" felélesztése a fák védelme céljából.
    • 3.32 A helyi egyetem fásítással, városi klímával kapcsolatos kutatásainak támogatása.

  • 4. A közműkezelők és közműtulajdonosok értesítése a városi szándékokról, felkérésük a fasorok helyének biztosítására, átadására. Sorrendet kérni, hogy mely utcáknál takarítható ki a közművektől leggyorsabban a fasorok sávja. Minden közműfelújítást ki kell használni a fától elrabolt helyek visszaadására.

  • 5. A város vizsgáltassa meg a közmű alagút készítésének lehetőségeit, megoldási módjait.

  • 6. A lakosság rendszeres és érdemi tájékoztatása a klímaváltozás szegedi negatív hatásairól.

  • 7. Az utcánkénti teendők felmérése, dokumentálása, a lakóközösség informálása.

  • 8. Utcánkénti feladat meghatározás a közműkezelők, közműtulajdonosok számára.

  • 9. A lakosság rendszeres tájékoztatása a fasorok hasznáról és gondozásáról, a mintának tekinthető utcák megoldásairól.

  • 10. A pénz biztosítása céljából városi pályázatok meghirdetése azon utcák számára, ahol legnagyobb a lakók egyetértése.

  • 11. Városi pénzalap képzése a pályázati önrész segítésére.

  • 12. Adókedvezmény biztosítása azon utcák lakóinak, akik áldozatot vállalnak a célok megvalósításában.

  • 13. Kiss Ferenc erdőmérnök emléktáblájának visszahelyezése a REÖK palota utcai homlokzatára, munkásságának részletes ismertetésével a helyi médiában.

Írásomat egy folyamat kiváltása céljából írtam, mintegy vita alapként. Kérem a Szegedet szerető lakosság támogatását és javaslatait!

dr. Rigó Mihály
okl. erdőmérnök
okl. építőmérnök

Szeged, 2013. augusztus 6.


1 http://met.hu/eghajlat/eghajlatvaltozas/megfigyelt_valtozasok/Magyarorszag/

2 http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/erdove_nottek_a_gyerekek_fai_zakanyszek_40_evvel_megelozte_korat/2317138/ 

 

 

 

 

5 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »