Szelíd erőd - Gellérthegy és Citadella Nartarchitects módra

A különleges természeti adottságokkal megáldott és a kiemelt történelmi szereppel bíró Gellérthegy mindig is foglalkoztatta a szakmabelieket és a közvéleményt. A Nartarchitects csapata a Gellérthegy és a Citadella hasznosítására kiírt ötletpályázatra leadott koncepciója a történelmünk "sötét" korszakából ránk maradt építmények sorsával, azok megszelidítésével foglalkozott. 

A Gellérthegy Budapest egyik legmeghatározóbb magaslata, Duna melletti drámai helyzetével évezredek óta meghatározó eleme környezetének. Természeti karakterét az utolsó másfél évszázad történései és emberi aktivitásai modulálják mai állapotára, mindemellett őrzi és hordozza régi eseményeink emlékeit is.

Szerencsére a hegyet borító erdőt nem szorították ki teljesen az oldalán felfelé kapaszkodó lakóépületek. A ligetes környezetben szép sétányok, pihenőhelyek, kilátópontok és nemesen formált szoborcsoportok helyezkednek el. Ezt az együttest gazdagítja a Pálos rend sziklatemploma, de a hegy forrásai, barlangjai, a vízművek létesítményei és maga a Gellért Szálló is.

A hegy tetején elhelyezkedő építmények azonban kevésbé romantikus emlékeket hordoznak. A Citadella a magyarság egyik sötét korszakának "emléke", a szocializmus évei alatt Budapest jelképévé vált Szabadság-szobor a felszabadító-megszálló szovjet hadsereg parancsára készült. Mindkettő a magyar történelem szomorú és vészterhes periódusában fogant, joggal merül fel az ismétlődő kérdés: Mi legyen ezek sorsa?

Nézzük sorban. A Citadella a magyar-osztrák szembenállás kiélezett pillanatában épült. Évszázados egymásnak feszülés után végül kiegyezett a két nép és békés, fejlődő kapcsolatot építettünk. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy eleink a kiegyezés után csak jelképesen bontottak bele a Citadella építményébe, így az fennmaradt az utókor számára (hasonlóan a londoni Towerhez, de szemben a Párizsi Bastille-jal, amit a nép dühe elsöpört). Az elnyomás jelképei az adott történelmi kontextustól függően tűnnek el vagy maradnak fenn fizikai létükben.

De mi a helyzet a szellemi-lelki tartalmakkal, amelyek szorosan kapcsolódnak a fizikai létezéshez? Az emlékezet képes átalakítani ezeket. Ha ez az emberiségnek nem menne, dühödten el kellene bontani mindent, amihez a múltban emberi erőszak társult. Mondjuk az ókori Róma emlékeit, a maja piramisokat vagy a középkori várakat. Ahogy az egyes emberek is képesek feldolgozni életük traumatikus eseményeit, úgy a kollektív tudat is képes ugyanerre, bár ez korántsem automatikus folyamat, bizony dolgozni kell rajta, és sokszor nagyon hosszan tart.

A Citadella fenyegető mivoltát formai értelemben nagyban csökkenti horizontális karaktere, tektonikus elhelyezkedése a Gellérthegyen. Az, hogy a milleniumi lendületben sem söpörte le a hegyről a népharag, bizonyíték arra, hogy demilitarizálása lelki-szellemi értelemben is lehetséges. Sőt ez részben már meg is történt, annak ellenére, hogy a német és a szovjet elnyomó hadseregek is újra militarizálták.

A Szabadság-szobor is egy elnyomó hatalom szavára jött létre. Szerencsére kvalitásos művész készítette, a szobor képes tartalmilag alakulni a változó körülményekhez, hiszen a fiatalság, az életerő örök értékeinek közvetítésére alkalmas, így az enyhülő elnyomás, majd a rendszerváltás új szabadsága fokozatosan megváltoztatta jelentését. Ezt leginkább a rendszerváltó erők döntése bizonyítja, miszerint a géppisztolyos szovjet katona a szoborparkban kötött ki, de a főalak a helyén maradhatott.

Ha a Gellérthegy mai szerepét vizsgáljuk, akkor két dolog válik nyilvánvalóvá: egyrészt a belváros egyik legfontosabb zöldfelülete, mely korunkban kiemelten fontos a városi emberek számára, hiszen rekreációra, fizikai, szellemi és lelki felfrissülésre mindannyiunknak szüksége van. Kiemelt feladat ennek megőrzése és minőségi fejlesztése. Másrészt a Gellérthegyről egyedülálló látványBudapest kiemelkedően szép látványa, a város páratlan fekvése egyedülálló módon tekinthető át. Semmilyen más panoráma nem vetélkedhet ezzel, ezért a turisták tömegei akarják nap mint nap innen élvezni a felejthetetlen városképet.

A fenti két kiemelt szempont figyelembevételével, de további értékekre sem érzéketlenül az alábbi intézkedéseket javasoljuk tervünkben:

1. A Citadellát a műemlékvédelem szakmai kritériumainak megfelelően rendbe kell hozni. A lényeges történeti értékeket konzerválni kell, a rátelepedett, oda nem illő részeket el kell bontani. A Szabadságszobrot restaurálni kell.
   
   
2. A Citadella teljes átjárhatóságát és bejárhatóságát biztosítani kell (ezzel további demilitarizálását a nép lelkében). Funkciókkal nem szabad túlzsúfolni, de biztosítani kell a turisták és a városlakók számára, hogy kellemes és érdekes, ugyanakkor gondolat- és érzelemgazdag hellyé váljon! A változó, megbékélő emlékezet részére kell utat nyitni az alkalmazott beavatkozásokkal.
   
   
3. A környezetéből el kell tüntetni minden oda nem illő bódét, lepusztult utcabútort, sátrat, dekorációt, a túlzott burkolt felületeket vissza kell bontani és parkosítani. A ligetes park egészen a falakig terjeszkedjen, ezzel is a demilitarizálást és az értékváltást erősítve. A Citadellához csak gyalog lehessen eljutni, gépjárművel csak a tűzoltók, a mentő  és a szervizszemélyzetek közelíthessék meg. Környezetében a gyalogosok, sétálók, pihenni vágyók érdekeit maximálisan előtérbe kell helyezni. A falakig érő ligetes erdő lombozata nem éri el a magas falak tetejét (növényválasztásnál erre figyelni kell), ezért a városképben továbbra is a Citadella falai zárják a Gellérthegy sziluettjét.
   
   
   

Ha ezen elvek szerint újul meg a Citadella és a Gellérthegy, akkor az meg fog felelni a XXI. század kihívásainak, az egykor fenyegető erőd történelmünk tanújává szelídül, a kétes szabadságszobor, az életöröm jelképévé nemesül! A Gellérthegy a városlakók testi-lelki-szellemi menedéke lesz, amit az idelátogató turisták továbbra is, vagy még inkább csodálni fognak.

Kovács Csaba, ifj. Eleőd Ákos, Pomázi Renáta, Tóth Kitti
Nartarchitects