Szerethető és emberi? – A szombathelyi utascentrum újrafogalmazása

Mitől lesz modern, kényelmes, és 21.század kompatibilis egy százhúsz éves vidéki vasútállomás? Kis terekben kell valami emberit és szerethetőt alkotni. A GYSEV Szombathely Állomás új Utascentruma arra tett kísérletet, hogy a hazai és a nemzetközi utasforgalom számára magas minőségű utasforgalmi enteriőrt, és kényelmes várótermet alakítson ki.

A vidéki vasútállomások esetében nem várható el grandiózus belsőépítészeti megoldás, mégis ebben a térben van valami elegánsan nagyvonalú, és elragadó. A GYSEV legnagyobb utasforgalmú pályaudvarán havonta 140 ezer utas halad keresztül. Sürgés-forgás, jegyvásárlás, várakozás. A vidéki pályaudvarok mindannyiunk számára ismerős hangulatát most a Széchenyi István Egyetem oktatója és hallgatói tették örömtelien jobbá. A tervezők az utasforgalmi terek minőségi újrafogalmazását tűzték ki célul az vasúti közlekedést választók számára.

A hazai vasútépítészet bő másfél évszázados története alatt folyamatos átalakuláson ment keresztül. Ezalatt drasztikusan megváltoztak utazási szokásaink, mely az utasforgalmi épületek belső kialakítását is érintette. A honi vasutak épületállománya javarészt békebeli típusépületekből, apró és közepes méretű felvételi házakból áll, emellett szerencsére több kiemelkedő jelentőségű vidéki állomás is fennmaradt a történelem pusztításai dacára. A gondosan kivitelezett városi állomásépületek egykoron rangos középületnek számítottak, ahol a polgárság először üdvözölhette a városba érkező vendégeit. A vágányok mentén hosszan nyújtózkodó, reneszánsz és barokk palotákat idéző állomásépületek a korabeli típustervek szerint, legtöbbször három tömbből álló reprezentatív pavilonként épültek.

A fogadótér központi eleme általában egy elegáns, két szint magas utascsarnok volt, mellette sorakoztak az osztályok szerint megkülönböztetett várótermek, étterem, és a vasúti szolgáltatások területei. Közismert, hogy a háború alatti bombázások jelentős kárt okoztak a hazai vasútállomások sorában, és amelyik épület menthetőnek bizonyult, ott sem volt mindig lehetséges a teljes mértékű helyreállítás.  Az elpusztított emlékek pótlása sok esetben csak több évtizeden keresztül tartó toldozgatást-foltozgatást jelentett, ellehetetlenítve ezzel a későbbi korok számára az eredeti architektúra hiteles rekonstrukcióját. A szombathelyi vasútállomáson nemrégiben átadott utascentrum esetében is hasonló helyzet állt fent.

Szombathely Vasútállomás a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt. (GYSEV) legforgalmasabb hazai pályaudvara, ahol havonta átlag száznegyvenezer ember halad át. Egykoron a Rothschild érdekeltségű Déli Vasút tulajdonába tartozott, amely 19. század második felében a Budát és Bécset a trieszti kikötőhöz kapcsoló legelegánsabb Közép-Európai magánvasút volt. A Szombathelyi felvételi épület 1865-ben épült a Déli Vasút I. osztályú típusépületeinek szabványa szerint. Ebben a formájában egészen 1901-ig állt, majd a századforduló igénye és ízlése szerint impozáns historizáló épületként épült újjá Posel Gusztáv építész tervei nyomán.

Az új állomás nemcsak a növekvő ütemű urbanizálódást és közlekedést korszerűen kiszolgáló csomópont lett, hanem jelentős városképalkotó középület is. A szombathelyi állomás a vidéki városok igényes architektúrájú középállomásainak kiemelkedő példája. A második világháború alatti a vasútat érő szőnyegbombázásban több találat érte az állomásépületet. A károkat a következő évtizedekben ugyan próbálták helyreállítani, de egészen a 2006-os felújításig váratott az eredetihez hasonló állapot visszaállítása. Az épület belső tereiben is csak a központi utascsarnokban sikerült megidézni a régi hangulatot. A mellékszárnyakban erre már egyáltalán nem volt mód.

A tervezési helyszín épp ezen a területen, az északi mellékszárnyban található, a központi pénztárcsarnok és a nemzetközi pénztár mögötti, többszörösen tagolt, szabálytalan 100m2-es területen. Az elmúlt évtizedekben lehangoló atmoszférájú váróteremként és csomagmegőrző helyként működött. Utólagosan beépített ívelt gipszkartonfallal, italosztó raktárral.

A tervezők bármennyire is szerették volna visszaállítani a hajdani az eredeti állapotot, erre most nem volt lehetőség. Ezért amennyire csak tudták, kitisztították a teret, megszabadítva az előző évtizedek beépítéseitől, és az impozáns pénztárcsarnok főtengelyére szervezve alakították ki az új bejáratot. Ezzel jelezve és hangsúlyozva a központi térhez való szerves kapcsolódását. A padlón végigfutó réz taktilis sáv egyben didaktikai jel is, mely vizuálisan egyértelműsíti a két tér folyamatosságát és a funkciók összekapcsolódását.

A VIP váróterem megvilágítása öt rétegű. Egyrészről kelet és nyugati irányból enged utat a természetes fény számára, beszűrődve a pénztárfolyosó feletti bevilágítón és végigkúszva a perontető alatt.  A VIP váró fő világításaként a központi csarnok üvegkazettás felülvilágítójának modernizált másolata jelenik meg, és az üvegfalakon megkétszereződve tükröződik vissza. Irányított fényekkel a munkafelületek és a csomagmegörző tere került megvilágításra. A beépített lámpák pedig az üvegvitrinek, kirakatok és monitorparavánok felületén simítják el a fényt. Kiegészítésként hideg fényű lábazati világítás rajzolja hangsúlyosra a kiemelt berendezési elemek (múzeumi vitrin és ügyfélpult) alapzatát.

A térben eredeti, az építés korából származó belsőépítészeti részlet nem maradt, mindössze az álmennyezet felett találtak korabeli gipszstukkórészleteket és falfestésnyomokat, de ezeket gépészeti szerelvények és csövek szőtték tele, ezáltal ellehetetlenítve a rekonstrukciót. Az egykor díszes tér az elmúlt század során olyan mértékben épült át és semmisült meg, hogy jelen körülmények között az eredeti állapot visszaállítása nem volt lehetséges.

A terveket a Széchenyi István Egyetem oktatója (Géczy Nóra) és volt, illetve jelenlegi hallgatói készítették (Födelmesi Tamás, Berbik Ferenc). A Szombathelyi Utascentrum tervezésének előzménye a GYSEV és a győri Széchenyi István Egyetem (SZE) Épülettervezési Tanszéke közötti évek óta tartó együttműködés volt, melynek első eredményeként 2016-ban megnyílt az Sopron Vasútállomás Utascentruma. (tervező: Géczy Nóra, 2016) A koncepció már akkor is egy komplex szolgáltatói egység kialakítása volt, történeti kiállítással, gyereksarokkal, információs sarokkal, ajándékárusítással, jegyértékesítéssel. Mindez egy apró térben összehangolva.

A második közös projektként az építészhallgatók a vasútállomások és a vasúti személyszállítás jövőjére vonatkozó víziókat állítottak össze, valamint a FLIRT-személyvonatok 3. generációs típusának belső tereire készítettek innovatív terveket a Design c. tantárgy keretén belül. Az utazást újraértelmező designkoncepciók első díjat nyertek az Országos Tudományos Diákkonferencia Építészeti szekciójában (GYSEV „ÉNIDŐ"-PROJEKT, Fejes Nóra, Torma Sára, Zurai Lilla, Témavezető: Géczy Nóra, 2019).

A jelenlegi munka, a Szombathely Vasútállomás Utascentruma (2021), immár a harmadik projekt, amely a közös együttműködés részeként valósult meg. A tervezést nemcsak a Tobii Pro Glasses szemmozgás kamerával végzett épületbejárások, térkísérletek és egyetemi kutatómunka előzte meg, de a hallgatókkal közös workshopok és designprojektek is. A Szombathely Vasútállomás Utascentrum tervezése 2020-ban kezdődött. A koncepció a soproni utascentrumhoz hasonlóan szintén tartalmazott történeti kiállítást, gyerek foglalkoztató sarkot, információt, jegyértékesítést, és ajándékárusítást. Illetve kibővült a csomagmegőrzővel, amelyet más opció híján, szintén ebben a térben kellett elhelyezni. A tervezők számára ebben a projektben is a legnagyobb kihívást a széleskörű szolgáltatási repertoár elhelyezése jelentette, miközben célkitűzésük volt a helyi védelem alatt álló épület struktúrájának visszaállítása is.

A szombathelyi Utascentrum tervezése közben vált világméretű problémává a járványhelyzet, amihez így a tervezési folyamat kellős közepén tudtak alkalmazkodni. Bejárati üvegzsilip, hívórendszer, szeparált váróterület. Az antibakteriális hatású réz felületek nyilvánvalóan nem fértek bele a költségvetésbe, de komolyan elgondolkoztak a lehetőségén, hogy milyen további megoldásokat alkalmazhatnak a kialakult helyzet kezelésére.

Az elmúlt másfél év alatt elszoktunk a vasúti közlekedéstől, és átértékeltük az ehhez fűződő elvárásainkat. A közösségi közlekedést és a zsúfolt tereket aki csak tehette, elkerülte a pandémia idején. A Szombathelyen frissen megnyílt utasforgalmi tér, ezeket a tényezőket veszi figyelembe, amikor újraformálja a közlekedéshez való hozzáállásunkat.

Géczy Nóra

Szerk.: Sulyok Georgina