taposó - ROSSZKULISSZA - akna

Bennem határozottan felrobbant. (...) Megszentségtelenítéskedéseitekért nem jár köszönet.Bezárt a KONKRÉTUM kiállítás a Centrális Galériában.

Bennem határozottan felrobbant. Még a nyitás napján, június 4-én este, első megfogalmazásban megírtam döbbent és mérges kritikámat: könyvek meggyalázása történt a Centrális Galériában, ami ebben a formában elfogadhatatlan. Viszont eleve nem akartam azonnal közzétenni véleményemet, mert tudtam, hogy ez a „csoda" csak 3, na jó 4 napig tart. Egyébként meg „fotogén" volt, de ez csak 5-én derült, ki, amikor letöltöttem a megnyitón készült képeket.

Összegezzük: nem művészet ami történt, mindössze happening. S mint ilyen, a végtelenségig ismételhető, jelentéstelen vacak, ami születése pillanatában halott. Nincs pardon, könyvek nem bírják ezt a bánásmódot. Nádasdy Ádám gonddal fogalmazott nyitó-beszédében ezt kimondta. És vannak erre más szövegek is, például Weörestől:

verssorok közti résbe fér
angyalok és próféták népe
minden betűnél többet ér
a papír pőrén maradt része

Gondoltak-e az ifiurak – „a két művész jelenleg a Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója, tanáruk Jovánovics György." –, hogy még ezeket a könyveket is fel lehetetett volna használni másra: például kreatív nyersanyagnak papírrepülőkhöz, bármi más hajtogatáshoz, rajzhoz, kollázshoz és montázshoz – vagy éppen hagyni az enyészetnek, valamilyen „természetes" módszerrel. Millió más célra – szabadon, sokkal többet gondolva például a gyerekekre. Akik közül páran a megnyitón bátran tapodtak a könyvek gerincén, de vajon hogyan magyarázzák majd meg nekik szüleik, nevelőik, hogy a könyvek nem erre valók, ha esetleg máshol ilyesmire támad kedvük?

Egészen elképesztő a mondat a "művészek" egyikétől, ami a nol-on olvasható: „Ha valakinek úgy tetszik, kikeresheti a cirill betűs könyveket, és leköpködheti őket, ez a befogadón múlik, nem rajtunk"

Ellensúlyozásképpen idézet Puskin Anyeginéből (eredetileg cirill betűs!), amit persze nem fejből idézek, hanem most bukkantam rá, amikor az Operaház remek új produkciójának megtekintése előtt beleolvastam a verses regénybe (mellesleg az operaházi díszletbe a könyvek gerince bele van komponálva!):

"Újból semmittevésbe mélyedt,
S bár lelke kongón puszta lett,
Dicséretes szándéka éledt,
Hogy más tudását szerzi meg;
S csak olvasott, de mind hiába:
Ez itt unalmas, az hamis,
Ez csak hazug, az aljas is;
S mindben megunt igái várják;
A régi immár rég avult,
S újból visszaszól a múlt.
Otthagyta hát könyvtárszobáját,
S polcát, mely könyvvel volt tele,
Sötét selyemmel fedte le."

(Első fejezet 44., Galgóczy Árpád fordítása)

Megszentségtelenítéskedéseitekért nem jár köszönet.

Vargha Mihály

2/8
fotó vm

3/8
fotó vm

4/8
fotó vm

5/8
balról: Rév István és Nádasdy Ádám; fotó vm

6/8
balról: Rév István, Nádasdy Ádám, Hübler János és Kerezsi Nemere; fotó vm

7/8
fotó vm

rendhagyó megemlékezés: a Nagy Imre és vádlott-társai elleni per felvételének meghallgatása