építészet : környezet : innováció

Terra et terra - magyar pavilon kurátori pályázat

Szacsvay Gergely, Szederkényi Lukács, Ghyczy Dénes Emil a Velencei Építészeti Biennáléra beadott pályaműve az emberi építés első mozdulatainak installációja. Azaz a kubikusé, aki elkezdi a kivitelezési folyamatot. Aki helyet ás az alapnak és a háznak. Aki az első emberi vonalakat húzza a természet végtelen varázsába.

Terra et terra

Földet ások
Követ fejtek
Kenyeret eszem
Ez vagyok én
Földből tégla
Téglából ház
Házban alszom
Ez vagyok én
Földet ások
Házban alszom
Ez vagyok én
Ez vagyok én


terra et terra - Címlap - építész: Szacsvay Gergely, Szederkényi Lukács, Ghyczy Dénes Emil

 

A kubikos (kubikus, kubis) olyan vándormunkás volt, aki egyszerű kézi eszközökkel nagy mennyiségű földet mozgatott meg folyószabályozásoknál és árvíz elleni védekezésnél, közút- és vasútépítéseknél, építkezéseknél. A szó a német Kubikmeter (köbméter) szóból származik, ami arra utal, hogy a földmunkások a kitermelt, megmozgatott föld mennyisége után kaptak fizetést. A kubikolás (kubikosmunka) a 19. század második felétől a második világháborúig volt jellemző Magyarországon. A vándormunkások jelentős része az Alföld déli feléről (Viharsarok) származott. A kubikosok jellemzően csoportosan, úgynevezett bandákban dolgoztak. A csoport vezetője volt a bandagazda, akinek feladata volt a banda toborzása, a munka megszervezése. A kubikosok egyszerű kézi szerszámokkal (ásó, csákány, lapát) dolgoztak. A földet egykerekű, általában fából készült talicskával mozgatták.1

A kabócák folyamatosan zúgtak az olajfákon. Tegnap esett az eső, aznap nem tudott ásni. De ma megint jó idő van, az út teljesen felszáradt, még az árnyékos részeken is. Minden reggel ötkor kezdi az alap ásását, és körülbelül délig dolgozik. Majd négykor kezdi újra, és este nyolckor fejezi be. Az ásással folyamatosan szeret haladni, de lassan. Jobban szereti ezt a fajta tempót. Már négy napja csinálja. Mikor hétfőn elkezdte, már minden zsinórállás a helyén volt. Egyszer beszélt a tervezővel telefonon, hogy általánosan ássa ki a 60x60 cm-es árkot a zsinórállás mentén. Azóta nem találkozott senkivel, csak azzal az asszonnyal, aki minden reggel hozza neki az ennivalót. Vacsorát és egy adag meleg ételt, amit a napon melegít meg délben. Reggelire mindig a vacsorája maradékát eszi. Kút van a teleken, így vize van elég, és az ennivaló mellé kap egy üveg sört is, azt soha nem az ebédhez issza, hanem beteszi a kútba, és inkább este a naplementében az ásás utánra hagyja meg. Csak hidegen szereti, a kút hőfoka éppen jó.Itt most azért kell kézzel kiásni a ház alapját, mert szorosan körbeveszik az olajfák, amiket a tervező minden áron meg szeretett volna tartani, és ezért nem igazán lehet bejutni gépekkel. Nagyon áldotta is azt, aki így kitalálta, mert szinte egész nap van olyan szakasza az alapnak, ami árnyékben van. Elég nehéz ásni a talajt, mert nagyon köves. Ezért néha csákányozni kell, ami után szokott egy kis szünetet tartani, hogy pihentesse a könyökét.


terra et terra - Belső - építész: Szacsvay Gergely, Szederkényi Lukács, Ghyczy Dénes Emil

 

Szeretett ásni, az, ahogyan a talaj megnyílik, kialakul a sáv, és látja benne a folyamatos haladást, mindig megnyugtatta. Fontos volt számára, hogy ha lehet, mindig szép árkot ásson, hogy már a kőműveseknek ne kelljen utána zsaluzatot építeni. Ha ez sikerült, az mindig büszkeséggel töltötte el. Ásás közben folyamatosan próbálta elképzelni, hogy milyen ház lesz majd ott. Néha esténként még kis tervrajzokat is készített róla, s próbálta beleképzelni magát. Nagyon ritkán látta a terveket, sőt, talán egyszer sem. Legtöbbször a kitűzés után érkezett, és már rég máshol ásott, mikor elkészült a ház. Ezen két éve gondolkodott el először, hogy szinte soha sem látja a végét ennek a folyamatnak, amit ő kezd meg. Hogy kik és hogy hogyan élnek majd ebben a házban, aminek éppen ássa az alapját. De akkor úgy döntött, hogy ez jól van így. Ő elvégzi azt a részt, ami rá tartozik, a többit meg rábízza azokra, akik utána jönnek. De most itt, ahogyan ásott, annyira jól érezte magát a fák között, hogy eldöntötte, jövő ilyentájt visszajön és becsönget, hátha szívesen látják majd egy italra, ha elmeséli, hogyan érezte magát ásás közben.

A magyar pavilon két nagy terében egy-egy 5,6 méter átmérőjű kört festünk a padlóra, a körökön belül egy-egy nagy terra felirattal. Az első nagy térben lévő körben annyi földet halmozunk föl, amennyit csak bírunk mindenféle oldalsó megtámasztás nélkül. A föld legyen földnedves állagú jól lapátolható magyar föld. A földhalom mellé 3 talicskát, 3 vödröt, 6 lapátot és 3 seprűt rakunk. Ezek mind egyedi tervezésűek és kivitelezésőek lennének. A másik, még üres kör mellé elhelyezünk egy kézi hajtású egyedi gyártású szállítószalagot. Ha akarjuk, a felsorolt eszközökkel vagy akár a puszta kezünkkel földet hordhatunk az egyik körből a másikba. Amikor már olyan magas a földhalom, hogy talicskával és vödörrel már nem tudunk rá normálisan földet rakni, akkor a szállítószalagra helyezzük a földet és azt tekerve a halomra szórjuk. Mindaddig, amíg az első teremből ki nem hordtuk az összeset. Ha áthordtuk a földet a második terembe, akkor az első teremben is láthatóvá válik a padlóra festett kör a nagy terra felirattal. Ezután a szállítószalagot áthelyezzük az első üres körbe. És kezdődhet az egész elölről. Hordhatjuk a második teremből a földet vissza az elsőbe.
A magyar pavilon az emberi építés első mozdulatainak installációja. Azaz a kubikusé, aki elkezdi a kivitelezési folyamatot. Aki helyet ás az alapnak és a háznak. Aki az első emberi vonalakat húzza a természet végtelen varázsába.
Nem is annyira a föld lenne a kiállítás lényege, hanem sokkal inkább annak megemelése és odébbrakása. Külsőségekben ennél nem is akarna többet mondani a pavilon. Az első aktus megjelenítője lenne. Első pillantásra ennyi és semmi több.


terra et terra - Talicska - építész: Szacsvay Gergely, Szederkényi Lukács, Ghyczy Dénes Emil

 

Azt, hogy a kezdés vagy akár újrakezdés mozdulatai és gesztusai kiben milyen kérdéseket és válaszokat keltenek életre, nem tudhatjuk. Hogy ki mire asszociál, miközben közvetlenül érzi a megmozgatott föld súlyát és illatát, minden ember saját szabad élménye. Az installáció a közvetlen lényeget kínálja a látogatóknak. Egy nagyon közvetlen és szabad játék lehetőségét adott téri és tárgyi keretek között. És ha valaki szeretne a történet mélyére ásni, a föld átpakolásával és a katalógus olvasásával megteheti.

De ha szemlélődni vagy pihenni szeretnénk, nyugodtan leülhetünk a középső kis félköríves térbővületben elhelyezett padokon vagy kimehetünk az átriumba, ahol egy kis gyümölcsfa állna egy hatalmas cserépben körülötte szintén padokkal. Hadd lássuk a földet úgy is, mint föld a maga nyugalmas és szép valójában. Mint föld, akitől ajándékba kapjuk a fát a rajta lévő gyümölcsökkel. A magyar pavilonnal egyszerre kívánunk egy nagyon egyszerű képet megjeleníteni és egyszerre hangsúlyozni, hogy ezen a képen keresztül mennyi alapvető kérdés merülhet föl bennünk. Kezdjük az alapoktól! Tisztán, szépen, nyugodtan.

Szacsvay Gergely, Szederkényi Lukács, Ghyczy Dénes Emil

 


 

1 Wikipédia

vélemény írásához jelentkezzen be »