Típus vs egyedi

A második világháborút követő időszakban az építőipari tömegtermelés szolgálatába állított építészetben egyre nagyobb teret nyert az előregyártás, a tipizálás és a típustervezés. E problémakört vizsgálja Bordás Mónika tanulmányában Jurcsik Károly és Varga Levente 1967-79 közötti munkáinak példáján keresztül. A tanulmány a BME Építőművészeti Doktori Iskolában futó kutatásokat összegző Építészet és idő kötetben jelent meg. 

Magyarországon a második világháborút követő időszakban az építészet alakulását a legnagyobb mértékben a gazdasági és politikai szempontok érvényesítése határozta meg. Az épületállományban bekövetkezett nagyméretű pusztulás pótlása és az új építési igények kielégítése nemcsak az építőipar szükséges átalakítását és fejlesztését vonta maga után, hanem a tervezésben is újfajta eszközökkel és módszerekkel, minél rövidebb idő alatt, azonos feltételek keretében kellett készíteni a terveket. Így az építőipari tömegtermelés szolgálatába állított építészetben egyre nagyobb teret nyert az előregyártás, a tipizálás és a típustervezés. E problémakör meghatározó időszakát jelentették az 1960-80-as évek, melynek vizsgálata áll tanulmányom középpontjában.

Esettanulmányomban Jurcsik Károly és Varga Levente 1967-79 közötti szakmai tevékenységén keresztül mutatom be a kor problémáit és dilemmáit, a központilag elrendelt tömegtermelés és tipizálás hatását az építész tervezői gyakorlatra. Választásomat a kiemelkedő építészeti tevékenységükön túl az indokolja, hogy a megjelölt időszakban végbement változások és ezek hatása jól nyomon követhető alkotásaikon. Az 1960-as évek második felében, illetve a 70-es évek elején egyértelmű váltás figyelhető meg építészetükben, mert ekkor már érvényesültek az 1964. évi III. törvény, valamint az 1/1969. (I. 8.) sz. ÉVM rendelet típustervek készíttetésére és alkalmazására vonatkozó rendelkezései. A két építész munkásságából kiválasztott épületek elemzésével bemutatható a politikai és gazdasági kényszerhelyzet hatása a tervezők szakmai pályájának alakulására, de az is leolvasható alkotásaikról, hogy mik azok a meghatározó, személyes alkotói jegyek, építészeti hozzáállást tükröző elvek, amelyek nem változnak, beszéljünk akár egyedi, akár típustervezésről.

Hazánk tömegtermelési időszakának vizsgálata és értékelése több szempontból is fontos lehet építészetünkben, hiszen olyan általános érvényű kérdéseket vet fel, amelyek ma is aktuálisak, emellett ennek a kornak a produktumai épített örökségünk jelentős részét képezik, amelynek problémáival foglalkoznunk kell.

A teljes fejezet jobb oldalt, a mellékletek közül tölthető le.

Bordás Mónika