építészet : környezet : innováció

Több, mint piac – Ételszínház Kisvárdán

Hogyan tud az építész olyan környezetet teremteni, amely tudatosabb élelmiszer-fogyasztóvá tehet bennünket? Mártha Anna diplomamunkája az őstermelői piacot gondolta újra. 

 

Hazánkban a második világháború után, az urbanizációval kezdetét vette egy folyamat, aminek következményeként a háztáji gazdaságok háttérbe szorultak. A jellegzetes-, országokra, tájakra, településekre, népcsoportokra jellemző ízek eltűntek, vagy eltűnőben vannak.  Mára a társadalomban elindult az igény az egészséges táplálkozás és a tudatos vásárlás iránt. Szeretnék az emberek újra felfedezni azokat az alapanyagokat, ízeket, főzési praktikákat, amiket szüleiktől, nagyszüleiktől ismernek. Témaválasztásom a gasztronómia ezen területére összpontosít. Az őstermelői piac, és az ételműhely létrehozásával célom a környékbeliek megismertetése elsősorban a tradicionális, a táj terményeinek jellegére reflektáló ízélményekkel; a már-már elfeledett piaci légkör és konyha művészetének életre keltésével egy kisvárosi környezetben. Az emberek végig kísérhetik az ételkészítés folyamatát: a termelő asztalától, az étel tálalásáig.



Az étel útja Forrás: pexels.com



Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy építészként miként tudok beleavatkozni az agrárgazdaság ezen területébe. A piac, mint tér, mint vásárlási mechanizmus, mint a társadalmi interakció elemi formája, megannyi izgalmas lehetőséget kínál. A megoldás nem csak az építészeti eszközök megtalálásában rejlik, hanem egyfajta gondolkodásmód kialakításában.

 

Ételszínház - a közösségformáló erő

Ételszínház, mert célja, hogy a helyi termékek egyediségét, eredetét bemutassa. Ez a vezérfonal vezetett el a végleges koncepcióig. Az épületet ennek a gondolatnak rendeltem alá. A tereket így a termékek színpadaként értelmeztem.

A piacok közösségi tevékenységek színtere. A piac a társadalom anyagcseréje, a társadalmi rétegek találkozási pontja, az interakció elemi formája, maga az esemény, társadalmunk tükröződése. Képet ad kultúránkról, szokásainkról, definiál bennünket. A piac a városi élet lényegét alkotó érintkezések, találkozások, konfliktusok, élmények nyilvános helyszínei is, amik döntő szerepet játszanak a városlakók helyi társadalommá szerveződésében, az identitás alakításában.

A vásárlás mellett interaktív workshopokon, előadásokon, tematikus kóstolókon lehet részt venni. Közösségformáló szerepe jelentős, mert bármilyen vendégkör igényeit ki tudja elégíteni. A különböző korcsoportok, társadalmi rétegek találkozásának színtere. Az idősek végigvezetnek az ételkészítés folyamatán, mesélnek az alapanyagokról, régi történetekről, megtanítanak néhány praktikus fogást. A generációk közti kapcsolatok minősége itt új értelmezést kapna. Az időskorúak a tanításon keresztül a társadalom hasznos tagjának érezhetik magukat, egy többgenerációs családi együttéléshez hasonló „protézis” részeseivé válhatnak.


A felfedezés élménye Forrás: pexels.com


 

Vidék

A tervezési helyszín egy vidéki település, Kisvárda, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti csücskében helyezkedik el, a Rétközben. Az ember itt a természettel szoros összhangban él, életritmusát a gazdálkodás szabályai határozzák meg. A kisvárosi lét nyugalma, kiegyensúlyozottsága jellemzi, ahol az emberi kapcsolatok szorosabbak, és a természettel való együttélés még háborítatlan.

Az őstermelők esetében elsősorban Szabolcs-Szatmár, Jász-Nagykun-Szolnok megye azok, ahol 40 km-es körzetben nem, vagy alig található termelői piac. Országosan azonban itt a legmagasabb a regisztrált őstermelők száma. A térség talajföldrajzi képe változatos. Az egykor erdős-mocsaras vidék döntően mezőgazdasági területté vált, főleg takarmánytermelő és állattenyésztő jelleggel. Növényvilágát szántóföldek, gyümölcsösök és kertgazdaságok alakítják.


A vidék Forrás: Google Maps/


Településszerkezet

A 16 ezer lélekszámú Kisvárda fejlődéstörténeti aspektusai rányomták bélyegüket a városszerkezetre és a város arculatára. A település évszázadokra visszavezethető múltjából örökölte kisvárosi/polgárvárosi jellegét, ami alapvetően megmaradt. A város morfológiailag a város központja felé nő és emelkedik a beépítés sűrűsége, nő az épületek magassága és sűrűsödnek a városi funkciók. Nagyon értékes adottsága a városnak, hogy ember léptékű és megőrizte múltjának egy olyan darabját, amit a sötét komor idők eltörölni kívántak. A fontosabb utcák a városközpont irányába futnak, a városi térszerkezet középpontjában az egykori eklektikus stílusban épült Diener-bankház, ma Városi könyvtár áll, valamint a római katolikus templom. A vár épületén kívül csak a városközpontnak van történelmi múltja. Az egyes városrészek funkcionálisan, vagy térben valamely közlekedési folyosóval határolódnak el egymástól. A belső történelmi mag gerince a legfontosabb kapcsolatokat kijelölő Krucsay út, ami a tervezett épület helyének megtalálásában döntő szerepet kapott.


Településszerkezet Forrás: Kisvárda Város Önkormányzata Integrált Városfejlesztési Stratégia/


Főbb közlekedési folyosók, nevezetességek Képek forrása: Google


Városközpont


A tervezési helyszín

A piac és vásártér lenyomata még ma is érezhető a városok szerkezetében. Régen a piactér a város központjában, rendszerint a templom körül helyezkedett el.  Az 1800-as évek végén Kisvárdán a városközpontban, a Római katolikus- és a Református templom közvetlen közelében tartottak vásárt.

A tervezési helyszín a régi piactérhez közeli saroktelek, a Krucsay Márton-, és a Vár utca találkozásánál. A fő közlekedési irányok, valamint a különböző városrészek (városközpont-történelmi városrész; kisvárosias lakóterület; nyugati kertváros) itt találkoznak, így az épület a központi városi szövet aktív tagja. A templomok, valamint imaházak közelsége miatt az idősebb korosztályt; az iskolák és óvodák miatt a fiatalabb generációt is meg tudja célozni. Az emberek a Vár utcán keresztül jutnak el a történelmi várhoz, ahol szabadidős tevékenységeket tudnak folytatni, ezért ez a közlekedési tengely a város legerősebb jelentéseként mutatkozik.


Tervezési helyszín


Helyszíni fotók


A piac, mint városi tér

A város maguk az emberek. Egy várost a nyüzsgő emberek és szolgáltatások határozzák meg. A piacoknak fontos szerepük van egy-egy városrész újjá élesztésében, a települések erős funkcionális csomópontjai. A tervezési koncepcióm alapjául szolgál Giambattista Nolli építész 1748-as Róma térképe. Nolli egységesen, fehér színnel jelölte az utcákat, tereket, a bárki által látogatható, nyilvános tereket (könyvtár, templom...), valamint feketével a privát zónákat.  A térkép a "negatív terekre", az épületek közti "űrre" koncentrál. Fontos külső-belső összefüggéseket tár fel egy ilyen ábrázolás, amikor a valóban bejárható, „lelkileg szabad tereket” mutatja be. A tervezett épület kialakítása ezt veszi figyelembe.


Nolli-féle térkép, Kisvárdai vonatkozása


Beépítési koncepció

A hely kiválasztása és a tervezett épület téri alapkoncepciója a nyitottság és egyszerűség. Az épület lényegre törő, többrétegű, összetett és nyitott egyszerre. A piac a városi közterület egy szelete.

A saroktelek adottságait figyelembe véve alakítottam ki a beépítési koncepcióm. A környező épületek - jellemzően oldalhatáron álló - beépítésére reagálva az „L” alakú tömeg „pontot tesz a mondat végére”. Más tekintetben viszont a körforgalom felé nyit, ezáltal átlátható, könnyen észrevehető, feltűnő téri helyzetbe kerül. Az „L” alakú tömeg keretbe foglalja a piacteret, és a polikarbonát doboz a közösségi téren, mint önálló egység áll. A piac a lineáris raszterből „kiszakad”, elbillen. Centrális jellegének, valamint mobil falainak köszönhetően teljesen átjárható, ezáltal teljes mértékben a városi vérkeringésbe kerül. Nincsenek kijelölt bejáratok, igény szerint használható.


Lelkileg szabad terek


Ételszínház


Az épület

A piaci architektúrában általánosan használt koncepcionális megfogalmazás az egységes tér. A piac tipikusan egy olyan épület, ahol a nyilvános tér bizonyos korlátok közé szorul. Az épület a szabályozási tervben megadott építési vonalra illeszkedik rá. Elhelyezésénél a piac esetleges bővítési lehetőségét szem előtt tartottam, ezt tükrözi a belső fűszerkert kialakítása, amely nyithat a templomkerület felé, így egy jelentős kulturális központ jöhet létre.

A piaci rakodás a kora reggeli órákban, a Vár-, és a Váralja utca találkozásánál, a szomszédos épület előtti térbővületen történik. A piac a város meglévő infrastruktúráját használja fel, a városháza mögötti parkoló tudja kiszolgálni az ide érkezőket. A kiszolgáló funkciók az északi oldalon kaptak helyet. Minden helyiség külön bejáratú, közvetlenül megközelíthető a piac felől. A piacfelügyeleti iroda üvegfalai által nyit a tér felé. A mosdóblokk, a tak. szertár, ételraktár kapott egy perforált előtétfalat. Itt alakítottam ki a vízvételi helyet. Ez a perforált fal egyben kiállító felület és információs pont. Az ételműhely, és az azt kiszolgáló helyiségek, a fűszerkert, valamint a teázó az épület keleti részében kapott helyet. A konyha és a teázó a piacra néz, üvegfalai által a kint és bent határa elmosódik, vizuálisan egy teret alkot. Ez a közösségi tér alkalmas különböző workshopok lebonyolítására, közös főzésekre. A fűszerkert összekapcsolja a konyhát a teázóval.


Földszinti alaprajz


A tervezésnél fontosnak tartottam, hogy a piac tere - időszakossága miatt - más funkciót is betöltsön. A földszinten mobil falakkal elhatárolt térrészek jó idő esetén kinyílhatnak, ezáltal fellazul az amúgy esetleg szigorúnak tűnő rendszer. A polikarbonát falak, és a bútorozás is igények szerint alakíthatók. A város rendezvényeket, koncerteket, workshopokat tarthat itt.


Változatok


Ételszínház


Ételszínház


Az épület lényegre törő, mert a hangsúlyt nem önmagára fekteti, végig a háttérben marad. A „főszerepet” az ételek textúrái, színei, illatai játsszák. Véleményem szerint a piacok esetében nem feltétlenül a formai megnyilvánulás számít, így igazodik a kisvárosias léptékhez, nem akarja elnyomni azt. Az épület elsősorban tehát nem a formákról szól, hanem sok más dologról: a használatról, a szerkezetről, a fényről, árnyékokról, színekről, illatokról. A tér fogalmát a termékek színpadaként értelmeztem. Egyszerű, semleges háttérrel, az ételek jellemzői kerülnek előtérbe, ezek öltöztetik fel a teret. Ez a gondolat nem csak a piacot jellemzi, hanem az egész épületegyüttest. A bútorozás is a legegyszerűbb formavilággal rendelkezik, követi az épület szerkezetének puritánságát. A téralakítás, a választott anyagok, épületszerkezeti megoldások ezen gondolat mentén kerültek kialakításra.


Ételműhely, teázó


Piac

 

Anyaghasználat

A külső és belső tér határa a homlokzat, mint egyfajta hártya, körbeburkol. A tervezés során fontos feltenni a kérdést, mit szeretnék látni, és mit szeretnék láttatni. Hol van a kint és bent határa? Hogyan találkozik a fény a felületekkel? Milyen reakciót vált ki?

Az épület anyaghasználatával természetességet sugall, a szerkezeteket nem rejtettem el. Semleges színeket és anyagokat használtam (fehérre vakolt felület, nyers beton fal…). Szerettem volna, ha a két épülettömeg szerkezetében is eltér egymástól, ezért az „L” alakú épület monolit vasbeton szerkezetével azt érzékelteti, mintha régebben ott állna, és a piac könnyedebb acélvázas szerkezete új elemként került volna kialakításra. A filigrán acélvázas szerkezet az üvegházak struktúráját idézi. A polikarbonát segít abban, hogy a piaci vásárlás spontán dinamikája sejtelmes maradjon az utcán nyüzsgő emberek számára. A piac tolófalai a merevítőszerkezet mögé csúsznak, ezáltal a tér átjárható.

Konklúzió

A kisvárosias léptékhez igazodva, építészeti döntéseimmel, a megfelelő atmoszféra megteremtésével egy többcélú, harmonikus, környezetébe illeszkedő, innovatív, a közösség érdekeit figyelembe vevő, szerethető épület létrehozása volt a cél Kisvárdán.

Források:

Vásárcsarnok - Market Hall (magyar-angol) - Siegel, Allen, Uhl Gabriella - 2005.

Atmospheres, Architectural Environments, Surrounding Objects - Peter Zumthor - 2006.

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »