építészet : környezet : innováció

Új lakóegyüttes a Giudeccán

Cino Zucchi lakóháza a Giudeccán friss és reményt keltő alkotás. Talán a Biennáléról mégis kiszivárog valami a városba...

Tótpál Judit írása Velencéből

Velencét ellepi a turistákból élő giccsipar szemete. A röhejes részletek - áriázó gondolás, a Szt. Márk téren keringőző nászutasok, jelmezes muzsikusok… - rátelepültek a városra, összefüggő mázat képeznek. Nehéz megtalálni az igazi Velencét. Az egykor hatalmas és büszke városállam ma giccses turistaattrakció.

A La Giudecca nevű szigetre nemcsak Palladio gyönyörű temploma, az Il Redentore miatt érdemes áthajózni. Itt nyugalom van. Ide kevés turista jön át. A kelet-nyugati irányban hosszan elnyúló földnyelv jóval később épült be mint a Rivoalto. A XV. sz. végén még csak északi peremét szegélyezték lakóépületek, a sziget többi része zöldterület volt. Az északi és déli rész még ma is jól megfigyelhetően különbözik. A Canale della Giudecca felőli oldal sűrűn beépített lakóterület, a lagúna felőli jóval lazább iparterület. Az ipar mára szinte teljesen a szárazföldre költözött, a lagúna-vidék beépíthető területei felértékelődtek. Velence számára, különleges téri lehatároltsága miatt, a fejlődés egyetlen útja a belső megújulás.
A város egész története során folyamatosan sűrűsödött, befelé formálódott. Pogány Frigyes így fogalmaz „Velence” című könyvében: „Nem egymás mellé épülve, egymás köré bővülve alakult a város, hanem belterjesen, elemeiben egymást átszőve, egymásra rétegződve, térben és időben változatos, színes mozaikként.” Velencében alig-alig épült modern épület, miközben építészeti biennáléi a világ legfrissebb építészeti keresztmetszetét mutatják be. Ezért egy új, a várost értő építészeti alkotás a kortársak számára jól értelmezhető „történet” (lehet), amely a múltról is szól.

Az egykori Junghans óragyár területén a milánói Cino Zucchi építészirodája által tervezett telep beépítése és az egyes épületek nemcsak, hogy a meglévő városi struktúrával, az előképekkel értelmezhetőek, de általuk jobban megérthető Velence, segítenek a rózsaszínű máz alá látni.
Az óragyár a sziget középső részén épült, csatornákkal határolt, jelentős méretű telkeken. A terület rehabilitációjának az alapját képező beépítési tervet meghívásos építészeti ötletpályázaton választották ki. Cino Zucchi a meglévő városszövetet továbbszőve létesít szerves kapcsolatot az új lakóterület és a meglévő várostest között. Az új beépítés a tervezési terület északi részein tömöttebb, a déli részen a lagúnára merőlegesen elhelyezett épületekkel kinyílik, fellazul. A terület súlypontjában egy meglévő iskola található. Az iskola új előterét is jelentő központi teresedés az iskola kertje mellett a partig kinyújtózik, ezzel is erősítve a lagúna felőli beépítés szabdaltságát. A Zucchi által „mikrosebészeti eszközökkel végzett beavatkozás”-nak nevezett manőver sikerült. Az új együttes finoman simul a meglévő várostestbe.

A milánói építész irodája a beépítési terv után öt épületre kapott megbízást.
A színvonalas épületek meglepően különböző építészeti felfogást tükröznek.
A korszerűen hagyományos válaszok keresése egyértelmű, de mintha nem ugyanaz lenne a kérdés.

 

Az új lakóegyüttes legjobb háza
Az új lakóegyüttes méltán legismertebb háza a „D” jelű épület. Az épületet bármilyen léptékben vizsgáljuk, a beépítési terv szinten megfogalmazott problémafelvetéssel és állításokkal találkozunk. A beépítési tervtől az ablakbéllet-részletig ugyanarról van szó: a kortárs és a tradíció viszonyáról.

Az épület sarok pozícióban, két csatorna találkozásánál, egy régi ipari épület helyén áll. Az egykori épülethez tartozó, megtartott, felújított hatalmas kémény árnyékában a ház zárt tömege kissé kinyílik. Ebből az intim, hófehér udvarból (campiello) nyílik a főbejárat. A négyszintes fogatolt épületben összesen 16 lakás található. A lépcsőházi magot üvegtető fedi. A lakások szintenként kicsit különbözőek, lakótér + 1 vagy 2 hálószoba található bennük. Az épület nyugati oldalához pici udvar simul.
A földszint fölött a tömeg visszaléptetésével még szabályosabbá válik az épület kubusa, több nézőpontból is szabályos kockának tűnik. A visszahúzásnál trapéz alakú terasz keletkezik. A sarkokon található loggiák - a sarokpilléreknek köszönhetően - mélyebb bélletnek tűnnek.
Az épület többi homlokzatán - a bejárati oldal kivételével - szürke vakolat és fehér mészkő váltja egymást.  A kő ablakkereteknek a nyílásméretekkel összefüggő, gondosan kiegyensúlyozott játéka a díszes velencei palotahomlokzatok absztrakciója. Kő és vakolat a régi helyén, a régi szerepben de síkban tartva jelenik meg. Az épületnek e három homlokzata egyenértékű. Szabadonálló helyzete miatt két oldalát szinte mindig együtt láthatjuk. Ez alapvetően más lehetőség, mint a Canale Grande partján sorakozó paloták zártsorú vagy majdnem zártsorú beépítése. Ez a körülmény magyarázhatja a kiterített homlokzati rajzok jelentőségét: nem a felületekre feszíthető dekorációról van szó, hanem a homlokzatok együttláthatóságának, összetartozásának érzékeltetéséről.

Carlo Scarpa remekműve („Olivetti” bemutatóterem és iroda) a Szt. Márk téren ma ajándékboltként üzemel.
Cino Zucchi lakóháza a Giudeccán friss és reményt keltő alkotás.
Talán a Biennáléról mégis kiszivárog valami a városba...

Tótpál Judit


Az új épületek és a régi gyárkémény
A2-A3 jelű épület Az új városi tér északi falát adó egykori gyárépület földszintjén üzletek, följebb felettük lakások találhatók
Hagyományos anyagok és szerkezetek: vakolat, kő, spaletta
Dekoratív absztrakt minta a nyílászárók és kőkeretek játéka


 

vélemény írásához jelentkezzen be »