építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Új tisztviselőket választott a MÉK

A Magyar Építész Kamara pénteken a BME dísztermében tisztújító küldöttgyűlésén Hajnóczi Pétert választotta új elnökének. Eltér István, Szalay Tihamér és Turi Attila lettek az alelnökök, az elnökségben Körmendy János, Dulácska Zsolt, Kalo Emese, Pálfy Sándor DLA, Dr. Makovényi Ferenc kapott helyet. Bardóczi Sándor beszámolója.

A meglehetősen nyomott hangulatban (mi ok is lett volna a jó hangulatra?) lezajlott küldöttgyűlésre egyértelműen rányomta bélyegét az az október 11-én napvilágot látott új kormányhatározat (1731/2013), amely a következő hét éves uniós támogatási ciklus programjainak alapelveiről szól, és amelynek 5. cikkelye eléggé kiverte a biztosítékot a szakmagyakorlók körében. Ez a cikkely ugyanis úgy fogalmaz, hogy „a nagy infrastrukturális projektek, valamint az állami ingatlanokhoz kapcsolódó ingatlan beruházások esetében a tervdokumentáció összeállítása állami szolgáltatásként, állami kapacitással történik meg”.

Napirenden az uniós projektek tervezésének államosítása?

A tanácskozásra meghívott MMK elnök, Barsiné Pataky Etelka közös fellépésre biztatta az építészeket a kormányhatározat szövegének finomítása érdekében. Barsiné leszögezte, hogy a kormányhatározat szövege egyik érintett szakmai kamarával sem lett egyeztetve. „A beruházások 97%-a ma uniós forrásból valósul meg. Szinte ez az egyetlen forrás. Az elmúlt évtizedekben kiépült egy nagyon értékes kis- és középvállalkozói építész és mérnökiroda struktúra, amelynek megőrzése közérdek.” – szögezte le határozottan az MMK elnök. Miközben azzal hűtötte a kedélyeket, hogy az NFM helyettes államtitkára, Csepregi Nándor szerint a tervezői szolgáltatások államosítása „egy nagyon rossz olvasata a kormányhatározatnak”, hiszen a helyettes államtitkár szerint elsősorban az dőlt el, hogy az állami beruházásokhoz kapcsolódó projekteket akarják megtisztítani a pályázatíró cégektől. Ugyanakkor jelzés értékű, hogy helyettes-államtitkár sem az MMK, sem a MÉK küldöttgyűlésére nem jött el a meghívások ellenére sem, amelyre Bálint Imre BÉK elnök hozzászólásában is felhívta a figyelmet.

Barsiné Pataky Etelka

Barsiné szólt arról is, hogy tárcaközi egyeztetés szintjére jutott a tervezői szolgáltatások miminál és maximál díjazásáról szóló kormány rendelet tervezete, ám nem sikerült a HOAI mintájára összekapcsolni a tervtartalmakat a díjjal, amely a két kamara eredeti közös törekvése volt. Barsiné szólt arról is, hogy a jogosultsági kódex kimunkálásával hatalmas harcokon vannak túl a szakmai szervezetek, hiszen a brüsszeli direktíva arról szólt, hogy fokozatosan le kell építeni a szabályozott szakmákat és minden kormánynak éves jelentésben kell arról beszámolnia, hogy mennyi szabályozott szakmát épít le az egyszerűsítés jegyében. A kódexben ezt a veszélyt sikerült az építészek és a mérnökök szakterületeinek nagy részénél most elhárítani, még akkor is, ha egyes szakterületek úgy érzik, hogy nem lett 100%-os a jogosultsági megfogalmazásuk. Az elnök asszony beszámolója szerint az MMK-ban megkezdődött a „különös gyakorlottság” kamarai címeinek kiadása, amely a januári brüsszeli döntések elé megy. Várhatóan ugyanis elfogadják majd uniós szinten a módosított közbeszerzési irányelveket, ahol a személyes kompetenciák nagyobb súllyal esnek majd latba. Az MMK megoldását mintaként ajánlotta az építészek figyelmébe is.

Barsiné azzal fejezte be felszólalását, hogy a tervező mérnök hatáskörét és felelősségét a projektekben ki lehetne terjeszteni, de akkor természetesen az előkészítésben és a megvalósításban is szerepet kell nekik adni és ezt meg kell tudni fizetni. A kamarák jövőjét a kapcsolati háló kibővítésében, a továbbképzésben, az új technológiákhoz való felzárkózás elősegítésében látja. „Magyarországon ez a kultúra kijózanítóan alacsony. Néhány százalék. A gazdasági krízis Európában viszont csak az ébresztő csengő volt” – fejtette ki. Hallgatóságát arra biztatta, hogy „lépjünk ki az eljárások és a szabályozások rendszeréből. Vívjuk ki a helyünket az elkövetkező hét év uniós fejlesztéseiben. Építsünk közös hálózatot”.

Noll Tamás leköszönő elnök azzal foglalta össze a vendégelőadó mondatait, hogy a publikussá vált kormányzati irányelvek nagy hullámokat vetettek a szakmán belül. Egy teljesen új intézményrendszer épül annak érdekében, hogy „elősegítse a befolyásmentes, szakmai szempontú, gyors döntéshozást”. Az építészek komoly aggodalmát elsősorban a kormányrendelet az 5. pontja generálja, amely láthatóan kikerülné a tervpályázatot és a közbeszerzést. A két kamara ezért közös levelet írt Lázár Jánosnak, amelyben jelezték fenntartásukat, és konzultációt kértek az ügyben. Csepregi úr szerint – mondta Noll – a tervezés központosítását nem tervezik, de ezt azért szeretné a két kamara pontosabban látni, ahogy az intézményrendszert is, „mert mindig a részletekben van az ördög”.

Noll Tamás elnöki beszámolója

A küldöttgyűlés megválasztott levezető elnöke O. Ecker Judit közösen Dulácska Zsolttal a hivatalos programot megszakítva megrendítő bejelentést tett: péntek hajnalban elhunyt Csontos Csaba. A küldöttek külön felszólítás nélkül, egy emberként emelkedtek fel némán a székeikről, hogy tisztelettel adózzanak az Ybl-díjas építész, kamarai elnökségi tag emlékének, majd kisvártatva felhangzott a szózat. Noll Tamás beszámolóját a Csontos Csabára való megemlékezéssel kezdte, felelevenítve azt a pillanatot is, amikor október elején, az Építészet Világnapján, Csontos utolsó nyilvános szakmai szereplésén részletesen értékelte a diplomadíjra beadott pályamunkákat. Noll bejelentette, hogy a MÉK Csontos Csabát a saját halottjának tekinti.

Noll Tamás

A leköszönő elnök hihetetlenül nehéz időszakként értékelte az elmúlt négy évet az építészet szempontjából. „Egyben kellett tartani a kamarát, amikor a hit kezdett elszivárogni. Az elnökség ezt teljesítette.” – mondta. Elnökként a főbb célkitűzések voltak a szakmához jutás, oktatás, szakmagyakorlás, építészetpolitika, kultúra. Ugyanakkor rendbe kellett tenni a MÉK gazdálkodását is. „A kamara ma megfelelő tartalékokkal rendelkezik, az üresen átvett kasszát ma jó állapotban adjuk át” – jelentette ki Noll. Szólt azokról a kiadványokról is, amelyek ebben a ciklusban elkészültek. A kapcsolati háló terén az elnök fontos lépésnek tekintette a minisztériumi egyeztetési rend hatékonyabbá válását, az MMA megalakulását, a Kereskedelmi és Iparkamara (építési tagozat) és az MMK felé történő kapcsolatok megszilárdítását, az Országos Főépítészi kollégiummal és a MÉSZ-el való hagyományosan jó kapcsolat fenntartását. Beszélt a Nemzeti Alap Tantervben megjelent kamarai javaslatokról, amelyeket az Építő játékok c. kiadvány – „az építészet Kodály módszere” tehet operatívvá, ha ezek a módszerek az iskolások délutáni képzésébe akkreditált képzésként bevihetők. Noll kiemelte még az Országos Építésügyi és Településügyi Tanács (OÉTT) megalakulását és azt az új szabályt, miszerint a tervtanácsok állásfoglalása kötelező érvénnyel veendő figyelembe az építési engedélyezési eljárásban. Az elmúlt éveket értékelő beszéde végén az elnök megköszönte minden egyes kollégájának a kamara munkájában való részvételt.

Kortesbeszédek

A három elnökjelölt közül először Eltér István kapott szót elnöki programjának bemutatására. Eltér elöljáróban köszönetet mondott annak a félszáz küldöttnek, aki aláírással támogatták a jelölését és amely miatt kötelességének érezte az indulást. Kifejtette, hogy leköszönő elnöknek a küldöttgyűlésre íródott írásos beszámolójában őt politikai elfogultsággal vádolták meg, ezért fontos közölnie a grémiummal, hogy soha nem volt pártpolitikus és egyetlen pártnak sem volt tagja. „Ez az írás a kamara életében olyan szégyenfolt, amit nehéz lesz lemosni” – értékelte Noll Tamás írásos elnöki beszámolóját. Az elnöki beszámoló szakmai részével sem értett egyet, amelyből az olvasható ki, hogy „itt minden nagyon szép, az elkövetkező 4 évben pusztán finomhangolásokra lesz szükség”. Eltér érdekesnek találta Noll Tamás elnök írásos beszámolója és Ertsey Attila alelnök Építészfórumon megjelent beszámolója közötti különbségeket. Az alelnök ugyanis Eltér szerint mindenben elmarasztalta a Kamarát. „Heroikus munka”, „csekély eredmények”, „kiszolgáltatottságunk teljes”, „dolgozunk a semmiért” – idézett Ertsey Attila szövegéből. Majd párhuzamot volt a magyar labdarúgó válogatott teljesítménye és a kamara teljesítménye között: „8:1-re kaptunk ki ezen a meccsen, de ez 4 évig tartott”. A kamara médiaszereplését értékelhetetlennek nevezve jelente, hogy első gólt a Közbeszerzési törvény megváltoztatásával (kiszedték a nemzeti értékhatárt) szenvedte el a testület. A második gól szerinte a tervpályázati rendelet módosítása volt. A harmadik gólnak a tervtanácsok módszeres szétverését nevezte. (A központi tervtanács zártkörű lett. Minden budapesti tervtanács a nyilvánosság kizárásával zajlik). A negyedik gól Eltér véleménye szerint az építészetpolitikai irányelvek fiókba süllyesztése volt. Az ötödik gólt a cégnyilvántartás területén kapta a kamara: „a Kereskedelmi és Iparkamara tart bennünket nyilván, amellyel több milliós bevételtől esik el a MÉK”. A hatodik, a hetedik és a nyolcadik gól az Étv. és az OTÉK módosításai (9-szer módosították e két alapjogszabályt az elmúlt 4 évben) és a szakmagyakorlási kódex voltak. Eltér szerint szereztünk azért egyetlen hazai gólt is: szerencsére nem tudták módosítani a szerzői jogi törvényt, bár megnyitották.

Az építészet társadalmi elismertsége ma nem létezik. Nincs munka, nincs morál, nincs erkölcs, cégeink java része tönkre ment. Váltani kell.” – folytatta. Majd idézett egy építészeti definíciót: „Az építészet morál és etika, hit és művészet, egyszerűség és természetesség”.  Eltér véleménye szerint a kamarának olyan elnök kell, aki teljes munkaidőben a kamaráért dolgozik, nincsenek sajáttervezési munkái és  nem vesz részt tervpályázaton. Aki tiszta, átlátható gazdálkodást folytat és figyelembe veszi a küldöttek, tagozatok, területi kamarát véleményét. Az ő víziója szerint olyan alulról építkező döntéshozás kell, amely nem felülről diktál. „A szakmagyakorlást gyökeresen meg kell változtatni. Vissza kell lépni a hivatásrendi kamarák szövetségébe. Az építész újra legyen alkotó és ne szolgáltató. Vegyen részt az alkotás teljes folyamatában. A kamara legyen a szolgáltató, védje az alkotást és a tervezőt.” – fejezte be elnöki programjának ismertetését.

Hajnóczi Péter elnökjelölt „belügyekre” és „külügyekre” osztotta a tennivalókat. A belügyek terén szerinte a legsürgősebb a területi kamarai titkárok működésének egységes keretek közé szorítása, mert „most sajnos előfordul eltérés a munkájukban”. Hajnóczi szerint a mai napig nincs nyugvóponton a kamarák gazdálkodása: az országos szerint a területek, a területek szerint az országos költ sokat. Átvilágításra van szükség. A továbbképzési rendszerben Hajnóczi szerint nem szabad új bevételi forrást látni, hanem a szolgáltatásnak kell előtérbe kerülni. A kötelező kamarai továbbképzés az ő programjában a tagdíjért járó szolgáltatás, míg a szabadon választott elemek lehetnek fizetősek. Álláspontja szerint fel kell újra térképezni, hogy hogyan lehet a jogszabályi véleményezést hatékonyabban megoldani. Ma véleményeznek tagozatok, elnökség, területi kamarák és nincs egyeztetett álláspont: ebben előre kell lépni. Fontosnak tartotta, hogy ne a jogszabály tervezetek után kullogjunk: legyenek előre megfogalmazott, rögzített irányelvek. A külügyekben a társadalmi beágyazottság növelésére, a politika, a kormánymegbízottak, és a jogalkotók felé történő kemény egységfront kiépítésére van szükség. Ismertette minisztériumi tapasztalatait, miszerint az egyeztetéseken az MMK három képviselője mindig ugyanazt mondta, míg a jelenlévő nyolc építész nyolcfélét. Bizonyos kérdésekben konszenzust kell teremteni, és el kell érni, hogy az egyeztetések során „mindenki egyformán intonálja a konszenzusos döntést”. Jelezte hogy a kamara és a minisztérium párbeszédében csak a kormánytisztviselőnek kell lojálisnak lennie a kormányzati döntéshez, nem a kamarának.

A három jelölt közül utolsónak szót kapó Noll Tamás szerint a kamara kapcsolatrendszerét kell szélesíteni, elmélyíteni. „A megkezdett munkát kell folytatnunk, mindig megfelelő szakanyagokkal kell rendelkezni, ekkor tudunk proaktívak lenni”. Az új elnökségnek meg kell határoznia az irányelveket, szakmapolitikát, hogy a következő országgyűlési választások időszakában, amikor „ismét megnyílik és befogadóvá válik a politika”, legyen mivel lobbizni. A kamarának a választások előtt el kell juttatni a szakmapolitikai igényeit a területi jelöltekhez - mondta. Noll szerint az építészek legfontosabb elvárása, hogy az építésgazdaság kerüljön ki mai a mellőzött helyzetből. Az építész tervezői irodahálózat cégstruktúrája gyenge, elaprózott – helyzetértékelt. Szükségesnek tartaná egy kamarai cégjogosultsági névjegyzék felállítását, a kettős kamarai regisztráció megszüntetését. Szólt a tagdíjreform szükségességéről is, amelyet ő előzetes modellszámítások alapján, a területi kamarákkal egyeztetve végezne el. Átvilágítaná a cégstruktúrát: „egy-két fős cégekben (90%-a így működik) nem lehet komoly tudást átadni és nem lehet műszaki fejlesztést végrehajtani”. Ezeket nevezte a magyar építész cégstruktúra versenyképessé tételének. Fontosnak tartotta még az építészet oktatási alapképzésbe való beépítését és a tervezői felelősségbiztosítás kérdését, valamint a teljes magyar műszaki szabványrendszer avultságának felszámolását. „Szabványban, műszaki útmutatókban, tervezési segédletekben előre kell tudni lépni, de meg kell értetni a politikával, hogy ezt nem lehet társadalmi munkában elvégezni” – mondta.

szavazás

Eredmények

A küldöttgyűlés első körben 252 leadott szavazattal (3 érvénytelen és 248 érvényes szavazat mellett) Eltér Istvánnak 78, Hajnóczi Péternek 104 és Noll Tamásnak 67 szavazatot adott, amely miatt egyik elnökjelölt sem szerezte meg a megválasztáshoz szükséges 50% + 1 szavazati többséget. Az időközi eredmények hatására Eltér István lemondott Hajnóczi Péter javára a jelöltségről, jelezve, hogy neki nem az elnöki pozíció, hanem a kamara élén bekövetkező váltás a fontosabb.

A jelöltek második körben 227 leadott szavazattal, (érvénytelen: 3, érvényes: 224) 162 szavazattal Hajnóczi Pétert választották meg a MÉK új elnökének.

A tisztújító küldöttgyűlésen a posztokra a következő személyeket választották meg a küldöttek:

Elnök: 

Dr. Hajnóczi Péter

Alelnökök:

  • Eltér István
  • Szalay Tihamér
  • Turi Attila

Elnökségi tagok:

  • Körmendy János
  • Dulácska Zsolt
  • Kaló Emese
  • Pálfy Sándor DLA
  • Dr. Makovényi Ferenc

Felügyelő Bizottság tagjai:

  • Marosi Miklós
  • Schwarczuk Ágnes
  • Kampis Miklós
  • Lente András
  • Csapó Balázs

Etikai-Fegyelmi Bizottság tagjai

  • Kőnig Tamás DLA
  • B. Szabó Veronika
  • Semsey Judit
  • Müller Mária
  • Puskás Péter
  • Dr. Bácsalmási Zoltán
  • S. Zlamár Ilona
  • Révai Tamás

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »