építészet : környezet : innováció

Újrahangolt rom-olvasás – a tettyei Szathmáry-Palotarom rekonstrukciója

Pécs ismert műemlékei között szerepel Szathmáry György püspök reneszánsz nyári rezidenciájának maradványa, amely - hosszú elhanyagoltság után - az EKF-program keretében, környezetével együtt megújult, izgalmas világot teremtve. A munkát megelőző kutatások eredményeit, a helyreállítás - KÖH által is támogatott - koncepcióját, valamint a vitatott támfal és az acélszerkezetű sarok-kiegészítés igaz történetét is megtudhatjuk Dévényi Márton és Gyürki-Kiss Pál vezető tervezők összefoglalójából.

A Szathmáry Palotarom rekonstrukciója

A Szathmáry Palotarom egyike Magyarország védett reneszánsz műemlékeinek, amely a Pécs északkeleti részén húzódó, különleges mikroklímájú Tettye-völgyben áll, ahol a sűrű városi szövet találkozik a természeti környezettel, és ahonnan páratlan kilátás nyílik a városra. Ide építtette Szathmáry György püspök (1457-1524) reneszánsz stílusú nyári rezidenciáját a XVI. század legelején. A villa kétszintes, kőből emelt épület lehetett, amelyről sokáig azt tartották, hogy déli irányba, azaz a város felé nyitott udvar köré rendezett U-alakú ház volt. Ezt ugyan már egy korábbi kutatás megcáfolta1, a mostani beavatkozást megelőző régészeti feltárás2 viszont határozottan megerősítette az újabb hipotézist, mely szerint valószínűleg zárt alaprajzú, belső udvaros épületet építtetett a pécsi püspök, ami aztán a későbbi évszázadokban sok átalakításon esett át. Magyarország török megszállása alatt a megszállók derviskolostort alakítottak ki benne, a fenti kutatás viszont ezt nem tartja megalapozottnak. Ekkor épülhetett a szabályos szerkesztésű palotához a ma is álló délkeleti torony. A török kiűzése után az épület magára maradt, állapota folyamatosan romlott. A XX. század elején elbontották egy részét, és bizonyos nyílásokat patkóíves aláfalazással erősítettek meg, ami romantikus felfogású romesztétikát kölcsönzött neki. Az utóbbi években a fennmaradt részek nyári színház díszlethátteréül szolgáltak, de ezzel együtt a Szathmáry Palotarom a Tettye Park egészével együtt egyike volt Pécs leginkább magára hagyott részeinek.

 

A tettyei Szathmáry-Palotarom rekonstrukciója

 

2010-ben többek között Pécs viselte az Európa Kulturális Fővárosa címet, ennek részeként az egyik kiemelt projekt a közterek, és benne a Tettye Park megújításával foglalkozott3. Ez a program lehetőséget adott arra, hogy új helyzetbe kerülhessen a rom, és a park egészében újradefiniált módon lehessen jelen. A rom a maga sűrű komplexitásában sokféle minőség hordozója, így a beavatkozások tervei a rom mai állapotának és kontextusának vizsgálatából indultak ki.

A Szathmáry Palotarom először is – legfőképpen – egy épületmaradvány, eképpen azonban nem túl beszédes. Erős reneszánsz jelleget ma már nem különösebben sugároz, nyilván hiányoznak a szemnek azok az építészeti részletek, amelyeket illetően ráadásul elég kevés támponttal rendelkezünk (a Pécsen őrzött reneszánsz kőfaragványok köréből kevés tagozat köthető a tettyei épülethez). A rom építészeti valósága ma tehát leginkább a megmaradt faltestek által generált térbeli viszonyok révén él, azonban mind a természeti, mind az emberi kéz általi erózió miatt ez is nagyon vegyes képet mutat: a délkeleti sarok táján olyan nagyfokú a pusztulás, hogy a rom ösztönös képzeletbeli kiegészítése is erőfesztítésekbe telik.

Másrészről pedig az erősen lepusztult rom – utóbb a park elhanyagoltsága révén különösen – pittoreszk táji elemként jelent meg a Tettye völgyében. A háború előtti képeslapokról is egy festői, kedélyes kirándulóhely atmoszférája sugárzik, amely egyértelműen uralja a tájat. Ugyanakkor a gondozatlan parknövényzet olyannyira elkezdte visszahódítani a romot, hogy a leglombosabb hónapokban már az épületmaradvány jelleg is el-eltünedezett, a zöld közül kikandikáló kőfal-fragmentumok nem álltak össze egész képpé, hanem bizonyos nézőpontokból az egész mintha már egy geológiai képződmény lett volna. Ez az érzés az egykori déli épületoldalon annak intenzív eróziója miatt közelről szemlélve is megmaradt. A festői rom képzetét hangsúlyozzák a XX. század eleji, patkóíves aláfalazással készült megerősítések.

A harmadik fontos sajátosság, hogy a palotarom egykoron zárt belső terei ma kontinuumként szövődnek egybe a Tettye Park közterületeivel, azaz az építés idején fennállott, táj és épület kapcsolatában jelentkező téri differenciáltság mára feloldódott-kiegyensúlyozódott, tehát a rom köztéri minőségre is szert tett időközben. Érdekes módon a romba betelepült nyári színház szabad égbolt alatt megtartott előadásai is inkább ezt a köztéri jelleget erősítették.

A Tettye Park megújításának programja szinte kikényszerítette a Palotarom, mint hangsúlyos táji elem és építészeti emlék szerepének újradefiniálását. A beavatkozások megfogalmazásakor parkért felelős tájépítész tervezőkkel összhangban arra törekedtünk, hogy a rom komplexitását adó fenti minőségeket, szellemi rétegeket alapvetően ne írjuk felül. Abból indultunk ki, hogy elfogadjuk ezek jelenlétét, akkor is, ha valamelyik több évszázad alatt, vagy mások csak az utóbbi évtizedekben rakódtak rá. Ugyanakkor elkerülhetetlen volt a rom által hordozott minőségek, jelentések felülvizsgálata, és azok „újrahangolása”.

 

A tettyei Szathmáry-Palotarom rekonstrukciója - fotó: Török Tamás

 

A beavatkozások során a műemlékvédelmi hatósággal karöltve, a tervezést megelőző régészeti feltárás tudományos eredményeire alapozva sor került a rom teljes körű alaprajzi és részleges térbeli rekonstrukciójára. A feltárás során előkerültek a sokáig hiányzónak vélt déli szárny alapfalai, amelyek igazolták, hogy az épület nem U alakú volt. A feltárás révén most már biztosan megrajzolhattuk a felmenő faltesteket, és kiszerkeszthetővé vált az egykori alaprajz. Az alaprajzi rekonstrukció során tehát helyreállítottuk - a köztéri hasznosíthatóság miatt is - a padlószintet a teljes egykori romépület külső kontúrján belül, és ehhez az erodálódott déli oldal és délkeleti sarok vonalában támfalat is építettünk, ami mögött a padlószintig feltöltöttük a lemosott talajt. Ez utóbbi támfal stabilizáló szerepet is betölt a lecsúszást okozó eróziós folyamat megállításában. Az egykori alaprajzot a járósíkban megjelenített falnyomvonallal jelöltük.

A lokális térbeli rekonstrukció során a délkeleti oldalról hiányzó épületsarkot jelölő, L-alakú, acélszerkezetű épülettestet terveztünk, amely egy kilátót, és az ahhoz vezető lépcsőt rejt magában, továbbá a tér használatához szükséges technikai helyiséget is. Fontos, hogy az új építés nem formális rekonstrukció kívánt lenni (ez utóbbi nem is volt cél, és nem is állt rendelkezésre ehhez elég adat sem), ezért nem pontosan ismétli az egykori tömeget. Ehelyett az történt, hogy a bizonyosan létezett falsarok helyén egy olyan tömeget kívántunk képezni, amely inkább a rom épületkarakterét erősíti a romjelleggel szemben; a meglévő sarokkal együtt a város képét keretbe foglalva - hasonlóan egy épületből való kitekintés momentumához. A rom területén másutt hasonló visszapótlásra nem került sor, azaz nem kívántuk „befejezni” a romot. A kilátó evidensen vonzó látványt nyújt a város felé, de ugyanakkor kitűnő nézet adódik a rom belseje felé – az alaprajzi romrekonstrukció innen válik jól áttekinthetővé és beszédessé.

Az alaprajzi rekonstrukció során újradefiniáltuk a Palota járható felületeit: az egykori udvar gyepesített zöldfelületet, a korábbi belső helyiségek helyi forrásból származó, hengerelt murva burkolatot kaptak - a rom terének köztérként való értelemzése során olyan felületeket használtunk, amelyek a mai köztérhasználathoz kapcsolódnak, és nem az egykori konkrét padlóburkolatokra utalnak. A rom nyugati szárnyának korábbi belterében kapott helyett az időközben itt otthonra találó szabadtéri színpad szőnyegszerű színpadfelülete, amely a járósíkból csak minimálisan emelkedik ki. Az új saroképítmény, a színpad, az utcabútorok egységesen Corten-acél burkolatot kaptak.

A Tettye Park megújítása részeként a rom közvetlen és tágabb környezete is megújult. A növényzet rendbetételével a korábban takart, fragmentált rom egységesebb egészként jelentkező, fenséges épületmaradványként visszanyert valamit egykori karakteréből. A Palotaromon eszközölt beavatkozásokkal a rom komplexitását adó fizikai és szellemi rétegeket megőriztük, és inkább a további életéhez jelöltünk ki új irányokat, amikor a fennmaradt jelentésekkel telített részeket új kontextusba helyeztük. Ezen túlmenően az egész térség a városi szövet egy új, izgalmas részévé válhatott, amelyben a Szathmáry Palotarom újradefiniált, kitüntetett szerepet játszik. A parki környezet átalakítása során, a park eddigi „megtűrt” téri helyzetéből a romtól délre elhelyezkedő gépjárműforgalmú út felszámolásával egy olyan hármas teraszrendszer jött létre, ami újra ezen a helyen definiálja a Tettye-völgy központját.

Epilógus

2012. április 20-án, az epiteszforum.hu weboldalán megjelent hírből értesültünk először arról, hogy az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága Citrom-díjat adományozott egyebek mellett a Szathmáry Palota „romok nem kellőképp körültekintő megerősítéséért, a történeti városképben játszott kedvezőtlen megjelenéséért”4.

A hírportálra feltett rövid értékelésnek a helyszínt és a romot bemutató sorai után a folyamatban részt vettek számára addig ismeretlen, a valósággal átfedést alig mutató, meghökkentő történet bontakozott ki, miszerint a rekonstrukció kivitelezési munkálatai közepette bekövetkezett állagromlás megállítása, és a romok állékonyságának biztosítása érdekében egy - korábban nem szándékolt - acélszerkezetet kellett építeni, amelyet tartószerkezeti szerepe miatt már nem lehetett elbontani, „s így mintegy „részévé kellett, hogy váljon” a romoknak - egyfajta legitimációt adva e szerkezetnek azzal, hogy korábban nem szándékolt kilátóhelyet formáltak belőle”. Az ismeretlen szerző szerint tehát a fenti kényszerhelyzet szült egy kvázi provizórikus segédmegoldást, amely következtében „karakterisztikus városképi látvány oda nem illő, idegen elemmel bővült, amely jelen kialakításában remélhetőleg nem tekinthető végleges megoldásnak”. Az egész szövegtest lényegében olyan súlyos tárgyi tévedésektől hemzseg, hogy azt e helyütt nem is érdemes tovább idézgetni és tételesen cáfolni - tényszerűen nem ez történt, elég elolvasni a közel hároméves tervezett és szándékolt beavatkozások fentebb összefoglalt forgatókönyvét.

 

A tettyei Szathmáry-Palotarom rekonstrukciója - fotó: Török Tamás

 

Kérdések viszont annál inkább felmerültek az indoklás láttán: vajon a tekintélyes szakemberekből álló testület saját döntését igazoló, nyilvánosságnak szánt sajtóközleményében hogyan fordulhat elő ilyen, minden szakmai minimumot alulmúló félretájékozottság? A szöveget író névtelen szerző(k)nek elegendő lett volna pár percet az interneten barangolni, hogy az egyébként kiválóan dokumentált, Európa Kulturális Fővárosa program részét képező ügyről minden fontosat megtudjon, és kritikáját ne egy soha meg nem történt eseménysorra építse. De a legfontosabb kérdés persze az - a fenti indoklás zavarbaejtő tárgyi félreértéseire gondolva -, vajon pontosan milyen információk birtokában is hozta meg döntését a Citrom-díj bizottság?

A fenti indoklás sajnálatos alultájékozottságát, és így nyilvánvaló szakmai tarthatatlanságát támasztja alá az a tény, hogy pár nap múlva – természetesen a helyesbítés tényének és okának külön feltüntetése nélkül – a szöveget kicserélték az előzőhőz képest egy merőben új változatra. Mi történt? Hogyan változhat meg ilyen gyökeresen a díj odaítélését követően annak indoka? Ha pedig megváltozik, akkor mi alapján döntöttek először?

Mindenesetre a második indoklás-verzó szintén névtelen szerzője már sokkal avatottabb a tények ismeretében, és kritikájában olyan építészeti, koncepcionális kérdéseket (is) feszeget5, amelyek legalább már vitára, megfontolásra, továbbgondolásra alkalmasak. Ugyanakkor a megfogalmazott kételyek erősen a tervezett beavatkozások fundamentumához kapcsolódnak, hiszen mint a szöveg állítja, „a beavatkozások több része megkérdőjelezhető”. A négypontos listában szereplő zavaró tömegű lépcsős kilátó, és következetlen anyaghasználat („a korten acél alkalmazása önmagában romemlékek esetében sem ítélhető el (sic!), de ebben az esetben következetlenül történt és funkcionális szempontból sem kedvező”) kritikája azért olyan zavarbaejtő így utólag, mert a fenti megoldások - országos műemlékről lévén szó - az itt elsőfokú engedélyező hatóságként működő Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakembereivel folyamatosan karöltve zajlott, a kiviteli tervekre is kiterjedő műemlékvédelmi felügyelettel együtt születtek meg. A terv sikerrel szerepelt az Országos Műemléki Tervtanács előtt, később pedig helyszíni tervbemutatásra is sor került, mindkét alkalommal a kiváló műemlékvédelmi szakember, Arnóth Ádám vezetésével. Fontos kérdés, hogy az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának miképpen születhet ennyire eltérő véleménye a KÖH által felügyelt és engedélyezett romrekonstrukcióról, miközben a szimbolikusan is egy helyen működő két szervezet tagjait tekintve is szorosan összefonódik? Ennyire más műemléki elvek és eljárások irányadóak itt és ott?

Az ügyet tovább bonyolítja, hogy noha a második indoklás-verzió szerepel hivatalos álláspontként az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának honlapján, az internetnek köszönhetően a nem kívánatos első verzió is önálló életre kelt, és legalább annyi helyen fellelhető, mint a második. Szimbolikus, hogy jelen szöveg megírása idején pl. a Magyar Építőművészek Szövetsége6, vagy ami még abszurdabb, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal honlapján is az első indoklás szerepel7…Felmerül a kérdés, hogy pontosan mi is akkor a KÖH álláspontja, amikor egyik oldalon engedélyezi a terveket, a másik oldalon pedig közzéteszi a saját honlapján is a Citrom-díj odaítélését, de az ahhoz fűzött hivatalos narratívák furcsa váltogatását már nem követi frissítésekkel…

A díjat jelképező valódi citromot 2012. április 20-án a Parlamentben tartott ünnepi örökségvédelmi konferencián osztották ki az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága nevében; a jelenlévők beszámolói szerint „jellemző, hogy a Citrom-díjért soha nem jelentkezik senki”, a teremben általános derültséget okozó kommentár kíséretében. Kár, hogy a díj odaítéléséről és annak átadásáról előzetesen sem szóban, sem írásban, sem hivatalosan, sem informálisan nem értesítettek bennünket. Ez esetben nagyon szívesen elmentünk volna átvenni a díjat.


Építészet

vezető tervezők: Dévényi Márton (Marp Kft.), Gyürki-Kiss Pál (Marp Kft.)
építész munkatársak: Holicska Ádám, Loszmann Dávid
szakági tervezők
tájépítészet: Dr. Balogh Péter István, Mohácsi Sándor, Hómann János - S73 Kft.
tartószerkezet (alépítmények): Maros József, Maros Gergely - Marosterv Kft.
tartószerkezet (acélszerkezet): V. Nagy Zoltán - J.Reilly Bt., Bokor Péter
épületvillamosság: Lénárt Gábor - LM-Terv Kft.
külső közmű: Bruckner Erzsébet, Müller Ferenc - Pécsi Mélyépítő Iroda Kft.
tervpályázat: 2007
tervezés: 2008-2010
kivitelezés: 2009-2011
bruttó szintterület: 1040 m2
megbízó: Pécs Város Önkormányzata
generálkivitelező: I-Axis Kft., Sztráda 92 Kft.
fotók: Török Tamás

 

1: Dr. Gere László 2004-ben végzett kutatása alapján.
2: Lásd Kárpáti Zoltán és Nagy Balázs: Adatszolgáltatás, szakvélemény a Pécs, Tettye téri – Szathmári György reneszánsz nyári palotájának területén végzett résgészeti ásatás eredményeiről, Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, Pécs, 2009. november

3: http://www.pecs2010.hu/Home/Beruhazasok/kozterek_es_parkok_1/Tettye_Varosresz
http://www.pecs2010.hu/Home/Beruhazasok/kozterek_es_parkok_2/Tettye_Varosresz_2
4: ICOMOS Citrom-díj
5: Az építészeti kérdések mellett szó esik a rom egy részének kivitelezés közben - valóban megtörtént - stabilitásvesztéséről is, amelyet később koracélspirálos falvarrásos technológiával sikerült konszolidálni. A romfalakban megjelent „értelmezhetetlen fehér csíkok” ennek a technológiának az ideiglenesen megjelenő nyomai, amelyek a későbbiekben, tartós szilárdulás után eltüntetésre kerülnek majd – jó lett volna, ha előzetesen erről is tájékozódnak a szerzők.
6: Magyar Építőművészek Szövetsége díjak
7: KÖH kitüntetések

 

 

 

 

 

56 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »