V. Főépítész Konferencia Nagykanizsán - 2000

Nagykanizsa, 2000. augusztus 23-25.

Magad uram, ha szolgád nincsen...

Csak példaként lehet állítani a Főépítészek 2000. augusztus 24-25-én tartott konferenciáját az építészek elé. Kicsit furcsának tűnhet ez a megállapítás, ezért igyekszem megmagyarázni.

Tulajdonképpen nincs benne semmi különleges, egy fiatal szakmai csoportosulás sikeres, hasznos rendezvényéről van szó. A kétnapos tanácskozás első napján voltunk jelen az Építészfórum munkatársaival, így e beszámoló nem lehet teljes, de azt mindenképpen megállapíthattuk, hogy sok reményre jogosító, lendületben lévő szervezet a Főépítészi Kollégium, illetve az FVM-en belül működő Főépítészi Titkárság. Mostanában majd' minden szakmai tanácskozáson fölmerül, hogy nincs saját államigazgatási szervezete az építésnek - építészetnek. Bezzeg az ÉVM hajdanán? - kérdezhetnénk, nem teljesen él nélkül. Egyébként Nagykanizsán is szó esett arról, hogy egy Építésügyi Hivatal vagy más hasonló intézmény tényleg segítene némely gondok megoldásában.

De a lényeg mégsem ez, elsősorban a meglévő szervezetek, intézmények minél eredményesebb működtetése lenne a cél. Erre nyújtott példát a Főépítész Konferencia Nagykanizsán, leckét adva építészeknek országszerte. Igazi találkozó volt ez, aminek különösebb titkai nincsenek. Az egyik nagyon egyszerű körülmény: érdemes vidéki helyszínt választani, amikor a rendező város szívvel-lélekkel benne van a rendezés örömében és gondjában egyaránt. Ebből persze következik, hogy legalább kétnapos, vagy esetleg hosszabb rendezvényt érdemes tartani. (Ad absurdum még azt is el tudnám képzelni, hogy évente vagy kétévente egyszer a Budapesti Építész Kamara fölkerekedik, és meginvitálja tagságát egy kisebb városba, hogy ott sokkal kellemesebb körülmények között, intenzíven lehessenek együtt az építészek, mint azt tehetik például a Kertészeti Egyetem nagyon lehangoló nagytermében.)

Kellenek szponzorok, akik nem csak a támogatást adják, de valóban lehetőséget kapnak, hogy többféle módon is találkozhassanak a résztvevőkkel. Kell még legalább egy izgalmas, jó előadás, ami nem a saját szakmához vagy annak perifériájához kötődik. Itt Nagykanizsán ezt jelentette Dr. Hajdú Zoltán történész, az MTA Regionális Kutatóközpontja főigazgatóhelyettesének előadása. Címe - "Mit jelent nekünk Európa és mit jelentünk mi Európának - avagy a határ, mely elválaszt és összeköt" - azt hiszem önmagában érzékelteti, hogy ideillő, s mégsem építészetről vagy várostervezésről szóló előadás volt.

Kell még néhány érdekfeszítő téma, amivel a szekcióülésekre is lehet tekintélyes létszámú és aktív hallgatóságot toborozni. És nem árt, ha van még valami új kezdeményezés, jelen esetben például Az Év Főépítésze kitüntető cím megalapításának elhatározása.

A felsoroltak persze önmagukban nem jelentenek garanciát a sikerre, de megadják az alapszituációt, amihez áldozatkész szervezőmunka kell társuljon. Gondoljunk bele, Magyarországon 3200 településből mindössze alig 200 azok száma, ahol ma főépítészt foglalkoztatnak. És egyáltalán nem csupa siker a főépítészi működés, sőt sok esetben jelent konfliktust polgármesterrel, jegyzővel vagy képviselő testülettel. Többször is szó esett arról, hogy milyen módon kéne bővíteni a főépítészek számát, és hogyan lehetne javítani működésük szervezeti kereteit. Minderről minden bizonnyal konkrét megfogalmazást ad ki a tanácskozást eddig is minden alkalommal követő nyilatkozat, melyről majd most is hírt adunk.

Nem szeretném elhallgatni, hogy a tanácskozás nem volt mindenben teljesen sikeres. A plenáris ülésként meghirdetett pódium-vita például meglehetősen protokollárisra sikeredett, és nem volt igazán eredményes az az egyébként jónak tűnő kezdeményezés, hogy négy külföldi vendéget is meghívtak: egy szekció keretén belül számoljanak be saját tapasztalataikról. Hiányérzetem volt abban is, hogy nem volt jelen senki a Belügyminisztériumból, pedig a főépítészi működés szorosan kapcsolódik az önkormányzatok működéséhez, és úgy láttam, hogy ezúttal a Főváros Főépítészi Hivatalát sem képviselte senki.

Nagyon hasznos kezdeményezés a megismerkedésre, a kapcsolatok ápolására, fontos kérdések megvitatására, továbbképzésre a Főépítészi Kollégium által szervezett éves konferencia. Kezdeményezője és lelkes szervezője Zábránszkyné Pap Klára, az FVM Főépítészi Titkárságának vezetője, aki megérdemelten lett Az Év Főépítésze kitüntető cím első birtokosa. Szintén elnyerte ezt a címet Szilágyi István, Szombathely nyugalmazott főépítésze.

Befejezésül még annyit: Nagykanizsától a stafétát Gyula városa vette át, jövőre Békés megye jeles városában rendezik meg a VI. Főépítész Konferenciát.

Vargha Mihály

A főtémához mellékelve: egy kis nyelvtörténet

A Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szótára (1967) szerint írott dokumentumban a fő- előtagú összetett szavak közül elsőként a főbíró fordult elő nyelvünkben 1403-ban, egy sajószentpéteri iratban (definíciója: község vagy város választott főtisztviselője).

A második a főváros 1416-ból, és érdekes lehet még számunkra egy másik foglalkozás: a főorvost a szótár 1577-re keltezi. Hasonló összetételt idéz a szótár a németből (Hauptperson vagy Ober-), angolból (Headman) s még olaszból és oroszból is. Eredetileg bizonyára nem közvetlenül más nyelv hatására alakult ki a magyarban, de a nyelvújításra datálható a németből fordított alakok megszületése. Érdekes lenne a főépítész első előfordulását visszakeresni!

Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár a főépület első írott megjelenését 1867-ből idézi, még különírott alakban ("a fő épület falai - évről évre ismétlődő vakolást követeltek és igényelni fognak hacsak az épületeket néhány év alatti elsorvadásnak kinem (!) akarja az ember tenni [Buzásbocsárd]"). Korábbi viszont a főmérnöki (1801) és sokkal korábbi a főposta (1595) vagy a főkapitány (1579).

A Magyar Értelmező Kéziszótárba is érdemes belepillantani, mert bár évszámokat és idézeteket nem ad, viszont a legtöbb különféle alakot említi. Néhány ezek közül: főbejárat, főcsap, főcsővezető, főépület, főfal, főfolyosó, főhajó, főhomlokzat, főkapu, főmérnök, főoltár, főpályaudvar, főrendező, főtér, főváros.