Vidék és Budapest - három tézis és a paradigmaváltás hat javasolt lépése - 3. rész

Vízfejű az ország - szokták mondani. Az állítás mögött rejlő problémákat, okokat és eredőket, valamint egy lehetséges jövőképet vázol fel dr. Rigó Mihály háromrészes cikksorozatában, melynek harmadik, befejező részét adjuk most közre.

3. a paradigma-váltás javasolt lépései

Jelzem: a sorszámozás nem jelent fontossági sorrendet. Az alábbi felsorolás tetszés szerint bővíthető. Ezzel szemben azonban óvatosságot ajánlok. A mostanság készülő különféle koncepciók ugyanis célok és feladatok szinte átláthatatlan tömegét határozzák meg. Mivel ezekből úgy sem lesz semmi, ezt láthattuk az eddigi koncepciók eldobásakor, szándékosan csak néhány célt vettem fel.

3.1. ne a vidéki munkaerőt vigyük a fővárosba, hanem a munkahelyet helyezzük vidékre

Ha a nyírségi vagy az őrségi ember kiváló munkát tud végezni a fővárosban, akkor ugyanezt megteheti otthon is. Vannak már jó hazai példák: az autógyárak jól működnek Szentgotthárdon, Győrben, Esztergomban és Kecskeméten is. Jól dolgozik a vegyipar Százhalombattán. Kiválóan termeltek egykor a gazdaságpolitikai okból bezárt cukorgyárak, konzervgyárak szerte az országban. Szellemi területről példát hozva remek ötlet volt a lézerfizikai kutatóhelynek, az ELI-nek, Szegedre költöztetése. Nagy hatásúak az MTA területi bizottságai! De kiválóan teljesítenek a vidéki egyetemek is, mint a szegedi, a pécsi, a debreceni, a miskolci, a győri, a soproni, a veszprémi és a többi fel nem sorolt. Hatásuk már ma is mérhető a hazai gazdasági statisztikákban, bár még jóval kisebbek e hatások a lehetségeseknél. De így működik a világ is. Kína, Dél-Korea példája mutatja, hogy az addig elmaradt vidék a munkahely, a tudás, a technológia odatelepítésével felvirágzik. Ahol nem ezt teszik, ott Észak-Korea keletkezik, hogy napjaink aktualitásánál maradjak. Lehetőleg Magyarországon legyenek azonosak a versenyfeltételek, ne legyenek nagy hátránnyal sújtott térségek. A vidéket emancipálni kell. Ne szülessenek végre döntések felette és nélküle. Ne maradjon kizárva a vidék a döntésekből. Mi miatt felejtettük el ilyen gyorsan a szubszidiaritást?

3.2. meghatározni a vidék fejlettségi szintje emeléséhez, a vidéken meglévő szintkülönbségek csökkentéséhez szükséges feladatokat, majd végre be kell azokat árazni, költségelni!

Ehhez nyilvánvalóan rögzíteni kellene, meg kellene állapítani pl. a falvakban és tanyaközpontokban a mindenképpen biztosítandó szolgáltatások minimális szintjét. Ennek tartalmához előbb országos felmérés lenne szükséges. A minimális szint az ország anyagi helyzetétől függő fogalom, mely az ország gazdagodásával fokozatosan bővíthető. A minimális szint akkor lépne be, ha azt a társadalom elfogadná. Nem reménytelen mindenben az azonos szolgáltatási szint megvalósítása, hiszen ez a rádió, a TV műsorok vehetőségében, a mobilhasználatban, az internet elérhetőségben, a plázák országos terítésében már majdnem megvalósult. Az oktatásban, az egészségügyben, a kultúrában kellene folyamatosan megállapodni.

Városfejlesztés, városgazdálkodás Németországban, mintaként az elvekre
Dr. Brenner János c. egyetemi tanár, MUT konferencia, Mosonmagyaróvár, 2013.
„A területfejlesztés irányelvei" (...)„Első irányelv: növekedés és innováció (…) Valamennyi térséget helyzetbe kell hozni …"(...) „Második irányelv: közszolgáltatások biztosítása." (…) „A területfejlesztési politika alkotmányos alapelve: Németország valamennyi térségében az életfeltételek legyenek azonos értékűek." (…) „Különösen az egészségügyi, a művelődési és oktatási, valamint a közlekedési ágazatban az intézmények működőképességét minimális követelményi szintek alapján garantálni kell."

3.3. programot készíteni a fővárosi funkcióhalmozás széttelepítésére

Elsősorban a munkahelyek, de az igazgatási szervezetek, az ún. országos hatáskörű egységek széttelepítését kell átgondolni. A fejlett országokban erre is van jó példa. El lehetne menni még a minisztériumok vidékre telepítéséig is, hiszen csak a parlamenti államtitkárnak kellene a fővárosban élni. A mai minisztériumi elhelyezés még a konflisok világából való. Ma természetes az autópálya, internet, mobiltelefon, a konferencia-telefon léte. Nagyjaink szolgálati Audija, és a kormányzati urak turbósított Skodája, a kis távolságokat pillanatok alatt leküzdenék, ha ez szükséges a személyes találkozás miatt. A minisztériumok közelebb kerülnének az élethez, a valósághoz. A mai elszakítottság a mai állapotok konzerválásához vezet.

3.4. Közép-Európa vagy Köztes-Európa elfogadás, elfogadtatása az ehhez illő térszerkezettel együtt

A Szovjetuniónak egykor alárendelt országokat még ma is kelet-közép-európainak nevezik. Megszűnt a Szovjetunió, de megmaradt az egykor alárendelt országok pejoratív megnevezése. Németország és Oroszország között lévő ország-csoport közös múltja és kultúrája okán együtt szeretne működni a Balti-tengertől az Adriáig.

Mi mindig a hadak útján voltunk. Az új helyzet előállt. Térszerkezetünket ehhez kell igazítani. Ehhez az új, de már létező, világhoz már nem a hazai sugaras-gyűrűs autópálya hálózat és az ehhez idomított ilyen-olyan fantázianevű (pl. csapágyvárosok belső és külső gyűrűje) gazdasági térszerkezet illik, hanem a raszteres. Minta, a lehetősége a 6. pontban.

3.5. a lefojtott, befékezett, parkoló-pályára állított mezőgazdaság visszahelyezése a világszínvonalra

A fővároson kívüli vidék, főleg a vidéki ember az élelmiszer termelője. Ezért szerepe stratégiai. A metropolisz lakói úgy sejtik, hogy az élelmet a kereskedő állítja elő, mert ők csak ezeket látják. Mi a Dunára akarunk vizet szállítani, amikor a túltermelési válságaiban fuldokló EU-ba akarunk mezőgazdasági terméket, szolgáltatást vinni. Magyarország szégyene: élelmiszer behozatalra szorulunk a kiváló adottságaink ellenére. Ezt a magyar mezőgazdaságnak különösen kedvezőtlen helyzetet – a konkurens idegen érdekeket szolgáló - gazdasági, pénzügyi, jogi környezet szándékos előállításával érték el. Az EU miközben a piacgazdaságot hirdeti, agrárpolitikája a legvadabb tervutasításos rendszert hajazza. Kvóták, művelésből kivont, ún. pihentetett területek, természetvédelmivé előléptetett területek (az ún. Natura 2000 területek, különösen a 2. lépcsőben belépett országokban) mind a termeléscsökkentést szolgáló lépések akkor is, ha ezt zöldbe csomagolják. Fokozódik a tragédia, ha erre még rátelepülnek a „sötétzöldek". Tőlünk keletre, a magyar határtól Japánig viszont majdnem éhezik a világ, nincs az a mennyiség, amit ezekben el ne lehetne adni. Az élelmiszeren túl a feleslegeinkből biomasszát is lehetne termelni. Mai fejlesztéspolitikánk szerint az alföldi városok mind gépipari, elektronikai, nanotechnikai, logisztikai, számítástechnikai, építőipari gyárak, üzemek fellegvárai, elképzelt helyei egy alapvetően agrárországban. Ez is hatalmas tévedés. Melyek, ha véletlenül megvalósulnának is, mind olyan termékeket gyártanának, melyeket már másnap szállítana Kína, ráadásul fél áron. Reális ez? Rá kellene mutatni arra, hogy piaci erők piaci érdekből sajátos intellektuális zavarodottságot állítottak elő a mezőgazdaság körül. A zavarosban lehet igazán halászni. Majd utána a társadalom előtt tisztázni kellene a leglényegesebb tényezőket, rámutatva az itteni manipulációkra. Van egy kérdéskör, amiről társadalmunk nagyon keveset tud, ami szándékosan a homályba lett helyezve manipulációs célokkal. Emiatt az átlagember nem érti a körülötte zajló eseményeket. A magyar mezőgazdaság és így a magyar vidék is más megítélés alá esne, ha legalább az alábbi kérdéseket nyilvánosan átbeszélné a hazai, felelős, még a multik által meg nem vásárolt értelmiség. De meglepődnének az átbeszélések eredményein a nagyvárosok lakói is, ha egyébként egyáltalán nem is érdekli őket a lenézett, lekezelt vidék, mert nem is sejtik, hogy mi a VIDÉK. Ha jót akarnak enni, inni, ha az élelmiszert a legfőbb gyógyszerének tekintik, ha elhiszik, hogy ez olajból, műanyagokból készült szeméttel nem helyettesíthető büntetlenül. Ha egészségesek akarnak maradni. Ha a magyar társadalom belátja, beláthatja végre, hogy ez tényleg stratégiai kérdés. Itt is hatalmas a magyar értelmiség felelőssége.

Melyek ezek?

• a világ és az éhínség a világ és az alultápláltság mértéke, jellege,
• a mezőgazdasági termék, mint „zöld fegyver",
• az emberi népesség növekedési sebessége összevetve a mezőgazdasági termelés növekedési ütemével,
• a termőföld korlátai, a mezőgazdaság termőterületek bővítési lehetőségei, pontosabban ezek korlátai,
• a mezőgazdasági termőterületek folyamatos leromlásai, elszennyeződései, elszikesedései, lebetonozásai,
• a mezőgazdasági termelés állami támogatásai, az ezzel kapcsolatos manipulációs lehetőségek,
• a környezeti katasztrófák,
• a csökkenő termelékenység, az egységnyi élelmiszer előállítási költségei,
• az öntözővíz, az ivóvíz korlátai,
• az édesvíz eloszlása a mezőgazdasági területeken a világban,
• a vízhiány miatt már felhagyott, mezőgazdasági művelésből már kivont, eddig öntözött területek,
• eddig termékeny, ám a talajvíz hiánya miatt felhagyott mezőgazdasági területek,
• a helytelen öntözés miatt sós sivataggá vált eddig termékeny mezőgazdasági területek,
• a helytelen műveléssel, a hirtelen „hatékonynak" kinevezett, olcsó hitelen alapuló művelésváltással, földhasználat váltással, „zöld forradalommal" rövid idő alatt tönkretett mezőgazdasági területek,
• a földtulajdonlás koncentrálódása a gazdagok kezében,
• a szegények földhöz jutási esélyei, inkább esélytelenségei,
• a csak a gazdagoknak megfizethető mezőgazdasági technológiák és technikák vs. az általános eladósítás,
• alulfinanszírozott mezőgazdasági kutatás,
• a mezőgazdasági termelés finanszírozása, hitelezése, a mezőgazdasági termelés megtérülése körüli manipulációk, a bújtatott vagy a rejtett támogatások, amitől „olcsó" valami.
• A külföldi termékkel tönkretett helyi termelők – mint sokszor használt fegyver részletes bemutatása!
• A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek minősége, beltartalma, szennyezettsége,
• az élelmiszerek kereskedelmére ráragadt kereskedelmi, pénzügyi manipulációk, a termelő végtelen kiszolgáltatottsága,
• a mezőgazdasági profit újraosztásának szükségessége, a mai vérlázító elosztási arányok bemutatása,
• a világ élelmiszer segélyezése körüli visszásságok,
• a világ országainak különféle agrárpolitikái,
• a faluból a városba vándorlás okai, következményei (szociálpolitika stb.),
• a földek privatizációja, majd a parasztok elűzése földjeikről.
• Úgynevezett földreformokkal a földek megnyitása azon piaci erőknek, akik más, egyéb ingatlanok esetében is működhetnek, a spekulánsoknak, a bankoknak, melyeknek semmi köze a mezőgazdasághoz, a liberalizmus jegyében.
• A liberalizált élelmiszer kereskedelemmel beengedett olcsó termékekkel a helyi mezőgazdaság aktív és szándékos tönkretétele.
• A génmódosítás és a génmódosító multikat kiszolgáló, a vállalatok szolgálatában álló „tudósok".
• A génmódosított növény, mint fegyver.
• A génmódosítás és melléktermékei: az egyre nagyobb vegyszer felhasználás, az egyre több kémiai maradék a talajokban, a talaj hasznos élőlényeinek, organizmusainak kipusztítása, az ellenálló „szupergaz" kiválasztódása, a fajok közötti géntranszfer, új vírusok létrejöttének lehetősége, változások a táplálékláncunkban és a csoda mi még, ha a kapzsi ember belebabrál a természetbe a még több pénzért!
• A genetika változatosság felszámolása (az eltűnt almafajták sokasága, mely a jelenséget egyértelműen és a laikusnak láthatóan mutatja) a nagyobb profit érdekében, a homogenizálás, mely éppen ellenkezője mindennek, ami a természetes.
• A profitmaximum miatti monokultúrák témaköre.
• Az olajra alapozott, iparosított mezőgazdaság, a „hatékony", a profitmaximumot hozó mezőgazdálkodás visszaütői.
• A mezőgazdaságban különösen fontos föld, víz, levegő végtelensége helyett éppen ezek korlátozottságára alapozó mezőgazdaság szükségességes, bevezetési lehetőségei.
• A klímaváltozás hatásai, a klímaváltozás negatív hatásainak kivédési és főleg mérséklési, alkalmazkodási megoldásai.

Az előbbi kérdésre adott válaszok, maga a VIDÉK. Rendkívüli jelentősége van itt a helyes válaszoknak. Helyesek azok a válaszok, melyek nem a multik, hanem a társadalom érdekét szolgálják.

3.6. A klímaváltozás tényének elfogadása, az alkalmazkodás, a kedvezőtlen hatások mérséklésének kidolgozása

Készülnek a megyei és országos fejlesztési tervek. Ezek vezérelve lehetne a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, kikerülve azt a terméketlen vitát, hogy a klímaváltozás oka természeti vagy emberi. Erőinket a nyilvánvaló negatív hatások csökkentésére, kivédésére kellene koncentrálni. Minden mérnöki szakterületnek különféle eszközei vannak. Köztük olyanok is, amelyekkel az előbbi alkalmazkodás elérhető. A tervekben, a pályázatokban csak olyan elképzeléseket kellene támogatni, amelyek a klímaváltozási adaptációt segítik. A klímaváltozásra fel kell készülni az egészségügynek, mert többen fogunk meghalni a nagy melegtől, az építészeknek, mert más fajta lakóházak kellenének, mint pl. Finnország északi végén, egyre inkább a hagyományos spanyol és arab építészet lehetne a mintánk. A mezőgazdászoknak, mert sivatagosodunk, új, eddig ismeretlen kártevők jönnek. Szárazságtűrő fajtákat kell nemesíteni, majd termelni. De újra kell gondolni a magyar vízgazdálkodást a vizek visszatartása és nem az országból való kinyomása érdekében. Más közlekedési módokat és főleg eszközöket kell előnyben részesíteni, mint eddig. A mérnöki szakterületek ismerik ezeket a lehetőségeket. Ha a zenekarhoz hasonlítanám a helyzetet, akkor kiváló zenészeink vannak, de nincs belőlük zenekarunk. Nincs egy karmester, aki összefogja, összehangolja őket. A Magyar Mérnöki Kamara, vagy a Magyar Építészkamara, vagy a Magyar Urbanisztikai Társaság – esetleg mindhárom - lehetne a zenekar karnagya. Ehhez ezt fel kellene vállalni, bele kellene állni tisztességesen ebbe a szerepbe. A Magyar Urbanisztikai Társaság vezetőségének javasoltam, hogy a készülő stratégiájukba építsék ezt be. Nem tették. Különben már az elején nagyon félre megy a dal, melyet rendkívül költségesen és sokára lehet majd helyrehozni.

4. Egyébként pedig: Budapest túlsúlya ELISMERT tény a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal 2012-ben elkészített anyagában, a Nemzeti fejlesztés 2020 –ban (OFTK):

„… számítások támasztják alá azt a tényt, amely szerint a főváros dominanciája túlzott." „Magyarország esetében … a területpolitika egyre sürgetőbb feladata Budapest túlnyomó súlyának ellensúlyozása." Nemcsak a túlsúlyt ismeri el a friss dokumentum, hanem utal a kilábalásra is. Megmaradnak üres szólamoknak a szép elvek?

5. Ideális célok a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal „Nemzeti fejlesztés 2020" (OFTK) című anyagában

„Átfogó vidékpolitikai fordulatra van szükség … a vidék értékjellegének felismerésével." (…) „Állami szerepvállalással a leszakadt térségeket „vissza kell csatolni" az ország fejlett térségeihez." (…) „Célunk egy területileg összehangolt, harmonikusan és fenntartható módon működő … térszerkezet megvalósítása." (…) „A területi kohézió, térségi esélyegyenlőség erősítéséhez kiegyensúlyozott térszerkezet, területi kiegyenlítés, a perifériák, elmaradott térségek felzárkóztatása, a térségi sajátosságoknak megfelelő térségi fejlesztési pályák kialakítása szükséges." (…) „A területfejlesztés klasszikus célja, a felzárkóztatás, még mindig időszerű Magyarországon."

Minden ki van találva, „csak" meg kellene valósítani és nem ezekkel mindenben szembe menő koncepciókat készíteni.

Nem ezek megvalósítása lenne a valódi paradigma-váltás?

Hol van erre a szándék? A központosított hatalmat ugyan mi veszi rá a helyes irányú lépésre? Sajnos azonban mindezekre semmiféle intézményi garancia sincs!

Hogyan valósulnak meg ezek a szép elvek, ha ilyen lesz a budapesti (a Nagy-Budapesti, a Még-Nagyobb-Budapesti) fejlesztési stratégia?

6. Néhány, kapcsolódó, korábbi írásom
http://www.mernokkapu.hu/fileok/2/Koztes_Europa.pdf
http://www.mernokkapu.hu/fileok/2/V4_E-D_m.pdf
http://www.mernokkapu.hu/fileok/2/Lenyomott_mezogazdasag_.pdf
http://www.mernokkapu.hu/fileok/2/Videk_es_Budapest_2.pdf
http://www.mernokkapu.hu/fileok/2/Hova_sullyedtunk_(1).pdf

Jelen dolgozatommal a megjelenésére várva sorban álltam. Időközben újabb információkhoz jutva írásomat rendre kiegészítettem

dr. Rigó Mihály
okl. erdőmérnök
okl. építőmérnök
Szegeden, 2013. április 22. és 2013. augusztus 16. között.