építészet : környezet : innováció

Vita az egri Bárány Uszodáról

Nyilvános vitát indítunk az Építészfórumon az egri Bárány Uszoda tervpályázatával kapcsolatban. Báthory Csaba, a Heves Megyei Építészkamara elnökének vitaindítóját Dely György (az idei pályázat egyik vesztese) véleménye követi, majd a 2011-es pályázat győztesének, Dajka Péternek a levele olvasható. Várjuk a további hozzászólásokat!

Tisztelt Építészek!

Tisztelt Bárány uszodáért aggódók!

Örömmel értesültünk arról, hogy az évek óta hányatott sorsú Bárány uszoda helyzete megoldás előtt áll. Eger MJV tervpályázatot szándékozik kiírni az uszodával kapcsolatos építészeti elképzelésekre. Értesüléseinket a kamara részéről az Urbanisztikai Bizottság előterjesztéséből, valamint a tervpályázat bíráló bizottságában való (majd visszavont) részvételre való felkérésemből nyertük.

 

Eger, Bárány Uszoda
 

 

A város életében nagy fontosságú a Bárány uszoda rehabilitációja - úgy gondoljuk -, ennek megoldása régi, közös adósságunk. Egy pályázatnál általában is fontos a program kialakítása, a hely szellemének, lehetőségeinek feltárása. Ebben az esetben viszont a feladat megoldása konkrét, speciális, részletes helyi ismereteket is igényel. Ez, a számunkra kiemelt tervezési feladat egyrészt országos szintű építészeti megoldásokat, másrészt legalább ilyen fontosan a helyi értékeket figyelembe vevő, lokálpatrióta gondolkodást követel. Ezért javasoltuk, hogy a pályázatot helyben élő építészeknek írják ki. Hiszen, ők azok, akik rendelkeznek ezzel a speciális tudással, alkalmasak és jogosultak erre a feladatra. Javasoltuk ezt különösen most az építőipar jelenlegi helyzetében, most amikor egyébként is kevés épület épül a városban, a megyében most, amikor a tervezési feladatok száma rendkívül alacsony. Nagyon fontos, hogy az elbírálásnál ne csak a legújabb nemzetközi trendeknek megfelelő építészeti termék, hanem a feladat lokálpatrióta megközelítése is a bírálat kiemelt szempontja legyen.

Ha meghívásos tervpályázat valamilyen okból mégsem lehetséges, akkor viszont komolyan felértékelődik a hagyománytisztelő program és az ilyen szellemű értékelés. Kértük ezért, hogy amennyiben lehetséges a kamaránk részéről a zsűriben már az előkészítésnél is legyen megfelelő képviselet.

Meggyőződésünk, hogy minden Heves megyében élő, de legfőképp egri építész nagy várakozással és odafigyeléssel tekintett a Bárány uszodára, hogy jövője minél hosszabb távra biztosítva legyen és szolgálhassa az egri sportszerető polgárok igényeit és támogathassa a versenysport szükségleteit. A Heves Megyei Építész Kamara felajánlotta minden téren a segítségét a tervpályázat sikeres lebonyolításához és az esetleges további munkákhoz.

Ilyen előzmények után került kiírásra a Bárány uszoda felújítására az országos-nyílt tervpályázat. A kiírás részletei ismertek, főleg a pályázaton résztvevők számára, illetve ma már az eredménye is. A lokálpatrióta értékek előtérbe helyezése helyett a XXI. századi trendnek megfelelő doboz-építészet győzedelmeskedett. Valljuk meg, nem sok kapcsolata van a hely szelleméhez, mindössze a rendelkezésre álló telek. Az eredményhirdetést követően az érdeklődők számára elérhető információ a kiíró Eger MJV Önkormányzata honlapján található.

A pályázatra beérkezett 48 pályaműből a díjazottak hozzáférhetőek a honlapon. Szeretnénk, ha minél előbb megismerkedhetnénk (a kizártak kivételével) valamennyi beérkezett anyaggal egy kiállítás keretében. Addig is az egri, illetve a Heves megyei indulóktól kérem, hogy a beadott anyag kezelhető méretű változatának elérhetőségét – bírálati sorszámukkal együtt – adják meg, hogy megismerhessük.

A kiállítás helyszínén egy szakmai beszélgetést fogunk rendezni, ahol az érdeklődők személyesen vitathatják meg a Bárány uszoda tervezett felújításával kapcsolatos nézeteiket. Természetesen ebből nem szeretnénk kizárni sem a győztest, sem a díjazottakat, illetve a többi indulót sem. A beszélgetésen tanulságos lehet a zsűriben résztvevők véleménye is.

Így már várjuk a névvel, címmel ellátott hozzászólásokat, véleményeket, hogy a szakma és a „kívülállók” véleményét is megismerhessük erről a tervpályázatról. Jelen vitaindítómat e-mailen megküldjük a HMÉK tagjainak, valamint feltesszük a kamarai honlapra a már beérkezett személyes véleményekkel együtt. Ezt tervezzük a többi hozzászólással is.

Báthory Csaba
elnök



Vélemények, hozzászólások

Dely György:
Szubjektív történeti kronológia az elmúlt 20-25 év néhány történésével

  • A VÁTI 1989-ben „Eger, sportuszoda komplex lehetőségének összehasonlító tanulmánya” címmel 5 alternatívában elkészíti a környék beépítési tervét. A nyitott uszodát minden alternatíva megőrzi.
  • A ’90-es évek elejének a fedett uszoda telepítéséről szóló vitái során abban végül minden fél nagyjából egyetértett, hogy a nyitott uszoda maradjon meg.
  • Minden a területre készült korábbi rendezési terv az uszodát megtartja, az utakkal hol északon, hol délen elkerülve azt. Ezek a rendezési tervek a beépítés lehetőségeit az Egerben szokásos módon határozzák meg /például magastetős épület, illeszkedés a környezethez/, a jelenleg érvényes rendezési terv is megmaradásával számol, és általában hasonlóan szabályoz.
  • Az egriek döntő többsége szereti, kötődik hozzá, szeretné jobb állapotban látni.
  • A város és a műemlékvédelmi hivatal a ’90-es években a védelem alá helyezését tervezte /de az ehhez szükséges munkát azóta sem nem végezte el/.

A tervezett védelem indokai
a.) építészeti

  • Az egyedi, források fölé telepített nagymedence, a maga sajátos kiselemeivel, oszlopokkal, korlátokkal, lépcsőkkel. A medence körüli kétszintes körüljáró rendszer.
  • A D-i öltöző /ülőlelátó/ kis épületmélységű, karcsú, egyemeletes magastetős tömege, az eredeti földszinti falpanelrendszer, az emeleti fa oszlop-korlátrendszer.
  • A Válent-ház; a XVIII. századi kocsmaépület bővítésével létrejött lapostetős öltözőépület.
  • Az előzőek egységes, ’20-as, ’30-as éveket idéző egységben való megjelenése.
  • A D-i öltözőépület-medence-Válent-ház /vasbeton lelátó?/ közti nem szokványos légtérarány.
  • A D-i és É-i hagyományos beépítések közti nyitott, foghíjszerű egyedi beépítés.

Időnként fel-felmerült a kiúszók visszaépítése, illetve a K-i /eredeti tervben szereplő/ két kis épület megépítése is.

Ami biztosan nem szerepelt az értékek között, az a D-i nézősáv fölötti hullámpalafedés, az igénytelen belső átalakítások, a kabinok jó részének megszüntetésével; a korábban kétségtelenül szükséges, de kialakításában és léptékében durva vasbeton lelátó és a melegvizes medence.

b.) történeti
Ez a hely az egriek mindmáig utolsó, sok embert érintő, sok sikert hozó tevékenységének, az úszó–vízilabdasportnak az első magyarországi szentélye. Ez a hely emlékhely. Sokak otthona, az itt felnövő, világraszóló sikereket elérő generációktól, Báránytól Kádason, Válenten, Utassyn, Katona Jóskán, Pócsikon keresztül egészen a mai gyerekekig. Ez a hely a generációk egymásra épülésének, folyamatosságának, az egriség továbbélésének emblematikus helyszíne.

Mit jelentett volna ez a védelem?
Egyrészt a létesítményt nem szabadott volna elbontani, minél több részletét ténylegesen, fizikai valóságában meg kellett volna őrizni; másrészt minden új építés csak az értékeket hangsúlyozó-védő fejlesztés-bővítés keretében lett volna megvalósítható. Az uszoda deklaráltan is az épített örökség részévé vált volna; a maga építészi kötöttségeivel, de pályázati lehetőségével is.

  • A védelem nem jött létre. Sok vita, időhúzás után megvalósult viszont az úszó-vízilabdasportnak nagy segítséget adó fedett uszoda. Szempontunkból fontos, hogy többek közt azzal az elképzeléssel, hogy a két uszodát egy a fedett uszoda D-i lépcsőházának pihenőjétől induló híddal összekötik, biztosítani kívánván a közös működést.
  • A nyitott uszodára két terv is készült, egyrészt 2001-ben volt egy meghívásos pályázat /a pályázat győztes tervét Hoór Kálmán jegyzi/, másrészt a szomszédos É-i területeket /ahonnan az épületeket elbontották/ is magában foglalóan egy szállodaterv, mely szintén tartalmazta az uszodát. A városi tervtanács végső formában már ez utóbbit is támogatta. Egyik terv sem folytatódott, de mindkettő magastetős D-i épületet adott és tisztelettel volt a környezetére.
  • Eközben az uszoda állapota tovább romlott. Az már korábban kiderült, hogy a medencefal meggyengült, újjá kellene építeni. Tragikus fejlemény, hogy a D-i épületet 2011 tavaszán elbontották /tragikomikus viszont, ahogy a helyette telepített két – azóta is üresen álló – konténeröltözőt ünnepélyesen átadták/. Kiderült, hogy a Válent-ház szerkezete tönkrement, nem menthető meg.
  • 2011-ben a város lehetőséget lát a „felújításra”, ezért országos nyilvános és titkos tervpályázatot ír ki, a „Bárány uszoda felújításának céljából”.

Mi maradhat meg ezután?
Fizikai valójában szinte semmi. A forráskőzeteket talán nem fogják bántani és túlélte a bontást néhány korlátelem is. Kár lenne ezeket is elveszíteni.

Elvében megtartható viszont a gondolkodásmód, a forrásokra telepített medence a kétszintes körüljáróval, a keskeny, karcsú, F+1-es magastetős öltözőépület tömege, falpaneljainak rendszere, az a mód, ahogy a nézők elhelyezkedhettek rajta, az a nem lelátószerű kétsoros nézőtér. A magastetős épületekkel északról és délről bezárt foghíjszerű szűk medencetér, a lapostetős Válent-ház gondolata. A használat módja, szabadsága. A D-i szomszédos telek korábbi beépítési struktúrája.

Természetesen lehet vitázni azon, hogy meddig szabad visszaidézni, netán visszaépíteni korábbi szeretett dolgokat. Ebben az esetben egriként úgy gondolom, hogy minden erővel erre kell törekedni, akár az általános építészeti, elméleti szabályokon, szokásokon túl is.

Feltételezés
Egy direkt megbízás vagy meghívásos pályázat – amelyre a helyi tervezőket hívták volna meg – esetében mind a pályázók, tervezők, mind a bíráló bizottság vélhetően a fentieket képviselte volna; csakúgy, mint a város tervzsűrije. Ugyanezt az elvet képviselte volna egy részleteket is tartalmazó rendezési terv is /ahogy egyébként a város legtöbb részén ezt teszi is, magastető, hagyományos épületstruktúra, anyaghasználat előírásával, stb./.

Az országos pályázaton viszont gyakorlatilag minden esetben helytől függetlenül az általános, mai trendnek megfelelő modern építészet győz.

  • A területi helyi építész kamara ekkor kezdeményezi, hogy a városvezetés meghívásos pályázatot írjon ki helyi tervezők részére. Ezzel biztosítható lenne az indulók részéről a kellő helyismeret, a tisztelet és alázat, mely nélkül a feladat megoldása értékmegőrző módon nehezen képzelhető el.

A kamara kéri, hogy amennyiben mégsem lehet a pályázat meghívásos /azaz mégsem lehetséges 30-40 egri család megélhetését ebben a nehéz időben közel 1 évig biztosítani/ akkor legalább a kiírás legyen olyan, hogy részletesen tartalmazza a múlt megőrzésének szempontjait, igényét, a zsűri pedig legyen olyan, hogy ezt az elvárást ítéletében érvényesíteni tudja.

  • A várostól válasz nem érkezett.

Mit tett a város?
A város a kamara álláspontja ellenében az országos pályázat mellett dönt, a kiírásba beemel néhány elvárást, például: „A tervmegoldások maximálisan tiszteletben kell, hogy tartsák az uszoda történetiségét, hagyományos megjelenésének alapjegyeit, fel kell, hogy idézzék azt a miliőt, amely a kapun belépve visszaidézi a múlt századi, egyedülálló hangulatot.”

De ugyanakkor nem dönt sok fontos kérdésben, például, hogy mennyire működjön együtt a két uszoda, mire való a jel, akarja-e a város. A jelenleginél sokkal-sokkal nagyobb a program, hogy ez a kijelölt területen hagyománytisztelő módon egyáltalán megvalósítható-e /miközben az É-i telekbővítés ellenjavallt/, mi a funkciók megvalósításának értékrendje, milyen rendezvényeket képzel el ide. A program esetenként részletes, esetenként felületes, sportszakmailag is kérdéses, de mindenképpen a terület hagyományaihoz képest túlméretezett. Ezzel egyrészt bizonytalanságban hagyta a pályázókat, másrészt viszont megadta magának a lehetőséget, hogy utólagos okoskodással – akár a pályázat egyes elemeit felülírva – bármit dönthessen.

A 7 fős zsűriben 4 fő egri, a szakértők közül pedig szinte mindenki az, vélhetően az előzményekkel legalább ők tisztában vannak. Igaz, hivatalánál, helyzeténél fogva, mindenki a főépítész meghívására lett tag vagy póttag. A megtartó eszme akkor még tapintható volt, az egyik nem egri zsűritag kiíráshoz tett észrevétele például a D-i öltöző megtartása mellett érvelt, mert nem kapott információt arról, hogy azt már elbontották. Egy másik, egri, pedig azt nyilatkozta, hogy vissza kell idézni a hagyományos kisvárosi-egri-uszoda hangulatot, ennek egyes elemeit, egy csak mai trendi pályázat pedig, bármilyen színvonalas is a maga nemében, veszíteni fog.

Mit tettek a pályázók?
Tették a dolgukat, legjobb tudásuk szerint. A többség, a vesztesek pályázatai egyelőre nem ismertek /de remélhetően azok lesznek/. Velük két probléma lehetett. Vagy ugyanazt próbálták, mint a győztesek, csak az most gyengébben sikerült és elbuktak, vagy a fent részletezett elveket próbálták jól-rosszul átültetni tervükbe, és ezért szintén elbuktak. Nyilván sokféle megoldás született, jó lenne megismerni ezeket is. Jó lenne megismerni a vélhetően szintén sokszínű terveket produkáló helyi pályaműveket is. Ők vajon hogyan gondolkodtak, a bizonytalan pályázati kiírásból mit tartottak fontosnak megvalósítani.

A győztesek - természetesen a kötelező medencemegtartáson túl - mind mai eszközökkel, inkább nem, vagy csak alig idézve a múlt elemeit-gondolatait, 21. századi modern, divatos, helytől független épületterveket hoztak - joggal bízva pályázati rutinjukban, és természetesen saját tehetségükben, a zsűriben és a zsűrizés általános gyakorlatában, de nem igazán foglalkozva a régi uszodánkkal. A terveik nagyon erősen elvonatkoztatva sem tekinthetők a kiírás címében szereplő „Bárány Uszoda felújításának”. Sőt. Még annak ellenére sem, hogy nyilván ők maguk ezt teljesen másként látják; netán azt képzelik, hogy ők őrzik meg a helyszín hangulatát, mentik át értékeit /amit nem is igazán ismernek, nem is igazán értékelnek/. Az őszintébbek talán hozzáteszik, hogy ezt a hangulatot a 21. század építészeti eszközeivel őrzik. Az építészet persze nemzetközi. Valamennyire mindig is az volt. De csak az?

Mit tett a zsűri?
A szokásos rendezési tervi elemekből /struktúra magastető, traktusmélység, öltöző-épülettömeg/, a megőrzésről szóló deklarált céljaiból /visszaidézés, pld. terek, kiúszó, lelátómentes lelátó, földszinti-emeleti nézősorok, kabinok, de még egyes megtartandó elemek – korlátok, oszlopok – stb./ igazán semmi nem érvényesült. Tehát nem tartotta magára nézve kötelezőnek sem a kiírást, sem rendezési tervek szokásos elvárásait, sem a védelem fogalmát. Értékrendje semmilyen összhangban nincs a címben szereplő felújítás fogalmával. Annak ellenére sem, hogy nyilván utólag teljesen mást fognak állítani, tudni illik azt, hogy a győztesek pályaművei őrzik igazán a hely eredeti hangulatát, ezért is lettek ők a győztesek. De vajon mindannyian hisznek is ebben?

A mai nemzetközi trendeknek megfelelő, igényes, de semleges építészet legyőzte a kisvárosi értékeket megtartót. Ezzel, úgy tűnik, a többségben lévő egri zsűritagok is egyetértettek, korábbi ezzel szögesen ellentétes nyilatkozataik ellenére.

Miért? Találgatunk, talán sejtjük is, de nem tudjuk.

Feltételezés
Szinte biztos vagyok benne – ismerve munkáikat –, hogy ugyanezen egri zsűritagok, amennyiben építészként meghívást kaptak volna a tervezésre – vagy pályáztak volna –, ugyanezen a hagyománytisztelő elven alapuló terveket alkottak volna.

Bizonyosság
Nagyon nem akarok sehol a fedett uszodára hivatkozni, de tény, hogy Makovecz Imre tervező a programja lehetőségein belül szintén betartotta ezeket az Egerben szokásos /F, F+1, magastető, épülettraktus-mélység – legalább imitálva, nyílásrendszer, stb./ tervezési metódusokat.

Részlet a műleírásunkból, egy vesztes műleírásából
„Az uszoda az idejáró úszók – vízilabdázók második otthona. Generációk nőttek fel itt. Még sportpályafutásuk végeztével is vissza-visszajárnak (akár gyermekeikkel, unokáikkal). Itt mindenki mindenkit ismer, a közeg sosem barátságtalan, sosem idegen, mindig van lent néhány barát. Még a távolba szakadtak sem felejtik el, mindenki szívében él.
Sorsa a miénk is.”

Hogyan is folytathatnánk ezt?

  • Talán hogy ő is elpusztult–elpusztul, csakúgy, mint a legnagyobbjaink közül is már sokan és mi is elfogunk? De hogy legalább neki világraszóló sikerekben is volt része?
  • Talán elszomorodunk azon, hogy az elmúlt 50 év során nemhogy nem tudtuk megismételni a ’20-as évek büszke alkotóinak teljesítményét, nemhogy semmit hozzá nem tudtunk tenni, de még meg sem tudtuk őrizni? Így vagy úgy, de csak végignéztük pusztulását?
  • Talán kicsit optimistábban azzal nyugtatgatjuk magunkat, hogy legalább a helyén lesz egy ugyan teljesen más, de legalább jó uszodánk?
  • /Itt egy kis személyes kitérő. Bennem élő régi kérdés, vajon egy mégoly tökéletes fedett és nyitott uszoda is biztosan jó helyen van-e itt? Nem lehettek volna együtt, egymást erősítve valahol Eger egy más részén – ahogy ezt általában más városokban teszik? És ezáltal nem maradhatna–maradhatott volna itt meg – persze korrekten felújítva – a mi egyszerű, de barátságos, jól működő öreg uszodánk?/
  • Talán úgy, hogy lehet, hogy ez csak az én véleményem, mások mást gondolnak. De mit? Jó lenne megtudni, hogy látják ezt az egriek?! Van-e véleményük? Ha igen, mi?
  • De talán mégis inkább úgy, hogy mindenki – aki ezt olvassa – gondolja végig, hogy ő mit tehetett volna, illetve mit tehet a jövőben másképp – okosabban, bátrabban. Mik az általánosítható tapasztalatok? Hogyan nőhetnénk fel a ’20-as évek uszodaépítő generációjához? Hogyan hozhatnánk ugyanolyan gyors, biztos döntéseket, hogyan valósíthatnánk meg azokat, hogyan bízhatnánk ugyanúgy, mint ők egymásban és magunkban? Ezáltal hogyan tehetnénk beteg országunk még mindig szerethető kisvárosát újra elődeinkhez méltóvá?!

Nem tudom. Így biztos nem.

Gondolkodjatok rajta.

Tisztelettel:
Dely György
egy a vesztesek közül


Dajka Péter levele: 

Tisztelt Elnök Úr!

Szomorú vagyok, pedig jelenleg inkább büszkének kellene lennem, hiszen kollégáimmal megnyertünk egy olyan tervpályázatot, amelyen az ország szinte valamennyi jelentős építészirodája elindult. Szomorú vagyok, mert:

  1. Ön magánvéleményét kamarai elnökként írta alá, ami finoman szólva nem korrekt magatartás. A kritikai észrevételek elé illett volna odabiggyeszteni, hogy "magánvéleményem szerint".
  2. Láthatóan magas labdát adott Dely Györgynek, amit ő persze le is csapott, de egyúttal azt is érzem, hogy ez a két írás egyeztetve született, amire bizonyítékom nincsen. A két írást viszont csak együtt tudom értelmezni.  
  3. Megyei kamarai elnökként részt vesz a tervpályázati rendszer hitelességének aláásásában, mely rendszert politikai oldalról folyamatos támadások érik, pedig a napnál világosabb, hogy a közpénzek leghatékonyabb elköltésének a tervpályázaton kiválasztott terv az egyik előfeltétele. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, annak egyéb érdekei vannak. Önnek az építészkamara tisztségviselőjeként - többek között - éppen a tervpályázati rendszer széleskörű elfogadtatása érdekében kellene dolgoznia. Itt nem csak erről a projektről van szó. Ha Önök elérik céljukat, mely egyértelműen az, hogy ne a győztes terv valósuljon meg, akkor a tanulságokat levonva az állami építtetők nem is fogják vállalni ezt a költségigényes eljárást. Majd a kivitelezőt bízzák meg a teljes tervezési folyamat lebonyolításával. Szét lehet nézni az országban, hogy ezen az elven milyen épületek épültek.
  4. Sajnálatos, hogy protekcionista szándékukat, miszerint az uszoda tervezőjét egy szűk tervezői körből válasszák ki, nyíltan le is írja. Meggyőződésem, hogy minden építésznek teljes mellszélességgel kell kiállni az országos, nyílt tervpályázatok mellett. Ha nem ezt teszi, akkor másokkal szemben etikátlan.
  5. Hamis az a feltételezés, hogy a hely szellemének megfelelően csak helyi építész tud tervezni. A megyében talán nincsen egy olyan építész sem, aki elindult Heves megyén kívüli tervpályázaton,  vagy Heves megyén kívül tervezett volna épületet? Okfejtésük azt sugallja, hogy az építészeti kérdésekre adott válasz minőségét meghatározza, hogy ki milyen közel/távol, él/dolgozik a tervezési helyszínhez/helyszíntől. Ha így gondolkodnánk, akkor a tervezési feladatok szétosztása egyszerűen földrajzi kérdéssé degradálódna. Nyilván a helyismeret a tervezésnél előnyt jelent, de ez kutatással pótolható. A tehetség sajnos nem. Előítéletes és rossz szándékú az, aki az építészről azt feltételezi, hogy nem a lehető legjobb (és ebben minden kritérium beleértendő) épületet akarja létrehozni.
  6. A vita nem személy szerint a nyertesekről és magáról a tervről szól, hanem a helyzet kialakulásának folyamatáról. Nekünk ebben csak annyi a "vétkünk", hogy a zsűri a mi tervünket hozta ki győztesnek. Ez az ő felelősségük. Mi természetesen a döntésüket helyeseljük.

Megértem a helyi építészek elkeseredettségét, hiszen - a jó szándékot nem vitatva - két fronton is megpróbálták megszerezni a tervezési megbízást, de egyik sem sikerült. Mint minden építész - aki eljut a tervpályázat beadásáig -, mi is meg voltunk győződve arról, hogy a pályázati kiírásra helyes válaszokat adtunk és a mi tervünknek kell nyernie. Ha egy építész nem így érez, akkor be se adja a tervet! Mindig szoktam mondani, hogy ahhoz, hogy egy tervet győztesként hozzon ki a zsűri, alapfeltétel, hogy jó terv legyen, de hogy 15 jó terv közül nyerjen, szerencse kell. Egy más összeállítású zsűri - miután az esztétikai megítélés egyéni ízlés dolga - biztosan mást hozott volna ki győztesnek. Ahogy azt Dely György jól feltételezi, meggyőződésünk, hogy ha az általunk tervezett, a hely szellemét maximálisan tiszteletben tartó épületet terveztünk és ha az felépül, akkor arra az egriek büszkék lesznek.

Irodánk több országos tervpályázatot is nyert az utóbbi években Szentendrén kívül (Debrecen, Baja, Szombathely, Miskolc), melyekből épületek születtek. Az eredményhirdetések után mindig is voltak negatív hangok, de ilyen, a saját érdekvédelmi szervezetünk pajzsa mögé bújó támadást még nem éltünk meg. Ne tessenek megfoghatatlan érvekkel előjönni, tessék tényleges kritikákat megfogalmazni (rossz a ház, csúnya a homlokzat, nem működik az öltöző, összekeveredik a tiszta és a piszkos forgalom stb.), amikre érdemben lehet válaszolni. A "hely szelleme" témakörben lehet vitát indítani, de az nagyon hosszúra nyúlna, viszont én is idemásolnék egy részt a műleírásunkból, de szeretném, ha minden véleményt nyilvánító teljes egészében el is olvasná azt:

"A Bárány Uszoda a szó legnemesebb értelmében – a jelenlegi állapotától függetlenül – hely. A tér történetek és események révén válik hellyé, melyekben az uszoda bővelkedik. A kollektív emlékezetben hordozza azokat az emocionális elemeket, mely az uszoda hőskorához kapcsolódik, az egyéni történetek pedig színesítik az alapélményt. Előzőek okán a hely akkor is megmarad, ha a földdel egyenlővé válik. A heterogén építészeti környezet, Eger történelme, a Fürdőkörnyék egyedi hangulata erősen meghatározza a lehetőségeket. Megköti a tervező kezét, de egyben vezeti is."  
 
u.i.:  Jelen levelemet a honlapjuk linkjével együtt elküldöm az Építészfórumnak is, nyissunk inkább országos vitát.
 
Üdvözlettel,
Dajka Péter

Kapcsolodó oldal:
Eger, Bárány Uszoda felújítása építészeti tervpályázat - bemutatjuk a díjazottakat

5 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »