A Magyar Rádió épületei – Virtuális leletmentés: modern örökség

2024 őszén megkezdődött a Magyar Rádió épületeinek bontása. Hiába a nemzeti engedetlenkedés, a szakmai tiltakozások, jogi huzavonák: a dózer győzött, indul a Pázmány Campus építése! Lehetett volna úgy is, hogy az egyetem birtokba veszi és felújítja a telkén álló épületeket – azzal sem járt volna rosszul. Helyette bontott; lássuk, mi ment veszendőbe. Cikkünkhöz ismét a Virtuális leletmentés oldalát hívtuk segítségül.

Egy 2020-as kormánydöntés következtében a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) mintegy két évtizedes használat után sorsára hagyta a Makovecz Imre által tervezett piliscsabai campusát és a főváros egyik legértékesebb területére, a Palotanegyedbe, a Múzeumkert mögötti telektömbbe költözik. Arra a Nemzeti Múzeum telkével azonos szélességű területre, amelyet 1928 óta használt a Magyar Rádió, ekkor épült meg ugyanis a világ első stúdióépülete a Bródy Sándor utca 5-7 udvarán. A Rádió épületeinek bontása nem csak a környéken lakók ellenkezését váltotta ki, átláthatatlansága és az egyeztetések hiánya miatt nehezményezte a 8. kerületi Önkormányzat és komoly erőfeszítést tett a megmentésükért a Civilek a Palotanegyedért Egyesület is, melyben több helyben lakó építész is aktív. A többséget persze nem a szocializmus korának építészeti hagyatékának elherdálása hozta indulatba, sokkal inkább a szellemi és a műszaki örökség pusztulása, és a terület agresszív és a közösségi egyeztetést minden szempontból nélkülöző birtokba vétele váltott ki jogos indulatokat.

A tömb bontásra ítélt épületei között vannak:

• a Münnich Aladár által tervezett Szentkirályi utcai lakóházak, melyek helyén nyílik majd a campus egyik új bejárata, árkádos terecskével és harangtoronnyal;
• a Rádió első, központi épülete, amelynek csak az utcai traktusát tartják meg;
• a világ első stúdiójaként aposztrofált, háború előtt épült Stúdiópalota, és a bővítéseként a harmincas évek közepén átadott, legendássá vált 6-os stúdió;
• a kettő közti udvarban emelt büfé, az együttes szellemi központja, a Szabó István kezétől származó könnyűszerkezetes Pagoda;
• a Pollack Mihály térre néző háború utáni épületrészek (az üzemépület és az irodaház).

Az érvekről és ellenérvekről, a projektet képviselő jogi huzavonákról bőségesen tájékoztatott a sajtó, az előzményeket Vincze Miklós dokumentálta részletesen. Még a Pázmány költözésének hírére reagálva, 2020-ban az Építészfórum nagyon részletes leltárt közölt a Rádió létesítményeiről egy hajdani dolgozó, Ács Gábor tollából. E cikkben a szerző igyekszik objektívan értékelni az épületeket és műszaki tartalmukat, felvillantva azok hasznosításának lehetőségeit, nem tagadva, hogy jelenleg nem mindenben felelnek meg a mai igényeknek. A már lebontott legendás 6-os stúdióról egy akusztikus szakértő, Arató Éva írt részletes elemzést, szintén az Építészfórum oldalára.

A Rádió tömbjének sorsa tanulságos példája annak, hogy az urbanisztika mennyire nem csak építészeti kérdés. A tömbre rohamtempóban, már 2021-ben kiírt tervezési pályázat nyertese, a KÖZTI Zrt. nyilvánosságra került tervei alapján megállapítható, hogy az elvárt programot érzékenyen igyekeztek teljesíteni, értelmesen kihasználva a terület adottságait – tették ezt úgy, mintha a Rádió dzsungele ott sem lenne. A 19. századi paloták közé, minden egyéb elbontásával terveztek egy új épülettömböt, a Rádió szellemisége iránti kegyelet pedig a főépület homlokzatának és utcai traktusának megőrzésében és integrálásában mutatkozik meg. Bizonyos értelemben tiszta lapot teremtettek azzal, hogy a valóban szedett-vedett térstruktúrát megtisztították, és helyébe egy a klasszikus architektúrát stilizáltan idéző új tömböt alkottak. Küllemében a klasszikus építészeti gesztusok – árkád, harangtorony stb. – némiképp, bár nyilván nem szándékosan a harmincas évek olasz novecentójának ízeit idézik. A terv láthatóan magáévá tette a törvényerővel is megtámogatott döntéshozói értékrendet: a 19. század építészete értékes, a többi kuka; a polgári jóízlés kategóriájába tartozó klasszikus formák időtállók, minden egyéb üres formalizmus. A megoldás városszerkezetileg valóban tisztább képletet teremt, a tömbök között összefüggő köztereket hoz létre, a huszadik század építészetét mindenestül elutasítók szemében egyfajta kulturált rehabilitálása a Palotanegyed klasszikus értékeinek. Egyúttal nyilvánvaló ítélet a háború utáni hagyaték értékét illetően. A környező utcák felé az új beépítés téröblökkel kapcsolódik, ami különösen az igencsak szűk Szentkirályi utca esetében szerencsés. A már lezajlott bontások mutatják, mennyivel javult a Pollack Mihály tér hangulata és téraránya a paloták közti terület megnyitásával. Mi hát a probléma? Túl persze azon – az egyébként jogos, mégis illuzórikus vágyon –, hogy ha már eltűntek az épületek, mennyivel jobb lenne a helyükön egy hatalmas park a Belváros közepén. Itt jön képbe, hogy az építészet, az építés nem pusztán esztétikus tömegek rakosgatása a terepasztalon, hanem a társadalmi közegbe és a kultúrába ezer szállal ágyazódó civilizációs tevékenység. 

Sajnos már a nulladik lépés is megkérdőjelezhető: jogosan kritizálható, hogy a Pázmány Egyetem, amely ingyen kapott telket Piliscsabán, melyre hatalmas állami pénzeken, a hatalom által legkiválóbbnak tartott építész, Makovecz Imre tervezett látványos kampuszt, úgy döntött, hogy elköltözik onnan; az államra, és ezzel sorsára hagyva a makoveczi életmű azóta is folyamatosan pusztuló, ikonikus darabját. Cserébe megkapta Budapest belvárosának egyik legjobb adottságú telkét, ahol szintén jelentős állami támogatással épít grandiózus, a terület adottságait messze túlhasználó program szerint, amely legkevésbé az ott lakók igényeit szolgálja. Most tapasztaljuk meg, hogy kurzusok és preferenciák mentén hogyan változik építészetileg a városi tér – befektetők, politikusok és építészek hatékony közreműködése mellett. De míg a mindenkori preferencia változékony, az épületek a helyükön maradnak, illetve csak rombolás és hatalmas anyagi áldozat, valamint környezetterhelés mellett törölhetők el a föld színéről. Nem elhanyagolható szempont, hogy mi kerül a város szimbolikus középpontjába.