A Magyar Rádió legendás 6-os stúdiójának története

Az 1930-as évek elején épült 6-os stúdió a mai napig megállja a helyét, ha hangfelvételek készítéséről vagy zenekari próbáról van szó. Az építészeti akusztika úttörője, Békésy György által tervezett stúdió történetét Arató Éva akusztikus szakértő, a Magyar Rádió egykori munkatársa meséli el.

Ezt a cikket Ujházy László emlékének ajánlom. Ujházy László hangmérnökként adott sokat a magyar akusztikai tudományának. Végzettségét tekintve mérnök és zeneművész volt. A legjobb alap ahhoz, hogy a legkiválóbb hangmérnökként dolgozzon a Magyar Rádióban. Ahogy az életrajzában olvasható, hogy hangmérnökként mindig is figyelt a művészi oldal hiteles közvetítésére, egyszerre volt elhivatott a zene és a technika iránt. E kettős érdeklődése egész életén keresztül elkísérte: nagyjából egyszerre végezte el a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában a klarinét és a BME-n villamosmérnöki szakot. 1960-ban, 23 évesen került a rádióhoz, ahol egészen 2001-ig maradt. 1960-tól a Magyar Rádió hangmérnöke, osztályvezetője, majd műszaki igazgatóhelyettese. A nevéhez fűződik az első magyarországi sokcsatornás felvétel. A 6-os stúdióban számos felvételt készített, az ottani munkáról így írt egyik cikkében⁶:

A legendás 6-os stúdió megszületésének története

A Magyar Rádió több mint 90 éve költözött be a Bródy Sándor utcai épületbe. A Rádió első stúdiója az 1-es stúdió 1928-ban épült meg. Egy többcélú, változtatható akusztikájú térre volt szükség, hiszen egy prózára is és zenére is alkalmas stúdióra volt igény.

Különböző akusztikai tulajdonságú felületeket képeztek a helyiség különböző felületein, például tiszta márvány és fa, egyúttal a teljes felület elé textil függönyt lehetett összehúzni, illetve széthúzni, ezzel biztosítva a változtathatóságot. Teremakusztikailag változtatható tér abban az időben még nagy újdonságnak számított. A stúdióban szalonzenekar működött, amit Dohnányi Ernő alapított. Ebből a zenekarból nőtt ki később a Magyar Rádió Zenekara és működik a mai napig is, sok értékes művészt adva Magyarországnak és a nagyvilágnak. Az 1 -es stúdió nagyon jól működött, építészeti szempontból is különlegesnek számított. 1935-ben Magyarország egy nemzetközi építész konferenciának adott otthont és a stúdiót az építészek érdekes helyszínként látogatták meg.

A Nagy Leadó stúdió tehát jól működött, de egyre inkább megfogalmazódott az az igény, hogy legyen egy tisztán zenei stúdió a Magyar Rádióban. Ilyen típusú stúdióra akkor már volt néhány példa Európában. (Például a BBC -ben.)

Az akusztikai tervezési feladatot Békésy György kapta meg, aki akkor a Posta Kísérleti Állomáson dolgozott. A Rádió abban az időben a Postához tartozott, tehát kézenfekvő volt, hogy a Posta Kísérleti Állomás vállalja az akkor még úttörő munkának számító akusztikai tervezést.

Békésy György biofizikus volt. Kevesen tudják, hogy 1961-ben orvostudományi Nobel díjat kapott a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéséért.

A Posta Kísérleti Állomáson telefonkészülék hallgatójának fejlesztését kapta feladatául. Ennek megértéséhez meg kellett ismernie a fül működési mechanizmusát, ezért biológiai és anatómiai tanulmányokat végzett. Életútja, tudományos munkássága nagyon gazdag volt. Az akusztika és fizika tudomány területének igen sok ágával foglalkozott. A teremakusztika nem tartozott a kiemelten művelt szakterületei közé. A 6-os stúdió tervezése az életművében tulajdonképpen kis kitérő volt a teremakusztika tudományának területére. Mint minden feladathoz, ehhez is rendkívüli odafigyeléssel és energiával kezdett hozzá és vitte végig a folyamatot.

A tervezési munkát kutatással kezdte. Erről a munkájáról nem sok publikációja jelent meg, magyar nyelven nem is jelent meg ebben a témában egyetlen írása sem. Egy 1936-ban francia nyelven megjelent publikációjában írt arról, hogy a munka kezdetekor először azt akarta meghatározni, hogy mi az az utózengési idő érték, ami a zenészek számára és a közvetítések számára akusztikailag megfelelő. Abban az időben az utózengési idő volt az egyetlen olyan teremakusztikai paraméter, amit definiáltak és számolni is tudtak. A teremakusztika viszonylag új tudományágnak számított, kezdetét W. C. Sabine (amerikai fizikus) nevéhez fűzik, aki sok kísérlet utána múlt század fordulóján állított fel egytudományos összefüggést. Definiálta az utózengési időt, ami a zárt terek alapvető jellemző paramétere. Ez az az idő, amennyi idő alatt a hangforrás kikapcsolása után a hangnyomásszint 60 dB-t csökken. Ő fogalmazta meg a kísérletei alapján, hogy az utózengési idő miként függ a terem térfogatától, a terem teljes felületétől és a felületek hangelnyelő tulajdonságitól.1

Békésy György ebből az összefüggésből indult ki. Már volt néhány tapasztalati érték a különböző típusú helyiségek ajánlott utózengési idő értékeire. A Sabine féle összefüggés még nem tartalmazta azt a lényeges fizikai összefüggést, hogy az utózengési idő frekvencia függő paraméter. Az ajánlások kizárólag a T500 Hz -es oktávsávra születtek, azaz a hallható tartomány egy jellemző közepes frekvencia sávjára.

Az 1930 – as évek elején (de később is) alkalmanként a Magyar Rádió belső udvarán (a mai Pagoda előtti zárt udvarban) hangversenyeket tartottak. Az ott tapasztalt hangzást Békésy György is jónak ítélte, ezért az első kísérleteit annak a lépésnek szentelte, hogy rögzítse az udvarban a jellemző akusztikai paramétert, a lecsengési időt. Meg kell jegyezni, hogy az udvar csak részben volt zárt, hiszen nem volt tető, ily módon a mért lecsengési idő nem a klasszikus értelemben vett utózengési idővel volt azonos.

Az is egy forradalmi újítás, találmány volt, amit Magyari Endrével- aki szintén a Posta Kísérleti Állomás mérnöke volt - közösen dolgoztak ki egy teljes akusztikai rendszert, amely a terem utózengési idejének meghatározásától kezdve az elektroakusztikai eszközök jellemzőinek meghatározásáig és elhelyezésüknek módjáig is kiterjedt. Ezzel az eszközzel végzett méréseket a Magyar Rádió zárt udvarában. A mérési eredményekkel azt kívánta meghatározni, hogy a vizsgált helyszínen milyen T500 Hz -es érték mellet van a mindenki által jónak ítélt akusztikai élmény.

A mérésekből az adódott ki, hogy az udvarban az 500 Hz -es oktávsávban 0,8 – 1,0 szekundum körüli lecsengési idő érték van. Következés képen az új stúdióban ezt a kívánt értéket állította be. A helyiség 500 Hz-en mért utózengési ideje elkészülte után T500 Hz ≈ 0,8 sec -re adódott, de a terem hangzása nem volt megfelelő. Kiemelkedően fontos tapasztalat volt, hogy az utózengési idő frekvencia szerinti változásának nagy jelentősége van. Ezt az összefüggést korábban nem publikálta senki, pedig ez egy igen nagy jelentőségű felfedezésnek tekinthető.

Az építkezés 1932-ben kezdődött el. A hatos építésztervezője Münich Aladár volt, az akusztikus tervező pedig ahogy már írtuk – Békésy György.

Békésy György újabb kísérletekbe kezdett. Abban az időben nem állt rendelkezésre a burkolatként felhasznált anyagokról akusztikai jellemző paraméter. Ma már katalógusok, mérési eredmények, nagy szakirodalom áll az akusztikusok rendelkezésére. Akkor tapaszlati úton állapították meg, hogy melyik anyag mennyire veri vissza, vagy nyeli el a hangot, de arra semmilyen mérési eredmény nem volt, hogy melyik anyag melyik frekvenciasávban nyeli el vagy veri vissza a hangot, és azt milyen arányban.

Békésy György szubjektív kísérlet sorozatot kezdett el a már megépült, de burkolatok nélküli helyiségben. A kísérletek lényege: különböző típusú anyagokból építtetett meg paneleket, és ezeket különböző módon helyezte el a térben.

A Rádió zenekara ugyanazon zenedarab sort részleteket játszotta el a különböző beállításoknál. Egy általa és a zeneigazgató, Dohnányi Ernő által válogatott hallgatóság – zeneértők és zeneszerető alanyok – hallgatta végig a zeneműveket a különböző beállításoknál és alkottak véleményt a tér hangzásáról. A 4. fényképen azt a pillanatot örökítette meg a foto művész, amikor Békésy György és Dohnányi Ernő a Rádió Zenekar játékát hallgatja. Az első sorban ülnek a meghívott vendégek. Éppen az étékelés pillanatát kapta el fénykép készítője.⁵

Hihetetlen nagy munkával, a szubjektív ítéletek alapján megállapodtak egy végső burkolati kialakításban. A fényképen már jól látható a burkolati panelek is.

Békésy György így emlékezett egy írásában erről a munkáról:

“Rendkívül hosszú és körülményes kísérletsorozatot kellett elvégeznünk ahhoz, hogy olyan anyagcsoportosítást találjunk, amely a magas frekvenciákat a kívánt kisebb mértékben nyeli el, mint a mély frekvenciás hangokat. Sikerült egészen újfajta hangelnyelő anyagberendezést kidolgoznunk, amely lényegében megfelelő átitatással kellően merevvé tett ponyvával borított vattarétegből áll. Ezt a vatta-ponyva kombinációt megfelelő keretekre szerelve és tűz ellen is biztosítva a termek esztétikai kiképzésének megfelelően festhettük úgy, hogy a burkolat alig tért el észrevehetően a tapétázott faltól. A legapróbb részletekre is kiterjedő munkát minden esetben akkor fejeztük be, ha akusztikai méréseink eredménye és a zenei szakértők érzékelése teljesen azonos volt. "

Miután a döntés megszületett a burkolati kialakításról, akkor Békésy György hozzálátott az objektív mérésekhez.

A mérési eredményt az 1. ábrán láthatjuk, ez az utózengési idő oktávsávonként mért értéke tolerancia határokkal. A tolerancia a hely függvényében mérhető eltéréseket ábrázolja.

Békésy György a stúdió főbb fizikai méreteit, azok arányát, valamint a formáját a világon – elsősorban Európában – már meglévő hasonló rendeltetésű stúdiók, kisebb hangversenytermek tanulmányozása alapján határozta meg. A 6-os stúdió főbb fizikai méretei: 19x16,2x7,2 m, térfogata 2160 m3. Ez a térfogat az akkori korban átlagos méretnek volt tekinthető. A 6-os stúdió mai szemmel már nem tekinthető kiemelkedően nagy térfogatúnak, de gondoljunk bele, hogy tervezésekor a Magyar Rádió Zenekara is jóval kisebb létszámú volt. Meg kell jegyezni, hogy ma már Európában az akkori korból származó nagyzenekari stúdiók közül csak a budapesti 6-os stúdió működik. Ez a tény is különlegessé teszi ezt a stúdiót.

A 6-os stúdió története a II. Világháború után

A 6-os stúdió mai napig is jól használható hangfelvételek készítésére és jól szolgál zenekari próbateremként is. Békésynek már a 30-as években sikerült egy olyan alaprajzi és burkolati megoldást találnia, amely azóta is megállja a helyét, sok-sok megalkuvással ugyan, de mégis töretlenül szolgálva zenei életünket.

A II. Világháborúban bombatalálat érte, komolyan megsérült az épület. Az újjáépítéskor törekedtek az autentikus, eredeti formához, térhez. Alaprajzi, formai és fizikai méretei szempontjából lényegében érintetlen tekinthető, a mai meglévő burkolat pedig akusztikai szempontból javarészt áteresztő, alatta még az eredeti típusú, Békésy György által megtervezett megoldással újult meg.

A stúdió természetesen azóta is több átalakításon, renováláson ment keresztül. Legfontosabb változások:

• az udvarra nyíló ablakokat befalazták – elsősorban azért, hogy az udvaron lévő egyre növekvő zajt kizárják

• a stúdió hátfala mögé korszerű hangmérnöki helyiség épült

• a stúdió bejáratához utólag nagy hanggátlású hangcsapdát építettek

• a burkolatok anyagát korszerűsítették.

Fel lehet tenni a kérdést, hogy a mai állapotában mi az, ami a Békésy György által kialakított stúdióban megmaradt az akkori korból.

A Magyar Rádió hosszú ideig Magyarország első számú akusztikai műhelye volt. Óriási szerencse, hogy nagy nevű, kiváló akusztikusok dolgoztak itt, akik nagyon óvták Békésy György hagyatékát. Minden korszerűsítésnél, felújításnál szempont volt, hogy a stúdió hangzásának jellege megmaradjon.

Azt el kellett fogadni, hogy Békésy György idejében a szárazabb hangzást tartották előnyösnek, hiszen egy csillapított helyiségben könnyebb elkerülni a zavaró akusztikai jelenségeket: kemény zavaró reflexiókat, a késői erős reflexiókat, amelyek már visszhangként jelenhet meg. Azt még meg kell említeni, hogy Békésy György a stúdió hosszanti falait nagyon is tudatosan nem párhuzamosra tervezte, ezzel elkerülve a csörgővisszhang kialakulásának veszélyét.

Békésy György a stúdió közepes utózengési idejét Tm = 0,8 szekundumra állította be. Ezen az eredeti szárazabb hangzáson az utókor annyiban változtatott, hogy a közepes utózengési időt Tm = 0,9 -1,0 szekundumra növelték, de az utózengési idő frekvencia jellege megmaradt.

A Magyar Rádió akusztikusai teremakusztikai méréseket időről időre végeztek, és dokumentálták az eredményeket. 1999-ben ilyen átfogó mérésekre került sor. A mért utózengési idő a 2. ábrán látható.

Az élettől megadatott nekem, hogy a Magyar Rádió akusztikusaként dolgozhattam hosszú éveken keresztül. Többször is feltették nekem a kérdést – amikor a 6-os stúdió akusztikájáról esett szó – mit terveznék másként a mai akusztikai tudásunk alapján. Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszoljak el kellet mélyedni a mérési eredmények analizálásban, felhasználva már a ma rendelkezésre álló sokkal modernebb mérési eszközök adta lehetőséget és a számítógépes modellezési lehetőségeket is.

Fürjes Andor Tamás kollégámmal 1999-ben az akkor nagyon modern technikának tekinthető MLS mérési módszerrel részletes méréseket végeztünk [3].

Az bizonyos, hogy Békésy György óta óriási fejlődés történt nem csak műszer technikában, hanem a termek akusztikai viselkedését leíró objektív paraméterek definiálásában, leírásában, értékelésében is. A teljesség igénye nélkül itt felsorolok néhány fontos mérhető, és szubjektív ítéletnek megfeleltethető teremakusztikai paramétert:

• Hangtisztasági fok, a korai és késő hangenergia arányt fejezi ki, jele: C (t)[dB]

• Korai lecsengési idő, a korai lecsengési szakaszból számított utózengési idő, jele: EDT [sec]

• Oldalenergiaarány. Azt mutatja meg, hogy az oldalirányból érkező energia milyen arányban van a minden irányból beérkező energiához képest, jele: LEF

• Mélyhang arány, a mélyfrekvenciás sávokban mért utózengési idő és a közepes frekvenciákon mért utózengési időt hasonlítja össze. A terem melegségérzetével függ össze, jele: BR

• Magashang arány: a magas frekvenciás sávokban mért utózengési idő és a közepes frekvenciákon mért utózengési időt hasonlítja össze, a hangzás fényességére utal, jele: HR

Analizálva a mérési eredményeket azt találtuk, hogy az alapvető paraméterek abba tartományba esnek, melyek a mai kor ajánlásainak is megfelelnek. Ahogy korábban említettem, a stúdiót ma már élőbbre terveznénk, de a hangtisztaságot, a mélyhang – magashang arányon nem változtatnánk.

A sok felújítás és korszerűsítés után tehát a stúdió megőrizte eredeti akusztikai miliőjét, hangzásának jellegét. A megjelenésében persze sokat változott.

Visszatérve Békésy György hihetetlen nagy teljesítményére: a mai akusztikusoknak rendelkezésre állnak modernebbnél modernebb, kész akusztikai panelek: hangelnyelők és diffúzorok különböző frekvencia tartományra hangolva, és ehhez rendelkezésre állnak a részletes szabványosan mért akusztikai paraméterek.

Ma már az akusztikailag kiemelten kezelt helyiségek tervezése, a számítások elvégzése számítógépes modellező programok segítségével történik. 1999-ben Fürjes Andor kollégám elkészítette a 6-os stúdió számítógépes teremakusztikai modelljét saját fejlesztésű programjával: 3. ábra³. Azóta sokféle, igen modern számítógépes modellező programok állnak rendelkezésre, a lehetőségek tárháza nagyon sokat bővült az elmúlt pár évtizedben.

Ahogy Békésy György helyszíni kísérletezéssel véglegesítette a 6-os stúdió teremakusztikai burkolati megoldását, az egy igazi kísérletező tudós, fizikus elme kitartó és türelmes munkáját dicséri.

Mi, mai akusztikusok nagy szakirodalmi háttérrel, modern méréstechnikai és számítástechnikaiháttérrel rendelkezünk. Áttekintve a teremakusztika tudomány fejlődésének történetét a 6-os stúdió megszületésétől napjainkig el kell ismernünk, hogy nagyot fejlődött ez a tudományterület. Az új technikai adottságok sokkal több és jobb lehetőséget adnak a mai akusztikusok számára, de ezzel a lehetőséggel élni tudni kell. Sohasem szabad figyelmen kívül hagyni a füllel történő tapasztalási lehetőséget, hiszen az egyik legjobb műszer a mai napig is a fül, ahogyan ezt Békésy György oly fényesen bebizonyította.

Arató Éva

[1] W.C. Sabine: „Architectural Acoustics", Eng. Rec., 38:520-522 (1898)

[2] G.v. Békésy: „Sur La Reverberation Optimum des Petites Salles", Revue D’Acoustique, Vol.V., 145-182 (1936)

[3] É. Arató-Borsi: „Investigation of acoustical properties for a studio designed by Békésy", International Békésy Centenary Conference on Hearing and Related Sciences, Budapest (1999)

[4] A.T Fürjes, É. Arató-Borsi: “Methods for Designing Room Acoustics in the Past and in the Future", International Békésy Centenary Conference on Hearing and Related Sciences, Budapest (1999)

[5] Zenekar: „A HATOS", 2019. november 27.

[6] Gramofon: „A Magyar Rádió 6-os stúdiójának újjáépítése" 2018. szeptember 11.

Az Akusztika tematikus hét szerkesztője Kaincz Orsolya.