„Betonba foglalt álom” – Az OKISZ-székház
A 2020-as Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjában 12 budapesti modern épületre reflektál a 12 meghívott építésziroda. A tárlat szakmai partnereként a Lechner Tudásközpont cikksorozatban mutatja be a budapesti házakat az Építészfórumon. Jancsó Ágnes írásából ezúttal az OKISZ-székházzal ismerkedhetünk meg.
Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa Ügyintéző Szervezetének (korábban Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetsége, OKISZ) Thököly út 58–60. szám alatt álló székháza 1971 és 1973 között épült fel Mónus János, az Általános Épülettervező Vállalat (ÁÉTV) építészének tervei alapján – a tervdokumentációt a Lechner Tudásközpont Dokumentációs Központja őrzi. A tervezési feladatot nem csupán a beépítendő terület mérete befolyásolta, hanem a telek adottságai is, így nem lehetett figyelmen kívül hagyni sem a szomszédos, közel 70 méter magas, neogótikus stílusú Rózsafüzér Királynéja Templomot, sem a Thököly út egymás mellett sorakozó egy-két emeletes villáit.
A tervezést Dúl Dezső (1925–2015) kezdte meg, de a feladat végül Mónushoz került, aki az eredeti tervet átdolgozva, a toronyházas épület helyett olyan lépcsőzetes, vasbeton szerkezetű létesítményt álmodott meg, ami az impozáns méretei ellenére is harmonikusan illeszkedik a környezetébe.
Az Általános Épülettervező Vállalat 1950-ben jött létre, „feladatkörébe tartozik lakótelepek, lakóépületek, igazgatási, egészségügyi, kereskedelmi, oktatási, jóléti és szociális, valamint ipari épületek tervezése az ország egész területén. Később ez a tevékenységi kör kiegészült geodéziai felmérés és talajmechanikai vizsgálat készítésével, mélyépítési, kertépítési, parkosítási, belső építészeti és bútor, továbbá akusztikai tervezéssel" – olvasható a Műszaki Élet 1975. januári számában. A hajdúszoboszlói gyógyszálló, a hévízi téli fürdő, az óbudai Hotel Ifjúság, a Kútvölgyi Kórház rendelőintézete, a pécsi Orvostudományi és a gödöllői Agrártudományi Egyetem, a veszprémi kórház, a harkányi gyógyszálló mellett fővárosi és vidéki irodaházak, valamint ezernél is több lakás terve kötődik az ÁÉTV tevékenységéhez.
Az 1973-ban átadott, hosszvázas monolit vasbeton szerkezetű, nyersbeton homlokzatú székház egyike Budapest brutalista stílusú épületeinek. Megvalósításáért az Építéstudományi Egyesület és a Magyar Építőipar folyóirat által 1974-ben hirdetett nívódíj pályázaton elismerésben részesült Mónus János mellett az ÁÉTV statikusa, Szikszai Imre, valamint a kivitelezést végző Április 4. Magasépítő és Szerelőipari Ktsz. „A mű legnagyobb erénye a szerkezet, forma és építési technológia olyan mértékű összeforrottsága, amely csak az építész, a szerkezettervező és a kivitelező maradéktalan és példamutató együttműködése eredményeként jöhetett létre" – indokolta döntését a bíráló bizottság a pályázat díjátadó ünnepségén, amiről a Népszava száma számolt be Betonba foglalt álom című cikkében.
„A tervező munkája tulajdonképpen a kulcsátadásnál ér véget. A rajzasztalon született tervek, elképzelések gyakorlati próbája, hogyan lehet őket megvalósítani. A szakmai elismerés mindannyiunknak jólesik, és az építész számára nincs jobb érzés, mint az általa tervezett épületben beszélni minderről" – mondta el Mónus János beszédében, akit Ybl-díjjal is elismertek az OKISZ-székház tervezéséért.
Az ötemeletes épület földszintjén fehér márványburkolatú előcsarnokot, telefonközpontot, könyvtárat és a „Szövetkezeti Ipar" munkájának bemutatására szolgáló kiállítóteret alakítottak ki, aminek „oldalfal burkolata teak furnér borítású, míg az előcsarnok és az I. emelet egy része habosított kőris furnér. Az előcsarnok központi helyén nyert elhelyezést a közlekedést biztosító három karú monolit vasbeton lépcső, valamint egy db körforgós felvonó, és egy db gyorsfelvonó. […] Külső nyílászárói alumíniumból készültek, homlokzatai előregyártott műkőburkolatúak, a teraszok terazzóval burkoltak" – olvasható a Magyar Építőipar 1974/1. számában.
„Az épület helyiségeinek túlnyomó többségét alkotó irodák a négyemeletes épületrész észak-keleti, nem napsütötte homlokzatára nyílnak" – írta Mónus a Magyar Építőművészet 1974/4. számában. Az első emeleten az irodák mellett 200 fős előadóterem, és ruhatárral felszerelt tágas, teraszra nyíló tárgyalók is helyet kaptak, a pincében parkolókat és raktárhelyiségeket alakítottak ki.
Bár a Magyar Építőiparban megjelent 1974-es cikkben Mónus megjegyezte, hogy a székház „belsőépítészetének túlnyomó része és az épület körüli parkosítás nem a terveknek megfelelően készült el", Gampel József belsőépítész megvalósult elképzeléseiről, tervezői igényességéről többek között a Kiscelli Múzeum Virtuális leletmentés programjának honlapján is lehet olvasni: „Látványos az épület főlépcsőházának egyedi készítésű, hajlított krómacél elemekkel rögzített, vöröses pallókorlátja. De csoportosított elhelyezésük által a hétköznapi, sorozatgyártásban készült gömblámpák is különlegessé váltak. A gömbök és az egyes bútorokon, falfelületeken megjelenő lekerekített formák, már a 70-es évek közepének design világát előlegezik meg."
A belső tér és a berendezés mai is eredeti formájában szolgálja a több mint 45 éve itt működő Magyar Iparszövetséget.
Jancsó Ágnes
A szerző a Lechner Tudásközpont munkatársa
A szerkesztő megjegyzése: Az épület a Magyar Iparszövetség Szociális, Kulturális és Sport Alapítványa tulajdonában van; az alapítvány Kuratóriuma 2018 decemberében az értékesítéséről döntött. Az ingatlant eladásra hirdették meg; tudomásunk szerint a tárgyalások jelenleg is folynak értékesítéséről. (KD)
Források
Az OKISZ-székház tervdokumentációja, 1970 – Lechner Tudásközpont, Dokumentációs Központ / Tervtár, ÁVTI
Jékely Zsolt–Sódor Alajos: Budapest építészete a XX. században – Lechner Tudásközpont szakkönyvtára
Mónus János: OKISZ székház, Budapest XIV., Thököly út, Magyar építőművészet, 1974/4. szám
Mónus János: OKISZ székház, Magyar Építőipar, 1974/1. szám
Betonba foglalt álom, Népszava 1974. október 9.
Általános Épülettervező Vállalat, A Kerepesi úti lakóteleptől a könnyűszerkezetes autószerviz-állomásig, Műszaki Élet 1975. január 31.
Kiscelli Múzeum - Virtuális leletmentés
A 2020-as Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé magyar pavilonjában az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása című koncepció valósul meg, ami Budapest 1962 és 1986 közötti építészetét veszi alapul. A projekt keretében a korszak tizenkét ikonikus fővárosi épületét tervezik újra magyar, lengyel, szlovák, cseh, szlovén, szerb, román, ukrán és észt építészirodák, így mutatva be a modern örökség alternatív megőrzésének lehetőségeit. A tervek szerint augusztus végén kezdődő kiállításig kéthetente egy-egy újabb épület történetét ismerhetik meg az érdeklődők. A sorozat a Lechner Tudásközpont és az Építészfórum szakmai együttműködésének keretében valósul meg.
A koncepcióban szereplő 12 budapesti épület
Déli pályaudvar (1962, 1977), tervező: Kővári György, MÁVTI
Dob utcai trafóház (1965), tervező: Léstyán Ernő, ERŐTERV
OTP lakóház (1967), tervező: Boross Zoltán, BUVÁTI
OKISZ székház (1973), tervező: Mónus János, ÁÉTV
Domus áruház (1974), tervező: Reimholz Péter - Lázár Antal, IPARTERV
Újpalotai toronyház (1976), tervező: Tenke Tibor, TTI
Planetárium (1977), tervező: Lux László (BME Építészmérnöki Kar)
Villamos Teherelosztó Központ (1979), tervező: Virág Csaba, LAKÓTERV
Kelenföldi Városközpont (1979), tervezők: Zilahy István - Bada József, LAKÓTERV
13. kerületi pártház (1979), tervezők: V. Pázmándi Margit, ÁÉTV
Kelenföldi református templom (1981), tervező: Szabó István (magántervezőként)
Újpesti Ady Endre Művelődési Ház (1986), tervező: Ferencz István, ÉSZAKTERV
