Nézőpontok/Történet

„Nem is teljesen épület, de még semmiképpen sem gép” – A Dob utcai trafóház

1/16

Légifelvétel a Dob utca–Rumbach Sebestyén utca sarkán lévő telekről – 1963-ban még üresen állt, az 1992-es infrafelvételen a trafóház látható (Fotó: Fentről.hu)

?>
Légifelvétel a Dob utca–Rumbach Sebestyén utca sarkán lévő telekről – 1963-ban még üresen állt, az 1992-es infrafelvételen a trafóház látható (Fotó: Fentről.hu)
?>
Archív felvétel a trafóházról. Forrás: Léstyán Ernő hagyatéka, Léstyán Enikő és Léstyán Bence jóvoltából
?>
Archív felvétel a trafóházról. Forrás: Léstyán Ernő hagyatéka, Léstyán Enikő és Léstyán Bence jóvoltából
?>
Archív felvétel a trafóházról. Forrás: Léstyán Ernő hagyatéka, Léstyán Enikő és Léstyán Bence jóvoltából
?>
Archív felvétel a trafóházról. Forrás: Léstyán Ernő hagyatéka, Léstyán Enikő és Léstyán Bence jóvoltából
?>
Archív felvétel a trafóházról. Forrás: Magyar Építőművészet
?>
A Dob utcai transzformátorállomás napjainkban. Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
?>
A Dob utcai transzformátorállomás napjainkban. Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
?>
A Dob utcai transzformátorállomás napjainkban. Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
?>
A Dob utcai transzformátorállomás napjainkban. Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
?>
A Dob utcai transzformátorállomás napjainkban. Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
?>
A Dob utcai transzformátorállomás napjainkban. Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
?>
A Dob utcai transzformátorállomás napjainkban. Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
?>
A Dob utcai transzformátorállomás napjainkban. Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
?>
A Dob utcai transzformátorállomás napjainkban. Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
?>
A Dob utcai transzformátorállomás napjainkban. Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
1/16

Légifelvétel a Dob utca–Rumbach Sebestyén utca sarkán lévő telekről – 1963-ban még üresen állt, az 1992-es infrafelvételen a trafóház látható (Fotó: Fentről.hu)

„Nem is teljesen épület, de még semmiképpen sem gép” – A Dob utcai trafóház
Nézőpontok/Történet

„Nem is teljesen épület, de még semmiképpen sem gép” – A Dob utcai trafóház

2020.03.17. 08:14

Cikkinfó

Szerzők:
Tábi Emőke

Földrajzi hely:
Budapest

Építészek, alkotók:
Léstyán Ernő

Dosszié:

A 2020-as Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjában 12 budapesti modern épületre reflektál a 12 meghívott építésziroda. A tárlat szakmai partnereként a Lechner Tudásközpont cikksorozatban mutatja be a budapesti házakat az Építészfórumon. Tábi Emőke írásában Léstyán Ernő Dob utcai trafóháza kerül sorra.

„Amennyire kézzel fogható és vizuálisan, materiálisan érzékelhető ez a sima, hatalmas, élére állított klinker-hasáb, melyben szigorúan meghatározott szabályok szerint játszódik le a technológiai folyamat, olyan megfoghatatlan, vizuálisan nem érzékelhető, „anyagszerűtlen" az elektromos áram, ami miatt az egész épület készül. Van valami groteszk abban a kontrasztban, amit az épület súlyossága és az elektromos áram súlytalansága jelent" – írta Arnóth Lajos az 1969-ben elkészült Dob utcai 120/10 kV-os transzformátorállomásról. A fénykorában a modern áramszolgáltatást megtestesítő létesítmény egyike annak a 12 budapesti épületnek, amelyeket az Othernity projekt keretében mutatnak be Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjában – a kétévente megrendezett, eredeti tervek szerint május 23-án kezdődő kiállítást a járványügyi helyzet miatt augusztus 29-re halasztották.

Légifelvétel a Dob utca–Rumbach Sebestyén utca sarkán lévő telekről – 1963-ban még üresen állt, az 1992-es infrafelvételen a trafóház látható (Fotó: Fentről.hu)
1/16
Légifelvétel a Dob utca–Rumbach Sebestyén utca sarkán lévő telekről – 1963-ban még üresen állt, az 1992-es infrafelvételen a trafóház látható (Fotó: Fentről.hu)

A főváros megnövekedett energiaigényének ellátása érdekében az 1960-as években több belsőtéri transzformátorállomást hoztak létre. Az 1965-ben elkészült Csarnok téri 120/10 kV-os áramátalakító után 1969-re felépült a Dob utca és a Rumbach Sebestyén utca sarkán álló transzformátorház is. Mindkét épület tervét – és egy harmadik, Katona József utcai trafóházét is – Léstyán Ernő, az ERŐTERV építészmérnöke készítette, akit a hazai energiaelosztás építészete terén elért eredményeiért 1967-ben Ybl-díjjal tüntettek ki.

Budapest városa 1891-ben két magánvállalattal, a Magyar Villamossági (MV) Rt.-vel és a Budapesti Általános Villamossági (BÁV) Rt.-vel kötött szerződést a főváros energiaellátásának biztosítására, ami 1893-ra meg is valósult. Elsőnek az MV épített ki hálózatot, és 1893. október 20-tól váltóáramot szolgáltatott. A BÁV 1893. november 1-től váltóáramot termelt, de egyenárammá alakítva szolgáltatta, így a város több pontján átalakító állomásokat helyeztek el. 1918-ra a főváros mindkét magánvállalatot megvásárolta, elkezdődött az egységes áramszolgáltatás rendszerének kialakítása. 1950-ben az áramszolgáltatás államosításával sor került a 120 kV-os feszültségű hálózat kiépítésére. Az akkorra már jelentőssé fejlődött egyenáramú hálózatot véglegesen csak az 1960-as évek elején szüntették meg.

Archív felvétel a trafóházról. Forrás: Léstyán Ernő hagyatéka, Léstyán Enikő és Léstyán Bence jóvoltából
4/16
Archív felvétel a trafóházról. Forrás: Léstyán Ernő hagyatéka, Léstyán Enikő és Léstyán Bence jóvoltából

A főváros belterületének sűrű beépítettsége a 120 kV-os szabadvezetékek, szabadtéri állomások létesítését nem tette lehetővé. A kapcsolóberendezéseket zárt épületben, a vezetékeket földben vezetve kellett építeni. Az elhelyezésnél az energiaigény és a fogyasztói súlypont volt a meghatározó szempont, az átgondolt tervezés és kivitelezés eredményeként pedig az akkori technológiai, építészeti, városrendezési és városképi követelményeknek megfelelő transzformátorépületek készültek. „Az igényeket és a nehézségeket figyelembe véve, a technológus és az építész szoros együttműködése eredményezte a megépült félszabadtéri megoldást, azaz a két 63 MVA teljesítményű transzformátor kapcsolóépületen kívüli – szabadtéri – elhelyezését. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy a kapcsolóépület, az építési hatóságok által előírt – távlatilag – teljesen szabadon álló beépítés létrejöttekor – illetve addig is jelen környezetében – a városképi követelményeknek megfelelően jelenjen meg" – olvasható a Dob utcai trafóházról a Magyar Építőművészet 1970/3. számában.

A Dob utca és a Rumbach Sebestyén utca sarkán lévő telken korábban egy földszintes ház állt, amelynek helyén Hild József tervei alapján – akinek a nevéhez a környék több épülete is fűződik – 1834-ben egyemeletes klasszicista lakóház épült. 1870-ben ugyanitt Birly Ede megbízására Wechselmann Ignác tervei alapján kétemeletes historizáló bérházat emeltek. Ezt a házat – amelyben Csermanek (később: Kádár) János is lakott – 1958-ban lebontották. A sokáig üresen álló foghíjtelek 1967-ben a Budapesti Elektromos Művek tulajdonába került, 1965 elején pedig megkezdték a Dob utcai trafóház építési munkálatait.

Archív felvétel a trafóházról. Forrás: Magyar Építőművészet
6/16
Archív felvétel a trafóházról. Forrás: Magyar Építőművészet

A hatszintes épület előregyártott vasbeton elemekből állt össze. A már előre elkészített szerkezet, a többszintes keretek, a közbenső födémek, a cella- és válaszfalak összeállítása után már csak a kitöltő téglafalazat és a külső téglaburkolat készült a helyszínen. A trafóház megjelenéséről így írt Arnóth Lajos a Magyar Építőművészetben: „Maga az épület egyszerű, világos alaprajzú és tömegű. Tervezője a felületet csak ott bontotta meg nyílásokkal, ahol erre szükség volt. Zártsága, simasága, nemes anyagokkal történő burkolása, idomüveg alkalmazása azonkívül, hogy a pormentességet is szolgálja, tükrözi tervezője mértéktartó formavilágát is."

A Dob utcai transzformátorház technológiailag és építészetileg is korszerűbb megoldásaival meghaladta elődjét, a Csarnok téri állomást, ahonnan később már távvezérléssel irányították a működését. De milyen is volt belülről ez a létesítmény, amely átmenetet képzett épület és gép között? Erre választ ad az Esti Hírlapban 1968-ban megjelent cikk: „Csak zúgnak a trafók és két ember jár a nyolc méter magas villanykapcsolók, a kétméteres szigetelő csigaóriások között, állnak a vezénylőteremben a zöld kapcsolótáblánál, felügyelnek, mert különben az állomás sok száz műszere, reléje önmaga dolgozik. A hibaelhárítás is automatikus. A közeljövőben még két emberre sem lesz szükség — távolról irányítják majd."

A Dob utcai transzformátorállomás napjainkban. Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
12/16
A Dob utcai transzformátorállomás napjainkban. Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont

Az akkoriban modernnek számító technológia azonban mára már elavulttá vált, a köréje épült transzformátorállomás – amely megjelenésével sosem kívánta leplezni ipari rendeltetését – a jelenlegi műszaki fejlettséghez képest túlméretezett, elvesztette régi funkcióját. A Dob utcai trafóház épülete így ma már csupán egy építészettörténeti korszak emlékeként áll – újraértelmezése, új életre keltése jelenti napjainkban a kihívást.


Tábi Emőke
A szerző a Lechner Tudásközpont munkatársa. Az archív képekkel kapcsolatban köszönjük Léstyán Enikő és Léstyán Bence segítségét.

Források:
Békés Attila: Innen fényes az este, Esti Hírlap 1968/102. szám
Csordás Lajos: Áramházak, Budapest 2006/5. szám
Jékely Zsolt–Sódor Alajos: Budapest építészete a XX. században – Lechner Tudásközpont szakkönyvtára
Léstyán Enikő: Funkció, forma, kontextus – Adalékok Lestyán Ernő transzformátorállomásainak mai értelmezéséhez
Léstyán Ernő – Arnóth Lajos: Erzsébetvárosi transzformátorállomás, Budapest VII., Dob utca, Magyar Építőművészet 1970/3. szám – Lechner Tudásközpont szakkönyvtára
Léstyán Ernő – Bajnay László – Transzformátorállomás, Budapest, Magyar Építőművészet 1966/1. szám – Lechner Tudásközpont szakkönyvtára

 

A 2020-as Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé magyar pavilonjában az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása című koncepció valósul meg, ami Budapest 1962 és 1986 közötti építészetét veszi alapul. A projekt keretében a korszak tizenkét ikonikus fővárosi épületét tervezik újra magyar, lengyel, szlovák, cseh, szlovén, szerb, román, ukrán és észt építészirodák, így mutatva be a modern örökség alternatív megőrzésének lehetőségeit. Az augusztus végén kezdődő kiállításig kéthetente egy-egy újabb épület történetét ismerhetik meg az érdeklődők.
A koncepcióban szereplő 12 budapesti épület
Déli pályaudvar (1962, 1977), tervező: Kővári György, MÁVTI
Dob utcai trafóház (1965), tervező: Léstyán Ernő, ERŐTERV
OTP lakóház (1967), tervező: Boross Zoltán, BUVÁTI
OKISZ székház (1973), tervező: Mónus János, ÁÉTV
Domus áruház (1974), tervező: Reimholz Péter - Lázár Antal, IPARTERV
Újpalotai toronyház (1976), tervező: Tenke Tibor, TTI
Planetárium (1977), tervező: Lux László (BME Építészmérnöki Kar)
Villamos Teherelosztó Központ (1979), tervező: Virág Csaba, LAKÓTERV
Kelenföldi Városközpont (1979), tervezők: Zilahy István - Bada József, LAKÓTERV
13. kerületi pártház (1979), tervezők: V. Pázmándi Margit, ÁÉTI
Kelenföldi református templom (1981), tervező: Szabó István (magántervezőként)
Újpesti Ady Endre Művelődési Ház (1986), tervező: Ferencz István, ÉSZAKTERV

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Helyek/Infrastruktúra

MOSÓHÁZAK // Egy hely + Építészfórum

2020.09.16. 13:04
00:05:55

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Helyek/Köztér

A GÖMBKILÁTÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.03. 14:12
00:05:11

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk