Közélet, hírek
Csontos Csengét gyászoljuk
2013.11.14. 12:40
Csontos Csenge tájépítész, a Geum Műterem ígéretes fiatal tehetsége tragikus hirtelenséggel távozott közülünk. Bardóczi Sándor megemlékezése.
Fiatal kora ellenére számos kiemelkedő munkában vett részt, tervpályázati eredményei kiugróak voltak. Részt vett a Budapesti Eiffel tér rendezésében, a köztér díjas százhalombattai főtér tervezésében, a miskolci Széchenyi utca környezetrendezésében, a Móricz Zsigmond körtéri Gomba belső kertjének kiviteli tervkészítésében, a mátraszentkúti zarándokhely engedélyezési tervében, hallgatója volt a MOME doktori kurzusának. Munkatárs volt a Tér-Teamben, a LandA-ban, a 4D-ben, majd önálló tervező a Geum műteremben. Egy fiatal, ám végtelenül gondos, precíz és egyben hihetetlenül szelíd, ugyanakkor céltudatos és határozott fiatal tervezőnő képe él bennem róla. Egy fantasztikus építész fantasztikus lánya. Reményt keltő volt a kezdet, jók voltak az "iskolák". Olyannyira, hogy tervezőtársával, Gyüre Borbálával tavaly jelölést is kapott az Év Tájépítésze Díjra. A díjért való indulást visszautasította. "Majd ha már lesz több megvalósult munkánk". Ez volt az indok. Nem sejtettük akkor, hogy nem lesz több. Hittünk benne, hogy ezelőtt az ígéretes tehetség előtt nagy jövő áll, láttuk mögötte az erőt, a gondolatot, a tenni akarást.
2013 tavaszán - miután megannyi
cikket, értekezést, véleményt írtunk a Római partról és annak jövőjéről (külön-külön), összefutottunk a Kossuth Lajos üdülőparton teljesen véletlenül. Tudtuk, hogy hatalmas árhullám közelít Budapest felé, ezért lejöttünk a partra segíteni, ott ahol lehet. Miközben szakmai meggyőződésünk szerint a partnak hullámtérnek kell maradnia, együtt homokzsákoltunk órákon keresztül egy olyan ház megmentéséért, amely gyakorlatilag az összes építési előírást megszegve épült meg. Amelyről tudtuk, hogy nem is szabadna ott állnia. Amelynek megannyi lakója kisgyereket, hűtőt, babakocsit, ruhákat menekítve költözött ki éppen az árhullám elől. Csenge cipelte a nehéz zsákokat, én meg nem tudtam, hogy neki tulajdonképpen ezt nem szabadna. Hogy az orvosa a sporttól eltiltotta. Hogy gyenge a szíve és vigyázni kellene rá.
Az illegálisan épült ház megmenekült, pedig nincs létjoga az életre. Csenge viszont nem menekült meg, pedig neki minden létjoga megvolt rá. Márciusban került ki
legutolsó szövege a tajepiteszek.hu szakmai portálra, amelyben újra a Római partról írt. Aztán egyszer csak eljött a november, és az Árpád híd közelében Csengének kerékpározás közben egyszerűen megállt a szíve. Az a szív, amiben igen nagy helye volt a Dunának. Mi pedig itt maradtunk a feldolgozhatatlannal, a törékeny élet felett elmélkedve és háborog az igazságérzetünk.
Csenge! Nyugodj békében! Nem felejtünk el!
