A közelmúltban jelent meg Karácsony Rita új könyve, mely tizennégy jelentős magyar építész gondolkodó korai – ‘70-es és ‘80-as évekbeli – munkáit és gondolatait teszi közkinccsé. A könyvet Laczka Áron recenziójával mutatjuk be.
KARÁCSONY Rita: A késő modern építészet válsága: Beszélgetések az 1970-es, 80-as évek hazai építészetéről. Budapest: TERC kereskedelmi és Szolgáltató Kft., 2024
14 magyar építész pályafutásának kezdetét ismerteti Karácsony Rita A késő modern építészet válsága – Beszélgetések az 1970-es, 80-as évek hazai építészetéről című könyve. A kiadvány hiánypótló, a magyar építészet egy sajátos szeletét mutatja be azon építészekkel készült interjúkon keresztül, akik a rendszerváltás előtt kezdték pályafutásukat. A téma illeszkedik Karácsony Rita eddigi munkáihoz, széleskörű publikációs tevékenységéhez. Korábban kutatást végzett két tucat Magyarországot elhagyó építészről, ennek eredményét az Építészfórumon tette elérhetővé ’56-os magyar építészek című sorozataként. Foglalkozott Hültl Dezső építészetével, amely kutatás könyv alakban jelent meg 2020-ban Az Építészet Mesterei sorozat részeként. Kutatást folytatott továbbá a Mesteriskola első három ciklusáról, mely szintén egy cikksorozat részeként vált elérhetővé az Építészfórumon. A legújabb írása doktori kutatásának témáját vitte tovább, hiszen a II. világháború utáni és a rendszerváltás előtti építészettel, építészekkel foglalkozik.
A könyv címe első olvasatra kissé megtévesztő lehet. Előzetes ismeretek nélkül egy, a korszakot bemutató, vagyis alkotásokat, ok-okozati összefüggéseket elemző tartalmat feltételezhetünk. Az alcím ezt kicsit pontosítja és egyben bemutatja a könyv elkészítéséhez használt munkamódszert, az érintett építészekkel folytatott beszélgetéseken keresztüli tudásszerzést. A könyv külsején nem olvashatunk ennél több információt, sem a borító, sem a hátoldal nem vetíti előre, mely építészeket választotta ki a szerző. Megismerésre ösztönző megoldását tiszteletben tartva ezen recenzió sem sorolja fel a teljes névsort, azonban egy-két nevet megemlít a könyvben található izgalmas rajzok szemléltetésére.
Az Előszó részletesen ismerteti a könyv motivációját, a megszólítottak szelekciójának alapját, amiben nagy szerepe volt a személyes ismeretségeknek, továbbá ismerteti a feltett kérdések témaköreit. Ez utóbbiak Karácsony Rita koncepciója szerint három csoportba oszthatóak: egy részük az egyetemi évekre vonatkozik, amelyben nagy hangsúlyt kapott az oktatáson kívüli tevékenység, egy másik egységet jelent a diplomatervezés, illetve a diplomaszerzést közvetlenül követő pályakezdési időszak és lehetőségek tárgyalása, majd a rendszerváltáshoz köthető változásokat firtató témák következnek.
Az Előszót követően a könyv további részében a szerző kizárólag kérdező szerepben jelenik meg, nem elemzi az elmondottakat, nem keres összefüggéseket, a beszélgetéseket nem követi zárszó, csak a kérdések és válaszok váltják egymást. A könyv olvasása ezért nem vezetett, nem irányítja, nem fókuszálja az olvasó figyelmét, hanem rábízza a kapcsolatok felfedezését. Bár a kérdésekben megvan a rendszer, a logikus felépítés, melynek célja egy nagyon szűk időszak minél részletesebb megismertetése, az eltérő élettörténetek közötti átkötés nélküli, vagy az interjúalanyokat ismertető leírás nélkül egymást követő beszélgetések leirata első ránézésre kissé kaotikus élménnyé teheti a könyvet. Ezt a labirintust valamelyest rendezi, olyan „tervezetlen" kapcsolatok megjelenése, mint az építészek egymásra utalása az elbeszélések során, melyek, mint visszatérő, egymást igazoló történetek kísérik az olvasót. A könyv szerkezetének eszenciáját épp ez a sajátosság adja, ennek köszönhetően nyer értelmet a szerző távolmaradása, bármiféle reflexió kinyilvánítása. Egy összesítés vagy kiegészítés átformálná a mondatok mögött érezhető lelkes alkotói vágyat és elvenné az olvasótól azt a lehetőséget, hogy saját maga fedezze fel és értelmezze az építészek történeteit, állításait. A zárszó hiányára szintén ekként lehet tekinteni: a könyv, ahogyan az alkotói pályák, a beszélgetésben részt vett építészek névsora is még lezáratlan, folytatható.
Ezzel együtt, vagy éppen ezért, a kötet egy olyan hiánypótló alkotás, amely nem összesíteni próbálja a jelenleg még nem „teljes" tudásunkat a korszak építészetéről, hanem – az Előszóban kifejtett szerzői szándék szerint is – gondolatébresztő munkaként működik. A könyv olyan, a korszak iránt érdeklődő építészek számára is érdekes fotókat és rajzokat tartalmaz, mint például Balázs Mihály tanulmányrajza a diplomatervéhez, Karácsony Tamás európai tanulmány-körútján készült rajzai, vagy Annus Ferenc Mesteriskolás felvételi pályázatának terve. A könyv jelentősége tehát a személyes történetekben érhető tetten.
Napjainkban számos, a tárgyalt évtizedekben kivitelezett épületet bontanak el, építenek át, sok esetben meg sem ismerve történetüket. Sokuk nem rendelkezik semmilyen műemléki vagy helyi védettséggel, nem készítettek hozzájuk értékleltárat, így az átalakítás végkimenetele, minősége szinte csak a megrendelőn vagy a tervezőn múlik. Bontás, átépítés vagy érintetlen megóvás? Modern örökségünk sorsa napjainkban is formálódik, melyet a témában egyre aktívabb szakmai diskurzus is igazol. Karácsony Rita könyve ezért is izgalmas és releváns, egy újabb fontos lépés a korszak épített örökségének megismeréséhez, amelyhez az út most nem elsősorban az épületeken, hanem azok tervezőinek történetein keresztül vezet.
/ Laczka Áron / Középülettervezési Tanszék, Építészmérnöki Kar, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építőművészeti Doktori Iskola
A Doktoranduszi Kiválósági Ösztöndíj Program (DKÖP) által támogatott projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott, valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közös támogatásával, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatallal kötött támogatási szerződés alapján valósult meg.
Szerk.: Borenich Levente